„Nem kellett sok idő, hogy meglegyen az első tudatos álmom, ami sokkal fantasztikusabb, mint ahogy a tanfolyamon próbáltad érzékeltetni, mert ezt az érzést és tapasztalatot tényleg nem lehet elmagyarázni! Negyedik napja, hogy gyakoroltam a valóságteszteket, és tényleg összejött a tudatos álom, de már irányítottam is!

Álmomban „arra ébredtem”, hogy egy sivatagban szürcsölöm a hajnali kávémat, mintha ez a világ leg természetesebb dolga lenne. Persze, fel sem tűnt, hogy bár az órám hajnal hatot mutatott, tökéletes melegben süt a nap. Azért mégis elkezdtem gyanakodni, hogy ez így valahogy nem nagyon stimmel, de még mindig normálisnak tűnt a jelenet. Ekkor gondoltam egyet, és álmomban megcsináltam 1-2 valóságtesztet. Pillanatok alatt ráébredtem, hogy álmodom!

Azt tudni kell, hogy az általad javasolt, lefekvés előtti önszuggesztív technikával kértem, magam, hogy észrevegyem, hogy álmodok, és hogy meglátogathassak egy kolostort. Ez eszembe is jutott, és rögtön elkezdtem a kolostor felé repülni, és még emlékszem a sietségre is, mert azt gondoltam, hogy nem fogok tudni sokáig tudatos maradni az álomban. És ez így is volt…

A kolostorba érve „fenti mesterek” közé keveredtem, akik már érzékelhetően vártak nagyon rég óta. Ez az érzés is mélyen megragadt bennem: mintha már időtlen idők óta vártak volna, de mintha Nekik ez az idő semmit sem számított volna. Furcsa volt, mert ezt az érzést korábban biztosan nem tapasztaltam magamon!

Leültem a szerzetesek közé meditálni, fantasztikus szatori élmény volt, ilyen jót még sosem meditáltam, de sajnos belealudtam – az álmomban.

Összességében azt biztosan állíthatom, hogy ritka jó, mély, eseménydús éjszakám volt, még ha csak percekre is, de számomra egy nagyon nagy kaland, amit sosem felejtek el!”

Nóri

http://pszichoinformatika.blog.hu/