Szia

Nagyon örültem, amikor ezt olvastam, mert szóról szóra ugyan ebben a cipőben vagyok....minden egyes dolog ugyan ez.
Jó lenne erről beszélgetni....hátha jutunk valamire, mert én sem tudom, hogy mit tegyek...

Andy vagyok, edző már 14 éve, a sport az életem és a buddhizmus, a dharma, de nem megszállottan.
Egyedül nevelem a 14 éves fiam...

Ha gondolod, beszéljünk és tanácsot adunk és cserélünk: msn: andyaerobik@hotmail.com
Minden nap 4-5 edzésem van, de nap közben és este 21 30 után fennt vagyok..

Köszönöm, szia

Szia! Szerintem kicsit engedd el... ásd bele magad valamilyen foglalatosságba, mert minél jobban sóvárogsz, ő annál jobban zár. Bár nem láttam/olvastam a Mennyei próféciát, annyit tudok, hogy minél jobban akarod és minél görcsösebben vágyódsz a közeledése után, annál messzebb tolod el magad tőle. Biztos szeret ha azt mondja -messze nem tartok ott, hogy érteném miért kellene uralkodni az érzelmeinken, de abban biztos vagyok, hogy meglesz a gyümölcse ha nem kapaszkodsz tíz körömmel belé. (tapasztalat:P)
Hajrá!:)

szia Heidi,
hasonló téma van előttem is, bár nem vagyok párkapcsolatban. Úton lenni azt jelenti, hogy megváltozol és a szeretet, szerelem fogalmai szép lassan elválnak egymástól. A szerelmet én egy külső, energianövelő állapotnak látom, amit a szexuális energia óriási ereje igazol a legjobban. A szeretet más, ekkor belül, a saját erődből érzed ugyanazt az érzést, külső segítség nélkül. Könnyű a kettőt összekeverni, ráadásul sok nyelvben nincs is 2 szó erre úgy, mint a magyarban. Sokszor a szerelem egyedülálló örömében éljük át a szeretetet, megtanít erre az alapvető érzésünkre.

A barátod valószínűleg arra gondolt, hogy belőle épülsz, általa próbálsz kiteljesedni, és a gondolataid erejével rá támaszkodsz. Miközben te úgy gondolod, csak a spontán érzéseidet éled meg, hagyod a szerelmet lángolni. De hogy szeret egy nő? Odaadással, függőn és kiszolgáltatottan, amikor szinte odaadod magad a másiknak. Ez egy úton levőnél túl sok, mert alá-fölérendeltségi viszonyt alakít ki. A férfi a tanító és te vagy a tanítvány. Eltűnik az egyenrangú kapcsolat, és a legfőbb cél, az egy-ség így nem elérhető.

Gondolkodj el azon, miért őrá van szükséged, hol vagy te a kapcsolatban. Nézd meg, mit jelent számodra az én irányítom magam, a magam ura vagyok és ez mennyire jön át a kapcsolatban. És beszéljetek a szerepekről, közösen, mondd el te hogy látod, mert nem véletlenül vagytok együtt. A szerelem és a szeretet még a spirituális úton levőnél is jelen van, csak az arányok válnak mássá. Ezeket az arányokat kéne megkeresni, kinek mi a jó és akkor helyreállhat az egyensúly. Lehet, ő magából a külső spontán tűz hiányzik, add meg neki. Tanítsd te is, ahogy ő is teszi, csak téged belülről épít. A belső én és az ego együtt táncol, össze kell hangolni őket:)

Nekem olyan emberek tudtak ilyen kozombos, vagy talan inkabb ez mar kozonyos modon azt mondani, hogy "oldd meg", akikben nem tobzodott a szeretet iranyomban, a szerelemrol mar nem is beszelve.

Nem arra gondolok, hogy oldjuk meg egymas problemait, de ha a szeretet megvan, akkor a sziv nyitva van. Vagy forditva :) Ha viszont bezarodik, az ebbol kovetkezik, hogy ott nincs szeretet, nincs elfogadas. Ez akar onmagunk fele, akar masok fele is elofordul. A megoldas tulajdonkeppen azoknak a minosegeknek az elfogadasa, melyeknek annyira ellenallunk, igy a sziv nyitva tud maradni.

A masik fontos dolog pedig azoknak a minosegeknek a befogadasa, megadasa onmagunknak, amellyek hianyoznak. Hiszen pont azert varjuk mastol, es ragaszkodunk valakihez, mert belolunk hianyzik.

Tehat, a kerdesedre visszaterve, Te minek nevezned azt, ha a parod egy viselkedesedre bezarodik es megvonja Toled a szeretetet? Mennyire fogad el Teged ugy igazabol?

Es mennyire szereted Te a parodat, amikor a benned levo hianyok betomesere hasznalod? 

Szia Kedves Heidi!

"Véletlenül" csöppentem bele a "beszélgetésetekbe", (ezós filmeket keregéltem) de pár gondolat megfogalmazódott bennem, és gondoltam megosztom Veled, hátha valamire jó lehet...

Írod, hogy "ha vagyok neki úgy is jó, de ha nem, azt is elfogadja"...
Ez valahol egy jó dolog és helyes hozzáállás... mert az életben minden így működik.
Egyszer van, aztán hopp eltűnik. Minden folyamatos változásban, átalakulásban van és semmi sem örök és állandó a maga formájában, csak a Lét. éppen ezért a változásokat el kell tudni fogadni, és görcsösen nem szabad, nem érdemes ragaszkodni senkihez és semmihez.
Az csak egy illúzió, hogy ez vagy az nélkül ne tudnánk, vagy ne lenne érdemes tovább élnünk.
Az Élet minden nap, minden egyes pillanatban megajándékoz minket folyamatosan valamilyen Szépséggel, Szép Ajándékkal. Mindig van tovább. Mindig van előre. Mindig várnak ránk jó (jobb) és szép (szebb) dolgok... Hidd el! Az Élet (és benne a Jó Isten, a Lelked, Lényed isteni része) mindig boldoggá akar tenni és azt akarja, hogy Te jól érezd magad és teljes legyél!
Ehhez néha kapcsolatok jönnek-mennek...
Néha a változást fájdalmasan élhetjük meg... de utólag, idővel, 1-2 év távlatából már csak nevetünk a múlton... mert ami múlt, az elmúlt... és az Élet megy tovább...
Mindig jönnek az Életünkbe új emberek, új szereplők, új helyzetek, új cselekmények, új helyszínek... színes foltok...
És ha egy kapcsolat valami miatt véget ér (ez benne van a pakliban), akkor ezt el kell tudni fogadni.
Dolgok jönnek-mennek, mint ahogyan a felhők is az égbolton, vagy a gondolatok az elmében, vagy a film-jelenetek a mozi vászonán... A lényeg -állítólag- , nem a váltakozó képek... hanem maga a tér, amiben ez megjelenik... az a szín-tiszta-tudatosság... Az égbolt, a vászon... A Tudatos Jelenlét, a Figyelem, a Tudatosság.
Ahogy Eckhart Tolle, egyik legnagyobb kedvencem is mondja és tanítja A MOST hatalma című könyvében, aminek a hangoskönyv változatát hallgatva fekszek és kelek ;-) : mindig fogadd el a MOST-ot, akármi is legyen az. A Jelen Pillanatban azt, ami van. Bármi is legyen az. Mondj igent az örök MOST-ra! És ne állj ellen. Ha ellenállsz, az olyan, mintha nekifeszülve nyomnál egy falat...
Ne állj ellen. Fogadd el azt ami ITT ÉS MOST van.
Azt a helyzetet, szituációt, történést és viselkedést... amit ITT ÉS MOST dobott a gép Neked.
CSAK LÉGY JELEN NEKI! FIGYELD MEG! Fogadd el, hogy van. De ne alkoss róla véleményt, mert az már az Elméd. És egy bizonyos dologról végtelen-féle véleményt lehet alkotni... és ezt Te választhatod ki magadnak, hogy Te azt a bizonyos dolgot hogyan értékeled. Ez a választás - a döntés - a boldogság és a szabad akarat szabadsága. Sokszor csak EBBEN ÁLL A SZABADSÁGOD! Hogy eldöntheted SZABADON, hogy mit kezd azzal, ami van. Akármit is kezdesz vele, akkor is az van. Ezen nem változtathatsz. Csak a megközelítéseden, a viszonyulásodon. Hogy elfogadod-e a jelenségeket, az eseményeket és az embereket olyannak, amilyenek, vagy nem, ellenállsz és közben szenvedsz...
Mivel a legtöbb ember ebben a mai világban arra van kondicionálva, hogy Szenvedés-függő legyen, ezért ezen sem kell meglepődni, ha sokan szenvedni akarnak... és ha nincs baj, majd csinálnak... Ezt a "tudást" adják át egymásnak az emberek generációkról generációkra... a szülők, a tanárok, az utca emberei és a média... hogy így kell viselkedni, ez a "helyes" magatartás és hozzáállás... Ezért van annyi rém-hír, szenny, genny és mocsok a tévéhiradókban és a szennylapokban... ezért fröcsög minden és mindenki majdnem a szartól. mert erre van igény. Erre van az emberekben tér. Ennek van hírértéke. A Boldogságnak, a Szeretetnek és a Szépségnek csak kevés ember számára van hírértéke...
Na de mindegy... Nem erről akarok írni Neked... ;-) csak hát ez is egy hosszú téma... Elég komplex...

Azonnal folytatom... ;-)

Folytatom...

Szóval azt írod Kedves Heidi, hogy "ha rá gondolok ő érzi és lezár, mert energiát rabolok tőle, belőle akarok töltődni."

Nekem ez nagyon-nagyon furcsa.

Ugyanis, ha nekem van egy barátnőm, akit én nagyon, de nagyon szeretek, és megérzem, hogy Ő éppen rám gondol, Szeretettel (ami a legszebb dolog a világon), akkor én ettől nem jövök zavarba, nem leszek mérges rá és ideges emiatt és eszem ágában sincs lezárni magamat előle... hanem én is ráhangolódok még jobban, még több ablakot, ajtót és kaput kinyitok a belsőmben, a Szívemben, a Lelkemben és én is áramoltatom felé a Szeretetemet, amitől rendkívül kellemesen feltötltődök energiával, Szeretettel, átjár az Isten Érintésének a "borzongása", és valami végtelenül fantasztikusan érzem magamat, és örülök, és még lehet, hogy a könnyeim is kicsordulnak a megható és mély, átszellemült érzéseimtől, a Szerelem és a Szeretet mélységétől...
Én ezt már többször megéltem.
De ez lehet csak teljesen egy irányú is... ha pl. csak én gondolok Rá...
Ehhez még az sem kell, hogy Ő tudatosan rám gondoljon.
Tudat alatt biztosan megérzi ő is, hiszen kapcsolatban vagyunk egymással örökké, tudatalatt, hiszen Minden és Mindenki Egy. ;-)
Így pl. álmunkban is szállhatunk, repülhetünk és szárnyalhatunk együtt..., amikor pl. épp 200 km-re egymástól alszunk...
A Lélek határtalan... A Belső Világunkban nincs határ és nincs akadály...

Szóval szerintem ez egy téves nézet és elképzelés, hogy amikor a Szerelmem rám gondol Szeretet-Teljesen és Szerelmesen az nekem rossz és energiát von el tőlem.
Szerintem ez csak plusz energiát ad és jelent.
Hiszen minden energia-hiányos állapot (és ezáltal a betegségek) háttere a Szeretet-hiány.
Mindenki erre hajt. erről szól a világ. Sokan ezért hajszolják a gazdagságot, a hírnevet, az elismeréseket, a trendiséget, a szexiséget, stb-stb... hogy ezáltal elfogadják őket és SZERESSÉK...
Minden manipuláció, hatalmi harc mögött is ez van... még ha torzult 'beteges' formában is.
Mindenki a SZERETETRE hajt. Ez mindennek a Lényege. Erről szól a világ. Ez tartja össze, mint kötőelem a dolgokat. Minden dolog mögött ott van a Szeretet 8néha csak mint Szeretet utáni vágy, Szeretet-hiány).

Szóval: ha valaki ezt megkapja mástól, és még küzdenie, küszködnie, trükköznie sem kell érte, meg ügyeskedni, brillírozni, akkor az miért zárná el magát tőle, és miért élné meg úgy, hogy ez rossz, és ez fáj...?
Miért és hogyan szívnád Te le a barátod energiáját, ha Szereted őt és Szeretettel gondolsz Rá?

Ezt nem értem.

Állítólag Energia Vámpírok és Energia Vámpírság csak azok számára létezik, akik féltik, sajnálják másoktól a "saját" energiájukat, amit egyébként ők is a Jó iSTENTŐL KAPNAK, INGYEN ÉS BÉRMENTVE, kORLÁTLAN, MONDHATNI vÉGTELEN MENNYISÉGBEN...
És mivel az Energia maga a Szeretet, és minél több Energiát adsz másoknak neked annál több marad, mert az a bizonyos Energia rajtad folyik, ömlik át (mint egy csapon keresztül), tehát az Téged is átjár, Rajtad is átmegy... Téged is feltölt...

Más részt: egyszer fent, egyszer lent. Az Élet egy folyamatos Adok - Kapok játék.
Belégzés - Kilégzés. Csak az egyik véglet sosem működik...
És az arányok is azonosak.
Tehát, amikor a barátod úgy érzi, hogy te az ő energiáját akarnád elszívni előle, akkor gondolom arra nem gondol, hogy máskor meg ugyanannyit kap is Tőled... amikor épp jól érzi magát Veled, és örömet, gyönyört okozol Neki. Tehát nem kellene sajnálnia Tőled. Pont Tőled. Hiszen Rajtad keresztül Hozzá száll / tér vissza ez a bizonyos Energia... Mondják is, hogy tulajdonképpen minden embernek a saját szempontjából nézve olyan mintha csakis és kizárólag csak ő létezne... és az egész világ és az összes többi ember az ő számára csak egy tükör, amiben megnézheti magát.
Mivel igazából a te világodban csak Te vagy egyedül, ezért minden amit adsz, azt csak magadnak adod.
Másnak nem tudsz adni. Másnak nem tudsz semmit sem okozni. mert minden Rád száll vissza, minden Hozzád jut el végül. Ami Tőled ered, az Hozzád is tér vissza.
Amit másnak adsz, azt magadnak adod.
Amit mással teszel, azt Önmagaddal teszed.
Amit Másnak okozol, azt Önmagadnak, Önmagaddal okozod.
Mert egyszer minden gondolatod, érzésed és cselekedeted hatását meg tapasztalod a saját bőrödön is.

És fordítva is.
Amit elutasítasz, amit visszatartasz, amit sajnálsz, ami ellen lezárod magadat... attól magadat fosztod meg...
Amit mástól sajnálsz, azt magadtól sajnálod.

Az Ajándékot, amit nem adsz oda, nem kaphatod meg...

Érdekes, hogy a Barátod egész nap mindenkit kezel és mindenkit gyógyít, mindenkivel kedves és jó, de Téged már nem akar 'gyógyítani', mondván, hogy ne Tőle várd a megoldást és hogy gyógyítsd meg magadat. Valahol igaza is van és jót is tesz veled...
De akkor a pácienseinek is miért nem mondja ezt?
Miért nem küldi Őket haza, hogy gyógyítsák meg magukat, és hogy ne tőle várják a megoldást...
Az mulatságos lenne...
Lehet, hogy tetszik az ego-jának, hogy annyira elismert, annyira körbe rajongott és közkedvelt és szeretik, és ő a Nagy Gyógyító, aki mindenkit meggyógyít? Meg esetleg egy nem kevéske kis pénzt is keres vele...

Bár ismered a mondást:
A suszternek mindig lukas a cipője.
(Hozzá teszem, a rossz suszternek. Aki emberileg nincs a toppon és igénytelen, meg rosszul szervezi és kezeli a dolgait. Mert egy okos suszter ilyen bomlasztó anti reklámot magáról eleve sem engedne meg magának.)
Mindenkinél van olyan, hogy szakmai ártalom.
És amivel az egész napját tölti a munkahelyén 'gürizve', azzal már otthon a drága és ritka szabad idejében nem igazán akar foglalkozni...
Erre egy extrém és banális példa: egyik barátnőm férje villanyszerelő volt.
És villanyszerelőt kellett hívnia otthonra 5000-ért, hogy megszereljen valami kis apróságot, amire a férje hónapokig nem volt hajlandó és kapható...

Aki ott van és fix pont, az egy idő után unalmassá is válik, és azért már nem kell küzdeni. Az elismeréséért sem. "Egy bevett várat ki akar bevenni?" "Vagy egy várat, amire kitették a fehér zászlót?" Az már nem akkora kihívás. Azért már nem kell küzdeni, erőfeszítéseket tenni.

Olvasd el a "Miért a rossz lányokat szeretik a férfiak?" című könyvet.
És nem azt mondom, hogy viselkedj is úgy, és kezd el tudatosan manipulálni és magadba bolondítani és megőrjíteni a barátodat, de egy két tantusz és lepel minden esetre le fog esni előtted a szemeidről...
És változni fogsz a hatására és az egész kapcsolatotok is...
Majd meglátod! ;-)

Írod, hogy azt mondja, hogy szeret, de Te nem érzed.
"A szavak suttagnak, a tettek üvöltenek!"
Mondani valamit kevés. Az még nem vezet semmire... általában... a gyakorlatban...
Bár egy bizonyos dolognak a kiinduló pontja lehet.

Pl. ha azt mondom, hogy le akarok fogyni 10 kg-ot. Ez még önmagában nem ér semmit sem.
Főleg ha ugyanúgy zabálok tovább, mint előtte...
A szándék önmagában, megfelelő tettek nélkül kevés.

Másrészt az is lehet, hogy csak a Szeretet-nyelveitekkel van a baj, olyan értelemben, hogy nem egy Szeretet-nyelvet beszéltek, és ettől nem értitek jól egymást és ettől nem működik a kommunikációtok.
van egy könyv, ha jól tudom Garry Chapman (valami ilyesmi) Az öt szeretet-nyelv. Ajánlom a figyelmedbe.
Ezzel is lehet alakítani, finomítani a kapcsolatotokat. Minden ember másként kívánja megkapni a Szeretetet, a Figyelmességet... és így tudja elfogadni, megélni, értékelni igazán. és lehet, hogy Te ezer féle másképpen megkapod a Szeretet, mert pl. a barátod tényleg nagyon szeret Téged, és ezt a maga módján, az ő Szeretet-nyelve szerint juttatja a kifejezésedre, de a Te füled ezt nem hallja, vagy ha hallja is, csak nem érti meg...

Nálunk is ez van a barátnőmmel.
Én is sokáig azt hittem, hogy nem szeret.
Aztán rájöttem, hogy nagyon is hogy szeret Ő, csak másképpen, mint ahogyan én 'elvárnám', ahogyan én szeretném, hogy szeressen.

Ha megérted a párod Szeretet-nyelvét abból 2 előnyöd származik:
1. Tudod, hogy szeret.
2. Tudod éreztetni Vele, hogy mennyire szereted és milyen fontos Ő Neked.

Aztán esetleg ezekről a dolgokról beszélgethettek is, és elmondhatod, hogy neked mia Szeretet-nyelved, Neked hogy tudja igazán megmutatni, hogy szeret és kifejezésre juttatni a Szeretetét feléd... hogy tényleg célba is érjen...

Ha csak ez hiányzik / hibádzik a kapcsolatotokból, hogy nem azt kapod, amit szeretnél, vagy nem úgy...
1. ezen lehet változtatni, finomítani.
2. elfogadod azt ami van.
3. keresel valaki mást, aki úgy szeret, ahogyan azt Te szeretnéd... de az sem lesz hibátlan... annak meg más hiányosságai lesznek... mert semmi sem tökéletes.
Ezzel kapcsolatban meg a 'Szeresd önmagad, és mindegy kivel élsz' című könyvet ajánlanám a figyelmedbe! Szentírás!!! ;-) www.bioenergetic.hu

Írod, hogy ha valaki szeret valakit, akkor figyelmes vele, kényezteti, kedvében jár, vágyódik az érintésére stb...

Elméletileg. De mint tudjuk a gyakorlat az sokszor teljesen más, mint az elmélet.
Ez a baj az elméletekkel. (Hogy sokszor nem működnek. mert az Igazság az valami más.)

Egyébként abszolút meg tudlak érteni.
Én is egy csomó mindent hiányolok a barátnőmtől.
Például ugyanezeket nagyjából, mint amiket Te leírtál.
Én is kényeztetésre, szeretgetésre vágyom, cirógatásra, símogatásra, sok-sok puszikára és csókra a testem (és a Lelkem) minden pontján... mégse kapom meg ezt... pedig hiányzik, vágyom rá és jól esne. Ezerszer beszélgettünk már róla... Belőle ez nem jön szabadon és tisztán. nincs rá belső késztetése, inspirációja, motívációja.
Én ettől régebben sokat szenvedtem. Most már elfogadtam, de néha még hiányzik és kívánom.

Annak, hogy valamit valakitől miért nem kapunk meg, ezer és egy milliárd oka lehet.
Például egy lehetőség ebből a végtelen és összetett lehetőség és eshetőség-kavalkádból, ami Rátok valószínűleg nem vonatkozik:

Az is lehet, hogy az a másik úgymond direkt szivatja a társát azzal, hogy nem adja meg neki amire vágyik, vagyis a kielégülést, a beteljesülést, a megnyugvás élményét... csak húzza-húzza, mint a szamarat a répával szokás... , mert ő nem akarja, hogy boldog legyen az a másik és kiugorjon a bőréből örömömében, mert így tud csak uralkodni rajta és függőségben tartani.
Ehhez kell az alá-fölérendeltségi viszony is.
És kell egy szadista, aki a másikat kínozni akarja (lelkileg, érzelmileg), és uralkodni rajta... és ő nem a másik boldogságára hajt, hanem a nyomorára...
és kell egy mazochista is... aki szenvedni akar, akinek kell az uralkodás, a fájdalom, a megalázottság érzése... aki azt akarja megélni, hogy ő egy kis senki...
Ezeknek mi lehet a hátterében Szerinted?

Mi szükség a hatalmi harcokra?
Aki kevésnek érzi magát, az hatalmaskodni, uralkodni akar mások felett. Hogy többnek érezhesse magát.
Na de ki is akarja többnek érezni magát?

Egy 'normális kapcsolatban' tényleg mellérendeltségi viszony van.
Mindkét fél nagyon szereti és babusgatja a másikat, és oda figyelnek egymás igényeire, és kölcsönössen megpróbálnak egymás kedvében járni és egymást boldoggá tenni.
Ez megintcsak az elmélet.
És a gyakorlat?
Van ilyen?
Meddig?
És hol?

És ez valahol megint csak a Szeretetről szól...
Meg hogy ki mit hozott magával otthonról... mit látott, hallott, tapasztalt... mihez edződött és kondicionálódott...
Mire van berendezkedve?

Szóval mára ennyit, ízelítőnek, csak úgy, hírtelen fölindulásból, gondolat-ébresztőnek... Ébresztő!!!! ;-)
Amit mindenképpen ajánlok Neked: olvasd el A. J. Christian: mit keresett ISTEN a Hálószobámban.
Ez csak a párkapcsolatokkall, a párkapcsolatok dinamikájával, valós hátterével és mozgató rugóival foglalkozik... meg fogsz lepődni! olyanokat olvasol majd.... hogy csak ámulsz! ;-)

De az egyes számú mentő öv:

Eckhart Tolle: A MOST hatalma (hangoskönyvben is!!!)

További Kellemes és Szép, Szeretet-Teljes Életet!
Élj a Jelenben, az Itt és Mostban!
Itt és Most.

Az az egyetlen megoldás minden problémádra!

További Szép Élvezetes Jókedvű Létet, Létezést és Ébredést Neked!
Itt és Most!

;-)

Csizike ;-)

Kedves Heidi (Klum? ;-) !

Az jutott még eszembe arról, hogy többször is megemlítetted, hogy a barátod már milyen magasan fölötted áll és jár... és hogy eközben Te pedig egy milyen kis pontocska vagy mellette...
hogy mi van akkor, ha Neked nem is azzal van igazából problémád, hogy Ő nem szeret eléggé és igazán... hanem mi van akkor, ha Te nem szereted magadat igazán?

Lehet, hogy van Benned egy-fajta alkalmatlanság érzés?
Hogy Te nem vagy elég jó. Te ezt nem érdemled meg.
Te azt nem érdemled meg, hogy egy ilyen-és ilyen férfi szeressen Téged.
Hogy érdemesnek tartson a szeretetére... stb...
Mi van akkor, ha Te nem tartod, nem érzed magadat elég jónak ahhoz, hogy megérdemeld és elfogadd a JÓT?
Hm?
Akkor mi van, ha ez a bibi?

És pont itt van (alább vagy feljebb?) a témá(d)hoz kapcsolódóan egy írás arról, hogy
A cél önmagad szeretete.

Hogy honnan ered az esetleges kisebbrendűség érzeted (már amennyiben ez van), azt nem lehet tudni.
Lehet, hogy a szüleid nevelték Beléd.
Hogy nem vagy elég jó, nem érdemled meg a Szeretetet, a Figyelmet, Minden Szépet és Jót...
És ezt a koloncot ők is a szüleiktől kapták, akik szintén, és így tovább...
De természetesen a szüleidet sem hibáztathatod, hiszen Őket Te választottad magadnak, hogy megvalósíthasd azokat a célokat és feladatokat, amiket összeállítottál és elvállaltál magadnak, mielőtt leszülettél.

Apropó! Erről jutott eszembe! Láttad már a SZELLEMI VALÓSÁG (Spiritual Reality) című filmet?
KÖTELEZŐ!!!
Letölthető a www.ezoterikasopron.uw.hu oldal 'Spirituális témájú filmek' fórum megfelelő pontjáról ;-)

Szóval: a hiba Benned van: elfogadtál és azonosultál valami olyasmivel, ami valójában a Lényed Igazi Tiszta Értelmében és Mélységében nem igaz Rád és amihez valójában semmi közöd sincs.
Ezt kell tudatosítani magadban és törölni, felülírni és kiütni valami pozitívval... élj a MOST-ban! ;-)
Ezért eleve olyan barátot vonzhatsz csak be, aki Téged nem tud annyira szeretni és imádni, amit elvárnál, mert erre Te eleve nem tartod érdemesnek magadat, valahol félúton a Lelked felé úgy érzed, hogy ezt nem érdemeled meg... mert beléd nevelték, tudatlanul, tévesen olyanok, akik szintén tudatlanok, tudattalanok voltak és maguk sem tudták, hogy mit csinálnak, micsoda kárt okoznak ezzel Benned/Neked... de ez a kár még lehet haszon is... ha átalakítod.

Tehát amint elfogadod magadat 100%-osan és Szereted magadat, és tudod, és érzed, és megéled: hogy minden szépre és jóra érdemes és méltó vagy, és megérdemled a jót, onnantól fogva a barátod és az egész világ is másképpen fog működni... és a tálcán kínálja fel előtted a javait...

Addig viszont hogy is tudná?

Ez olyan, mintha Te odamennél a piacon egy árus kofához, akinek van valami szép kis portékája és azt mondanád neki, hogy
"- ugyan, adjon már nekem 1 kilót abból az almából!"
Mire az: "- Á, azt ne vegye meg! Nem látja hogy milyen csúnya, ütődött és kukacos!"
"-Igen? Tényleg? Köszönöm, hogy szólt. Köszönöm, hogy lebeszélt róla." ;-)

Te is így beszéled le a barátodat - akarva/akaratlan- öntudatlanul, a tudtodon kívül is, tudatalattiból mozgatva zsigerileg arról, hogy úgy Isten Igazából szeressen, ahogy csak szeretnéd...
És eleve azért vonzottad magadhoz éppen őt, aki ezt nem tudja, vagy nem akarja Neked megadni esetleg.

Ha Te el tudnád magadat fogadni és szeretnéd magadat, akkor lehet, hogy eleve nem is Őt vonzottad volna be az életedbe, mert másra lett volna szükséged, aki azt tudja adni, ami Neked jár, ami neked kell most a fejlődésedhez.
Tehát: a barátod csak egy tükör.
Ha baj van, nem vele van a baj.
A tükör csak azt mutatja, ami előtte van.

Ezért mondják azt, hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel.
Aki azt érzi, hogy Ő nem érdemli meg a Szeretetet, az azt nem is kapja meg.
Vagy ha meg is kapja, fel sem ismeri, vagy hárítja, vagy visszautasítja, vagy gyanakszik, hogy ez meg mi, és miért kapom én ezt, és biztos van vele a másiknak valami hátsó szándéka, be akar csapni, lesben áll a csapda, stb... és mégsem fogadja, vagy nem tudja elhinni és főleg megélni tisztán, hogy az tényleg az ami és hogy ez neki szól, mert ezt megérdemli.

A barátodnak meg ahhoz, hogy ő meg tudja élni azt, ahol most jár, pont egy ilyen barátnőre van szüksége, mint te...
Aki kisebbnek, kevesebbnek érzi magát... és aki nagyon erősen felnéz rá és istennek tekinti (csak nem úgy, ahogy valójában "kéne", mert valahol mindannyian Istenek vagyunk. De egyenrangúan.)
Itt már eleve van egy alá-fölérendeltségi viszony, ahol ő többnek , értékesebbnek érezheti magát, és megélheti az ego-ját.

Meg ilyesmi...

Szóval: a Kulcs Benned van.

Fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy.
Szeresd magadat.
Hidd el, éld és tapasztald meg, hogy végtelenül értékes vagy.
Belőled csak egy van.
Egyedi vagy, egyszeri és megismételhetetlen.
Egy Tökéletesség.
Csodás vagy.
Egy Csodálatos Teremtmény.
Aki Minden Szépet és Jót megérdemel az Univerzumtól.
Méltó vagy a Szeretetre és méltó vagy mások figyelmére.
Ha valakinek baja van "veled", annak tulajdonképpen csak saját magával van baja és problémája, a negativitását csak kivetíti Rád. de ez az Ő hiányossága, ez őróla szól (és nem terólad) mégha eselteg ők a szüleid is, vagy a barátod, esetleg a munkatársaid, vagy a zöldséges srác a sarki kisboltból...

Ezt fedezd fel!
Hogy mennyire Isteni vagy!
És hogy méltó és érdemes vagy minden szépre és jóra!
Megérdemelsz minden szépet és jót, amire csak vágysz.
És az Életed be fog teljesedni.
Eljön ez a pillanat.
A barátodat pedig tiszteld, hogy mint tükör akaratlanul is segített Neked ebben, eddig (is) eljutni, hogy ezt felismerhetted (ha tényleg így van, ha tényleg ez a probléma, ha tényleg ezzel van gondod - ezt Te érzed. ;-), és elkezdhetsz dolgozni életed legfőbb feladatán, ami csodálatossá tesz mindent a számodra (ami már most is az, csak még Te nem látod-érzed és tapasztalod még ezt esetleg): hogy elfogadd és szeresd önmagadat annak aki, és olyannak, amilyen vagy.

Ez mindenkinek a legfőbb feladata.

Nem mástól várni a szeretetet.
Hiszen hogyan is várnánk valami olyasmit mástól, amire mi nem tartjuk jogosultnak és érdemesnek saját magunk számára sem saját magunkat?

Szóval itt van a Kulcs, és Benned a Megoldás: a Zár.
Valami, valahol el van zárva Benned.
Találd meg, hogy hol és mi: és nyisd ki...
Nyisd ki a Szívedben a Szeretet-Csapot.
Engedd, hogy áradjon mindenre és áramoljon mindenfele, és megmosson, megtisztítson mindent amivel csak kapcsolatba kerül az életedben.

A mottó:

"Szeressd Önmagad!"

Sok Szeretettel:

Csizike ;-)

csizike1@gmail.com

Sziasztok,

Mivel Heidivel nagyon hasonló cipőben járok, és teljesen átérzem a vívódásait. Végigolvastam az összes hozzászólást, amelyek kedvesek és tényleg hasznosak is.
Azzal én is valahol tisztában vagyok,hogy elsősorban magunkban kell rendet tennünk ahhoz,hogy el tudjuk fogadni magunkat és a helyzetünket. Pont erről szól ez a kínlódás.. próbáljuk helyretenni a dolgokat magunkban.

Viszont hogyan fogadhatná el magát az ember, ha folyton azt érzi,hogy nem kell vagy nem úgy kell, ahogyan szeretné. Ha ő szívből szereti a másikat, benne ott a vágy, a tűz, de mindez viszonzatlan? Akkor az szerelem egyáltalán? Ha én szeretem szerelemmel és nem félek kimutatni is azt, ha nem félek a kételyeimet is megosztani vele azért,hogy jobban meg tudjuk találni a hibát, ami miatt nem működik és mindez süket fülekre talál, akkor az milyen szeretet, szerelem? Hol a támogatás, hol a társ akkor??
Az rendben,hogy a szeretetnek vannak nyelvei, amik különbözőek, emiatt elmehetünk egymás mellett. De a szerelem szerintem más. Ott nincs külön nyelv, mert abban ott a tűz a vágy a szenvedély, ami látható kell,hogy legyen. Ha ott van egyáltalán...
Én magamban talán már tudom is, hogy mi a válasz erre a vívódásra(én most a magam esetéről nyilatkozom) Az,hogy ez egy egyoldalú szerelem, ami a másik fél részéről "csak" szeretet. Ahhoz pedig,hogy az ember az önbecsülését is visszakapja, önmagát elfogadja, ki kell lépni ebből, ha nem elégszik meg annyival,hogy szeretik, mint embert, de nem szerelmesek belé.

Egy ilyen helyzetre nincsenek praktikák és gyógymódok. Ha azt érzi az ember,hogy nem szeretik igazán, az egész nem stimmel, azt nem véletlenül érzi szerintem. Ha pedig mindezen próbál az ember változtatni, de egyedül marad ebben, akkor az mindenképp megadja a választ mindenre.

Szia Kedves Hédi!

Eszembe jutott még valami.

Most értesültem róla, hogy forgatják egyik kedvenc "gyerekkori könyvem" film változatát: Richard Bach Illúziók című könyvéből...

Ennek nagyon, de nagyon örülök, ugyanis óriási hatással volt rám... évekig a hatása alatt voltam az írásainak, újra és újra vissza-vissza tértek belőlük sztorik, mondatok, idézetek...

Emlékszem: Richard bach Illúziójához úgy jutottam el, hogy Mester Tamás ( www.mestertamas.com ) akkori Mester és tanítványok nevű együttesének első és második albumának borítójában Richard Bach idézetek voltak, az Illúziókból és a Minden és Mindenki Egyből...
És mivel a Mester és tanítványait nagyon szerettem (Tamás előtte 3 évig Krisnás volt) az eléggé reményt adó spirituális szövegeik miatt... hát kíváncsi lettem ezekre a "misztikus" könyvekre és el is olvastam őket... meg aztán a Sirályt is, és az összes többit...
Mester Tamás egyik (talán jobb?) alkarján egyébként az Illúziók borítójáról jól ismerős madártoll van tetoválva... Szóval Ő sem szeretheti kevésbé, és Őrá sem hathatott kisebb mértékben... ;-)))

Na és ami az egészben az ultra-tuti!!! hogy ráadásul nem is akárkik forgatják ezt a bizonyos filmet, hanem... Magyarok!!! Nézd meg a honlapját! www.illuziok.hu van egy csomó infó, képek, Richard Bachról, előzetes, stb... bár a vágás még hátra van, és először a Magyar Filmszemlén lehet majd látni februárban...

Nagyon örülök neki, hogy manapság az összes nagy spirituális alapművet megfilmesítik, mint pl. A mennyei próféciát, a Beszélgetések Istennel, a Békés harcos útját vagy az Illúziókat...
Régi nagy vágyaim és álmaim válnak valóra ezzel...

Az Illúziók trélere alapján nagyon igényes lesz.
Ha ez nem hoz az alkotóinak világra szóló elismertséget, akkor semmi... ;-)

Na és a lényeg!

A könyv egyik alapvető gondalata, -és itt kezdek el kilukadni és elérkezni a mondandóm lényegi részéhez, ami a kérdéseddel kapcsolatos- amit idézetként egy időben a névjegykártyámon is hortam, mint alapvető és elgondolkoztató igazságot (és ez van a film reklámjában is, mint kiragadott esszencia, arra vonatkozóan, hogy semmi sem véletlen):

"Minden ember és minden apró mozzanat életedbe úgy került,
hogy magad vontad oda.
Az pedig, hogy most mit kezdesz vele, (szintén) csak rajtad áll."

És a múltkor, amikor írtam Neked a "leveleimet" ez is bennem volt, csak valamiért kimaradt...
De mivel ma szereztem tudomást a filmről, újra előjött és felszínre került bennem, és gondoltam, mostmár csak kiírom magamból, hogy ne maradjon bent... ;-)

Szóval ez a mondanivaló abszolút kapcsolatban van a Vonzás-törvényével, vagy azzal, amit a Titok mond, vagy a Mi a csudát tuunk a világról? ( www.budapestfilm.hu/bleep ) című film, aminek már megvan a második része is...: nevezetesen, hogy mi vagyunk az Életünk teremtői. Mi vagyunk az Életünk forrásai.
Nélkülünk, a mi "jóváhagyásunk", "beleegyezésünk" és "akaratunk" nélkül -mégha ez sokszor csak tudatalatti is-, nem történhet velünk semmi olyan, amit mi magunk egy bizonyos szinten ne akarnánk, amire mi magunk egy bizonyos szinten ne adnánk engedélyt.

Tehát a Vonzás-törvénye nagyon igaz!!!

Így nem az a lényeg, hogy kit vonzol magadhoz, hanem az, hogy miért (van popt rá szükséged és mihez)?
Mert az első kérdés a másikra vonatkozik, a második viszont már Veled van kapcsolatban.
És a Te életed szempontjából Neked önmagadra kell fókuszálnod és nem a másikra.
Vagyis, ha hibát akarsz találni, akkor ne a másikban keress, hanem inkább magadban: ugyanis ez visz közelebb a megoldáshoz.
A másik mindig csak tükör, amiben a Benned lévő, a Veled kapcsolatos megjelenik.

A dolog Rólad szól.

Bátmi zavar vagy bánt, az a zavar, feszültség Benned van.
Kívülről ilyet senki sem képes Beléd rakni, csak maximum előhozni, felszínre "segíteni", hogy szembesülhess vele, hogy ez Benned van, ezzel még dolgod van, ezt a dolgot még meg kell oldanod... ettől még meg kell tisztulnod, meg kell szabadulnod... hogy zavartalan és boldog legyél. ;-)
És utána jöhet az a kérdés, hogy De hogyan?
Az első a felismerés, a tudatosítás, a szembesülés.
És ebben segít Neked (tudatos tudtán, vagy akaratán kívül az a Másik, és ezért legyél mindig hálás és köszönd meg, hogy ő segít Neked Boldogabbá válni... így Érted van.
Mint ahogyan a Te éÉletedben Minden: Érted van. Azért, hogy Téged segítsen. Azért, hogy Te AZ legyél...

;-)))

Tehát ha valakivel gondod van: azt kérdezd meg magadtól, az Angyaloktól vagy a Jó Istentől, hogy de miért van nekem szükségem erre? Mit kell ebből a szituációból (ettől az embertől) megtanulnom? Mit kell elengednem? Milyen feszültséget kell magamban feloldanom? Stb...

És tudd: a válasz (mint ahogyan a probléma is) mindig az Egoddal, az Elméddel van összefüggésben...
Az szokott dolgokhoz ragaszkodni, ami aztán negatív érzésként jelentkezik és feszít... ;-)

na de ezt majd legközelebb... ;-)))

Szóval ha nem akarsz többé Illúziókban élni: Richard Bach: Illúziók www.illuziok.hu

Szia!

Minden jót!

Szeretettel:

Csizike ;-)

csizike1@gmail.com ;-)

Szia Hédi!

Találtam egy Neked való, Neked szóló írást Soma tollából az nlcafe.hu-ról a neten és ha megengeded és a technika ördöge, vagy Istene vagy Angyala segít és megengedi, akkor egy-az egyben illeszteném be ide...
innen:

http://www.nlcafe.hu/soma/20081127/a_felesegem_szemet_ferjre_vagyik_-_so...

Nagyon tanúlságos!

Ajánlom figyelmedbe Soma írásaitt ugyanitt, az nlcafe.hu - n, illetve a most megjelent könyvében, amely az olvasói levelek-kérdések és válaszokból való szemezgetés második részében.
Nagyon tanulságos.

;-)))

Szia!

Peace & Love!

Sok Szeretettel!

Csizike ;-)

Akkor lássuk:
(Jó szórakozást hozzá! ;-)

Enjoy! ;-)

http://www.nlcafe.hu/soma/20081127/a_felesegem_szemet_ferjre_vagyik_-_so...

Soma
2008. 11. 27.
A feleségemmel 11 éve vagyunk házasok. Szeretném a kapcsolatunkat kicsit felrázni, ezért sokszor beszélünk a helyes férfiúi viselkedésről. A páromnak azonban a „bunkó” férfiak jönnek be.

Kedves Soma!

Fórumajánló Szemét pasik »
Kihasználós pasik »
Normális pasik nem kellenek »
A feleségemmel 11 éve vagyunk házasok, van két kicsi gyerekünk. Több nehéz helyzeten, vitán vagyunk már túl, így szeretném a kapcsolatunkat valamilyen módon felrázni, ezért sokszor beszélünk a feleségemmel arról, hogy milyen a helyes férfiúi viselkedés. Röviden összefoglalva: számára a „szemét” férfiak jönnek be igazán.

Én hevesen küzdök magammal, hogy a helyes utat megtaláljam. Sejtésem szerint nincs igazi középút, minden viselkedés helyzetfüggő. Úgy gondolom, a férfi legyen mindenképp határozott, de egyben támasza is a párjának.

De mit jelent valójában a „szemétség”? Hogyan lehet ez része a kapcsolatnak? Hogyan tud ez pozitív hatással lenni az együttlétre?

Köszönöm előre is a válaszod!

Zoli

Tipp: Somának a következő e-mail címre írhattok: soma@nlcafe.hu

Kedves Zoli!

Először is nagyon örülök, hogy ennyi nő után egy férfinak is válaszolhatok. Köszönöm a bizalmadat!

Nagyon jó a kérdésed, erről már én is sokat beszélgettem barátnőimmel, nőtársaimmal, hogy vajon miért van az, hogy sokan a „szenya” pasikat tartjuk szexisnek. Ha valakinek ez bejön, érdemes megvizsgálni (hogy meg tudjuk érteni őt), hogy vajon honnan hozta azt az önbüntető női mintát, ami miatt az őt bántó, megalázó, vele méltatlanul, tiszteletlenül viselkedő férfiakhoz vonzódik.

Épp egy Hellinger-terápián (más szóval családállításon) láthattam bele egy olyan asszony életébe, aki maga is azt kutatta, hogy három évtizede miért csak olyan férfiakat vonz be, akik őt rendszeresen bántják, alázzák. Vagyis miért aktiválja magában folyamatosan az áldozat szerepét, és miért nem tud ebből kiszakadni. Kiderült, hogy az anyai nagymamájával volt olyan erős lelki összeköttetésben, hogy az ő sorsát másolta, vitte tovább. Persze ez azért más történet, mint amiről te írsz. Főképp abban különbözik, hogy ez a nő ki akart törni helyzetéből. Mindezt csak azért írtam le, hogy tudd, gyakorta meg sem látjuk azt, hogy nem engedjük meg magunknak a boldogságot. A tudatos szint pedig sokszor kevés ahhoz, hogy elinduljon a változás, hiszen a mélyben olyan hajtóerők működnek, löknek minket előre, amiből először fel kell ébredni.

Mivel sajnos nem tudom, hogy a feleségednek jelen esetben mit jelent a „szemét férfi” ideája, ezért arról is írok, hogy a barátnőimmel mi milyen pasikat nevezünk annak. Ez a férfitípus sokaknak valóban nagyon szexi. Attól szexi, hogy nem liheg a nő után, soha nem lesz belőle pincsikutya, nem ugrik, mint egy hűséges alattvaló. Amikor viszont ad, akkor olyat, amire lehet emlékezni, legyen az bármi. Nem elszállt, pökhendi alakokról beszélünk, vagy üres macsókról, hanem valós önbizalommal, tartással rendelkező férfiakról, akik tudnak adni, nem kell kompenzálniuk, és igen erősen megőrzik az autonómiájukat a kapcsolatban. Nem játszmáznak, de mivel van, amiben megélhetik a teremtést, alkotást, időnként ki kell várni, míg visszahívnak. Vannak titkaik, sok mindent nem lehet biztosra venni velük kapcsolatban. Talán ebből is adódik, hogy sokszor nem foglalkoznak vele, mit okoznak a másiknak, mi zajlik a másikban. Sem a másik lelkével, sem az egész lelkizéssel nem törődnek. Ettől állandóan ürességet hagynak maguk után, mert a nő úgy érzi, hogy nem lehet teljesen a férfié, a férfi pedig pláne nem az övé. Egy ilyen pasit nem lehet birtokolni, ettől olyan szexi.

További cikkek Milyen pasi illik hozzád? Tesztünkből kiderül! »
A tökéletes kapcsolat receptje »
Pszichotolmács a férfiakhoz »
Jobb egy boldogtalan kapcsolat, mint az egyedüllét? »
Nyitott házasság - működhet? »
Nyilván tudod, hogy a jó szexhez alapvetően fontos az adrenalin. Az ilyen pasik ezt folyamatosan termelik. Régen én is szexinek láttam ezt a típust, ma már egyáltalán nem vonzanak. Sőt, hatalmas energiafecsérlésnek gondolom, ha valaki foglalkozik velük, mert ez alapvetően egy hatalmi drámára épülő játszma. A „szemét” pasi a fölérendelt, a nő pedig az alárendelt. Egyfajta könnyed szadomazó tangó ez, ahol egyik sem létezik a másik nélkül, és az alárendelt önként folyatja az energiáját a férfinak, akitől függ. Persze értem én, hogy nagyon izgató és szexi a bizonytalanság, a titok, amikor a másik nem teregeti ki minden lapját, amikor ott van a kapcsolatban a feszülés, az állandó vágyakozás, és hogy a nő nem tudja igazából, hogy mennyire fontos a másiknak, de számomra ez pótcselekvés. Pótcselekvés, ami azt üzeni, hogy az illető nem ismeri föl, és emiatt aztán nem is tudja kitépni magát abból a hozott mintából, aminek a pszichodinamikai hajtóereje folyamatosan afelé löki, hogy kiszolgáltatott és függő legyen egy olyan kapcsolatban, amelyben a „hím isten” nem hajlandó őt egyenrangú partnerként kezelni.

Tudjuk jól, hogy ezen a duális bolygón mindennek két oldala van, mindennek van előnye és hátránya. A „szemét” pasi előnye az, hogy annyira stabil, hajlíthatatlan, hogy igazából nem érintik meg a másik érzelmi kitörései, elvárásai. Épp ezért vonzza a nőt. Másrészt viszont ezt önzésnek, ridegségnek, szeretetlenségnek is meg lehet élni, ami egy idő után lehúzó.

A múlt héten abban kért tanácsot egy asszonytársam, hogy hogyan lehet egy kapcsolatban szexinek, vonzónak maradni, egyszerre titokzatosnak lenni, és adni is. (Hogyan kezeljük a férfiak vadászösztönét ») A lényeg az, ha az ember (akár férfi, akár nő) nem találja meg a munkájában vagy hobbijában azt, amivel kifejezheti önmagát, akkor igen nagy eséllyel folynak el az energiái „alsó kanálisokba” különféle vibráló párkapcsolatokban. Tapasztalatból mondom, ha az ember nap mint nap megéli a kihívást, kreativitást, megmozgatja képességeit, tudását, alkotókészségét, és ezen keresztül magával ragadja az áramlat, a jelenben levés varázsa, akkor nem egy másik embertől fogja várni a csodát. Számomra az a boldogság, hogy a millió izgalmas munkám után végre megpihenhetek a társam mellett, elengedhetem magam ebben a meleg kuckóban. Nem kell csatározni, játszani, küzdeni, megmutatni, bizonyítani, mert a munkámban megélhetem mindazt a kihívást, amire szükségem van. Az az ember lesz vonzó, akinek megvan a „kattanása”, és emiatt nem csimpaszkodik a másikba.

Azt írod, szerinted nincs igazi középút, minden viselkedés helyzetfüggő. Általánosságban véve ebben teljesen igazad van, de az adott helyzetnek és pillanatnak igenis megvan az „arany közepe”. Ennek a megtalálása egy folyamatos patikamérlegen való egyensúlyozás, ami mindig egyéni. Szerinted a férfi legyen mindenképp határozott, de egyben támasza is párjának. Tökéletesen így van!

Hogy hogyan tud a „szemétség” pozitív hatással lenni az együttlétre, azt nem tudhatom, mert azt sem tudom, a feleségednek mit jelent a szemétség fogalma. Azt lenne jó megtudni, hogy mi hiányzik az életéből, és mi az, amit ezáltal meg szeretne élni. Amennyiben mazochisztikus vonással él, és ezen szeretne is változtatni, a Hellinger-terápia sokat segíthetne. Te is elmehetsz a párkapcsolati problémáddal családállításra, és ez a feleségedre is hatással lesz.

Minden jót:

Soma Mamagésa

Ha inkább személyesen beszélnéd meg problémáidat Somával (és vállalod, hogy a beszélgetésről készült anyag – amelyben személyed természetesen titokban marad – bekerül a Nők Lapja magazinba), akkor erre a címre írj: somaval@nlcafe.hu
Bővebb információért kattints ide! »

Kedves Heidi.

Leveled alapján egy kicsit magamra ismertem. Én év elején találtam rá egy ilyen kapcsolatra, és a saját tapasztalataim lényegét szeretném átadni neked.
Egy kapcsolaton belül nem tud az ember objektívan szemlélni, nem látja, mert eleve nem láthatja át a problémáját, hiszen, benne van. Nem is igen tudja tényként vizsgálgatni, hol hibázhat, mert kívülről nem látjuk magunkat mindig. Azt hiszed, hogy a párod nem segít neked, pedig éppen ezzel szeretne segíteni neked a legtöbbet.
A lényeg az, hogy Te valószínűleg kevésbé vagy önmagad, mint Ő. Bár úgy érzed, szeretetet adsz,és mindezt önzetlenül teszed, mégis akaratosan, már-már görcsösen szeretve lenni akarsz inkább, önző módon birtokolni akarod, mert azt hiszed, csakis mellette lehetsz biztonságban, nélküle nem. Azok, akik így gondolkodnak, önmagukkal nincsenek jóban, egyedül nem tudják magukat jólérezni, nem tudják mivel elfoglalni magukat, egyre többet akarnak. Akaratosak, görcsösek, önzőek. Ezek pedig negatív tulajdonságok, negatív energiák. Pontosan ez az önző "szeretet" az, ami félrevezet téged, ami a másik fél számára negatívnak hat, amit Ő joggal nem akar és nem is fogad el. Hiszen a szeretet nem lehet önző. Ha tudsz adni, cserébe kapsz is. De ha csak elvárni tudsz, sosem kapod meg azt, amire vágysz, és a biztonságot sem fogod megérezni.
Ha megtanulsz (esetleg fájdalmak árán) önmagaddal is jóban lenni, megtanulod önmagadat elfogadni, szeretni, akkor talán megérted majd, hogy a párod valójában mire is gondolt, amikor számodra úgy tűnt, magadra hagyott, és elfogadja, ha elhagyod, és más utat választasz. Aki tudja, ismeri, érzi és megtapasztalja, mi is az igaz szeretet, az kinyitja neked a kalitka ajtaját, és hagyja, hogy te döntsd el, kirepülsz e, vagy sem, és ha úgy döntesz, kirepülsz, visszamész e, vagy sem. Ez az önzetlen szeretet.
Ha magadat szereted, ezt sugárzod majd magadból, és ezt a másik megérzi, az számára már pozitív fajta szeretet, és azt Ő is elfogadja, sőt, vágyakozni fog érte.
Nem könnyű ezt az utat végigjárni, de nem lehetetlen. Aki azt mondja, hogy az, az gyáva, és nem mer harcba szállni, nem mer saját magáért és a boldogságáért megküzdeni. Az ilyen ember elesik, elkezdi sajnáltatni magát, és végül magára marad.
Te döntesz, mit választasz. A boldogságot, vagy az önsajnálatot. Én is döntöttem anno, és azóta kiegyensúlyozott vagyok. Gondolkozz el és kívánom, hogy minden kívánságod szeretetben teljesüljön!