1991-ben költöztünk az exemmel és akkor egy éves lányunkkal a saját lakásunkba. Akkori divat szerint minden barna-fehér volt. Néhány év múlva, amikor már igen komolyan beteg voltam, jött anyám egy villámlátogatásra. Azt mondta: " Fiam, nem is csodálom hogy beteg lettél, ez a lakás olyan, mint egy kripta. Adj neki színeket, öltöztesd át!" Nem sokkal ezután már újra tudtam emberek közé menni / 3 évig agorafóbia miatt az udvarról nem mozdultam ki, még a kisboltig sem /, az első "nagy" utam a könyvtárba vezetett.:) Ott meg valami megfoghatatlan módon "valaki" vezette a kezemet. Csak mentem a sorok között, néha-néha megálltam, levettem egy könyvet - ez kell. Így kezdetem el a tanulást, az első könyvek pont a színekről, illatokról, formákról, feng shuiról szóltak. Aztán jöttek a boltok, nagyon sok kreatív hobbi technikát megtanultam, szinte néhány hét alatt érezhető, szinte tapintható volt a változás. Amikor az exem meglátta - akkoriban már csak hétvégékre járt haza - , lecserélte a bútorokat is. Végre színesek, vidámak voltak. Igaz, kettőnk kapcsolatán ez már nem segített, de a kislányommal imádtuk az újjávarázsolt otthont. Anyám nem hitt a szemének, amikor újra látogatóba érkezett.:)

Egy napon kezembe akadt egy újabb könyv, amiben mindaz, amit szinte már megérzésből alakítgattam át, megerősítést nyert: jól csinálom.:) Valahogy mindig sikerült eltalálnom, hogy adott problémámra milyen illat, milyen szín kell. Nekem ez azért volt csoda, mert nem tanított senki, csak a könyvek voltak. Jöttek maguktól. Én egészen addig nem tudtam ezekről a dolgokról.

Aztán tesóm hozott három könyvet, azt mondta, számára ez nem érthető, engem hátha érdekel. Arra sem emlékezett, kitől kapta őket. Ahogy olvasni kezdtem, az is maga volt a csoda. Egyre több pozitív dolog történt velem. Fogalmam sem volt arról, hogy magamat gyógyítom.:) Akkor még nem volt internetem, csak a könyvtár és a legjobb barátnőm, aki azóta már meghalt. Autoimmun beteg volt, pontosan tudta, hány éve van még, ezeket az éveket együtt töltöttük, együtt tanultunk. Ő is átszínezte az egész lakását, illatokat kezdett használni, 36 évesen megvette élete első üveg parfümjét...Minden percet kihasznált, hogy jól érezze magát. Rengeteget beszélgettünk, annál is többet nevettünk. Hittem benne, hogy halhatatlan, de ő a belső sérelmeit nem tudta feldolgozni...

Életem egyik legboldogabb szakaszaként emlékszem vissza ezekre az évekre...