Kedves Alfa párszor már próbáltam feléd nyitni, hogy beszélgessünk, de vagy nem méltatsz engem erre, vagy láthatatlan, amiket írok. Vagy van még egy lehetőség, hogy nem is érdekelnek azok a dolgok, amik itt vannak, csak provokálni jösz ide. Feldobsz egy témát, amivel lehurrogod mások hitét, aztán nem is érdekel, hogy ki mit válaszol rá, mert úgy se tud meggyőzni.

Ez a fajta hozzáállás is az anyag természetéből fakad szerinted?

Ha igen, akkor csatlakozom Évához, és csak gratulálni tudok, hogy a wikipédiáról gyűjtöd össze a véleményeid csokrát. Hamar elfognak ám hervadni, és még büdös rohadás szaguk is lesz, ha kivárod, úgyhogy azt javaslom kezdj el kutakodni olyan virágok után, amik élettel teliek, és nem kell más kertjéből kiszaggatnod ahhoz, hogy pár pillanat erejéig megcsapjon az illata, és azt mondhasd, ez az én virágom. (Befelé keresd ezt a kertet megsúgom)

Ez az egyik.. A másik, hogy szerintem itt még senki egy szóval nem mondta, hogy Isten irányítaná a világegyetemet. Isten egyszerűen van, és elég a jelenléte ahhoz, hogy a világegyetem önműködő legyen, ahogy Te is írod. Isten maga az önműködő világegyetem. Irányítani csak az ember akar, ezért nem tudod Te sem felfogni Istent, mert irányítani akarsz valamit, valakit, valakiket. Beszélsz itt az anyag természetéről, amit önműködőnek mondasz, akkor tessék, légy önműködő, és hagyj ki minket az önműködésedből, és hagyd meg nekünk a saját önműködésünket. Nem kötelező ám ide jönni, és fitogtatni az önműködésedet, miközben a wikipédia, meg Freud tanai működtetnek...

Freudról meg annyit, hogy szerinted a saját páciensei nem éppen az érzelmi gyengeségükből kifolyólag jártak Freudhoz? Ha csak érzelmileg gyenge emberekkel foglalkoznék, valószínűleg én is arra fognám a hitet... Freud nagy valószínűséggel nem találkozott érzelmileg erős emberekkel, mivel ő maga sem volt az, nem nagyon tudta őket bevonzani... Jung is faképnél hagyta egy idő után, lehet lassan neked is ezt kéne tenned, hogy ne azon az "érzelmileg gyenge" frekvencián mozogj, ahol wikipédiára meg Freudra van szükséged, hogy az igazadat bizonygasd... magadnak...

Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy

Miért vonsz párhuzamot aközött, hogy valaki hisz Istenben, és hogy valaki a dogmatikus tanokhoz híven él, és templomba járkál. Én nem vagyok semelyik szervezett vallásnak sem a tagja, mégis hiszem, hogy van Isten. Nem a szakállas úriember a felhők tetején, elhiheted, hogy én sem, meg senki itt az oldalon nem benne hisz.

Soha ne akarj más lenni, mint aki vagy

Idézetek Istenről

Azért, hogy az ember nem ismeri fel és nem érti meg Istent még nincs joga arra következtetni, Isten tehát nincs. A logikus következtetés csak az, hogy még nem képes Istent megismerni és felfogni. Tolsztoj

Isten az a mindenség, amelynek részeként magunkat felismerjük. Tolsztoj

Az emberek csak akkor nem hisznek Istenben, ha egy hazugságban hisznek, amelyet istenként tisztelnek. Tolsztoj

Végzetes dolog, hogy az emberek nem ismerik Istent; még végzetesebb, hogy Istennek tartják, ami nem Isten. Lactantius

Az igazság Istenhez hasonló, nem jelenik meg közvetlenül, csak nyilvánulásaiból lehet kitalálni. Goethe Isten törvényét minden kifejezi. Tolsztoj

Kevésbé lehetetlen dolog a napot átfogni, egy csillagot megragadni, a szúnyoggal elefántot elnyelni, mint az örökkévalóság minden kérdését kivétel nélkül megérteni. Spurgeon

Ahogy nem látod az ember lelkét, éppúgy nem láthatod Istent, de fölismerheted a teremtésében. Éppúgy el kell ismerned a lélek isteni hatalmát, amely teremtőképességében, gondolkodó tehetségében és tökéletességre való örökös törekvésében nyilatkozik meg. Seneca

Az Istenben való hit: ösztön és éppúgy természete az embernek, mint ahogy két lábon jár. Sokaknál természetesen módosuláson megy át, némelyekben egészen elhal, általában azonban jelen van, s a megismerési képesség belső tökéletessége szempontjából nélkülözhetetlen. Lichtenberg

Forrás:felfedezesek.hu

Olvasgatva a bejegyzéseket, az jutott eszembe, hogy az sokkal gyakoribb, hogy valaki materialista szemléletű és onnan talál rá az Isten hitre, mint hogy hívő és egyszer csak a materializmusban találja meg a végső valóságot.
Persze ez nem bizonyító erejű, de azért elgondolkodtató. Vagy az élet nagy igazságait keresve, inkább elhülyülnek az emberek?

Válaszolnék a témaindító kérdésre is:

Véleményem szerint mindenképpen igaz mindaz, amit a Wikipédiában találtál Istenről. Nagyon sokan az életük kilátástalanságát próbálják feledtetni, keresik a végső igazságot, meg akarják magyarázni a létet, vagy egyszerűen csak társra, biztonságra találnak a hitben.
Ezek mind igaz, működő motivációk, de ugyan melyikre ne adna más megoldások tömkelegét a materialista alapokon nyugvó világszemlélet is?

Hiszen amikor évről-évre hiszünk a tudósoknak, hogy megtalálták a rák ellenszerét vagy a világegyetem keletkezésének az okát, akkor mi magunk sem tudjuk az igazságot, de szeretnénk hinni benne. Ugyanis nem lázadunk fel amiatt, hogy pár évente azért rájönnek, hogy tévedtek, mégsem tudják maradéktalanul meggyógyítani a betegségeket és még mindig nem értik az Egészet.

Nem a tudósok ellen beszélek és becsülöm, tisztelem Őket. Itt mi rólunk van szó, a tömegről, aki csodát vár a tudósoktól, a tudománytól, vagyis várjuk a megmentőnket.

De említhetném a világbékében hívőket, a politizálókat, a lottó ötösre várókat, vagy a foci drukkereket is. Mind olyan dolgokban hisznek, amihez nem értenek, amit nem Ők csinálnak, aminek alá rendelhetik az életüket és azt remélik, hogy ha az Ő csapatuk nyer, azzal beköszönt a Kánaán. Mi ez, ha nem Isten hit, bálvány imádás?
Miért teszik? Mert okosabbnak tartják magukat, mert lelkileg éheznek, mert keresik a végső igazságot, a beteljesülést, a lelki békét.

Tehát mint látjuk, nem csak Isten az egyetlen hívőket, vak-hívőket gyűjtő központ, sokan eltanulták már Tőle a mesterséget és egyre rafináltabban csábítják el a tömegeket.

Amiről nem olvastam, nem olvashattam a Wikipédiás leírásban, az azon emberek tapasztalata, akik nem csak hisznek, hanem meg is tapasztalták Isten létét, hatását, működését. Egy dolog hinni és attól jóval erősebb élmény megtapasztalni.
Persze erre azok a tudósok és szkeptikusok, akiknek nem volt még Isten élménye, azt mondhatják, hogy placebo hatás, önáltatás, illúzió. De mivel tudják bizonyítani, hogy nem igaz, amit megél valaki? Mi alapján vonják kétségbe? Van róla tudományos mérésük, megcáfolhatatlan eredményük?
Úgy tudom, nincs.

Másrészt,akinek valódi belső élménye van Istenről és ez kellően leülepedett, az nem akarja már meggyőzni a többieket erről. Tudod:Aki tudja, csinálja, aki nem tudja...

Valahol, magukat is meg akarják még győzni, vagy nem látják át, hogy ők maguk sem a semmi tudatosságból csöppentek az Isten tudomásba, hanem végig kellett menniük egy belső úton, mire találkozhattak Istennel.
Aki ezt még nem ismerte meg, az akár meg is égetné a másikat, csak higgyen végre!

Én kellően materialista alapokból indultam ebben az életemben és vagyok annyira agyas lény, hogy nem igyekeztem meggyőzni magamat Isten létéről. Ha valamit tapasztaltam, akkor azt először inkább mindig kétségbe vontam és csak akkor kezdtem hinni benne, amikor már sokadjára is megismétlődött.
Tudom, hogy van Isten, de nem hiszem, hogy ezt mindenkinek meg kellene tudnia, fel kellene ismernie. Úgy tekintek erre, mint egy egyetemi tananyagra, amit nem kezdünk el bizonygatni az alsósoknak, de még a középiskolásoknak sem, mert még úgysem értenék, nekik még mást kell tanulniuk.

A tanulásnak, a világ és Önmagunk megértésének van egy befogadási sorrendje, ahogyan a tudás, tapasztalat egymásra épül. Ahogyan a könyveket sem a végéről kezdjük el olvasni, úgy éppen elég, ha mindenki csak a következő lépcsőfokra figyel és azon igyekszik, hogy meglépje azt.
Ha sokkal előrébb nézünk, akkor olyan dolgokat láthatunk, amelyek nem illenek bele a jelenlegi világnézetünkbe és csak értetlenséget, félelmet fog kiváltani a kis egónkból.

Amennyiben Téged valóban érdekel az Isten kérdés..., úgy azt gondolom, hogy ez nem igaz! Téged csak úgy általánosságban érdekel, kíváncsi vagy mások véleményére, de nem akarod még megkeresni, megtalálni Őt.
De ez nem baj, sőt az lenne a hazugság, ha ezt erőltetné bárki is.

Viszont Téged nagyon is érdekel, hogy mit rejt még a saját belső lelki világod, mi van még attól is mélyebben, amennyire most Önmagadba és másokba látsz. Azt tapasztalod, hogy mindig van mélyebben, van bentebb, de vajon van-e legmélyebb, legbelsőbb középpont, vagy végtelen a belső mélységünk?

És ha van legmélyebb pontunk, akkor azt hogyan élhetjük meg? Mi a számodra leginkább alkalmazható módszer, amivel további eredményeket érhetsz el, Önmagad megértésében, életed kiteljesítésében?
Beszélgessünk erről?