Ma volt két üres órám Fehérváron ,és úgy gondoltam sétálgatok egy kicsit …
Korán sötétedett , de nekem sétálni támadt kedvem a belváros utcáin.
Régebben kétszer is meggondoltam, hogy egyedül nekivágjak a sötét utcáknak , de egy idő óta
egyre több dolog már nem okozott problémát.
Tavaly a párkapcsolati tanfolyamon megtanultuk, hogy lelkünknek van egy ellenkező nemű
másik fele is , amely ugyanúgy bennünk él, de általában elfeledkezünk róla hogy tudatosan is használhatnánk.
A tanfolyamon sikerült megéreznem férfifelemet , aki alapvetően egy szelíd, érzelmes férfi .
Bár nagyon erős is, nem mutogatja az erejét , nincs szüksége rá, mivel túl van már a harciasság megélésén .
Ám vészhelyzetben ha kell , tudja mit tegyen és a világ legtermészetesebb módján teszi is.
Miután rájöttem, hogy lelkem férfirésze sok mindent tud már a harcról és nagyon erős , sokkal erősebbnek éreztem nőként is magamat.
A tanfolyam ebédszünetében lementem a Nyugati – téri aluljáróba és figyeltem magamat.
A sok ember között , aki az aluljáróban hömpölygött akadtak „ rosszarcú „ embercsoportok is ,akik miatt mindig ösztönösen igyekeztem összehúzni magamat , hogy elkerüljem őket , ne
vonjam magamra a figyelmüket, hogy még véletlenül se kössenek belém.
Most viszont teljes emberként kiengedtem „ férfifelem „ kisugárzását is ,egy sokat megélt és tapasztalt férfiét, aki azt sugározta a rosszarcúaknak, hogy nem félek tőletek, ha belémkötnétek , tudom, mit tegyek és örülhettek,ha futni hagylak benneteket .( Egészen elhűltem kívülről látva, hogy belsőm mikre képes .)
Erősnek és tettrekésznek éreztem magamat , izgalmas volt ezzel a kisugárzással direkt közel menni negatívabb erős fickókhoz és látni , hogy utat nyitnak vagy elhúzódnak tőlem.
Bárhova mentem , mindenütt abszolút biztonságban éreztem magam .
Nagy élmény volt !

Ma Fehérvár utcáin eszembe jutott ez a felismerés és kíváncsi voltam , működik – e még ?
A kisugárzás egyetlen pillanat alatt előjött , csodálatos nyugalmat és biztonságot éreztem.
Sem a sötét utcák, sem a rossz alakok nem zavartak. Eszembe jutott , hogy gimis lányként hányszor féltem ezeken az utcákon.Nőként milyen gyakran kiszolgáltatottnak éreztem magam
Egyszer egy kopogós sarkú csizmában , szűk szoknyában siettem az éjféli vonatra
a kihalt utcákon . A barátnőim előbb elmentek , egyedül maradtam.Két férfi jött utánam.
Nappal jó érzés volt csinosnak lenni , de most mit nem adtam volna, ha kevésbé feltűnő
ruhában vagyok. A férfiak arról beszélgettek , persze úgy hogy én is halljam , hogy melyiküké lesz a csaj …
A hideg futkosott a hátamon. Aztán hál’ istennek lemaradtak és én elértem az állomást.
Most senki sem jött utánam . Ha negatívabb embert láttam , aki körül gomolygott a zavarodottság , máskor elhúzódtam volna tőle, most közelebb mentem , kiengedtem a kisugárzásomat és az erővel még meg is nyugtattam. Egyáltalán nem féltem .
Férfirészem csodásan velem volt .Játszottam és élveztem a szabadságot , amit az erő adott.
Sötétebb , bizalmatlan kisugárzású helyekre is bementem, kíváncsi voltam , mi történik ,
kivel találkozom ? Aki messziről gyanúsnak tűnt , az elkerült , szó nélkül elment mellettem.
Eszembe se jutott , hogy megijedjek , izgalmasan tettrekész voltam .
A séta végén elégedetten ültem be a kocsiba .
Valami a régi dolgokból megint elmúlt , megváltozott.
Hála Istennek , és persze Neki , a férfirészemnek …és annak hogy megtudhattam , hogy van , létezik , - itt bennem…