Hála
A faluban adományt gyűjtenek a templom felújítására. A környék leggazdagabb embere egy hatalmas adományt küldet be a szolgájával.
Visszajön a szolga, mire ő kérdezi tőle:
- No, mit mondott a pap? Örült az adománynak?
- Nem mondott semmit se. Csak elrakta a pénzt és kész.
Csodálkozik ezen a gazdag ember, de arra gondol, majd biztosan személyesen akarja megköszönni neki a pap.
Jön is a hétvégi mise ideje, a gazdag ember már várja, hogy összefusson a pappal. De az a templom bejáratánál oda sem megy hozzá, csak köszön, majd tovább sétál. No gondolja a gazdag ember, majd biztosan a mise alatt fogja külön neki megköszönni a nagy összegű adományt. De nagy csalódására ott sem említi meg a nevét.
A templomból kifele jövet látja, hogy a pap ott áll a lépcsősor tetején. Nem bírja tovább és nagy dühösen odafut hozzá.
- Üdvözlöm Atyám!
- Üdvözöllek gyermekem!
- Mondja, megkapta a pénzt, amit küldtem?
- Igen, megkaptam.
- És nem kellene megköszönnie? Elvégre abból a pénzből majdnem egy új templomot is építtethet.
- Nem, nem kell. Inkább Neked kellene megköszönnöd, hogy tudtál adni!
- Huszti Sándor - Önismereti tanító blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
hozzászólásNos ez azért nekem annyira nem tetsző történet. Egy kedves szó , egy hálás mondat ingyen van és örömet okozott volna a gazdag embernek. Jézus is azt mondta, add meg a királynak ami a királyé Istennek ami Istené. Ennek pont az a jelentősége. Ebben a történetben , ha valós helyzetbe tesszük a gazdag ember semmit nem tanulna csak azt hogy soha többé ne adjon , holott a történet tanítása nem ez lenne.
Szerintem a papnak nagyon nem volt igaza! Ha kapsz valamit, azt illik megköszönni. Ha adományt kapsz,
akkor is. Egy "Köszönöm" is elég lett volna, de a pap még ennyire sem
volt képes. Szerintem ez igazán bunkó viselkedés volt a részéről.
Alex
A mai civilizált világunkban azt tanultuk meg, hogy illik megköszönni, amit kapunk. Ebből kiindulva várnánk el, hogy a pap megköszönje az adományt.
Azonban van egy olyan spirituális igazság, hogy az adományt nem az elismerésért kell adni, mert akkor igencsak csekély az adomány szellemi értéke.
Vannak akik szép csendben, - elismerés lehetősége nélkül - adományoznak és lehet, hogy ez az adomány, mivel nem megfelelni vágyásból származó, kicsit őszintébb és szívből jövőbb. Ugyanis a szellemi szférákban a tetteink és cselekedeteink az alapján mérettetnek meg, hogy mennyire őszinték és mennyire szívből jövők.
A papnak - ha tetszik, ha nem - igaza van, hogy a gazdag embernek valóban hálásnak kellene lennie azért, hogy olyan jól megy a sora, hogy megengedheti magának a nagy mértékű adományozást.
Tudomásul kellene már vennünk, hogy itt a földön csak használói vagyunk a földi javaknak, talentumoknak és képességeinknek. Mindent csak használatra kapunk és semmit nem viszünk magunkkal a távozásunkkor, csak a szellemiségünket, lelkiségünket, szeretni-tudásunkat.
A spirituális tanítás ahogy írtad neked ezt jelenti , másnak mást. nem vagyunk egy szinten és egy papnak pont ezt kellett volna látnia hiszen ő Istent szolgálja és a tanítást minden ember egyéni szintjén kellett volna átadnia. Ha a gazdag ember fejlődéséhez az kell akkor megg kellett volna köszönnie hiszen azt várta. Miért nem tudta volna megadni, hiszen egy köszönöm ingyen van és a gazdag ember ettől még többet adott volna, így a tanulása nem az hogy adjon, hanem az hogy ne adjon többé. Egy egyszerű embernek nem spirituális értelmetlen tanítás kell , ahogy egy első osztályos sem érti mi az a relativitás elmélet, vagy integrálás stb. Azonos helyzetben pedig mindannyian kiakadnánk ezen. Hiszen a gazdagság és a spiritualitás nem biztos hogy azonos . Ha tanítani akarunk vaalkit nem lekezelni kell, hanem értelmezni a tanítást . Az emberi egó elég könnyen megerősödik és azt gondolom nem egy ember sértődékenységét haragját kell erősíteni hanem a hitét a szeretetét és a szeretethez 3 lépcső vezet, a figyelem ,a kommunikáció és a tisztelet. Nos a pap egyiket sem tartotta be. Ez max annak tanítás aki belemagyaráz valamit, de akinek ebben a történetben szólt az ebből csak sértődést és haragot tanulhatott ..
Teljesen egyetértek. Az a jó tanítás, amelyik alkalmazkodik a tanulóhoz. Hiába van egy egyetemi tanárnak több diplomája, kitüntetése, elismerése, doktori címe, találmánya, stb, az általános iskola 5. osztályában nem sokra menne vele.
Isten azt mondta, ha valaki azert ad, hogy hangosan elismerjek az emberek a jo tettet, es igy jo benyomast tegyen az emberekre, annak az embernek csak annyi haszna szarmazik az adomanyozasabol, hogy az emberek dicserik, mas haszna nem lesz.
Ha valaki csendben ad, szinte eszrevetlen, annak viszont Isten fizet meg, meghozza bosegesen.
Ha valaki akarcsak egy pohar vizet is ad egy szomjazo gyermeknek, annak Isten fizet meg.
Aki ad, amikor adni tud, ha van mibol, az csak az Isten fele valo kotelesseget teljesiti.
Hisz valoban mi nem tulajdonosai, hanem csak hasznaloi vagyunk a javainknak.
Viszont valoban nagyon kellemetlen halatlan benyomasu emberekkel egy tarsasagban lenni.
A pap nem kovetett el rosszat, de lehet megverhette volna a gazdag ember vallat, csendben mondva: fiam, az Isten akaratat megtartottad, az Isten fizesse meg josagodat.
„Ügyeljetek, hogy a jót ne az emberek szeme láttára tegyétek, azért, hogy lássanak benneteket. Úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.” (Máté 6,1)
Ne a "köszönömért" adj,ne azért adj, hogy hálásak legyenek. Hanem azért adj, mert megteheted és tudod szívből tenni.
És ha odaadtad felejtsd is el,ne kérdezd meg,hogy mi lett vele. Az, az összeg már az övé.
Egyébként pedig azt gondolom, hogy a pap megköszönte valamely imában, és áldásban, mert ezt szokták tenni. Nem név szerint szokták megköszönni. :-)
Igazból ennyi.
A maga szintjén a történetben mindenkinek igaza van, és a minden hozzászólónak is igaza van.
Áldásmindenkire, csodálatos napot :-)
Kedves Ildikó !
Kösz , a pozitív sorokat és az áldást !
Ha megtehetjük, vagy ha nem is de tudunk adni, még ha keveset is, azt őszinte szívből tegyük, és valóban el kell utána felejteni, le kell róla mondani. Folytatni kell az életünket tovább, anélkül, hogy erre az összegre gondolnánk, mert arról már lemondtunk, tovább adtuk,
Az életfolyama folyamatosan halad, úgy segítsük a pénzáramlását, ha engedjük áramlani, nem avatkozunk bele semmilyen formában az útjába. Ha már magunkban megköszöntük, akkor már el is engedtük. Valóban mindenkinek igaza van a maga szintjén.
szeretettel: Mindenkinek
Aki dudás akar lenni , Ildihez kell annak menni !
Sziasztok ! Szerintem az Ildikó hozzá szólása mindenki számára a legjobb !
Szerintem a te hozzászólásod a legjobb. Gondolom te is valamiért ezt írtad , mint a gazdag ember , te is vársz valamit Ildikótól vagy , valamilyen kapcsolat van közöttetek.Bocsánat hogy ezt írtam, természetesen vicc akart lenni :)
Én nem hiszek abban hogy van olyan ember aki önzetlenül képes a mi szintünkön adni. És ennek egyetlen oka van. Az hogy az emberi egó ,a vágyak természetes dolgok és nem szabad elnyomni azokat. Másrészt ha az ember szereti önmagát és egyensúlyt talál vagy keres önmagában akkor meg kell tanulnia nem csak adni , hanem kapni is. És mivel egy tanuló világban élünk a kettő között van az igazság és az egyensúly. Ez a tanulás vége. Aki csak adni képes az csalódni fog mert bevonz olyanokat akik elveszik azt,ez az erő-ellenerő tanítása. Aki csak elvenni akar az is tanuló és végletekben él. Tehát ha valaki nem képes elfogadni vagy nem képes adni az tanuló még.
És itt van a történet hibája. Amikor adunk hogy egyensúly legyen várunk érte vaalmit , mert aki nem vár egy jó szót nem vár érte semmit az gyakorlatilag önmagát tagadja meg és nem szereti. Az emberi egó olyan hogy azért tesz valamit hogy kapjon érte , cserébe valamit.
Itt a fizikai síkon a 3. dimenzióban nem lehet másként. Nem elnyomni kell a vágyakat és az egót, hanem a személyiség szolgálatába állítani. Miért baj az ha valaki tesz valamit és vár érte egy kedves szót. Aki hisz az ilyen mesékben az adja nekem az összes pénzét és mindenét és akkor elhiszem hogy van tiszta önzetlenség és hogy ő hasonló helyzetben semmit nem várt volna.
Az egyensúly a lényeg , az adás és az elfogadás között és ahogy említettem Jézus pont ezt tanította, add meg a királynak ami a királyé .... Csak akkor fejlődhetünk ha felvállaljuk a hibáinkat. Aki elnyomja azt az becsapja önmagát.
És még egy utolsó gondolat...
Beleneveljük a gyerekeinkbe hogy legyenek illedelmesek, tiszteljék az embereket az életet.
Majd a történetben szereplő pap, még megköszönni sem tudja amit kap.
A történet mondanivalója nyilván annyi, adj ha tudsz , csak hát a történet kerete az ami nem tetszik.
Mert így a gazdag ember azt tanulja meg ebből hogy ne adjon többé . Egy gyerek ha ezt elolvassa, azt fogja megtanulni , ha kap valamit, nem kell megköszönni , elég ha azt mondja : " örülj hogy adhatsz"
A pap akkor cselekedett volna jól, ha misét tart és ott esetleg megemlíti milyen jó hogy vannak jólelkű emberek akik segítenek másokon, vagy csak megköszöni Isten nevében. Hiszen lássuk be ha a történet mondanivalója az hogy adj ha tudsz, akkor a papnak is adnia kellett volna ha tud ..csak hát nem volt képes rá. Szóval nekem csak ennyi a bajom ezzel a történettel....
Valljuk be a történet csak addig tart, hogy a pap azt mondta "Nem, nem kell. Inkább Neked kellene megköszönnöd, hogy tudtál adni" ....vagyis e szerint minden történet, hogy mit csinált és mit kellett volna csinálni a papnak és mit tanult az adományozó, az mind-mind feltételezés.....kreatív játéka az elménknek....és így....ahányan vagyunk, annyi történet kerekedik belőle.....
Neveljük a gyerekeket, így-úgy, amúgy.....néha talán nekünk kellene tanulni tőlük....A gyerekek csak úgy természetesen elfogadnak mindent és örülnek és igen néha köszönet nélkül....mert csak önfeledten elfogadnak, örülnek.....mi van, ha nekünk felnőtteknek kellene megtanulni, köszönetet mondani azért, mert adhatunk...egyébként is van az a mondás, hogy "jobb adni, mint kapni"...mondjuk köszönetet, mi, akik adunk...köszönöm, hogy adhatok Neked.....merthisz adni öröm...vagyis ha adok, az nekem is örömöt okoz....
Úgyhogy az én világomban az adományozó a mise után komótosan ballag hazafelé és út közben a pap tanításán elmélkedik...Miért is mondta ezt a pap nekem, mit akar nekem az Úr üzenni?...És lőn világosság....ráébred, hogy igaza van a papnak....köszönettel és hálával tartozik az Úrnak, amiért adni tudott, mert megtehette, mert van miből....Ezt az Úrnak köszönheti és az esti imájában meg is köszöni az Úrnak.....imáját az Úr meghallgatja és úgy hálálja meg, hogy vagyona még jobban gyarapszik .....és Ő újra adakozni fog....mert ráébredt arra, hogy adni jobb, mint kapni....és minél többet ad....az Univerzum annál bőkezűbben ád neki.....Itt a vége, fuss el véle....
Üdvözlettel,
Oneness
Életünk során sok mindenért lehetünk hálásak. Azonban nekünk elvárásaink vannak. Elfelejtünk hálásnak lenni. Ha teszünk valamit,elvárjuk, hogy értékeljék, legalább egy köszönöm-öt adjanak cserében. Anyaként elvárjuk a gyermekeinktől, hogy hogyan viselkedjenek, amikor felnőttek mit tegyenek vagy ne tegyenek, mennyivel támogassák az öreg szülét. A boltban elvárjuk az eladótól, hogy mit mondjon, hogyan köszönjön, és még lehet sorolni. Elfelejtjük, mekkora adomány, ha tudunk adni, ha van miből. Egyszer jártak nálam Krisnások, és odaadtam minden pénzem, ami volt. Amikor becsuktam az ajtót mögöttük jutott eszembe, hogy másnap nem tudom, miből veszek tejet, kenyeret. És láss csodát, akkora bevételem lett, amiről álmodni sem mertem. A hála számomra egyfajta öröm kifejezése. A van örömének érzése. VAN és MEGTEHETEM érzés öröme.
Külföldön élünk. Néhány éve egy étteremben ebédeltünk a párommal. A szomszéd asztalnál egy idősebb házaspár ült. A nő felfigyelt a beszélgetésünkre, és megszólított minket. Beszélgetni kezdtünk. (Sajnos akkor még nem ment olyan jól a nyelv, mint most.) Mint kiderült, a nagymamája magyar, és ő felismerte a nyelvünket, bár nem beszéli. Kedves volt, aranyos, áradozott az országunkról, az emberekről. Mivel ők előbb érkeztek, előbb is távoztak. Mikor fizetni akartunk, a pincér csak a desszertet számolta el. Nem értettük. Majd a kezünkbe nyomott egy cetlit. A nő írt egy pár sort. Kifizette az ebédünket (mert akkor még nem tartottunk a desszertnél), mindezt úgy, hogy sem nevet, sem elérhetőséget nem írt a papírra. Pedig olyan jó lett volna legalább megköszönni! Azóta is azt érzem, tartozom neki. Legalább ezzel az egy szóval.
Add tovább... Az Unerzum e hölgyön keresztül ajándékozott meg... Add tovább... Mondj köszönetet, úgy, hogy tovább adod ezt az ajándékot.... Találj ki valamit, és tégy valakivel valami jót...
Üdvözlettel,
Oneness
Felakadtok egy apróságon! Ez egy tanítójellegű történet. És ha elgondolkoztok, arra megy ki a lényege, hogy a gazdag emberek mindig csak az elismerésre vágynak és képtelenek hálát mutatni a sors felé, Isten felé. Nem arra tanít, hogy nem kell megköszönni az adományt, a pap hálára tanítja a gazdagot is! Mert azok elvakultabban élik a mindennapjaikat, hozzászoktak, hogy mindenük megvan, ezért nehezebb is kimutatni a hálájukat. Bezzeg a nincstelenségben, ahol éhező emberek vannak! Ők tudják, mi a hála! Egy nagyon fontos érzés a HÁLA. És a minap azon tűnődtem, hogy Amerikában (legalábbis az amcsi filmekben) a Karácsonyt Hálaadásnak nevezik. De nálunk a Hálaadásnak nincs hagyománya. :( Az ételt nem tisztelik és nem becsülik meg :( Azt sem, ha közösen étkezik együtt egy család. :( Legalábbis nekem nem volt ilyenben részem, csak a baráti köreimben...
Én nagyon odafigyelek, hogy ha kapok valami fontosat az élettől, (még ha az apróság is), de ki tudjam mutatni a hálámat Istennek. A HÁLÁT tanulni kell, törekedjetek hát erre, és ne belekössetek egy ilyen sokatmondó hatalmas csattanójú történetbe: előbb inkább vizsgáljátok meg több szemszögből. És kérdezzetek rá: Mit is akar mondani ezzel?
Elég gyerekes, aki ebben a mesében is negatívumot látja... Sajnálom, ha nehezetekre esik optimistán hozzáállni az ilyen kicsiny dolgokhoz is. :(
nagyjából le is vontam, amit mondott nekem, léptem majdnem volna tovább, de valamiért elkezdtem beleolvasni a kommentekbe is (pedig általában nem szoktam, idő hiányában). Na, ezek voltak aztán az igazi tanító gyöngyszemek, nem a téma indító mese! :) Mókás volt látni kinek mit tükrözött vissza, miket hozott fel :)
Én a magam részéről már le sem írom, hogy én hogy látom, szerencsére mire a végére értem a hozzászólásoknak találtam egyet, ami majdnem egy az egyben egyezik a saját meglátásommal a témáról. (Oneness billentyűzetéből.)
Köszi nektek, ez jó volt! :)
I. Adj hálával. Aki ezt teszi, nem kér köszönetet, mert az adás öröméért ad. És az elég jó neki.
II. Fogadj el hálával :)
De még mindig nem érdekes, hogy megköszönöd-e, mert nem tartozol vele. Csak a hálával, de azzal is csak azért, mert jó neked. :)
III. A papoknak és tanítóknak az is a dolguk, hogy ráébresszék az embereket a hibáikra - ezért vannak. Ez a pap tette a dolgát. Ha valaki odajönne hozzám, dühösen, hogy követeljen valamit tőlem, azért mert adott nekem "jó szívvel" valamit, két választásom lenne:
1. elküldeném melegebb éghajlatra, mert mégis mit képzel az ilyen??
2. Tudatosítanám benne, hogy az ok, amiért haragszik, benne van. Ezzel még jót is teszek vele, ráadásul önzetlenül, mert előrébb helyezem, mint az érdekem, hogy esetleg legközelebb is adjon. :) Ezt tette a pap.
Ha bocsánatot kérek azért, mert nem köszöntem meg, nem vagyok igaz ember mert egy belső és társadalmi kényszernek felelek meg. Persze, ha konfliktuskerülő vagyok, mindezt tudva, lehet, h ezt teszem. De az meg félelmemről szól. :))
Namaste
Én meg szoktam köszönni ha kapok. Így neveltek.
Én is szoktam. Szok-tam. :) Szokás-tanult-séma. Szoktam, mert nem nehéz megtenni, mert erre tanítottak, hogy ez a "jó". Általában örömem lelem benne, hogy a másik örül, hogy megköszöntem. de közben tudom, hogy valójában felesleges. Tisztában vagyok vele.
És én nem várok el köszönetet egy ideje, és ez még nagyobb örömmel jár. A másik öröme épp elég, de igazán fejlett szinten még az sem kell. Adok, mert adok. Pont. Amikor meg nem adok akkor meg nem.
Mert az első eset egy alacsonyabb szintű energetika: adok valamit-valamiért.
Itt pedig adok valamit -az örömemért. Azt a helyzetet képzeld el, ha mindenki így tenné!! Ott a minőségi változás.
És mit szólnál, ha mondjuk egy másik kultúrába esve, azt nem elég jól ismerve, egyszer csak olyas valamit követelnének rajtad, dühösen, esetleg még rosszabb módon, emberek, valamiért, ami eszedbe sem jut, és jutott, amikor elfogadtál valamit, mert "nem erre neveltek?" Na? Mert sok országban más az ára sok dolognak. Az emberi ára.
Az Isteni ára a dolgoknak a hála, de még az sem kötelező :) csak nagyon jó, gyógyító és lélekemelő. És aki ismeri a feltétel nélküli hálát, az tudja, hogy mindig, minden körülmények közt megéri. És nem nézi le azt sem, aki még ezt nem tudja.
Te se ítéld meg a másik cselekedetét, csak mert máshogy csinálja, mint te. Inkább nézz a dolgok mögé :)
Namaste
Köszönöm! :)
Szívesen :), ha ragaszkodsz hozzá! :)
Namaste
Egyetértek, viszont szűkszavúan és félreérthetően fogalmazott a pap, valójában ezt kellett volna válaszolnia helyesen:
- És nem kellene megköszönnie? Elvégre abból a pénzből majdnem egy új templomot is építtethet.
- Nem, nem kell, ugyanis folyamatosan a hála állapotában létezem. Ha Téged viszont zavar a hálátlanság, akkor az azt jelzi, hogy nem köszönöd meg annak akinek kell, hogy tudtál adni.
Nos én azt látom szinte senki nem olvassa a másik bejegyzését és mindenki csak fújja azt amit innen -onnan összeollózott . A legveszélyesebb típus az ezoterikus, mert az nem önmagát adja, hanem amit hall. Ennek ellenére ruphor bejegyzése tetszik a legjobban. És erre csak egy-két egyszerű reakció érkezett. Miért van az hogy az egyszerű emberek önmagukat adják a nagy ezoterikusok pedig valahogy összeollóznak és nincs is igazi emberi véleményük. Ez számomra ijesztő. Egyetértek ruphor véleményével és nagyon tetszett hogy megkérdezte "ha van önzetlenség , akkor adja neki valaki a vagyonát és akkor elismeri a tiszta őszinte önzetlenséget" hát ezen nagyot nevettem , és vártam valaki ezt felülübereli. Csak hát hiába, erre senki nem válaszolt. Furák vagyunk mi emberek, talán egyszerűbbé kellene válni és a gazdag ember szemével nézni a világot ha észt akarunk osztani és nem a magunk okos, összeollózó szemével. Lehet hogy a gazdag ember alacsony szinten áll a tanulásában, de mégis egyszerűbb és emberibb mint sok nagyon okos ezoterikus mester. Remélem senkit nem bántott meg a véleményem.
Juliel
Nem akartam már hozzászólni, mert azt hiszem ki lett alaposan vesézve a téma de ...
Ha már valami tanmese, szóljon mindenkinek, ne csak azoknak akik bele tudnak valamit magyarázni
hanem azoknak is akiknek tényleg szükségük van arra a fejlődésre amiről a tanmese szól. Ha a tanítás nem a gazdag embernek szól hanem annak aki mögé magyaráz valamit akkor mit ér ?
És ezt nem látják sokan, hogy ha már tanít a pap , akkor úgy tegye hogy mindenkinek szóljon és a gazdag ember ebből semmit nem tanult volna. Valamint azt sem hiszem el hogy sokan közülünk a gazdag ember helyébe , hatalmas tanítást látnánk a dolog mögött. Ez kb olyan hogy ha egy festő gyönyörű képet fest , észre sem veszi senki. De ha nagy művész és fest 3 vonalat, abba belemagyarázzák a szegény gyerekkorát, az életét és bármit. Ez a baj az emberekkel. Mindent agyonbonyolítunk . Nyilván egy ezoterikus oldalon ezoterikusoknak szól a tanítás. De a baj az hogy az ezoterikusok hasonló helyzetben vérig lennének sértve a való világban ha valaki nem lenne illedelmes velük, hiszen ahogy említettem a gyerekeinket is így neveljük. Illik megköszönni valamit. Ha tehát a tanmese csak ezoterikusoknak szól akik mögé látnak valamit akkor ok, de ha másoknak is, akkor már nem...Ezért nem tetszett a történet.
Annyit gondolkoztam azon mi nem tetszik ezen a történeten és most értettem meg.
Kinek szól ez a történet ??És ez az ami zavar
Ha a gazdag embernek, akkor ebből ő azt tanulja meg hogy ne adjon többé hiszen a pap még meg sem köszönte amit tett. A papnak ?? Aki a szeretethez vezető út egyetlen elemét sem ismeri, a figyelmet, a kommunikációt és a tiszteletet. Ha ezt egy gyerek olvassa el vagy egy egyszerű ember, annak a tanítás az hogy nem kell semmit megköszönni, csak azt mondani : "örülj van mit adnod" amivel tiszteletlenné válnak és ellenségeket szereznek. AKkor kinek szól a történet ? Ezoterikusoknak ?
Nekik sem mert nekik már alapból kell tudniuk ha van mit adni akkor adjanak és segítsenek
Nos most sikerült csak ezt megfogalmaznom, ez az ami zavar ebben a történetben.
És még annyi, Julielnek igaza van, az egyszerű emberek, a véleményüket írják le, az ezoterikusok könnyen csapdába esnek azzal hogy felszednek tanításokat, ami tetszik azt beépítik a tudástárukba és gyakorlatilag egy felszedett tudást terjesztenek mintha a saját véleményük lenne. És ez tényleg azért veszélyes mert a fejlődés így sajnos meg van nehezítve. Az ember akkor tud igazán fejlődni ha felvállalja önmagát, a hibáit és akkor elkezd fejlődni. De aki elnyomja azt az nem fejlődik. Igaz nagy bátorság kell ahhoz hogy az ember ne bújjon mindenféle színes álarcok mögé pl a mostanában nagyon divatos ezoterika álarca mögé. Ez egy menekülés, a tanulásunk a problémáink elől, de lássuk be ahhoz kell igazi bátorság hogy az ember felvállalja a hibáit , levegye az álarcát és megköszönje ha adnak neki valamit , vagy legalább annyit mondjon : "Örülj hogy adhatsz": )
Na hát régen írtam már ide, de ez a bejegyzés elgondolkodtató!
Szerintem a pap illetlen volt és nagyképű. Lényegében ugyanazt a hibát követte le mint a gazdag: a saját felfogását, filozófiáját kérte számon a másik embertől. Mert ha van benne megértés és alázat, akkor nagyjából ezt kellet volna mondania:
"Igen, köszönöm, hogy ennyi adományt adtál nekünk, jó hasznát vesszük, de ne feledd, neked is legalább ennyire kellene hálát adnod, hogy tudtál adni!"
És ezt már a legelején, nem megvárva a gazdag ember kirohanását.
Az már csak formaság, hogy ugyan honnan tudhatnánk, hogy abban a pénzben nincs-e verejtékes munka?
Ez a tipikus esete annak, amikor ráerőltetjük a "magasabb szintű" gondolkodást a másikra (ami valójában egyáltalán nem magasabb szintű, ez csak az egyéni értékrend illúziója).
Ha velem tette volna ezt, akkor első talán nem is tudtam volna mit válaszolni neki, mert meglepett volna a dolog. Aztán szépen odamentem volna hozzá és a fülébe súgtam volna, hogy "Igen Atyám önnek teljesen igaza van... de azért jól esett volna".
Mert ez is egy gesztus. És embereknek az ilyen gesztusok jól esnek, akár hosszútávon is jótékony hatása lehet. Ettől még oda lehet biggyeszteni a sajátos mondanivalót a végére, hogy "...de ne feledd, hogy... stb."
Személy szerint nagyon konzervatív és beszűkült felfogásúnak tartom az olyan embert, aki a saját gondolkodásmódja szent hitébe beleolvadva nem érzi egy kicsit is kötelességének némi figyelmet adni más ember elveinek. Legalább annyira, hogy egykét szóval megtisztelje azt is, még ha az teljesen el is üt az övétől.
Szerintem a gazdag megérdemelt volna egy "Köszönöm"-öt. Legalább ennyit. Mégiscsak pénzt juttatott a házhoz; megtarthatta volna magának is. És még ha az egójából is adta, értelme akkor is van.