Tudta hová menjen. Volt egy vendég-hajó kikötő, kocka alakú pici moló, amely a vízen lebegett. Egy hajszálvékony pallón lehetett bemászni rá. Aznap is, mint minden nehéz pillanatban odamenekült. Bemászott, törökülésben ráült, behunyta a szemét és látta a Dunába szórt szeretteit, beszélt hozzájuk...nem a hamvakhoz, az élő kivetülésekhez. Már akkor is sokat sírt, nagyon nehezen viselte az életét, a magányt. Ott, abban a pillanatban épp a mesteréhez beszélt. Zokogva panaszolta, hogy mi történt megint, hogy nincs senkije, hogy amióta ő elment nem hallgatja meg senki. Nem a haláltól félt,i nkább a haldoklástól, de voltak erre is tervei. Mindent kitálalt, itt megtehette, ők meghallgatták.  Akarta, vágyta a halált, a biztos nyugalomban volt hite, de tudta, Istent jobban szereti, mint önmagát, tehát nem teheti. Nem vethet véget az életének önkezüleg. Erre is van megoldás, gondolta... A hatos főút, autók, kamionok, és ott a vasútállomás. Esetleg véletlenül kiléphetne, persze előtte leinná magát vagy bedrogozna, met a bátorság helyett az öntudatlan állapot hiányzott ennek végrehajtásához. Sokszor próbálkozott, mindig biztosra ment. Tökéletes terv, tökéletes kivitelezés, tökéletes pillanat a halálra... de! -hogy miért,ki tudja-,valakinek épp akkor jutott eszébe. Például amikor egy alkalommal magára zárta az ajtókat, megtette amit akart és várt, szépen ment minden, átjutott... és akkor egy elfelejtett kapcsolatból, az a részeg állat rátöörte az ajtót, mert pont akkor jutott eszébe, hogy most.... valamit akart... meghalt, visszahozták. Sokszor próbálkozott, most is minden nap meghal egy kicsit, még mindig vágyik odaátra. Senki, de senki nem tudja mi történik vele, nem értik, nem tudnak segíteni... én sem, te sem, senki.. Isten itt tartja valamiért, nem tudjuk miért, mint ahogy azt sem tudjuk miről szóltak a beszélgetések a mólón, miért nem talál önmagához vissza, miért akar elmenni közülünk... ...nem tudja senki... ...nem érti senki... ...nem segíthet senki... Rajta nem,a saját bezárt világának már rég nincsenek meg a bejáratai, nincsenek kapuk, nincsenek kulcsok..