Mi az? Attól, hogy nem írok mindenhová, nagyon sokat olvasgatok itt. Pont Te vagy az egyik fórumozó, kinek írásaiból soha ilyet ki nem éreztem. Volt egy-két keményebb hozzászólásod, de az sem kioktató jellegű. Éppen azért szeretem olvasni az írásaidat, mert nagyon finoman, az embert épp az adott témára tudod rávezetni, leginkább a kérdéseiddel. Olyan jó ezeken a kérdéseken elgondolkodni utána!:)

Másoknál sem igen tapasztaltam, ha vannak is olykor viták, mindig elsimulnak. Ezért szeretek ide járni. Sajnos jelenlegi munkámból adódóan a mi vitáink nem elsimulnak, hanem elfajulnak...:( Nem szeretném leírni, mit dolgozom most, bár nem nehéz összerakni...:) Lényeg az, hogy ezen is túl leszek nemsokára, viszont ami ott eddig bántott, az mára már simán lepereg rólam. Olyan sokszor megkérdezem magamtól, kell-e nekem ez? A válasz mindig ugyanaz: igen, kell. A cél már rég ki van tűzve, ezért végig kell csinálnom, pedig néha nagyon nehéz. Valóban végig kell csinálnom? Most ez foglalkoztat leginkább. Semmit nem KELL. Én most ezen dolgozom magamban.

Tudod, épp tegnap reggel kaptam egy igazi, indulatos és gúnyos kioktatást, édesapámmal kapcsolatban. Ma vitték egy vizsgálatra, minden ezen állt vagy bukott. Egy magát komolynak képzelő intézmény vezetője zúdított a nyakamba mindent...Nem mondom, felment a pumpa!!! De! Aztán csak hagytam, hogy történjenek a dolgok. Direkt nem kísértem édesapámat, nehogy rám fogják, hogy fizettem egy rohadt pecsétért. Csak történjen minden úgy, ahogy történnie kell. Még ha nem is kapja meg a besorolást, összeül a családi tanács, és megoldjuk. Ma hívott a tesóm, hogy boríték, protekció és minden nélkül - sajnos - megkapta a pecsétet. Maradhat ott, ahol a legbiztonságosabb helyen van.

Holnap felhívom a kioktatómat és szépen megköszönöm neki, amiért elvitték a vizsgálatra. Hálás vagyok érte. Ezt tudomására fogom hozni. Minden úgy alakult, ahogy alakulnia kellett. Nem mondom, hogy tegnap nem paráztam, de csak rövid ideig. Jól is néznék ki, ha ez vitte volna el a napomat! Különben mit tanultam, fejlődtem eddig?:)

Másik kérdésre: kitől vesszük támadásnak, és kitől baráti jó tanácsnak? Engem speciel itt még nem ért sérelem, minden tanácsra nyitott vagyok, még ha indulatosabb is a megszokottnál. Ez ide igaz.

A "kinti" életben, mivel ismerem személyesen is az embereket (legalábbis úgy hiszem), bizony meg tudom különböztetni a támadást a baráti jó tanácstól. Valahogy mindig átlátok a szitán.:) A baj az, hogy nem tudom mindig finoman leszerelni a támadásokat, bár egy idő óta már ez is könyebben megy. Sőt, éppen az elmúlt két hétben tanultam meg, hogy amit támadásnak és rosszindulatnak, kárörömnek vettem - az valójában szívből jövő jó tanács volt. Azóta meg is beszéltem az illetővel, és minden rendben közöttünk. Úgy tudtuk intézni, hogy tüske sem maradt egyikőnkben sem. Ám sajnos nem ez a jellemző.

Őszintén be kell valljam, ami most jutott eszembe. Itt is felment már kétszer a pumpa, de megoldódott...:)
Az egyiket éppen Te oldottad meg, méghozzá olyan módon, hogy megemeltem a kalapom. A másikat pedig pontosan tudja, ki...:)))

Sziasztok ! :)
Néhány napja találtam csak rá erre a kiváló oldalra, és azóta olvasgatom a blog bejegyzéseiteket (és ma regisztráltam is). Tehát egynéhány bejegyzésedhez volt itt szerencsém a napokban Anita, és olvastam azt az "ominózus" bejegyzésváltást is, aminek révén (gondolom) megszületett ez a blog itt.
Szóval én nem tapasztaltam semmiféle kioktató jellegű felhangot az írásaidban. Sokkal inkább a bölcs vélemény nyílvánítás jellemző az írásaidra, amiért is így látatlanban (ismeretlenben) is tisztellek téged.
Ahány ember, annyiféle vélemény és persze szemléletmód. Szerintem a tudatossági szintek állapota meghatározza azt is, hogy ki mit fog fel kioktatásnak, vagy éppen vélemény nyilvánításnak, esetleg segítség nyújtásnak. Azok az emberek akik elindultak önmaguk "kiaknázásának" tudatos útján, úgyérzem egyre kevesebb dolgot kezelnek ego-szabta vehemenciával, és több bennük a lojalítás egy másik ember irányában, még akkor is, ha olyat mond az a másik ember, ami az ego számára nem túl kellemes. Aki meglátja a dolgokban a valós indíttatást, az akár gyors fejlődésre is képes lehet. Aki viszont hátsó szándékot tapasztal bennük, az előtt még hosszabb "út" áll, az egós elemek lemorzsolása tekintetében. Tehát hozzájuk azthiszem több türelem kell. Ennyi röviden :)

Kioktattak arról, hogy ne oktass ki másokat, és még a látszatát is kerüld ennek? :-) Csak vigyázz, nehogy átess a ló túloldalára! :-P