Sziasztok!

Segítenétek egy kicsit az álmomat "boncolgatni", elmélkedni rajta? :) Hosszú leszek, ezért az álmomat hsz.-ban írom le külön. Tehát nem csak az álmomról akarok beszélgetni veletek.
Talán fontos lehet az hogy, jámbor lélek vagyok, légynek sem ártanék ha nem pofátlankodott volna be míg szellőztetek :D
Nagy változás előtt állunk és új életet kezdünk amihez persze kíváncsian,bizalommal telve és pozitívan állunk hozzá, akárki, akármit is mond, hogy pl nehéz lesz otthon, minket nem érdekel.
Lényeges még talán az, hogy spirituális szemléletű vagyok(na ja máskülönben nem vagyok itt), ezotériával nem foglalkozok. Hiszek az Echkart Tolle és Dr. David Hawkins féle tanításban, tömören: E szerint csak MOST van és minden káros, negatív érzést, programot fel kell oldani és elengedni, ezen részével vagyok mostanság elfoglalva.

Egyedül vagyok két hétig, párom haza kellett repüljön ház felújítás végett. Nos vhol örültem is neki, hogy végre több időt szánhatok az előbb említett spirituális tanítók könyveire. Tehát ami még az álomhoz magyarázatot adhat, hogy Hawkins, Elengedés című könyvét olvasva , úgy érzem sikerült az "egyedülléttől és mumusoktól" :) való félelmet feloldanom. Nagyon felszabadult vagyok még éjszaka is, pedig egyszer aztán jól bevonzottam egy nagyon ijesztő félig éber álmot, amikor is azt hittem még fent vagyok. Hallom amint valaki feltrappol a lépcsőn... szivem hevesen ver, verejtékben úszok amikor is az a valaki a vaksötét szobába benyit és párom hangján csak ennyit mond : Szia Szivi :) (így szólít). Nos nem bírtam monzdulni, se beszélni, csak nehezen de ki tudtam erőltetni ajkaimon hogy: KI VAGY TE?! választ nem várva mivel tudtam, hogy párom hazautazott adagoltam neki egyből tovább: TŰNJ EL! Nos lidérc haver ezzel fogta becsukta az ajtót és lesétált a lépcsőn. Ekkor keltem fel ebből az alvásparalízis jellegű álomból. Aztán féltem, minden estétől nehogy újra megtörténjen.

De visszagondolva ezt én generáltam a félelemnek energiát adtam, hisz előre féltem egész nap, hogyha eljő az este és felmegyek a szobába nincs ott a párom és védtelen vagyok és majd jönnek a szellemek és stb :D Igen kicsit beteges.
No de ilyetén félelmemet elengedtem, és feladtam Istennek, próbáltam legalábbis és el is hittem.
Nem vagyok hívő bár hiszek Jézusban (rátaláltam ami szintén csoda volt számomra) talán ez is fontos megemlítendő.

Tehát innenstől én olyan felszabadult és könnyed vagyok itthon egyedül amit soha nem gondoltam volna és pláne ilyen hosszú időre. Na de hol számít két hét ha mindig csak MOST van :)
Megjegyzem még az álomhoz kapcsolódó bár sztem egyáltalán nem kell idekeverni ,hogy a kígyóktól mindig is féltem, de talán ez a tini korszakomban nézett kígyós-horroros filmnek tudható be ami belémivódott rendesen. :D Hiba volt megnézni, de már bánhatom. Tehát sokszor álmodtam kígyókkal de nagyon féltem tőlük volt mikor belém is mart. Ez az álom viszont merőben más.