Neo szerintem csak azután a lépés után lehetünk, amiről itt fentebb írtunk. :)

Szerintem ez az ego (a spirituális tudás) egyik legnagyobb csapdája: látni a hegy tetejét, arra fixálni a tekintetet, és közben megbotlani egy bozótban. A kisebb célokat is ki kell tűzni, a kisebb lépcsőfokokat is be kell járni ahhoz, hogy a nagyhoz egyáltalán odaérjünk.

Megtanulni jól látni az ösvényt, amin haladunk, a lábunk előtti területtel tisztában lenni, azzal, mit kell az útból eltakarítani, stb, és közben nem eltéveszteni a fő csapást: ez az igazán nagy feladat. És ez állandóan és újra és újra elfogadásra tanít. Mert nem kiszámítható az életünk, ha engedelmeskedünk neki, csak az elme akarja kiszámíthatóvá, tervszerűvé tenni. A változásokban pedig újra és újra el kell fogadnunk magunkat és az új helyzetet, újra és újra elengedni tudni, hogy legyen esélyünk belépni abba a dimenzióba, amiben tudatosan teremhetünk. (Mint Neoék). Terhekkel a hátunkon, bozóttal a lábunk alatt, szem elől tévesztve a célokat, függésekben ezt nem lehet. (Szerintem.)

Hogy mi értelme az élet programjának? Hát azt majd csak akkor tudjuk meg, amikor megcsináltuk, én így látom. De egyébként bizonyos számomra, hogy nem azok a célok, amiket elérünk, azok a helyek, ahová eljutunk, azok a tettek, amiket megteszünk. (Hogy pl. felneveltem egy gyereket, túléltem a világháborút meg egy halálos betegséget, példamutató családi életet éltem, vagy éppen sikeresen tartottam húsz szeretőt mindenki legnagyobb megelégedettségére, nincs gondom a megélhetéssel, mert "bőségtudattal" rendelkezem...stb.stb) hanem sokkal inkább az a tudatosság, belső erő, szeretet képesség, bölcsesség és látás, amelyet ezen az úton megszerzünk. Épp ezért lehetséges, hogy egy szerencsétlennek tűnő ember éppenséggel sokkal tudatosabb vagy sikeresebb (mondjuk a túlélésben pl), vagy éppenséggel sokkal többet ad a világhoz, mint a legtudatosabbnak tűnő, sikeres és kiegyensúlyozott ember.

Egyetértek, hogy a sorsunk írja a könyvet, de ebben a mágiában az is jó, hogy állítólag, ha megtanulunk jól élni, elfogadni, megküzdeni, menekülni, befelé nézni, kifelé figyelni, meditálni és cselekedni éppen akkor, amikor kell, akkor széppé válik az a sors, amit magunknak írtunk, mielőtt megszülettünk. Persze ehhez óriási nagy alázat kell.

Én most amúgy kivitelezhetetlennek látom, de ez szoc.problem, és épp attól vagyok berezelve, hogy igaznak érzem.

Namaszte

Választhatsz ez tény, de azt az utat fogod választani ami előre meg van írva. :-) Akkor is ha épp az ellenkezőt szeretnéd. Pl: Tudod, hogy jobbra nem szeretnél menni, mert arra van egy hatalmas kátyú, így elindulsz a tőled balra lévő úton. Aztán pár év múlva jön egy hajtűkanyar és immáron már jobbra mész és az utad becsatlakozik az előző útba, ami hajdanán jobbra indult és jön a kátyú, amit ki akartál kerülni. :-)
Neo sem maga választotta a sorsát, ő maga volt a kiválasztott! Vagyis csak beteljesítette azt, ami előre meg volt neki írva... az Orákulum pedig megjósolta, mert ő volt az, aki ismerete a jövőt... :-) Aztán ragozhatnánk még tovább, hogy mi van, ha nincs az Orákulum és nincs a jóslata, akkor nyilván Neo csak egy marad a sok közül a Mátrixban, vagyis nem tudja beteljesíteni a sorsát, mert sohasem ismeri meg mi van a Mátrixon kívül.

Nem vagyunk bábuk, de bizonyos dolgokat már azelőtt eldöntöttük, hogy leszülettünk volna a földre és ezt akár tetszik, akár nem, végig fogjuk csinálni. A többi szabadon választott.

Szerintem egyébként az a lényeg, hogy egyes dolgokat hogyan élünk meg. Minden ember életében vannak mélypontok, csak van olyan aki minden rosszban megpróbálja meglátni a jót (én ilyen vagyok), míg mások belesüppednek a rosszba. Lehet, hogy mindkettő ugyanazt az életet éli, csak míg az első általában boldog és sikeres, addig a második valószínűleg utálja az életet. Mindössze ennyi a különbség...