Ahogy lelki fejlődésünk részeként az őszinteségünk és önmagunk őszinte felvállalása is egyre jobban fejlődik, felvetődik a kérdés:
 - Hol van a határa Önmagunk felvállalásának?
 - Mennyit engedhetünk meg magunknak ebből a fene nagy őszinteségből?
 - Hogyan ne sértsük meg ezzel a környezetünket?
 - Egyáltalán figyelemmel kell-e lenni rokonainkra, barátainkra ebben a helyzetben?

Az emberek többsége ezt úgy oldja meg, hogy inkább a környezetét kíméli, és önmagát nyomja el, nem mutatja meg a valódi érzéseit, nem mondja ki az őszinte gondolatait, csak nehogy megsérüljön valaki a környezetében!
Persze így soha sem tudja megélni önmagát annak aki, de legalább nem veszíti el a barátai szeretetét, a rokonai támogatását és a többi ember tudatlan elismerését sem.

Mert ugye az ilyen hazugság árán kivívott szeretet, támogatás és elismerés sem lesz helyén, hiszen nem Ő kapja ezeket, hanem az az álarc, amit a környezetnek mutatott.
Gondolj csak bele: Milyen szeretet az, amit amit nem Te kapsz, nem hozzád áramlik, hanem ahhoz a hamis, de a többieknek tetsző kép, amit folyamatosan játszol feléjük?! Nos, ez a szeretet valójában sohasem fog megérkezni Hozzád, te soha nem fogod élvezni ezt a meleg, ölelő, szeretetteljes energiát, mert azt mindig a képmásodnak küldik és nem neked!

Ezért az ilyen képmutató kapcsolatokból maga a képmutató sohasem profitál, csak azt hiszi! Önmagát csapja be és sokszor észre sem veszi, hogy még mindig éhes, szeretet éhes! Aki pedig észreveszi, hogy nem kapott semmit sem, az többnyire még jobban belebonyolódik a saját játszmájába: Azt hiszi, hogy nem jól játszotta a szerepét, ezért tesz még rá egy lapáttal és igyekszik még kifinomultabban játszani a semmiért.
Ennek persze az lesz a következménye, hogy egy idő után már annyira jól játssza a szerepét, hogy Ő maga is elhiszi azt, és szinte azonosulva a saját hazugságával, egy új személyiséget kelt életre.

Szép is lenne ez, ha így működne a változás, így tudnánk jót, önzetlent vagy becsületeset faragni magunkból! De ezt a szerepet nem hagyja élni az élet, az az élet, amely tanít minket, mert nem nézi jó szemmel az ilyen hazugságot!
Olyan helyzetbe viszi a téves énképében tévelygőt, amelyben a saját hazugságai kiderülnek, azt a szemére vetik, vagy mások visszatükrözik azt Neki.

"Mindenki engem bánt, pedig én olyan jó vagyok!"

Ilyenkor történhet meg az, hogy aki egész életében játszotta a jót, mindenki felé önzetlen és elfogadó volt, az ilyen áldott jó lelket mindenki csak bántja és kapja az életcsapásokat sorra.

Mintha arra tanítaná az élete szép sorjában, hogy:

1. Vegyen tudomást a rossz létezéséről, ne játssza tovább a naív jó szerepét!
2. Keresse meg az okát, hogy miért pont Őt kezdte ki? Mit akar ezzel tanítani az élete?
3. Vegye észre, hogy valahol mélyen őbenne is meg van ez a minőség, csak elfojtotta azt!
4. Vállalja fel a benne levő rosszat, ismerje meg és tudatosítsa.
5. Közben pedig tegye le végleg a naiv jó szerepét és teljességgel vállalja önmagát!

Nem könnyű út, kevesen is járnak rajta, de Ők legalább élvezhetik a jutalmukat: békében és szeretetben élhetnek, minden körülmények között vállalják önmagukat, mert már nem függnek másoktól!
Azt írtam, hogy "vállalják önmagukat" és nem azt, hogy "vállalhatják"! Egyesek azzal védekeznek, hogy vállalnák Ők magukat, ha a környezetük elfogadná Őket olyannak, amilyenek! De ha elkezdene önmaga lenni, akkor elfordulnának, kiutálnák és megvonnák Tőle a szeretetüket.

A képmutatás játszma oka és megoldása

És itt van a kulcsa az egész képmutatás játszmának! A szeretetért él és virul minden játszma, ahogy ez is! Mindent elkövetünk azért, hogy szeressenek minket, vagy ha arra képtelenek (vagy mi nem tudjuk befogadni azt), akkor legalább figyeljenek ránk, törődjenek velünk vagy ismerjenek el!
Akkora szükségünk van a szeretetre, hogy képesek vagyunk lelkileg megcsonkítani magunkat, csak hogy kapjunk belőle egy kicsit! Így gyakorlatilag mi hajtjuk igába a fejünket, odaadjuk az életünket mások elvárásainak és manipulációjának.

Így gyakorlatilag minden kísérlet, ami önmagunk felvállalására irányul, eleve halálra van ítélve, hiszen mihelyst észreveszik, hogy nem játsszuk a szerepünket, megvonják a legfontosabb táplálékunkat, a szeretetet és a szeretet pótlékokat.
A környezetünknek ugyanis az a legkényelmesebb, ha mi nem változunk, ha ugyanolyanok maradunk, amilyennek megismertek és megszerettek, és tovább játsszuk az irányítható birka szerepünket. Hiába látják, hogy nem önmagunkat adjuk, mégsem szólnak, nem segítenek kimászni a szerepünkből, mert Ők azzal veszítenének.

Persze nem minket veszítenének el, hiszen azt már akkor elveszítették, amikor elkezdtük a képmutatást! Talán soha nem is ismertek minket és az is lehet, hogy ha ismernének, akkor nem is szeretnének olyannak és nem kellenénk nekik!
Hanem egy szolgát, egy bárgyú és manipulálható rabszolgát veszítenének el, akitől nem kell félniük, mert sohasem mer annyira őszinte lenni, hogy azzal megmutassa az Ő hazugságaikat és az igazságával megbántsa őket.

Vannak ilyen - az őszinteségük miatt kiállhatatlan - alakok, akiket a hazugok nagy ívben elkerülnek, mert félnek az igazmondó szavaiktól. De ezek az emberek szabadok!
Talán nincs sok barátjuk, hiszen nem sokan mernek a fényben élni, de ezek a kapcsolatok legalább igazak, nem a hamisságon alapulnak.

"Inkább ne legyen egy barátom se, mint hogy legyen száz képmutató körülöttem!"

Hogyan lehet elérni, megvalósítani ezt a tiszta életvitelt, önmagunk őszinte felvállalását?
Hogyan tehetjük le a megszokott álarcainkat úgy, hogy megmaradjon a szeretet, a melegség és a biztonság is?

A megoldás egyszerű:

"Szeresd úgy magad, ahogy eddig azt másoktól vártad!"

Ha a szeret hiányod az oka, hogy belelépsz ezekbe a hamisságokba, akkor szüntesd meg ezt a hiányt! Tanuld meg szeretni magadat úgy, pontosan azzal a rezgéssel, abban a minőségben, amelyre szükséged van!
Talán eddig is szeretted magadat valahogyan, de nem azzal a minőséggel, amiből a hiányod van. Ha elsajátítod ennek a módszerét, akkor mindent meg tudsz majd adni magadnak lélekben és szeretetben, amiért eddig másoknak kiszolgáltatottá tetted magadat.
Ennek a módszernek a neve "A hiányzó szeretet megadása önmagunknak", és az Elfogadás és szeretet - Sirály csomagban található.

Meditáció

Befejezésként pedig íme néhány kellemetlen kérdés, amit érdemes lenne meditációban feltenned Önmagadnak:

• Kellenél-e úgy a barátaidnak, rokonaidnak ha a képmutatás nélküli Önmagad lennél?
• Kellenének-e Neked ezek az emberek, ha Önmagadat adnád?
• Hogyan változna a kapcsolatod a környezeteddel, ha holnap reggeltől hirtelen tisztán Önmagad lennél?

Ugyan ezzel az kíméletlen, de tiszta őszinteséggel tanítom az önismeret más témaköreit is. Ha tetszik ez a stílus, akkor indulj el az önismeret valódi útján, hogy mielőbb Önmagad legyél!