Ahány egyén, annyiféle a boldogság létezhet és a boldogságnak nincsen semmi köze ahhoz, amilyennek kívülről látszik egy ember élete, életvitele.
Példának itt van a szomszédom, aki egész életében ivott és kocsmákban élte az életét, csak aludni és enni járt haza. Külső szemlélőként azt mondhatnánk, hű micsoda egy silány élete van, pedig nem.
A felesége a lányai mégis szeretettel kiszolgálták és soha nem panaszkodtak rá, igaz ő sem bántotta őket. Később a férfi gége rákot kapott, aminek a hatására még többet ívott, és lám, csoda történt a rák visszavonulót fújt.

Az emberek magukon kívül keresik a boldogságot nem tudván, hogyan találhatnák azt meg magukban. Azáltal próbálnak rátalálni a boldogságra, hogy megváltoztatják a környezetüket, mint például új kapcsolatokat létesítenek, más pályát választanak, új hobbikat űznek, változtatnak az étrendjükön, más városba költöznek, vagy többek között önsegítő könyveket olvasnak. De mivel az emberi elme változékony és a körülmények is szüntelen változnak, a boldogság soha nem állandó.