Kedves Látogatok!
Olvastam korábban ezen a honlapon egy bejegyzést, mely a jó és rossz kérdését, értelmét boncolgatta. Érdekes bejegyzés volt, bár az is érdekes, hogy mennyire másként is nézhető ugyanaz. Kezdjük azzal, mi a jó? A jó kifejezés fogalmát, hogyan definiálnánk? A rossz definíciója mi lenne? Mi van, ha ezek a fogalmak, a mögöttes érzések rugalmasak, relatívak? Mi van, ha az egyén önmaga definiálja ezeket magában, és teljesen függetlenül attól, hogy az aktuálisan elfogadott társadalmi normák szerint hol van ezekneknek a határa? A többnejűség nálunk nem normális, másutt normális. A hangos beszéd egyes helyeken normális, egy buddhista kolostorban pedig nem. Jó és rossz, helyes és helytelen, illő és nem illő. De akkor most mi a jó? Képzeld el, hogy a múltban, valamelyik háború idején születsz, és egy támdás alkalmával olyan sérülést szerzel ami maradandó, viszont nem halálos. Az jó vagy rossz? És ha békeidőben szerzed ugyanazt a sérülést, az akkor jó vagy rossz? Pontosan ugyanaz a sérülés, csak más körülmények között... Mitől lesz egyik esetben mázli (ergo, jó), más esetben pedig rossz? Ugye? :-) Rengeteg példát lehetne még írni, amik rá tudnak mutatni a kontrasztra, de folytatom mással. Jóság? Annyi hallani erről. Törekedni a jóra. Miért? Mi a jó? Kinek mi a jó? Képzeld el, hogy egyre jobb a világ! Már nincs erőszak, békében élnek együtt az emberek. Ebbe születnek a gyermekeink is. Csuda szép igaz? Ma. Ma szép. De ott akkor, ott abban az állapotban, alap lesz. Alap. Nem jó, hanem egy állapot, ami alap. Éppen annyira alap, mint a háborúban a nagyszüleinknek alap volt, ha lőnek, és ahhoz képest volt jó, ha nem lőttek aznap. A jóság, a világbéke állapotában a béke és a jóság alap, és az az alaphoz képest élhetőek meg jónak vagy rossznak a különböző hatások. Akkor tehát mi a jó és mi a rossz? Ugye mennyire más így? :-) Nagyon sok vallás, mióta világ a világ, sokféle mesével körítve mondja azt, hogy törekedj a jóságra. Bár ez nem a mások jósága, hanem a sajátunk, vagyis a saját értékrendünk szerinti érték (szerintem). Az az ember, aki számodra nem szimpatikus, mert nem fér bele az általad jónak definiált keretbe, egy kicsit sem rosszabb, mint Te magad, hiszen fogalmad sem lehet arról, hogy az amit tesz, vagy amire törekszik, az az ő maga értékredje szerint a jóság vagy gonoszság. Ezért sincs olyan, hogy kollektív jóság, és kollektív világbéke. Mégcsak olyan sincs, hogy kollektív jóságra törekvés. Olyan van, hogy egymagad, Te magad, vagy én egymagam teszek úgy, ahogy az szerintem jó, és hogy mások cseledetei ehhez képest milyenek...? Az teljesen lényegtelen. Ugyanis attól én nem leszek se jobb se rosszabb, hogy hozzám képes mások jobbak vagy rosszabbak. :-)
Kb így. És még valami! Nem törekszem a jóra. Nem csak a jóra. Nem, mert ember vagyok, és nem robot. Nem kell csak a jóság és a happy. Nekem a szomorúság is kell. Sokat filóztam ezen, aztán egyszer megfogalmazódott: igen, jót és rosszat is tapasztalni az életben, igen ez a életet. Nagy nevetések, és nagy szomorkodások. Így teljes.