Michael langford egy rövid írását szeretném közzétenni. Ebben leírja – az én olvasatomban –, hogy 27 évig tanulmányozta a „megvilágosodás” módszerét, mire felismerte, hogy nem értette meg helyesen a leírtakat. Majd azt részletezi, hogyan jött rá a helyes értelmezésre, amelyet követően a helyes gyakorlat hatására késedelem nélkül célba ért.

Hogyan fedeztem fel a Tudatosságot figyelő Tudatosság módszerét

(a tényleges gyakorlat utasításai dőlt betűvel szedettek)

Michael Langford

2001-ig 27 éven át, 15-től 42 éves koromig tanulmányoztam Sri Ramana Maharshi tanításait. Közel 2000 spirituális könyvet olvastam a különféle utakról, és egyebekről, és sok tanítóval találkoztam. A különféle hagyományokról szóló spirituális könyvek elvolvasása időpocsékolás volt, mivel csak Sri Ramana Maharshi, Sri Sadhu Om és Sri Nisargadatt Maharaj tanítja a Közvetlen Utat.

Ebben a 27-éves időszakban a hangsúlyt a “Talks with Sri Ramana Maharshi” és a “The Collected Works of Ramana Maharshi” könyvek tanulmányozására helyeztem. Mivel a „Talks” Sri Ramana fogadó termében készített feljegyzésekből származik, és a “The Collected Works”-t Sri Ramana Maharshi írta, úgy gondoltam, ezek kell, hogy legyenek a tanítás leghitelesebb forrásai. Más Sri Ramana Maharshi könyveim is voltak, de azokra nem fordítottam túl sok figyelmet. Sri Ramana tanításait nem az ’alvó’ aspiránsok torz vízióin és nézetein keresztül akartam tanulmányozni.

2001-ben Tiruvannamaliban tartózkodtam, hogy jelen legyek Sri Ramana Maharshi unokaöccse, Sri V. Ganesan által adott tanításokon. A tiruvannamalai vendégházban való tartózkodásom során azon gondolkodtam, hogy minden mást kizárva, teljes figyelmemet kizárólag az ÉN VAGYOK-nak szentelem, ahogy azt Sri Nisargadatta Maharaj javasolta, és az ÉN, vagy ÉN VAGYOK érzésnek, ahogy azt Sri Ramana Maharshi javasolta.

Tiruvannamalaiban a Sesha Bhavan vendégházbeli szobámban az ÉN és az ÉN VAGYOK minden lehetséges jelentése, és azok minden lehetséges megközelítése felett elmélkedtem, és évekig Sri Ramana és Sri Nisargadatta tanításait olvastam. Majd elmélkedésem tárgya az én vagyok gondolat, az én érzés, az én vagyok érzés, az én tudatosság, az én vagyok tudatosság, stb. voltak. És a velük kapcsolatos különböző megközelítések, az én, vagy én vagyok gondolása, az én, vagy én vagyok érzése, a figyelemnek az énre, vagy én vagyokra való irányítása. A nagy számú megközelítés különböző kombinációira, és a mi az én, vagy én vagyok nézetének az értelmére.

Eltűnődtem, vajon több útja van-e ezen kérdések megoldásának, és mindegyik világosan értelmezi-e, hogy az énnel, vagy én vagyokkal mit kell csinálni (a figyelem, érzés, gondolkozás középpontjában tartani, vagy…?). Így semmi homályos nem maradt, több választás nem maradt. Tényleg tudni akartam a választ. Nem volt szándékomban, hogy a választ az előző megértések korlátozzák. Még az sem volt számomra lényeges, ha előző megértésem darabokra törik. Hajlandó voltam azt is tekintetbe venni, hogy az utóbbi egy-két évtized során esetleg egyáltalán nem értettem meg Sri Ramana Maharshi tanításait. Ez a hajlandóság lehetővé tette, hogy minden régi nézetemet félresöpörjem, ha arra van szükség.

Sri Ramana Maharshi azt mondta, az önkutatás inkább érzés, mint gondolat. A „ki vagyok én?” kérdés könnyen követhető utasítás, és a „kinek a számára merülnek fel ezek a gondolatok?” is könnyen követhető utasítás, amíg az ember a gondolkodás birodalmában tartózkodik. De a „ki vagyok én?”
érzés, illetve az „én vagyok” érzés számomra egy kicsit mindig homályos volt, mert micsoda pontosan az én vagyok érzés? Honnan tudom, hogy én vagyok? Eltűnődtem, hogy mi az „én vagyok” – az „én gondolat”, vagy csak az én jelenlévő tudatosságom? Ha az „ÉN VAGYOK” ezen jenlévő tudatosság, az a tudatosság csupán, amely most ebben a szobában körülnéz, akkor az ÉN VAGYOK-ra való figyelés nem más:

az én tudatosságom figyeli az én tudatosságomat

Ez olyan volt számomra, mint egy kinyilatkoztatás! Mindenféle homályos gyakorlatok helyett , amelyek esetén azt mondják, hogy figyelj az ÉN VAGYOK érzésre, és soha nem vagy biztos abban, hogy mit jelent pontosan, és milyen érzés az „ÉN VAGYOK”, volt egy abszolút világos utasításom:

Az én jelenlévő tudatosságom figyeli az én jelenlévő tudatosságomat. A tudatosság figyeli a tudatosságot.

Nem valamiféle ismeretlen tudatossággal van megcímkézve a Végtelen Önvaló. Ez a tudatosság, az én tudatosságom, it és most figyeli önmagát, miközben figyelmen kívül hagyja a gondolkodást, a testet, a világot, stb.

Azonnal ki is próbáltam ezt a gyakorlatban:

A tudatosság figyeli a tudatosságot, miközben nem vesz tudomást a gondolkodásról.

Becsuktam a szemem – mert a világ figyelmen kívül hagyása is lényeges - , hogy a rendszerint kifelé, a világra irányuló figyelmet 180 fokkal megfordítsam, és befelé nézzek. Ez azt is jelenti azonban, hogy figyelmen kívül hagyom a gondolkodást. Tehát a tudatosság figyeli a tudatosságot, és figyelmen kívül hagy gondolkodást, stb. Ha észrevettem egy gondolat keletkezését, csak figyelmen kívül hagytam a gondolatot, és figyelmemet visszafordítottam a tudatosság figyelésére. A tudatosság a tudatosságot figyeli, kizárva minden egyebet. A tudatosság csak önmagára figyel.

Az eredmény azonnal jelentkezett! A legelső pillanattól, ahogy a gyakorlatot elkezdtem, a tudatosságban tartózkodtam! Minden késedelem nélkül! Ez olyan könnyű.

Nem akarok olyat mondani, hogy az egó a kezdettől halott volt. Évek ig folytattam a gyakorlást, mielőtt az egó meghalt, és ezáltal a világ örökre eltűnt, és soha többé nem jelent meg újra.

Attól a pillanattól azonban, hogy az ember ezt a könnyű és egyszerű gyakorlatot végzi, a tudatosságban tartózkodik!

Első alkalommal körülbelül két órát ültem, és utána valamilyen megerősítést akartam kapni, hogy jelentett-e valamiféle segítséget Sri Ramana tanítása? Megtaláltam-e valamilyen rendkívülit, az Önkutatás és Önvalóban tartózkodás gyakorlatának lényegét? Vagy pedig ez valamilyen kerülőút? Így hát elkezdtem ezt keresni Sri Ramana tanításaiban.

A Sri Sadhu Om által írt “The Path of Sri Ramana, Part 1” című könyvet elejétől a végéig elolvastam. Azért meglepő, hogy ezt a könyvet kerestem először, mert az egész könyv alapja az a válasz volt, amit kerestem. Sri Sadhu Om a könyvben az ön-kutatás helyett végig az Ön-figyelemre fókuszál. Számtalan esetben rámutat erre a könyben mindvégig, és ez a legfontosabb dolog, ami a könyvön keresztül vonul. Az Ön-kutatás valójában csak egy Ön-figyelmet indukáló módszer, és csak az Ön-figyelem igazi gyakorlat.

Tehát a megerősítés azonnal ott volt, Sri Sadhu Om által. Sri Sadhu Om azonban még mindig az „Ön” szót alkalmazza, amikor azt írja, hogy Ön-figyelés. Így tehát tovább kerestem.

Ezután a „Garland of Guru’s Sayings”-t olvastam Sri Muruganartól. Sri Muruganar a könyvében végig a Tudatosság szót használja. Sri Muruganar 1254-ből 365mondásban használja a Tudatosság szót. Megborzongtam, látván, hogy Sri Muruganar olyan sokszor használja a tudatosság szót, tiszta volt számomra, hogy jó nyomon járok.

Ezután elolvastam a #418-as mondást:

’Az egyetlen valódi és teljes tudatosság a tudatosság tudatossága. Amíg a tudatosság önmaga tudatossága, nem ismer békét egyáltalán.’

Ott volt! A tudatosság tudatossága módszer! Ez volt az elsőként kapott megerősítés, hogy csakugyan ez az út, és nem valamiféle kerülőút.

Aztán a #432-es mondást olvastam:

’Nemde azért észleled tudatosságot, mert te magad vagy a tudatosság? Ha állhatatosan figyeled a tudatosságot, akkor maga a tudatosság fogja Guruként felfedni az Igazságot.’

Megint megérkezett! A második megerősítés még erőteljesebb!

Először Sri Muruganar leírja a megfelelő gyakorlatot:

’ állhatatosan figyeled a tudatosságot’

ezután azt írja le Sri Muruganar, hogy mi a gyakorlat eredménye:

’maga a tudatosság fogja Guruként felfedni az Igazságot.’

Határozottan nem kerülőút!

Csak hogy még egyel szaporítsam a megerősítéseket, megkérdeztem Sri Ganesant: ’ jelen tudatosságom, éppen az a tudatosság, amely a szemeimen keresztül néz rád, ugyanaz az ÉN VAGYOK, amelyről Sri Nisargadatta beszél?’

Sri Ganesan igennel felelt.

Megkérdeztem Sri Ganesant: ’a tudatosságot figyelő tudatosság, ahogy Sri Muruganar írja, ugyanaz az ÉN VAGYOK figyelési gyakorlat, mint amiről Sri Nisargadatta tanított?’

Sri Ganeasan azt mondta, igen. Sri Ganesan azt mondta, ő ezt úgy szereti nevezni, hogy ’figyelmet figyelő figyelem’.

Még egy megerősítés, a megerősítések hosszú sorában, hogy felfedeztem a valódi utat a gyakolathoz.

Jól választottam, hogy Sri Ganeasannak tettem fel a kérdést, mert Sri Nisargadatta Maharaj volt az, aki arra kérte Sri Ganesant, hogy adjon tanításokat, és Sri Ganesan egész életét a Sri Ramana Maharshi tanításai, és az iránti való rajongás töltötték be.

A tudatosságot figyelő tudatosság testesíti meg a gondolat birodalmából kivezető gyakorlatot. A tudatosságot figyelő tudatosság módszer azonnali benne időzést eredményez! Késlekedés nélkül!

Micsoda hihetetlen volt ez a néhány nap! Először látni, kristály tiszta megfogalmazásban, éppen azt, ami az ÉN VAGYOK:

csak ez a tudatosság, az én jelen tudatosságom!

Azután látni a kristály tisztán megfogalmazott gyakorlati instrukciókat: tudatosságot figyelő tudatosság! Mindez az önmagamnak feltett ’pontosan mi az ÉN VAGYOK’ kérdésre adódik válaszként. Majd az összes könyv közül, amelyeket kiválaszthattam volna, hogy valamilyen megerősítést keressek bennük, kiválasztom a “The Path of Sri Ramana, Part 1”-t és a “Garland of Guru’s Sayings” -t , és mindkét könyvben elejétől a végéig megerősítések nagyszerű bősége, és majdnem mindegyik lapon! Azután még Sri Ganesan megerősítése is!

Hihetetlen napjai ezek a Kegyelemnek!

Attól a pillanattól, hogy fókuszom a tudatosságot figyelő tudatosságra irányult, Sri Ramana tanítása tiszta lett.

Bárcsak tizenéves koromban fedeztem volna fel ezt. A hibát ott követtem el, hogy a “Talks with Sri Ramana Maharshi” és a “Collected Works of Sri Ramana Maharhsi” könyvekre koncentráltam. Ha nem ezekre a könyvekre fektetem a hangsúlyt, hanem már kezdettől Sri Sadhu Om könyveit olvasom a “The Garland of Guru’s Sayings”-t és a “Sri Ramana Experience”-t, már akkor az azonnali benne időzésnek ezt az áldásos gyakorlatát folytattam volna, ahelyett, hogy a gondolat birodalmán belül tartózkodva azt kérdezgetem, ’kinek a számára merülnek fel ezek a gondolatok’, és megpróbálom érezni az ÉN VAGYOK érzését.

Nem ismertem fel, hogy Sri Muruganar és Sri Sadhu Om megszabadult bölcsek. Ezt később fedeztem fel, miután olyan könyveket is elovastam, mint a “Sri Ramana Experience”.

Attól kezdve még több Sri Muruganar idézetet fedeztem fel a Tudatosságot figyelő Tudatosság módszerről. A Sri Muruganar által írt Non-Dual Consciousness, The Flood Tide of Bliss, Sri Ramana Experience (Anubuti) művekből:

212. ’Akik saját belső énjükbe merültek, hogy a tiszta tudatosságban tartózkodjanak, ezáltal az értéktelen vágyak iránti elvakultságukat megszüntetik, a szentséges csend révén megalapozzák valóság beteljesülését saját magukon belül. Ez a magán a tudatosságon való meditáció gyakorlata a valódi út.’

Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezt a rejtett kincset felfedeztem, napvilágra hoztam. Vegyük a fentebbi példát. Az idézet a “Guru’s Gracious Bounty” című 242 versszakból álló költeményből való. Nem a gyakorlat kategóriájába tartozik. A #212 versszak előtti és utáni idézetek nem nyújtanak az ember számára semmiféle támpontot, hogy a gyakorlat igaz útjáról szólnának. Csak az összes 242 versszak gondos tanulmányozásával lehet azt feltárni. Ha az ember nem ismeri fel a tudatosságot figyelő tudatosság módszerét, és annak értékét, Sri Muruganar egy második lehetőséget nyújt azáltal, hogy fenti #212 versszakban leírja azt.

Ugyanez érvényes a “The Garland of Guru’s Sayings” következő idézeteire. Ezek nem a gyakorlás kategóriájába tartoznak. A könyv különböző részeiből valók. Ezen rejtett fölfedezéséhez szükség volt mind az 1254 mondás gondos tanulmányozására.

A Sri Muruganar által írt “The Garland of Guru’s Sayings”-ből: Tudatosságot figyelő tudatosság:

52. ’Ha az ember az elmének a Tudatosság felé fordításával, és a Tudatosságra koncentrálással az Önvalót keresi, [ráébred, hogy] az éterből álló világ, és minden elem a valódi Lét egyetlen szubsztanciája, a Tudatosság elemeként valóságos.’

638. ’Ha az objektumokra való kifelé nézés helyett magát a nézést figyeled, akkor minden dolog úgy ragyog, mint én, a néző. Az objektumok észlelése puszta illúzió.’

742. ’Az Önvalóban az veti meg biztosan a lábát, aki önmagában mint tiszta tudatosságban időzve azon kitartóan meditál.’

435. ’A valóban természetes Tudatosság, amely nem megy idegen objektumok után, a Szív. Mivel a mozdulatlan Tudatosság valódi Létként ragyog, öröme az önmagára való koncentrálásból áll.’

428. ’Más valótlan dolgoktől eltérően, az Önvaló saját Létezéssel bíró állandó valóság, permanens Tudatosság, sehol máshol nem tartózkodik, mint az ő saját ragyogó Tudatosságában.’

862. ’A hamis egó elveszítése a tudatosságban, és a tudatosságként rögzült időzés – ez a valódi világosság.’

1068. ’A Létezés tökéletes állapota, az Önvaló, amely ’én’ vagy ’enyém’ érzés nélküli, a tiszta Tudatosságban és –ként való nyugodt tartózkodás – a győzelem ami a legnemesebb, ami megéri.’

1039. ’A maga erejéből, szüntelen benn ragyogó ’ÉN VAGYOK, ÉN VAGYOK’, az erős, járulékos elemektől mentes valódi Lét, a tiszta Tudatosság, a mi szilárd, valódi természetünk.’

1038. ’A tudatosság nem minősége az Önvalónak. Az Önvaló minőség nélküli. A Tudatosság nem cselevése az Önvalónak. Az Önvaló nem cselekszik semmit. Az Önvaló, a mi Létünkként, Tudatosságként – VAN.

Elutasító gondolatok:

921. ’Senki nem tudja az elmét úgy legyőzni, hogy szembeszáll vele. Hagyd figyelmen kívül, mint valamit, ami hamis, valótlan. Ismerd valódi alapnak az Önvalót, és állj abban szilárdan.’

1192. ’Az egó kép mozgása az elme hullámainak a visszatükröződése. Hogy lehet megállítani ezt a mozgást, hogy lehet visszatérni a csend állapotába? Ne figyelj e mozgásokra, keresd ehelyett az Önvalót. A bölcsességnek el kell érnie csendet, és abban tartózkodnia.’

1193. ’A látók azt mondják, hogy a tiszta csend az egónélküliségben, a valódi Tudatosságban való szilárd tartózkodás. Az ilyen gondolatmentes csend elérésének az eszköze a Szívben lévő Önvalóhoz ragaszkodás.’

917. ’Amiképpen a vastag felhők takarta égbolton a szem sem látja a ragyogó napot, aképpen az ember sem láthatja saját Önvalóját, mikor az elme égboltja a gondolatok sűrű felhőjétől sötét.’

918. ’Csak Aki győzedelmeskedett a gondolkodás fölött, ül császárhoz hasonlóan a Tudás fenséges elefántjának nyakában. Teljes bizonyossággal tudja, hogy egyedül az elme mozgásai az okai a születésnek, az összes kegyetlen szenvedésnek és szomorúságnak.’

A test, a világ, stb. figyelmen kívül hagyása:

A fenti idézetek egy része – pl. #638 és 435 – már foglalkozott ezzel a témával. Itt néhány további idézet következik:

647. ’Ha tartózkodsz ennek, annak vagy bármilyen más objektumak a látásától, akkor azzal az abszolút Létbe való ellenállhatatlan nézéssel a tiszta Tudatosság határtalan terévé – az egyetlen valódi Létté – válsz.’

1194. ’Amikor az ember tartózkodik a kifelé irányuló nézéstől, és a külső objektumok figyelembevételétől, és a szívben, az Ön-Tudatosságban tartózkodik, az egó szertefoszlik. A tiszta csend, ami ekkor előragyog, a Tudás célja.’

1103. ’Oktalanság azzal elvesztegetni egy életet, hogy minden irányba, különféle célokat kergetve futkározol. Tanuld meg a Legfelsőbb Önvaló, az örök, és ígéretes csend lábainál való szilárd tartózkodás gyakorlatát, egyedül ez képes az egó nyugtalanságát lecsendesíteni.’

1157. ’Sajnálatos módon sokan, akik kezükbe veszik a tükröt, a szent könyveket, amely kijelenti, hogy ’Az Önvalót kell megismerni’, a szöveget, és a szövegmagyarázatokat tanulmányozzák; csak kevesen keresik az Önvalót, és nyerik el a valódi életet.’

A következő idézeteket, amelyek a gyakorlat, erőfeszítés, komolyság és buzgalom tárgyára vonatkoznak, szintén fontos megjegyezni:

694. ’Az emberi munka még ezen világon sem terem gyümölcsöt, elegendő hit nélkül. Ezért amíg bele nem olvad a Legfelsőbb és határtalan üdvösségbe, az ember spirituális gyakorlat iránti lelkesedésének soha nem szabad gyengülnie.’

1063. ’Nem ismervén ennek a kincsnek az értékét, hogy erre születésüktől fogva joguk van, az emberek merő lustasából elkallódnak. A nagy emberek, akik megtalálták a vezérfonalat, és elnyerték azt, ők élvezik az örök boldogságot.’

1066. ’Az igazi gazdagságot csak a rendíthetetlen, állandó Ön-tudatosság megszentelt csendje jelenti. Ez a ritka, ragyogó kincs csak azok által érhető el, akik komolyan törekszenek az összes gondolat kioltására.’

1186. ’A teljes elmével történő megszakítatlan koncentráció az Önvalóra, valódi, nem-kettős Létünkre, ez a csend, a tiszta, legfelsőbb cél; Nem a lusta elme tehetetlensége, amely csak a homályos illúzió állapota.’

612. ’Meg nem tévesztetten semmi olyan által, ami jön és megy, lankadatlanul figyeld az Önvalót, mert a Lét mint Tiszta Tudatosság pillanatnyi elfelejtésének apró hibája is rettenetes veszteséget okoz.’

692. ’Mivel a sorsát saját múltbeli erőfeszítése érlelte, az ember a jelenben csak nagyobb erőfeszítés révén tudja megválatoztatni azt.’

780. ’Ne térj el valódi állapotodtól azáltal, hogy valamilyen gondolatot gondolsz. De ha mégis, ne kövesd el ismét ugyanazt a hibát. Ne tégy semmi olyat, amit később megbánhatsz. Még ha meg is tetted egyszer, soha ne ismételd.’

790. ’Tévedni emberi dolog. Amikor az erényben erősek tévednek, nem rejtik el azt, önérzetesen. Ehelyett bevallják hibájukat, és gyorsan tökéletesítik magukat.’

826. ’Az erős alapok nélkül emelt felépítmény hamar összeomlik a szégyenben. Ezért a komoly keresők, előbb saját szigorú önfegyelmük eszközét biztosítják az önátadás és pártatlanság révén.’

Vigyázz magadra!
Szeretettel

a Tudatosságot figyelő Tudatosságban

Michael Langford

A Tudatosságot figyelő Tudatosság gyakorlat instrukcióinak részletes leírása Michael weboldalán olvashatók: http://uarelove1.tripod.com/FIVE_SAGES.htm.