Szituációk
A következőkben három élethelyzetet sorolnék fel, és kíváncsi vagyok ki hogyan oldaná meg őket. Vegyük afféle szerepjátéknak.
1. Egy tanyán élsz a családoddal. A házastársad mellett még van két lányod és egy kisfiad.. Földműveléssel és állattartással foglalkoztok, ebből látod el a családodat; azon kevés pénzből amit a piacon szereztek veszítek a szerszámokat, benzint a kocsiba... stb.
Egy napon huligánok lepik el a tanyavilág ezen részét és agresszívan, erőszakosan élik ki pusztító ösztöneiket a tanyák lakosain. Egy este azt veszitek észre, hogy lángol a szomszéd tanyája. Vad üvöltözés mellett közelednek felétek a fiatalok, kezeikben égő fáklyák, láthatóan drog hatása alatt állnak. Tudod, hogy a rendőrség az utak rossz minősége miatt csak több mint fél óra alatt érne ide. Mindenetek a tanyában van. Védelmi eszközként van néhány kemény bot, földművelő eszközök, két vadászpuska is. Ha elmenekültök nagy valószínűséggel a tanya odalesz. Mit teszel?
2. Egy party-ban összeismerkedsz néhány emberrel, akiket nagyon szimpatikusnak találsz. Néhány nap alatt jó barátság alakul ki köztetek. Kiderül, hogy az új barátaid egy vallási gyülekezet hívő tagjai. Érzed rajtuk, hogy hitükben igen elfogultak, és érvelésük féligazságokon alapszik. Egyértelműen meg vannak győződve a hitük igazáról és téged is be akarnak avatni; úgy gondolják, hogy neked ez csak jó lehet. Egyre többször kerül szóba a dolog és kezd zavaróvá válni. Próbálod elmondani nekik a dolgot, de láthatóan egyik fülükön be a másikon meg ki. Mi lesz a következő lépésed?
3. Este sétálsz az utcán és észreveszed, hogy valaki egy másik emberrel nagyon erőszakosan, durván bánik. Idővel elcsattan néhány pofon is. Látszik, hogy az agresszor erőteljes dominanciával nehezedik rá, még élvezi is, úgy tűnik személyesen nem is ismeri az áldozatot. Az áldozat nehezen viseli, félelem járja át, tehetetlennek tűnik. felméred az erőviszonyokat és úgy ítéled meg, hogy nagyjából azonos súlycsoportban vagy az agresszorral. Mit teszel?
- Ademon blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
63 hozzászólásVéletlenek pedig nincsenek! A szituáció csupán eszköz a megvalósulásban.
Világi gondolkodással szembeszállnék a vad erőkkel. Lesz ami lesz.
Mai gondolkodásmintámmal viszont Istent hívnám segítségül, igen nagy hittel.
Tartózkodnék az erőszaktól, szükségtelen ha hited elég erős. Nekem számtalanszor bizonyítottá vált:
Isten velem van és mindíg azt kapod tőle amire legnagyobb szükséged van: TANÍTÁST!
Oly sokan büntetésnek élik meg, mi velük történik, ismerd fel benne inkább a tanítást, elemezz,
változtass gondolatmintáidon ha szükséges, kérj tanácsot olyantól aki utat mutathat neked.
Medve
"Mai gondolkodásmintámmal viszont Istent hívnám segítségül, igen nagy hittel."
Ezt fejtsétek ki bővebben (Katipotter te is)
Nos, én azért nem gondolom hosszasan végig a szitukat, mert meg vagyok róla győződve, hogy kivetített gondolataimmal én magam formálom önnön valóságom. Ha nincs bennem agresszió, és nem is fojtom el magamban, de nem is félek tőle, akkor nem valószínű, hogy agresszív eseményeknek leszek szenvedő áldozata, vagy szemtanúja, hacsak nincs még valami tanulnivalóm ezen a téren. Én valószínűleg már a kezdeti jeleknél imádkoznék a bűnös agresszorokért, aztán őket is, magamat is Istenre bíznám.
Szívesen, Kedves Ademon, megosztom tapasztalatom, Veled is.
Előrebocsájtom, hogy csak is erős Isten hittel működik, akkor viszont "Isteni".
Megtörtént eset: társasházban lakást vettem jóval piaci ár alatt de kicsit le volt lakva és gépészetileg is korszerüsítésre szorult. Lényeg, hogy két hét alatt puccba vágtam a kérót de pszihopata, lelki sérült közvetlen szomszédom minden áldott nap agresszíven balhézott az átszűrődő zajok, neszek miatt, még az ecset surrogása is zavarta fényes nappal. Egy kis friss levegőre kimentem a függőfolyosóra, a festékgőzt kiszellőztetni és szóba elegyedtem másik oldali tök jó fej szomszédommal, mikor összeráncolt homlokkal és artikulátlan üvöltéssel, ezerrel megindúl felém előrehajolt felsőtesttel, ökölbe szorított kézzel a ( pszihopata) és 10 méteren olyat gyorsult, mint egy MIG 21-es vadászgép. Korábbi lélekjelenlétem megtartva, teljes nyugalommal vettem az infót, hogy ez most nekem jön. Automatikusan kapcsolódtam intuitíve hitemmel és azt gondoltam: I S T E N E M S E G Í T S!!!!!!!!!!!!
Nem éreztem szükségességét, hogy elmozduljak, kitérjek a támadás elől. A pasi közben már egy lépésnyire volt, igen nagy helyzeti energiával tőlem. Bennem szikrányi neheztelés, indulat nem indukálódott.
Ekkor váratlan fordulat következett a fizika ismert törvényeit meghazuttolva: előrehajolt felsőtesttel úgy esett hanyatt, hogy koppant a tarkója a kövön, mintha egy láthatatlan falnak ütközne és egy szőnyegre futott volna, amit kirántottak alóla. A pasi hátrafelé esett el!!!!! Értitek?! Érinteni sem érintettük egymást. Megúszta egy felkartöréssel. Azóta csönd és béke honol erről az oldalról is.
Másik szomszédom látván az esetet csak percekkel eset után tudott először megszólalni a meglepetéstől.
Nos magam is meglepődtem történteken, mert azért én sem tartom hétköznaoi esetnek. Spontán, váratlanul a semmiből jött a támadás, fel sem tudtam készülni rá.
Nem ragoznám tovább, mert szükségtelen, önmagáért beszélnek e sorok.
Nem tudok erre mit mondani :) Tán jómagam nem vagyok olyan erős hit-energia-képességű, így a klasszikus megoldást választanám. Ha lehet, szeretem magam intézni a dolgokat :)
"...úgy esett hanyatt, hogy koppant a tarkója a kövön..."
Milyen agresszív őrangyalod van neked te?! :D
1. Elbújtatnám a családom, a gyerekeket. Amit Medve írt, én is Istent hívnám segítségül, másrészt én is tenném, amit tudnék, menteni a menthetőt. De először a gyerekeket helyezném biztonságba. Aztán a többi a további történések függvénye, hogy hogyan kellene védekezni. Legjobb védekezés szélső esetben a középponton rúgás, ami nem halálos, de ártalmatlanítja a támadót. Addig kiérhet a rendőrség is. Amúgy ilyen elhárításra akár két ember is képes több ellen, ha nem veszti el a lélekjelenlétét és Istent is segítségül hívja, emellett megfelelő, de nem halálos önvédelmet is alkalmaz. Ha a veszély elhárult, segítenék a szomszédnak rendbe hozni, amit tönkretettek neki.
3. Hasonlót alkalmaznék a 3. esetben is (középponton rúgás, majd a támadó áldozatának biztonságos helyre való kísérése), ha szép szóval nem megy a támadó lenyugtatása.
2. Hasonló helyzetben már nagyon sokszor voltam, ha nem is vallási, akkor politikai vagy ilyesmi téren. Ha erőlteti, elmondom, ahogy van: én elfogadom, hogy úgy gondolja, de nekem is megvan már a sajátom, és úgy gondolom, hogy attól még lehetünk jóban. Ha így sem megy, és elkezd erőszakoskodni, akkor kikerülöm egyszerűen, odébb állok.
Ha a szomszéd tanyája már ég,akkor pillanatokon belül a tiéd is égni fog. Nem jó ötlet a gyerekeket elbújtatni.
Arra a középen rúgásra,meg ilyen körülmények között nem igen lenne lehetőséged,főleg,ha előtte még
meg is erőszakolnak egy páran,úgy szórakozásból,ahogy a szomszéd tanyát is felgyújtották.
Szóval az ilyen helyzetet szerintem komolyan kell venni,mert az ember és a családja élete függhet attól hogy felismeri e a helyzetet,és időben jó döntést hoz e.
Nem mondom,hogy rögtön azt csinálnám,amit Amerikában ilyenkor mindenki csinál,de ha semmi más lehetőség nem lenne,/tényleg semmi más/,figyelmeztető lövés után lábra lőnék,azzal ártalmatlanná válnának.Persze csak egyre,remélve ,hogy a többiek nem akarják ezt bevállalni mégsem.
Hívnám a mentőket,rendőrséget,tűzoltókat,és mennék oltani a szomszéd tanyáját,hogy ne váljon teljesen földönfutóvá,ha már nekem sikerült megvédeni magamat.
Én is hiszek és bízok az isteni gondviselésben,de nem véletlen azért a mondás,főleg ilyen esetekben:
,,Segíts magadon az Isten is megsegít''
2.Voltam hasonló helyzetben.Szekta,agymosás,és erre való térítés,de eközben jó fej volt az illető és jó barátom. Először próbáltam az értelmére hatni. Háááááááát...
Aztán észre vettem,hogy mindig akkor környékezett meg a Bibliával,amikor ,,vétkezett'' :D ,megcsalta a feleségét...Mikor ezt észrevettem,nevetve mondtam neki minden alkalommal,hogy azért sunnyogsz itt a Bibliával,mert lelkiismeret furdalásod van? Hát ne engem akarj térítgetni,nem én vétkeztem:DDD
És ezzel egy idő után le is szereltem.Azt mondta ,igazam van:)
3.Ebben az esetben biztos kitalálnék valamit,hogy ne kelljen összetűzésbe kerülnöm,de mégis tudjak segíteni.Mindig van valami lehetőség,csak az embernek meg kell őrizni a hidegvérét,akkor nem blokkol le,és pont meg fogja találni azt a lehetőséget,ami akkor éppen segítség.
2 es szitura reagálva:
Meghallgatnám néhány mondat erejéig Őket és amint lehet a beszélgetés irányát semleges zónába terelném. Kellő alázattal, tisztelettel akár el is utasíthatod további próbálkozást, ha meg sem próbálsz rajta rágódni, vacillálni, hanem határozott vagy és testbeszéded, gesztusaid is erről tanúskodnak, érezni fogják a tovvábbi hibavaló próbálkozást.
Volt több hasonló szitum az életben, határozottságod tükröződjön, ez a lényeg.
Megint egy jó blog :)
Először is leszögezném, hogy amit leírok, az biztos nem úgy történne, ha tényleg megtörténne a valóságban, mégpedig azért nem, mert nem most történne. Ezek pont olyan spontán helyzetek, hogy a legrosszabb, ha eltervezed előre, mert akkor biztos, hogy nem úgy fog alakulni. Spontán helyzetre spontán megoldás kell. Nincs begyakorolt séma, mert akkor azon görcsölsz, hogy azt betartsd, és elfelejtkezel arról, hogy tudatosan jelen legyél. Mindazonáltal leírom, hogy jelen állapotomban, ha ebben a pillanatban megtörténnének, mit tennék. (Ha holnap nyitottad volna a blogot, lehet már tök másokat írnék)
1. szituáció: Kinyitnám az ajtót, és amikor kellőléppen közelértek a házamhoz, hogy kommunikálhassak velük, torkom szakadtából, minden energiámat beleadva ordítanék egyet minél agresszívebb fejjel, hogy a széthullott tudatállapotú tömeget észhez térítsem. Erre remélhetőleg meglepődnek és megtorpannak egy kicsit, amikor pedig ez megtörtént, higgadtan így folytatnám:
- Na srácok, most hogy csöndbe vagytok egy kicsit, gyertek be, van egy hordó must a cefrében, igyátok meg, de aztán szeretnék lefeküdni, ha nem haragszotok, mert hajnalban kell kelnem, hogy megfejjem a tehenet.
Ezután fogalmam sincs mi történne, mert Te vagy a mesélő, én meg a szerepjátékos :D
2. szituáció:
- Bocs srácok, megpróbáltam közölni veletek, de sosem hallgattatok végig... szóval én muszlim vagyok. (Vagy bármi, csak nem az amiben ők hisznek :)) Azzal elköszönnék, és valószínűleg sosem keresnének többet.
3. szituáció: erre két verzió jutott eszembe
Hát ha az agresszor azonos súlycsoportban van velem, akkor szólok a másiknak, hogy rugja gyomorszájon kétszer, mert attól én is elterülnék :D Aztán futás!
vagy
Mivel estét írtál, valószínűleg nem tökéletesek a látási viszonyok, odamegyek, előveszem a pénztárcám, mintha hatósági jelvény lenne, és határozott fellépéssel leigazoltatom, majd elküldöm a p..csába, hogy ha mégegyszer hülyeségen kapom, beviszem 5 évre.
De most épp jó kedvemben vagyok, úgyhogy mondom máskor valószínűleg mást tennék :D
Spiritosaurusz Tesó, jól beszélsz! Szerintem nem szerencsés a "mi lenne ha?" tipusú gondolatokkal foglalkoztatni elme mozinkat.
Éljünk a mostban!
Szerintem jó, hogy felvetett ilyet Ádám. Érdekes és hasznos játék beleképzelni magunkat szituációkba. Ez önismereti szempontból is jó, felkészíthet dolgokra. Így találtam ki egyszer egy novella-történetet is, és nagyon sokat tanultam közben belőle. Szóval vannak emberek, akiknek kimondottan hasznos lehet egy ilyen játék. Végülis itt legfőképp elméleti fejtegetések mennek, és nem értem, miért kellene különválasztani a gyakorlattól. Akkor már nem is az életről szólnak szerintem, hanem csak sima elméletek... akkor abból nem is lehet annyit tanulni. Nem véletlen szoktak példabeszédeket, novellákat, regényeket kitalálni. Én nagyon szeretem a történetekbe ágyazott tanításokat, jobban, mint a csak úgy simán leírt elmélkedéseket. És ebben külön érdekes, hogy nekünk kell befejezni a történetet.
Persze Neked is igazad van, Kedves KatiPotter!
Szórakoztató jelleggel, megfelelő témát választva valóban kellemes és akár tanítás értékü lehet egy-egy mi lenne ha tipusu gondolat.
A jelen szituk mind az erőszak valamely megnyilvánulására kérdeztek lehetséges elméleti reakciókat.
Ez azért nem igazán fedi azt amiről fenti soraid mesélnek.
Szerintem Ádám kitalált szituációi azért hasznosak, mert ilyenek sajnos vannak a valóságban. Nem árt, ha tudjuk, hogy mit tennénk. Az általam kitalált történet is igazságtalansággal kezdődik, erőszak is van benne valamennyi, és ennek egy megoldási lehetőségéről írtam, illetve írtam volna, ha lenne tehetségem normálisan megírni. :)
Új lakást vettem. Lett egy nagyon kellemetlen, alkoholista szomszédom, rendszeresen át akart járni hozzám, hosszú percekig nyomta a csengőt. Aztán kitaláltam, hogy megenergetizálom a lakásomat úgy, hogy ne legyen vonzója a negatív embereknek. Azóta nem jött. Nem hiszem, hogy velem az első szitu megesne, ügyelek arra, hogy agresszív erőket ne vonjak magamhoz. A második szitu megesett velem is. Végighallgattam Jehova tanúit, emberileg szimpatikusak voltak, néhányszor beengedtem őket. Aztán összegeztem magamban: hiába van sok okosság a tanításaikban, ha hitük alapvetően tévedésekre épít. Nem próbáltam őket győzködni, hagytam, hogy eltűnjenek az életemből.
Én sem gondolnám,hogy velem ilyesmi megeshetne.
Tárva nyitva van nálunk minden vagy 10 éve,sokszor még éjszakára is,és soha semmi nem történt még,
de még az utcában sem. /családi ház,kert/
Ehhez én is úgy állok hozzá kb. ahogy Te.
De Ádám konkrét helyzetbe állított minket,hogy ez a szitu,mit tennénk?:) /a tanyás sztorira gondolok/
Na ez a ,,vajon mit tennék ha....!?" ostobaságok terelik el a figyelmet arról ami MOST van!
Bevallom éppen most hazajövet én is a ,,mit fogok tenni ha...?" kérdésen filóztam. :P
Mert ahogy vártam a buszt,bementem közben egy internetezöbe hogy amíg van idöm a leveleimbe bekukkantsak,és jelentkezett egy régi haver hogy itt van Kölnben,és szeretné ha találkoznék vele.
Szóval ezen matekoztam most éppen,hogy mi lesz ha....(s ki is találtam vagy 3 verziót) ;)
Hogy kell ez nekem?
Szóval ilyenek....
A blogodat olvasva ,,megvilágosodtam" ;))) hogy ha más csinálja ezt,akkor van rá válaszom! ;)
Ime a fenti szöveg. ;)
Ugyhogy most ezeket önmagamnak írom elsösorban le,de nem csak magamban,hátha másvalaki is
részesedni akar belöle....
Szóval a ,,mi lenne ha...?" kérdéseknek az alapja a félelem.
Mert fel akarunk készülni egy egy bonyolult helyzetre.
S a félelem éppen az ami energiát ad a negatív eröknek!
S ha ,,gyúrunk" arra ami nincs,csak feltételezzük hogy lesz,azzal csak rásegítünk arra hogy az amire
,,gyúrunk" elöre az be is következzen.
De mivel én olyannyira a belsöhang párti vagyok,nekem már tudnom kéne hogy a belsö hang mindíg csak a következö lépést súgja meg.S nem ad tippeket esetleges helyzetekre.
Nem kell felkészülni elöre.
Még gondolkodni sem kell.
Csak tenni amire a belsö bölcsességünk késztet.
S ha visszatekintesz egy egy így megoldott helyzetre,akkor látod hogy Te egyedül nem tudtad volna
megoldani ilyen szépen és ilyen egyszerüen.
Mert a belsö bölcsesség nem járatja a fölösleges köröket!
Mindíg a legegyszerübb,és a legtisztább utat mutatja meg,de mindíg csak a következö lépést!
A második és harmadik lépés még ismeretlen elöttem.
S ha engem mégis inkább a távoli,meg nem történt dolog érdekel,akkor egy nem létezö dologba adok energiát,plussz félelmet. ;)
S mindennek a tetejébe amíg ,,kószálok a lehetséges élethelyzetekben",addig is el van vonva a figyelmem a jelenröl.
Hogy mit tennék a blogban példaként említett élethelyzetekben?
Nem tudom!
S nem is kell gondolkodnom ezen,mert MOST nincs dolgom vele.
Az elméletek gyártás azért is fölösleges mert már volt arra precedens hogy a belsö hang teljesen mást súgott mint amire én elöre képesnek éreztem magamat.....:P
Hogy ha elöre kitervelem minden lépésemet akkor nem tudtam volna végigcsinálni olyan nagyszerüen!
Erika Szeretettel!
Na,jó hogy jöttél! Ez tanulságos. /nekem legalább is/
Én csak annyit fűznék ehhez, hogy korábban tizenakárhány Milliós tétet tettem az intuiciómra!
Nyertem! Az élet rulettjén játszottam, működik, de a hited az kell hozzá, hogy merd meglépni akkor is ha korábbi tapasztalataiddal és a józan itélőképessségeddel ellentében áll.
Ó igen!
A saját tapasztalat a hitet erösíti meg.
Most már tudom biztosan hogy a belsö bölcsességem bölcsebb énnálam! ;)
Most már nem állok le vele vitatkozni,és nem harcolok ellene.
Pedig isten bizony nem adtam magam olyan könnyen! :)))
Jólvan :)
Jelentem, Erikának megszervezek egy valódi "vérfürdőt", hogy lássuk vajon Ő "AKKOR" mi tenne.
Lehet fogadni, leblokkol-e majd a félelemtől vagy nem? :)
De élőben hogy szervezed le?
Van egy kis távolság?És hogy leszünk mi szemtanúk?:D
Mesélj,ne titkolódz !
Olyan lusta vagyok a dolgomat tenni most itthon,ez most épp,,kapóra jött:DDD
Ha valakit meg akarsz szorongatni akkor támadd a gyengepontját :)
Csak akkor mi van, ha a másik fél még jobban rá tud érezni a Te gyenge pontodra?
Szerintem Ademon megoldja ezt.
Távolság ide vagy oda.
Szerintem az a terve hogy halálra nevettet! ;)
Csak mert elképzeltem hogy Ademon bekábítózva rohangál,
üvöltve égö fákjával a kezében! :))))
Elképzeltem Erika:D Kis híja ,hogy be nem pisiltem a nevetéstől:DDD
Nagy mókamester vagy!::)))
Had válaszoljak a saját blogom feltevésére :)
Minden esetben rengeteg dologtól függne, hogy épp mit tennék. De ezek összjátéka számítana igazán. Vagyis amennyire lehet felmérném az adott helyzetet (ebben az esetben jó gyorsan), és eszerint cselekednék. Ebbe beletartozik az, hogy én mit szeretnék és a támadóm mit szeretne, ezenkívül a saját képességeim és lehetőségeim, és amennyire ezt a támadómban esetében is fel tudom mérni.... stb. lehetne sorolni a tényezőket. Egy dolgot biztosan tudok: minél előbb konfliktus mentes állapotot teremteni a lehető legkevesebb veszteséggel.
És hogy az összkép függvényében mit tennék? Ebbe minden belefér mit csak le tudok képzelni, viszont vicces, de hogy a lehetőségeimből mit választanék, azt nem én dönteném el hanem az ellenfelem :) Legalábbis annak a "tudatállapota", a belőle sugárzó szándéka és mentalitása. Ha érezném, hogy élvezetből, szándékos kegyetlenségből teszi amit tesz akkor akkor nincs bocsánat. Egy ilyen ember aki tudatosan áll ki a kegyetlenség mellett nagyon veszélyes, éppen ezért nem fognám vissza magam az eszközeimben. Ha keserűségből tenné amit tesz, akkor ott még lehetne beszélni a fejével, mert megérthető a helyzete. Az adott drogos példa esetében a megbeszélés valószínű értelmetlen lenne, mert ebben a tudatállapotban ők beszámíthatatlanok. Itt kéne a legspontánabban viselkedni, mert nem lehet tudni, hogy épp mi jön. A koncentrált figyelem és jelenlét minden esetben fontos, de itt különösképpen.
Persze a menekülés is bizonyos esetekben szóba jöhet, de az a legtehetetlenebb esetben, és nyilván ha lenne idő rá a rendőrséget is hívnám mielőtt akcióba lendülnék :)
A fentiek minden szituációra érvényesek, csak a szituáció "intenzitása" lenne más. A második esetben végiggondolnám a helyzetet, de itt is a cél a konfliktus megelőzése, kezelése lenne.
Tehát fokozott figyelem, tudatos felmérés, és cselekvés. Éles helyzetben (1) a lehetőségekben való válogatás luxus lenne, okos ember teszi, amit tenni tud, nem szabad elvi kérdést csinálni a dologból. A többi kettőben (2, 3) lehet kicsit gondolkodni, számba venni a lehetőségeket, de ott se szabad leragadni az agyalásnál, idővel mindenképp dönteni kell.
Egy a fontos: akármilyen spirituális szent emberek is vagyunk, még véletlenül se ideologizáljuk meg a szitut, se ne kavarodjunk naiv élet-elméletekbe és filozófiákba. A valóság az valóság, akármit is rendelünk gondolatban hozzá.
Ez mind szép és jó,de hol van ebben a folytonos jelen!?
Csak kérdezem.... :P
Kicsit konkrétabban. Mire is akarsz kilyukadni? :)
Itt és Most!
Minden más agyalás fölösleges.
Erre.
Lazíts már!!!! Nem bántani jöttem! :)
Közhelyezünk drágám? :)
Nem fölösleges mert az "Itt és Most" ebben a laza formában nem mindenkinél működne. Nem szoktál ezen sokat gondolkodni ugye? :)