Két éve kezdődött a kapcsolatunk..Fellegekben éreztem magam és úgy éreztem,megtaláltam a lelki társamat. Sokat beszélgettünk, főztünk stb. Távol éltünk egymástól. De, amikor találkoztunk mindig újra és újra belobbant a szerelem. Egyre többet gondolkodtunk rajta, hogy összeköltözzünk-e.. Párom cukorbeteg (amire nem hajlandó vigyázni, nagyon sok édességet eszik..) és már van egy gyermeke is. Ezt valahogy addig el tudtam fogadni. Miután összeköltöztünk, úgy éreztem, hogy feladtam az álmaimat. Úgy érzem, hogy nem tudok önmagam lenni és ennek már másfél éve. Többen próbáltak segíteni. De nem tudom eldönteni, hogy menjek-e vagy maradjak. nagyon szeretem őt. De a rokonságától kiver a víz. Állandóan benne akarnak lenni minden mozzanatban, amit együtt töltünk. Minden pillanatról tudni akarnak. Egyszer volt is egy veszekedés ebben a témában nem is olyan rég. Anyós jelöltemet csúnyán lekiabáltam, hogy hagyjanak békén végre minket. Miért kell mindig tudniuk, hol vagyunk és miért kell mindenbe beleavatkozni. Hogy bármerre lépnénk nem lehet, mert biztos halálba fogunk menni. Nagyon pesszimisták. Annyira védik a kisfiúkat, hogy már ilyeneket mondtak nekem, hogy csak azért tűrnek el, mert a fiúk mellettem van. Nagyon egyedül érzem magam. Ha szeretkezésről van szó, úgy érzem ki kell erőszakolnom belőle. Már nem érzem kívánatosnak. Viszont most előttem van egy döntés..Amit nem tudok eldönteni: az egyik, hogy elmenjek külföldre és legyünk távol, de akkor elhagyom őt.. vagy maradjak itt, van egy állás, ahol emberekkel kellene foglalkoznom.. De tudom, hogy ha még huzamosabb ideig itt maradok, megőrülök. A teljes rokonság csak az exről képes beszélni, hogy ő milyen jó és mennyit szenvedett a terhességénél.. Egyáltalán nem foglalkoznak vele, hogy nekem ez fáj. Ma már nagyon úgy éreztem, hogy nem bírok tovább élni. Van valakinek ötlete, hogy miért nem megy nekem soha ez a kapcsolatosdi? Valahogy másfél évnél mindig úgy érzem, hogy el kell tűnnöm minden kapcsolatból. De erre rájöttem, csak még nem tudom hogyan kell az ilyeneket megoldani. Olyan érzés, hogy szétszakadok.