Lényeges-e vallási hovatartozásunk? Vannak-e vallási tévutak?
Utam során sokféle hittel találkoztam. Mindenkit meghallgatva meggyőződéssel telve ismertem fel, igen ő a helyes és igaz utat járja. Ha vallási témában folytatok beszélgetéseket, rájövök, mindegy milyen Hittel és Kit szolgál a másik, az alap egy és ugyanaz.
Ha az a Hit, amiben él, őt felemeli, jobbá teszi, közelebb viszi a teljességhez, nem ébreszt Benne elkülönültséget, általa befogadóvá válik, nos, az jó nyomon jár.
Hál' Istennek sokan vagyunk, sokfélék.
De valljuk be, akár Buddhista, Jehovatanúi, keresztény az ember, sokáig marad gyarló.
Hiszen számtalan Buddhista él, számtalan tudattal. Vannak köztük hímsoviniszták, egoisták vagy fanatikusok, akik másokat meg sem hallgatva, lelküket meg sem érezve elfordulnak lebecsmérelve mások hitét, hogy, ja, Te nem Buddhista vagy?
de ugyanez fellelhető az összes más vallást gyakorlók köreiben.
Hitem szerint (dobáljatok meg kővel, ha akartok) Én Buddhista vagyok. Nem imádom fanatikusan Buddhát. Felismertem, Ő bennem van, most is Él bennem. A tanai iránt érzek mérhetetlen hálát. Ugyanis, amit nem találtam meg a Bibliában feketén-fehéren leírva (és ez nem a kereszténység hiányosságát jelzi, hanem az Egó rémuralmát, ami cenzúrázta Jézus szavait, tanításait, hiszen Ő sem tanított mást, minthogy Isten ott van mindig, mindenkiben, mindenhol), nos azt megtaláltam a Buddhista tanításokban. Sokan felületesen közelítenek meg más tanokat, anélkül, hogy bennük lenne a szándék, hogy a másik világát, megértsék.
Számomra 1 muzulmán, vagy keresztény, vagy zsidó egyenértékű ha másokat szeretve, tanítva, élni és fejlődni hagyva éli meg az életét. Lehet akár ateista is, ha "jó" emberként tengeti az életét. Az az útja. Helyén van. A kulcs önmagunk és mások elfogadása. Ha magamban jól vagyok, merem magam szeretni, gyengeségem, félelmeim, negatív oldalaim felismerése ellenére is.
Kimerem nyitni magam mások előtt. Ez vagyok Én. Ráébredve, hogy nincs semmi és senki, akik a "szeretet" vagy "Isten" forrásától elszakítson, még a halál sem, akkor mi okom van félni másoktól? Lehet az Buddhista, keresztény, muzulmán. Jöhetnek még az "energia-vámpírok" is. Mit érdekel? Egyél, aztán menj el. Viszlát. Hiszen a bennem élő forrás, vagy kút, kiapadhatatlan. Ez vagy te, ez vagyok Én.
Mindenki a saját élete Mestere, megváltója. Élni és élni hagyni. Felismerni, hogy csak Magam vagyok, aki megbánthat, megalázhat, azzal a Tudattal, hogy hagyom a kutat betemetni és a forrástól elszakadni. Számomra az a legnagyobb bűn, ha elvesszük a másik ember hitét.
Hiszen hittel él még az ateista is. Hisz az anyag világában. hisz a realitásban. Ha varázsujjam lenne, ami nincs és megérinteném ennek az embernek a homlokát, felnyitva neki más dimenziók világát, vajon mi történne? Megőrülne. Nem bírná ki éppen 1 idegsejtje sem. Mit tettem? Hittérítettem? Vagy pokolra küldtem. Szerintem az utóbbi. Na ilyenkor lép érvénybe, hogy a pokolba vezető út is jóindulattal van kirakva. Hiszen nem akartam (!) mást, csak lássa az én világomat, hogy az én (egoista) szememmel lássa a világot.
Tiszteljük mások szabad akaratát. Ismerjük fel a régi igazságot, hogy minden út "Rómába" vezet. Nem mindegy melyik úton indul el? Nem a Te Életed.
Tévutak csak a fanatista hozzáállásokban rejlenek. A vakhitekben. Amikor a hitet használjuk fel, hogy mások lelkében turkáljunk. Ezek a tévutak.
De mi van, ha az egyénnek meg kell ezt tapasztalnia? Szabad-e kirángatnunk ebből a bábból?
Próbáld meg, ügy sem tudod. Amíg önmaga nem ismeri fel, hogy mit lát "rosszul" papolhatsz neki bármit. Hagyni kell. Annyit tehetsz csupán, ha rákérdez, elmondod, Te hogyan éled, látod a világot. Aztán ha vitába akar bonyolódni, ennyivel elintézed: te így látod, ez a Te akaratod, én így látom, ez az én dolgom. Minek ezen vitázni? Nem érdemes. Én tiszteletben tartom a világod. Ennyi.
Rendszerint aki a vita erejével akarja önmagát igazolni, annak van a legnagyobb szüksége hite alátámasztásában. Mert aki tényleg hisz, az nem vitatkozik. Minek?
Hagyja, hogy más is bejárja a felismerések útját, mert ő tudja, hiszen megtapasztalta ez ezzel jár. Ekkor születik meg benne az igazi elengedés, az elfogadás. Miért akarná, hogy másokat is megakadályozzon a fejlődésben? Mikor ezeket megtapasztalva felismeri, hogy ez jó. Általuk levetkőzi félelmeit.
Úgyhogy nem marad más, csak az "arany közép út tana".
Szerintem. :)
- blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
19 hozzászólásA hasonlatod nagyon frappáns.
Magam is útkereső lennék, nem ateista, hiszen hittem eddig is, hogy van valaki az univerzumban, aki a nagyfőnök.
Végigolvastam az összes nagyobb világvallásról szóló tanulmányt. Kerestem valamit, amivel azonosulhatok.
Nekem sem jött be a keresztény tanítás, és mivel itt nálunk csak ezt erőltették, heves ellenkezést váltott ki csupán. Az valahogy egyik vallásban sem szimpatikus, hogy odafenn egy haragvó istenség mindenféle szörnyű büntetést helyez kilátásba, ha nem teszem amit előír.
Talán a taoizmus felé hajlok. Eddig.
Tiszteljük a szabad akaratot, és egymás bogarait.
Ne akarjon senki megtéríteni. Jó szándékkal sem. Megtalálom magamtól is a saját utam.
Hiszen minden út Rómába vezet :)
Zsuzsa
En személyesen szintén Tao-kovetonek vallom magam.Mindent amit eddig elértem a TAO-nak koszonhetem.
A Tao nem tíltja,sot inkább javalja más vallások megismerését.A Tao tudja és biztos benne,hogy visszatérsz hozzá.A Tao biztos a megértésedben,bízik benned,nem félt.Nem kovetel huséget,nem kovetel bizonyítást.
A Tao jelentése-UT ,a csillagok Utja
Nem kovetel meg toled egy bizonyos utat.Megérteti veled,hogy nem létezik egy ut.Minden egyes személynek más és más utja van.Az én utamat te nem tudod huen járni,ugyanugy én a TE utadat nem tudom járni.Ha biztos vagy utadban,már eltévedtél.Es igen minden ut Romába vezet.Az en utam nem kulonb a TE utadtol,senki más utjátol sem kulonb.A lényeg ,hogy ez a Te utad legyen.Az ,hogy milyen vallásu vagy egyáltalán nem lényeges:Lehetsz Buddhista,Mohamedán,Zsido vagy akármilyen meggyozodésu ez a TE utad.Ezt tiszteletben kell tartani.Nincs a foldon aki megmondhatná neked melyik a célravezetobb vallás.Azt hogy mit hiszel legbelul,azt semmilyen vallás nem mondja meg.Kivulrol Te bár mi lehetsz,de belulrol csak Te magad.
Persze én a TAO életfilozofiárol és nem vallásrol beszéltem.Nagyszeru elgondolkodtato konyv a Tao-rol,címe:A TAO 365 GYONGYSZEME íRO:TENG MING TAO egy picit nehéz megérteni,de ha sikerul.....
Amugy minden vallás eredete a TAO!
Kedveseim!
Pont egy éve, hogy rám talált Sanyi oldala, amikor a leginkább szükségem volt rá. Padló.
Minő meglepő... De hát ugyebár nincsenek véletlenek, és a Vendégkönyvet olvasgatva legtöbbünk hasonló úton jár.
Mindenki keresi a válaszokat, az utat Istenhez.
Ahogy írtam, számomra a tao volt a leginkább befogadható. Sokat segített a jóga és a chi-kung is.
Kellett hozzá a gödör alja, hogy körülnézzek: van segítség, ne saját fájdalmam legyen a téma.
Segíteni pedig csak annak tudunk, aki kéri. Hatalmas lökés volt, hogy mások írásait olvasgatva rájöttem, mennyi még a tanulnivalóm!
Vettem egy nagy bátorságot, és lassanként kiírtam magamból mindent, bár elég nehezen indult.
Nálam ez vált be.
Köszönet mindenkinek, aki közvetve vagy közvetlenül segített megérteni, milyen folyamatok is zajlanak bennem.
Köszönet a fájdalomnak, amely a lelkemet tanulásra indította.
Köszönet szellemgyógyász tanítómnak, aki rávezetett, hogy Istent nem odafenn, hanem idebenn kell keresnem.
Zsuzsa
Kedves Buddhanita!
Olyan szépen írsz a dolgokról, és én is így érzek a szívemben.
A valóságban azonban millió kérdésem van, és ez azt hiszem mindig is így volt. Ezek olykor segítőek, és mások hasznára is vannak, máskor viszont (sok gondolatot nehéz kordában tartani) felbolygatnak és nehezen élem meg az elengedést, a békét, az itt és most-ot. Az elme csendjét.
Nem tudom meddig folytatódik ez még, én mindenesetre mindent elkövetek, hogy stabilizálódjak végre.
Azért írtam le ezt, mert nekem "felnyitották" a szemem, és bár én akartam, és nem is volt nagyon más lehetőségem (a betegségem miatt), és abból fakadt, hogy rendületlenül hittem hogy van más módja a gyógyulásnak, még ha fizikai szinten nincs is. És gyermekkoromból származó múlhatatlan kíváncsiságomból is, ami a vallásokat illeti.
Nem tudom miért visel meg ennyire az egész, már sokat elemeztem, most itt nincs helye.
A vallásokkal kapcsolatban arra jutottam és is (amiből kiindultam) :), hogy mindegyik ugyanarról szól.
Valamelyiket annyira szerettem volna a szívembe fogadni de nem ment. Illetve inkább társadalmilag képtelen voltam valami miatt integrálódni. A szívemben ott él Jézus, mindig is ott élt. De Buddha tanításaival ugyanúgy azonosulni tudok. Mint ahogy a jóga tanításaival is. És a Sámánizmussal. És még mindig vannak....
Azt vettem észre, mintha ezek egy egységgé kezdenének összeforrni bennem, egy új világképet alakítva. Csak ehhez gondolom sok idő kell.
Meg idegrendszer közben élni az összeomlás utáni időszakot, a múlt manifesztációját a fizikai életemben.
Kezd az az érzésem lenni, hogy csak az számít, ami a szívünkben van, és ha megvan a tudatosságod az egységről, akkor ez alól a tanok, és vallások sem kivételek. A szív automatikusan befogadja belőlük, amit igaznak érez, és nem foglalkozik azzal, amit nem. Mert minden embernek egy külön igazsága az élete, és ezért más-más mezsgyék mentén találja a megoldásokat. Külön igazsága van.
Volt egy mester aki azt mondta: annyi vallásnak kellene lenni, amennyi ember van a Földön...
Azt hiszem erre gondolt.
Ez a fajta út elég magányossá teszi az embert. Néha nagyon vágyom rá, hogy képes legyek odaadó lenni egy Buddhista, vagy más közösség minden tana, szertartása iránt. De nem megy.
Néha ostoroztam magam, hogy biztos az egóm az, amelyik nem tud elfogadni.
De kezdek rájönni, hogy a szívem, a szellemem terel egyik helyről a másikra tapasztalatokért, és közben rakja össze a képet... :)
Nem tudom pontosan miért így van, de így van. Már nem akarok erőltetni semmit. Figyelek, és örülök azoknak a tapasztalatoknak, amelyek tágítják a tudatosságom. És használom őket. És örülök az új embereknek akiket közben megismerek, és megoszthatom magam velük.
Azt hiszem a vallások is (legalábbis mestereik tiszta tanításai) végső soron a saját, legbelső igazságunkhoz vezetnek. Oda, ahol már nincs különbség vallások és vallások között sem. Ahol már nem kell a tanítás, a szó. Nincs már keresés. Nem kell több rituálé, tanulás.
Csak csend van. Béke. Öröm és megnyugvás. Tudatosság. Figyelem. Rendíthetetlenség. Tisztaság.
És ez a szellemi erő, Isten ereje, ha rátalálunk kiárad. És végtelenül árad. Akkor már nem kell hit sem. Mert nincs közöttünk út, ami elválasztana. Én és Önmagam egyek vagyunk.
Ez a gyógyulás tiszta forrása.
Néha, pillanatokra, már megéltem. Olyankor mérhetetlenül csodálatos a világ.
Nekem ez a "hitem". Bár a tudatosságban, és a szív hangjában jobban bízom. A hit, amíg nem vagyunk tudatosak, könnyen tévútra vihet. Az elkülönülés, a másság illúziójába. Ha már azok vagyunk, akkor meg már nem kell.
Köszönöm szavaid, olyanok, mint a selyem.
Namaszte
Sziasztok
Csak most találtam erre az oldalra, de máris olyan dologgal találkoztam, mely kedves a szívemnek. Az fentiekben leírtak máris, számos új nézőponttal szolgáltak számomra. Jesszusom alig merek írni, úgy dolgozik bennem most is valami, hogy nehogy hülyeséget írjak,az olvasottak után... szóval én csak vándorlok.magamban, be be kukkantok egy egy gondolatom mögé. Hajlamos voltam órákon át tartó vallási, dogmatikus vitákba keveredni, kereszténységről, Buddhizmusról, táltoshitről, bármiről, ami elémbe akadt.
Aztán amikor egy kedves barátom keresztanyjával beszélgettem én is rájöttem arra, hogy tök felesleges. Sőt árt az, amit csinálok, hiszen a "nagyfőnök" nevezzük Istennek, véleményem szerint mindig és mindenkor megtalálja az őhozzá vezető utat. Mindenkit olyan valláson keresztül segít megnyitni, ami az adott személy számára az adott életben, életszakaszban a legmegfelelőbb. Semmi jogom ahhoz, hogy én megcéfoljam, vagy csak akár megkérdőjelezzem bárkinek a hitét. viszont ezen felül még mindig korltok közé szorítom magamat, hiszen csak akkor megy ez nekem igazán, ha mindezt úgy teszi, hogy épít. s nem rombol. Nem tudom elfogadni azt, ami a destruktivizmusra épül. pedig lehet, hogy azt is elkellene. mert neki itt és most éppen az a szerepe (valószínűleg)Még keresgélek. sok bennem a kérdés, vannak dolgok, melyek nem teljesen tiszták még bennem. gondolva itt a "predestinatio"- s a szabad akarat közti határmezsgyére.
Egy ideig azt vártam, hogy legyen egy tanítóm, hogy jöjjön valaki aki segít megismerni magamat. már szinte láttam is magamelőtt az alakját. s amikor odáig jutottam, hogy megnézzem az arcát(hogy ha eljön az idő, akkor felismerjem), már addigra rájöttem, hogy igen ez én vagyok...
tudom összevissza kuszaság az egész...de most éppen ilyen vagyok...szép napot mindenkinek
Szia Vándorlélek!
Asszem, hasonlelkek vagyunk e témában. Régen én is rendkívül élveztem a vallási témájú, borozgatós, lelkes vita-estéket!! :)
Hülyeséget meg nem tudsz írni. Csak azt, ahol tartasz. Aki megítél érte, annak úgy kell. (Szó szerint úgy kell elviselni a rá visszaáramló ilyen energiát.)
A rombolásnak kapcsolatban igazat adok neked. Úgy értem, egy tágabb tudatossági szintről nézve a "rossz"-nak is tökéletes helye van a Mindenségben. Ha mindig "jók" tudnánk lenni, nem lenne értelme az ittlétünknek. Csakhogy az emberi elme számára felfoghatatlan, hogy melyik "rossz"-tett, vagy gondolat mi "jót" szolgálhat egy másik ember életében...
Ezért tanította Jézus, hogy ne ítéljünk, bármit is látunk. Hogy valójában, és végső soron nincs rossz és jó. Csak működő, egymással tökéletes rendben összefüggő dolgok vannak.
De akkor mitől lesznek tiszták a dolgok? Mégis "jók" valamilyen minőségben, ami erre, a földi életünk élményeire vonatkozik?
Az az út, aminek a beavatottja vagyok, a belső megéléssel dolgozik.
Azt tanítja, hogy amit örömmel, bűntudat, és félelem nélkül tudsz megélni, az már fél sikert jelent számodra. Merthogy magadat éled. Ezzel még mindig tehetsz "rosszat", valakinek akaratlanul is, de annak valószínűleg úgy is kell lennie. Valószínű azzal ő is tanul valamit a boldogságról. Segíthetsz neki, ha tudsz, vagy bocsánatot kérhetsz. De a többi az ő dolga. Mert az ő megélése.
Amíg viszont gyötröd maga a félelmeiddel, a kétségeiddel (ego bácsi), addig magadnak is "rosszat" teszel. És a siker elmarad.
A harmadik, legfelső szint a szeretettel megélés szintje. Ha szeretettel élsz meg valamit, nem érzelmekkel, csak a másikra figyeléssel önös érdekeid, és motivációid helyett, azzal bűntudat és félelem nélküli megéléseidet a környezeteddel való harmóniába kapcsolódás szintjére emeled.
És milyen a világ: ez sem látszik feltétlenül kívülről.
Példa: Ha megkérdezem, ölni rossz-e vagy jó, valószínűleg nagyon sokan rávágják, hogy rossz.
Pedig nem feltétlenül.
Lehet, hogy valaki a leghőbben szeretett, ápolt és gondozott társát, ki egy életen át elkísérte egy ló képében, kegyelemből öli meg végnapjaiban, vagy sebesülései miatt. Ez az ember a saját ragaszkodásán, temérdek érzelmein, emlékein, vágyán, hogy tartozzon hozzá ez a ló túllépve, a másik érdekét a szeretet kapcsán keresztül megértve, és átélve (!) szeretetteljesen, szép érzelmekkel, kegyelemmel a szívében cselekszik.
Mi történik?
A megélés megtisztítja a cselekedetet.
Hajszálra ugyanez a tett, más motivációból (bosszúvágy, érdektelenség, pénzéhség...stb) tisztátalanná válik.
És ami a legjobb, mindkét megélés visszaszáll a tett elkövetőjére. Aki szeretett, azt szeretni fogják. Aki bosszult, azt bosszulni. A természet gondolkodás nélkül működik. Ítélet nélkül.
Ezért arra jutottam, igazából, végső soron nem tudhatjuk, ki milyen okból cselekszi amit cselekszik, választ vallást, és hányat. Milyen úton tanul...stb. Ezért jobb ha nem ítéljük meg.
MÉG A HARMADIK SZINTEN, A SZERETET SZINTJÉN IS ÚGY TŰNHET (!), HOGY "ROSSZAT" CSELEKEDTÜNK!!!
Na, ez az illúzió és a valóság közti különbség!
Ha már tudatosak vagyunk valamennyire, felismerhetjük a tett mögötti motivációt, és eldönthetjük, bele tudunk-e avatkozni szeretettel, ami felemel, és tudatosít, vagy inkább elengedjük a dolgot.
A dolgok lényege mindig a látható mögött rejlik. Engem minden vallás erre tanít.
És igyekszem e szerint élni.
Sok sikert!
Namaszte
Mondom, hogy Belőlem szólsz!
Amit feltettél kérdésként azt megválaszoltad (magadnak) Másnak, ez nagyon tetszik Nekem.
Belefészkelte magát 1 gondolat a fejembe, TANÍTS!
Amit tanultál, karold fel, írd meg 1 "új" tananyagként"!
Bár azon sem lepődnék meg, ha rég megtetted volna.
Örülök nektek, tényleg jó ez az oldal!
Vándorlélek!
Mindenelismerésem. Én már elég rég rátaláltam az oldalra, de csak mostanában "merem" leírni, mi is zajlik Bennem. Te viszont már írod is.
Hajrá, csak így tovább.
Osztom Aditi véleményét ez ügyben is.
Köszönöm kimerítő, s átfogó reakciódat szösszenetnyi írásomra...kicsit már fáradt vagyok, mert épp most csendesítettem le elmémet egy kis mozgással, hogy végre képes legyek figyelmi befelé, így többször is el kelleett olvasnom, hogy mit is írsz...de már felfogtam... Pont ma történt egy pár levélváltásom az eexemmel, most beilleszteném ide.
"Szóval nem is tudom hol kezdjem, illletve hol folytassam a dolgot.Nincs félelem és nincs fájdalom. valakit vagy szeretek mindenestül vagy nem. én az előbbire törekszem. nem ismerlek?
ez valószínűleg igaz, hiszen még magamat sem ismerem, s ez rád is igaz. vagy igaz volt. az, hogy most milyen vagy nemtudom, mert nekem még most is álarcot mutatsz, igaz néha rámmosolyogsz mögüle, aminek nagyon örülök. de ehhez majd még idő kell.harcos vagyok igen....állandó harcban magammal, a "hibáimmal" a démonaimmal, csak hogy a te szavaiddal éljek. de ez így van rendjén. talán eljön számomra is majd az a pillanat, amikor rájövök, hogy felesleges harcolnom ellenük, s csak elismerem őket, s elfogadom magamban s fénnyé váltom a kucorgó árnyakat mélyen legbelül.
már körvonalazódik előttem a köd mögött az út.....(de hogy hogy jutottun k idáig a vallástól???)
szóval azt elfeledtem mondani, hogy amikor "megvilágosodtam" a témában, akkor éppen egy református Tisztelendő Asszonnyal kezdtem volna a vitába merülni.... nem mintha ez jelenteni bármit is. Mindenki akkor ébred rá a dolgaira, amikor kész lesz rá. s nincs ez máshogyan a hittel sem..
na jó éjt, és köszi mégegyszer...
Kedves, Edit!
Köszönöm soraid, Te is sokat adtál nekem (tudod Isten).
Rátapintottál a lényegre.
Buddhista körökben én is "különcnek" számítok, mert nem vagyok fanatikus és más tanokat is szivesen fogadok, mivel úgy gondolom, hogy Buddha tanításai kimondják minden Egy és egyszerre Semmi sem, akkor miért ne találhatnék másban is "közérthetőbb" választ. Mert az Egó nagy Úr és a szimbológia világában észrevétlenül is helytelen megértéshez vezethet.
Én ezt az egész (világvallások, ezoterika világa, gyógyítás, feng shui stb) úgy látom, mint 1 nagy-nagy tortát. A hab a tetjén vagyok én (ISTEN). Gondolom tudod, hogy értem ezt. Ahhoz, hogy a hab csúcsát megértsem, vagy egyáltalán értékelni tudjam, meg kell ismernem, magamévá kell tennem számos részeit is. Ebbe benne van még a "rossz" íz megtapasztalása is.
Vallás-történelem Buddhanita módra:
Kicsi gyerekként engem is mozgatott a vallás és Isten, holott szüleim a legjobb esetben is csak szidalmak formájában adtak tudomást létezésemről. Voltak látomásaim, TUDTAM mi fog történni szeretteimmel, aztán mikor már Anyámat riogadtam éjjel, mert felébredtem és kómásan a belsőszervekről beszéltem neki, meg a sebkötözésről, akkor rádöbbentem, jobb, ha csendben maradok, mert nem fogadnak el. Így visszagondolva, Anyut látva emberként is, megértem, ijesztő lehetet. Eltemettem magamban, de mégis az első könyv, amit kb.:10 évesen kölcsönöztem ki a diák-könyvtárból a reinkarnációról, Újjászületésről szólt.
15 évesen lázadtam,mikor irodalom és történelem órán a kereszténységről esett szó. Mérhetetlen dühömben még az óráról is kimentem. Most értettem meg, haragom az eltemetett "képességeimből" eredtek. Az álarcot leszakította az életem. Pasiztam, buliztam, a sulit is ott hagytam, rohantam az Egóm után, mire előjött gyermekkorom letemetési dolgai után az asztmám. Mentőt kellett hívni, majdnem meghaltam. Hál'Istennek volt még 1 halálközeli élményem, autóbalesetet "szenvedtünk" 1 trabival. Életem legnagyobb BEAVATÁSÁT kaptam. Azt a nyugalmat, azt az érzést amit le sem tudok írni, azóta is hiába keresem. "véletlenül" a legnagyobb kitöréseimben (Apu alkolistaként végig vert minket, szó szerint vér folyt otthon, Anyu a félelemtől mellé állt, így engem intézetbe akart dugni, ezért megszöktem, Bátyám is megszökött, őt a rendőrök szedték össze valahol vidéken, engem meg még azok sem kerestek) szóval, a legnagyobb kitörésemben szabdalni kezdtem a csuklómat pengével, mert a lelkem annyira fájt, hogy inkább a testemen okoztam fájdalmat, hátha el tudom nyomni lelkem sikolyát. Nem jött össze, de barátnőm elvitt magához haza. Fél évig laktam náluk. Az Ő Anyukája 1 reiki könyvet adott nekem (ma már Reiki tanár/mester vagyok), mesélt Istenről, a lelkemről, mindent meghallgatott. Az első medis élményem, ami akaratos volt, nem spontán 1 agykontroll könyv "kipróbálásával" jött, kőkemény hányinger lett a vége. Barátnőm Anyukája olykor-olkor keményen megmondta, ha hibáztam. Tűrte a lecsapkodott telefonokat, a hisztiket. De mindig felhívhattam ezek után is. Aztán persze elfordultam a könyvektől, jöttek még újabb őrült évek, múltak a "szerelmek", és egyre betegebb lett a testem.
Hál' Istennek a történelem és az olvasás megmaradt. Majd a 2. komoly kapcsolatom végén egyik napról a másikra Bp-re költöztem. Nem volt se munkahelyem, sem albérletem, össz-visz 20 000 Ft a zsebemben,+ az autómon vezérműláncszakadásom, amit a szerelő nem hit el, hogy szépen lassan félreálltam a kocsival és igen én is és mások is élnek. Tudtam,Pestre tanulni megyek, de hogy mit gőzöm sem volt. Akkor már barátnőm Kanadába telepedet le, Anyukája felől rég hallodtam, aztán jött az újabb nagy "Ő". Tönkretevős szenvedélyes kapcsolattal. Aztán"véletlenül" 1 találkozás, ami összehozott a barátnőm Anyukájával, megkaptam életem eslő elixírjét, hogy nézzek ki belőle valamit. Ingáztam, a Reiki I.-es tanfolyamnál állt meg.
Ekkor már TUDTAM, itt 1 torta, ez az első szelet. Honnan? Fogalmam nincs. Ami fura volt, a Mesterem mondatait nekem kellett befejeznem. A többiek csak néztek. Engem is sokkolt a dolog. Jóga gyakorlatokat is csináltunk, az ászanák neveit nekem kellett mondanom, (soha sem jógáztam ezelőtt sem, sőt ma sem!).
Az életem elkezdett lassan rendeződni. tehát önmagad "sorsa" elől hiába menekülsz, akár mit követsz el, sosem hagy el Isten. Mindig utánnad nyúl, a kellő időben. Volt öngyilkossági kísérletem is, megtapasztaltam. Ezt is köszönöm, mert tudatosodott bennem, amíg nem végeztem, a szabad akarat határa az,hogy igenis , csak és kizárólag csakis akkor léphetsz le a "színpadról", ha engedélyt kaptál odafentről. :)
Ott egyszer csak a vallásról került fel a szó. Mire én megszólaltam, az én filozófiám szerint minden vallás a csakráknak megfelelő tudatszintekre van kitalálva. Kollektív tudatunk teszi lehetővé új világnézetünk, ha tetszik új "Istenünk" születését. Lásd: ősanyát ábrázoló szobor az őskorból (gyökér csakra), sámánizmus (természettel 1 vagy, én kivetülések, külvilág vizsgálatával felismerések elsajátítása) 2. csakra , a 3., ki nem találod: Buddhizmus, lásd eljövendő (!! Jézus is eljövendő a tanok szerint, mégegyszer lejön a Földre) Buddha nagy pocival, szív csakra : Jézus, Mária is így van ábrázolva, szívében vagy szimbólum, vagy kiáradó fény jelenséggel. Torok és társai? Torok, mint kommunikáció (világok közt, ez lehet a "felemelkedést hirdető 5. dimenzióba való lépés) a többi még hol van?
Nos én úgy látom, bármelyik vallást is gyakorlod, bármikor kiléphetsz a kőrből. Csak a Te tudatszintednek megfelelő vallás, ami "passzol", ami egy idejig mankóként szolgál a kezdetekben. De egyszer minden mankót el kell engedni. Minden tudást megszerezve, magadnak kell lenned a Tudásnak. Bele kell adnod magad. Másképp ez nem megy. Ezért van a fájdalom. Ami egyre nagyobb lesz, ahogy a tudatszinted emelkedik. Hagyni kella saját medrében. Ha ezt elfogadod, megéled, felébred benned az élet szimfóniája, Te magad leszel ez a szimfónia.
De mi az, amit keresel? Egészen addig, amíg hajt valami, addig az Egó játszik valami. Nem baj. Ha ezt észreveszed (bennem is van még jócskán ez a kis Menő-Manó, ráadásul többen vagyok, Ikreknek születtem Nyilas AC-vel) , de ha már rájöttél mi ez, AZONNAL ÁLLJ LE! Fogd meg magad akár a hajadnál fogva, takarítsd ki a lakást, akár mennyire is ragyog. Takarítsd, miközben FIGYELJ. Figyeld mit csinálsz. A légzésed, a tested minden mozdulatát. Ne pörögjön a ringlispír a fejedben. Vagy sétálj, miközben végig gondolod mi zajlik a testedben. Kezdetben nagyon lassan halad a munka, aztán észrevétlenül, mikor kezdenél takarítani,vagy bármi mást, belekerülsz 1 másik tudatszintre.
És amit nagyon utálok hallani én is: TÜRELEM. Adj időt magadnak, hiszen a probléma (lásd Egó), sem ma kezdte ezt a játékot veled. Ellustultunk. Könnyebb ráhagyni a dolgokat, mint magunkat kontrollálni. Ez van. Ez a kezdeti nehézség.
Ami miatt "nem találod" a vallási hovatartozásod: vedd észre, túlnőtted a korlátokat. Ezért nem leled, mert nincs már olyan, amibe beleszoríthatnád magad. Vagy ha 39-es a lábad, megvennéd azt a csoda szép , de 32-es cipőt a boltban? Mert látod, hogy az annyira jó, meg szép másoknak, hogy neked is kell, hiába bele se fér a lábad?
Mikor lesz vége a nyugtalanságnak? Majd a megvilágosodás pillanatában. Sőt, azon is túl kell lépni, mint mindenen. Majd ha Te leszel a nagy Minden és Semmi. Akkor. Csakis akkor vége lesz.
Hamis álom a Mesterek felmagasztalása, hogy nekik minden a helyén van,minden oké. Ez csak máz a bohóc arcán. Kezdetben nagy csalódások értek, mikor a Mesterek emberi arcát is megláttam. Kikészültem. Azt is, amit tőle tanultam, el akartam dobni, mert ha Ő sem "igazi", a tanai sem azok. Buta voltam. Naiv. Mire rájöttem, minden Mesternek van "emberi tudata" és saját élete harcosa. Nincsennek lépcsők. Nincs magasabb vagy alacsonyabb. =-őek velem és akárkivel. Mankók 1 idejig, de ami már túlhaladott, azt igenis túl kell nőni, önmagunkkal kell kiegészíteni.
Ami fáj még Benned: ami a hajtóerő, mikor "megőrülsz: a dualitás fogalmát rég átlépte a tudatod, csak még nem éled meg a teljességed, hiszen Ragaszkodsz a régmúlt beidegződéshez, mert általuk igazoltad önnön létezésed, és félsz, hogy elveszel. Ne tégy mást, csak enged el. Táncolj. Magad otthon, ahogy a tested kéri. Mindegy akár milyen őrült mozgás jön is, rázod a tested, mint aki sokkot kapott, vagy csábítasz, mindegy, érezd és enged feljönni. Eleinte teljesen hülyének éreztem én is magam. kinevettem magam, de nagyon jó. És megjön a válasz. :)
Nincs jó, vagy rossz. Egyetemes szinten minden a teljesség megélését szolgálja. Ennyi a titok.
Ölellek és várom újabb soraid, nagyon, mert szeretem, ahogy Belőlem szólsz:)
Ami most van. Na ez "vagyok" én most. Így élek én most. Hálát adok mindenért, amit kaptam. Én is vívom az álarcommal a harcomat. Azzal a tudattal, soha sem veszek el. Fura, mert 1 senki vagyok, aki után mindig "lenyúlt" valami határltalan, ami azt súgta olykor gyengéden ne arra, hanem erre, olykor ha túl makacs voltam, "meg is pofozott". Hálát adok azért is, mert ENGEDTE, hogy elbukjam, végignézte szenvedésem minden pillanatát, és nem "óvot" a széltől, mert akkor nem lett volna meg a tanulás, az okulás. A bölcs más kárán tanul, én nagyon bolond vagyok, még ismételem is, hiába tudom, mi a lecke vége, de minden zagyvaságommal, sötét oldalammal, ennek a "Határtlan Mindenségnek" fontos vagyok. ÉN! ezeregymillió dolga van, számtalan "ÉN" van, és mindezt egyszerre figyeli, és ha megbotlott, felsegíti. És még Én várom el, ennyi megtapasztalás után a kételyeim medrében, na itt vagy? Bizonyítsd be! Mert még mindig csak hiszek és nem Hiszek benned!
Ez csupán az én jelen meglátásom.
Béke, és járd a táncod a zene Benned van :)
Buddhanita
Kedves Buddhanita!
Én is pontosan úgy érzek, ahogy írtad. Köszönöm az írásod, hihetetlenül sokat segített...
Nem is tudok most mindenben reagálni rá, mert annyi témát érintettél, meg el is gondolkodtattál... De pl. a vallások és a tudatszintek párhuzamával kapcsolatban is megvilágítottál valamit.
Lehetséges az, hogy mostanára nem csak egy vallásban kell megtalálnunk magunkat, hanem egy új vallás alapjait rakjuk le? Esetleg többét??
Ez némely egók számára talán bántónak tűnik ezen az oldalon, üzenem hogy nincs szándékomban semelyik másik vallást kritizálni, éppen hogy örülök, hogy a megvilágosodásnak ennyi útja van, és ennyi igaz, tiszta szívű mester született már a Földre, hogy segítségünkre legyen megtalálni a szívünk tiszta útját.
De mindenképpen szembetűnő, hogy sokan vagyunk, akik sok nézet és vallás tanításait kell hogy integrálják, mire megtalálják magunkhoz a saját útjukat. Olyan, mintha ezekből a tudatosságokból egy újat építenénk a magunk számára.
Nem kitaposott ösvényen haladunk, hanem fáradtságos munkával ásunk ki és rakunk le magunk elé egy -egy követ, hogy egy lépést megtehessünk előre.... Az viszont megrendíthetetlen. Egy-egy döntésünk gyümölcse. Én legalábbis ezt élem meg.
Azt hittem ez a Bakságom miatt van (egyébként én is meg vagyok áldva csillagokkal: Bak-Kos aszcendessel :), de látom, te éppúgy ezt műveled... Ez nagyon sokat segített. Még nem találkoztam ilyennel. (A mesteremen kívül, de azzal éppen az elengedés fázisában vagyunk, és az általad is említett emberi oldalát meglátva gyors hátra-arcot vágott az egóm...:)
Aztán kiderült, hogy akkor tulképp épp azt csinálom, amit kell... Ő úgy fogalmazta ezt meg, hogy "összeszedem a kellő tudatosságot". Most is kaptam egy szeletet, Tőled, amiért nagyon hálás vagyok. Ezzel tudattal is meg tudom erősíteni a szívem, a tudatosságom, hogy TUDOM, mit teszek.
Hasonló szintű szellemek lehetünk (lehozott tudatosság), vagy éppen most találkozunk egy adott tudatossági szinten, hogy infót cseréljünk... Te vagy a tükröm, abban, amilyen utat járok, és én a tied... Segítünk egy mást tudatosítani. :) Egymás teremtései vagyunk. Te az enyém, és én a tied.... Hogy belenézhessünk a tükreinkbe....
Hallottál már a fraktál-rendszerű Univerzumról? Ezért lehetséges ez a jelenség.
Segíts, kérlek ha tudsz, mit értesz "takarítás" alatt?
Az egyik legnagyobb bajom, hogy nagyon tud pörögni az elmém... Nem részletezem... Az egóm világáról meg jobb említést sem tenni...
Épp túl vagyok egy óriási bőgésen, ami egy éve körülbelül olyan állandó, természetes állapotnak mondható. Nem tudom, meddig tart, de érzem, hogy tisztít.
Olyan sok technikát ismertem meg az elme lecsendesítésére, de egyiket sem voltam képes jól használni... Pedig az a furcsa, hogy egytől egyik mindegyiket megtapasztaltam, rögtön az elején. Volt olyan, hogy csak hallottam róla, és másnap megéltem a maga tökéletességében. Meg hogy egy mester tanítását leírtam 4 oldalban két nappal a tanítás előtt....! De ami nagyon rossz, hogy NEM TUDOM A SAJÁT ÉLETEMBEN ALKALMAZNI....Illetve tartósan nem... Ennyire makacs lennék? Ez is az egóm, a nem elfogadásom műve lenne? Ez megint nem tudom, miért van, de hosszú erőltetés után feladtam... Ha nem működik, akkor nem működik. Nekem meg sürgősen szükségem van egy működőre... És akkor jött a sírós ima. Ez az egyetlen mentsváram. De még mindig csak úgy működik, hogy sok feszültség kell felgyűljön bennem, (nyilván nem -tudatos működésem eredményeképpen), mire kiárad a szívem. Ezt szeretném egy olyan metódusra váltani, amiben jól tudom gyakorolni az elmélyülést kétségbeesés nélkül is.
Bár ezek a sírások rendkívül hasznosak. És segítenek elkerülni az öngyilkosságot.... :)
Elindítottál bennem valamit, ne haragudj, hogy magamról írok, de olyan érzésem van, tudsz segíteni.
Valahogy olyan az én utam, hogy megkaptam az összes tanítást, beavatást, de a saját életemben még csak épp hogy elkezdtem élni. Épp hogy felfedeztem az egóm poklait, elkezdtem megismerni a blokkjaimat...de még ritkán és kuszán sikerül kezelnem... És egy ambivalencia az egész, hogy nagyon jól TUDOM, mi történik, sokszor látom magam kívülről, de NEM LÁTOM a következő lépést, és hiába mondogatom magamnak: NE FÉLJ, NE FÉLJ, NE REAGÁLJ, LÉGY AZ ITT ÉS MOSTBAN STB, elgyengülök. Pedig híres maratonista vagyok ha az életemet nézzük...
Nem tudom, miket olvastál el eddig tőlem, ha érdekel olvasgass bele azokba az írásokba, amit esetleg még megragadnak, csak röviden írom le, mi van....
Engem egy gyógyíthatatlan betegség szorított rá, hogy induljak el végre egy úton, amit egész életemben kerestem (önmagam). Már zombi voltam, egész életem, egészségem romokban, de én mosolyogva erőltettem a beépített programok szerint az életem, amikor egyetlen kimondott mondattal bevonzottam a mesterem. Közel három évig voltunk együtt, megéltem vele egy karmikus, tornádó-szerelmet, megkaptam az összes tanítást, kihozott a halál torkából (gyógyító), megtanultam érzékelni az energiát, meg belekóstoltam mindenféle más dimenziókba. Aztán elhagyott.
Szép kis történet.
Most, a Tudás ajándékával, itt ülök egy halom kakin, és próbálok rájönni, mit is kéne tennem. Egy éve majdnem megőrültem (amikor elment), mert az energia, amit kivont, szó szerint az életem volt. (erről már sokat írtam). Mostanára sok mindent rendeztem magamban, (tehát már elkezdtem a lapátolást...) talán végre sikerült elengednem minden szinten.
Szeretnék változtatni az életemen. Ami jelenleg jól tükrözi a születésem mátrixát. Nem tudom, ilyen szempontból vizsgáltad-e már az életed, nagyon tanulságos. Szóval, aki még nem került a saját energetikájára, nem kezdte el felülírni a tudatosságával, tettivel a sorsát, az a születését éli minden percében. Annak fájdalmait ismétli.
Én most éppen anyám szülőcsatornájában lógok, félig holtan, utolsó életenergiáimat az elszakadásba ölve, egy életképtelen májjal, amit még a méhében raktam össze. Ő kínlódik, majdnem beleőrül, meg én is. De megszületni nem tudtam egyedül. Jött a kanál, meg egy műtét hat hetes koromban, amit abszolút, és többszörös Isteni csoda, hogy túléltem. Vagy az én erőm. És utána minden rendeződött. Huszonkét évre. (csak aztán kezdett lázadozni a májam...) És most minden ismétlődik... Varázslatos szörnyűség... :)
Most, ennek a tükre: miután az életem, a házasságom, a múltbeli motivációim tönkrementek, az egészségem romokban hevert, az erőm teljesen elhagyott, aztán a párom is, visszaköltöztem a szüleimhez, felkerültem a májváró listára. Nincs semmim, csak egy kifizethetetlen hitelem, rokkant-nyugdíjam, nagyjából tönkrement idegeim, depresszió, meg hasonló lelki hullámvasút-élmények, egy nagy adag tudatszint-emelkedés, ami viszont otthon konfliktusokat szül.
Anyámék képtelenek elengedni, rámtelepedtek, mint a hullára a legyek. És sokkal életerősebbek mint én (a helyzetből adódólag). Pedig már tudom, mit kell tennem magamért. Csak az más, mint amit ők élnek. Nagyon más. Az egy könnyű, finom valami az örökös aggodalom, és vádaskodás helyett. Figyelem és tudatosság a magunkra -erőszakolás helyett. Bizalom, a félelem helyett. Önvizsgálat és sírás. Adok időt magamnak-stratégia, a nyugtatók helyett, amit anyám is egy évtizede szed a pánikrohamaira. De persze nem változtat. helyette engem vádol és meg akar felelni a képzelt anya-szerepének.
Táncolnék én.... De nem tehetem, mert zavarja őket. Minden zavarja őket, ami a gyógyulásomról, a tudásomról, vagy az "új hitemről" szól. Már rég nem adok hangot, ezeknek, de teljesen le kell folytanom a szellemem, ha nem akarom, hogy nekem essenek. Ezt el is várták tudat alatt mindig tőlem, sajnos. Csak úgy záporozik belőlük a tudatalatti dühük, minden tartalom, amiről nem is tudnak. Engem vádolnak a tönkrement életükért. Miközben én rájöttem, hogy senkit sem kell vádolni, és egy dolgot szeretnék tenni: úgy élni, ami ebbe az iráynba visz.
De azt ott nem tehetem. Ez van. A kegyelem három éve alatt megtanultam hogyan kellene segítenem magamon, de nem hagyják. Ők nem tudnak, mégis erőltetik az összes dolgot, ami nem segít.
El kellene költözni. Igen, tudom. Már átlátom a mögöttes okokat is, érzem, helyes döntés. És halványan érzem azt is olykor, hogy a világ megsegít, amint felvállatam azt, amit mát tizenévesen meg kellett volna tennem, és nem hagyni magam elnyomni a tudatlanságuk, halálos aggódásuk, betegság-tudatban tartásuk által.
De van egy bökkenő. Pontosabban egy gyönyörű, hat éves fiam. És harmincezer forintom havonta. (Ennyi marad mire kifizetem az autót). Már szinte mindent megpróbáltam. Imádkozni, bevonzani valakit, aki átvállaja hitelestül az autót, munkát találni. Bár fogalmam sincs, mire vagyok képes ebben az állapotomban, ami viszonylag stabil, de nagyon oda kell figyelni rá, és alkalmazkodni, és tudomásul venni a napi energia-mennyiséget. Ez nagyon változó. Ezért nem nagyon lehet rá alapozni, és általában nem elég a mindnennapos dolgaim ellátására, fizikailag, elsősorban... Én nem mondhatom egy főnöknek, hogy bejövök betegen is dolgozni... Egyszerűen nem vállalhatom a kockázatot...
Nem akarom leírni a variációkat, mert nagyon hosszú. Tényleg minden utat elindítottam. A szüleimmel is mindent elkövettem, ami csak tellett tőlem, hogy megértessem velük a szitut. Még mindig semmi. Ami nekem azt jelenti nem itt van a megoldás. De akkor hol?
Egy rehabilitációs osztályon vagyok, (ezt pillanatok alatt megteremtettem magamnak :), mert éreztem, szükségem van egy kis távolságra az otthoniaktól, érlelni a döntésem, tisztán látni.
Tegnap arra jutottam, mindegy, megteszem az első, halálosan rémisztő lépést, amiért mindenki kivétel nélkül el fog ítélni a családomban, és amivel elválasztom magamtól a drága kisfiam, és semmi garanciám, hogy túlélem, és lehet hogy ez is csak az egóm műve... a Mindenség kegyelmére bízom magam, ami azt jelenti, átmeneti szállást keresek/kérek tengődni 30 ezer forintból. De tennem kell valamit magamért, azért, hogy úgy élhessek, ahogy a szívem diktálja, hogy ne legyek zaklatva ezért, hogy legyen békém, hogy belül is megtaláljam. Hogy sírhassak ha azt kell, ne kelljen elmennem otthonról. Hogy táncolhassak, és kelljen bűntudatot éreznem azért, mert nem tudok több lenni ebben a helyzetben, mint ami vagyok. Hogy megismerhessem és legyőzhessem az egóm. Hogy dönthessek úgy, nem szedek gyógyszert... Hogy megtaláljam a békét, és elkezdhessem azt élni 35 év után, aki vagyok. Hogy megírhassam pl. azt a könyvet.... , amikor már alkalmas leszek végre arra, hogy egyáltalán koncentrálni tudjak annyit... Hogy rájöjjek végre, ki vagyok, mert aki voltam, azt mintha kitörölték volna a tudatomból... Egyszerűen nem működik, bármit teszek.
Sikeres zongorista, kórusvezető voltam. De már nem vagyok. Egészséges voltam. de már nem vagyok. Anya és feleség voltam. De már az sem vagyok. Mert a korlátaim nem tesznek alkalmassá a feladataimra. Tanár voltam, de már egy fikarcnyi motivációt sem érzek a zene-tanításra. Minden voltam, és most már szinte semmi vagyok.
Amíg nem tudom ki vagyok, mit is akarok valójában, hogyan vonzzam be az új életem? Amíg nem érzem magam, az önbecsülésem, az erőm, addig, hogyan teremtsek bármit?
Érzem, hogy egy olyan élet vár rám, amit sosem éltem. Egy másik személyiség. Hogy le kell tennem a múltam, és az összes gondolatot, és töltést, amit a szüleimtől örököltem. Hogy ne asszerint működjek. Már rég túlnőttem őket, de az anyagi kötések és a betegség miatt nem tudtam függetlenné válni. Tudom, hogy tehetséges vagyok (művészetnek éltem egész életeben, van három diplomám, mintha számítana, szorgalmas, kitartó, aktív voltam egész életemben), hihetetlen megfelelési vágy hajtott, ami már nem motivál, illetve mindannyiszor a fejemre koppintanak.... És a művészet őszinte szeretete. Még mindig hiszek az életem erejében, Istenben, vagy tök mindegy minek nevezzük. Csak rátalálnék már.
Egyébként a transzplantációnál a következő történik: kicserélik a májat (a szellem, életút, sors lakhelye!!), teljes vércserém lesz (a személyiség, az asztrális cseréje!!!). A többi (a szemléletváltás) asszem már megtörtént. Úgyhogy tényleg, szó szerint, semmi sem marad. A tenyeremben az életvonalam elvékonyul, aztán zsuppsz, eltűnik. Majd vele párhuzamosan egy másik vonal folytatódik... Két és fél éve várok a májra, és meggyőződésem, hogy azért nem jött még, mert tudatosan kellett elkészülnöm erre az egészre. Annyira zavar, hogy mindent értek, mégsem látom, hol szúrom el. Tudom, ha jó úton járok, ott nincs szenvedés. Csak megoldható feladatok.
Onnan indultam, hogy amikor annak idején megtudtam, mi vár rám, már a halál szélén voltam. Fel sem fogtam az egészet. Elöször életemben én, a halhatatlan Bak, a tűzzel táplált föld, úgy éreztem, nincs erőm ehhez. Na, akkor jött a mesterem... Minden egy tökéletes forgatókönyv szerint. Most már tudom, hogy így volt. És hogy időt kaptam, és segítséget megküzdeni a sorsommal. És sorsot cserélni. Egy jobbra. Lecserélni a halált az életre. Az egót a szolgálatra. A nem-látást a valóság látására. Az öntudatlanságot a tudatosságra. A tudatlanságot szeretetre.
Ma mindent megköszöntem az Úrnak újra. Az életem minden percét, minden örömet és fájdalmat. Nagyon jó volt... És örülök, hogy eddig is vezetett. Csak tudnék már elengedni... MINDENT
Lehet, hogy csak az hiányzik, hogy elengedjem anyám? Lehet, hogy akkor minden megjön... csak ne rettegnék annyira. És annyira féltem a kisfiam. nem akarok önzésből cselekedni. De már megöl a kétség, és a bizonytalanság, és az hogy még mindig toporgok, és nem merek dönteni...nem látom magam kívülről...
Mire tegnap arra jutottam, amit leírtam (hogy akárhogy, de mennem kell) valami olyan történt... mindig megerősítenek... felvettem egy stoppos lányt, jól öltözött, intelligens lányt, akinek a harmadik mondata az volt, hogy az anyja tudat alatt zaklatja...
Nem akarok még hosszabb lenni...
A lényeg az, hogy a pszichéjének működése a tökéletes tükre az enyémnek. Az elvetettség, a kiszolgáltatottság érzése. A totális önbizalomhiány, a nem tudom ki vagyok, az idegei tejesen tönkre voltak menve. Jószívű volt, és nem akart senkit bántani, de nem tudta hogy kell megvédeni magát... Hihetetlen volt. és a végén kiderült, hogy MINDENÉT ELVESZÍTETTE.
A HÁZASSÁGÁT. EGY HAT ÉVES KISFIÚT. ÉS MINDENT AMIT MÉG ELVESZÍTHETEK ÉN IS: egy sátorban lakik, munka nélkül, egy hátitáska ruhával. A barátaitól kéreget. Három napja van ez így. Ami rajta volt ruha, látszott, hogy új, és divatos. Tudtam, hogy nem hazudik. Teljesen megdöbbentett az idegállapota,. Mindent elkövettem hogy segítsek. Sok minden volt, amit megosztottunk, és amit még nem tudott magáról. Megígértettem vele, hogy segítséget kér egy pszichológustól.
Most is sírok.
Egyszerűen szörnyű, hogy mit művel az ego az emberrel. és mit művel az egész világ magával....
Nagyon szeretném megvívni ezt a harcot, nem csak magamért, hanem mert tudom, hogy akkor segíthetek igazán másoknak is, megmutatni, hogyan kell legyőzni az egót. A betregséget, a kiszolgáltatottságot, az anyagi, érzelmi kötéseket..., a haragot, a gyűlöletet, a féltékenységet... mindent
Csak nagyon kimerült vagyok. 43 kiló. Ami azért is gáz, mert ilyen gyengén nem szoktak túlélni egy ilyen műtétet, ezt a pesti doki mondta... Azért is jöttem ide, hátha, ha békén hagynak sikerül hízni. Sikerült, egy kilót, ami csodaszámba megy, és örülök neki, és beigazolta a feltevésem, hogy ha békén vagyok hagyva, azért tudok haladni már az építkezésben.
Ne haragudjatok, hogy ennyit írtam. Lelepleztem az egóm. De azért tettem, mert érzem, és tudom, hogy ki kell nyílni, és most úgy éreztem, itt a helye... remélem, nem tettem rosszat vele... Az a tapasztalatom, hogy a sorsom így leírva is sokaknak lehúzó. Bocsássatok meg érte. Nem tudom, mi az a hatalmas erő, ami így munkál bennem, de igyekszem jóra fordítani.. Ez a célom...
Nagyon sokat tudok, és van tehetségem ahhoz, hogy megosszam a tudást. Ezt hoztam és gyakorolnom kell. De a saját életét, a saját egóját nem látja az ember. Más tükreibe kell nézni, és segítséget kell kérni. Ezt a tegnapi esemény megerősítette bennem.
Most abbahagyom. Ha van valami meglátásod, meglátásotok, nektek, tükreim, akkor hálásan elfogadom.
Remélem, a későbbiekben én is hasznotokra lehetek, bármivel, ami az életem.
Szeretettel: Edit
Namaszte
Már vártam a válaszod.
Nagyon jó, hogy így kiadtad ami Benned zajlik. Ez az első lépés. Amit én látok soraidból, nagyon hasonló (de mégis más persze) amit én jártam be Anyuékkal. Ugyanez a szitu.
31 éves vagyok, de a kisebb gyerek, és amit tesóm "elkövetett", rettegnek, én is megteszem. Rám vetítettek mindent, én meg, mint jó kis lány, tettem a szerepem szerint a dolgokat.
Féltem. Lassan, de biztosan elkövettem azokat a hibákat, amiket tesóm is, naná. Pedig sosem feltételeztem magamról. Így lett. Okoltam őket, de nem mertem "lázadni". Úgy éreztem függők tőlük, a legnagyobb mértékben, a lényeg az, "kaptam" 1 házat, félig Apu öröksége, félig az Égiek ajándéka, de ezt majd később elmesélem. Nincs pénz a felújjításra, pedig szörnyű romos volt, 3 év telt el, mire most kifestettem félig, berendeztem szintén örökölt dolgokból.
Anyu most érezte meg, milyen Apu nélkül "szabadon" élni, ezért mindent megtett, hogy Apu velem legyen tőle távol 120 km-re. Tudta, mivel elmondtam, kikészít, mert megint részeg minden nap, gyere segíts féken tartani. Ehhez a szokásos, mindennek lehordott minden nap.
Anyu sosem jött, csak havi1szer, mert Apunak akkor jött a nyugdíja, más meg nem vehette fel, így 3 napra hazavitte, majd visszahozta. Apu is "fellegekben" járt, mert nem volt Anyám, aki káráljon, veszekdjen vele.
Egymás játszmájába megint belevontak, pedig 7 évig laktam Pesten 1dül albérletben, halál nyugalomban, azt "hittem" megoldottam, Apu régi sérelmeit, ki vagyok tisztulva, de nem. Koránt sem volt így, csak a felszín alá, mélyre leássva dolgoztak ezek az erők.
Mindeközben mindig azt hajtottam, én sosem fogok függni senkitől, SOHA. Közben mikor leköltöztem, azonnal függtem. Sosem volt pénzem, de Anyu szerint jó ez nekem, a spiri-suli, amúgy is "csak hülyeség", majd mi segítünk önzetlenül.
Mikor barátnőm meglátott kb.: 1 év után majdnem rosszul lett. Lefogyva szürke bőrrel, karikákkal a szemem alatt nem voltam valami szexi látvány. Energetikailag, testileg kimerültem. Erőtlen vitáim miatt, hogy majd megoldom én, csak hagyatok működni, annyit értem el, hogy a szavaim süket fölekre találtak.
Kb.: 3 hónapja már sírógörcsöt kaptam, pusztán azért, mert már mindketten itt voltak és sem meditálni, sem olvasni, sem telefonálni nem tudtam, mert minketten csak szapulták amit tettem.
Mikor sírógörcsöt kaptam, mivel Anyu rögtön összepakolt és itthagytak. 2 nap múlva megint visszajöttek.
Kemény volt meglátnom mi mozgatja őket. Anyu 61, Apu 63 éves. Hozzászoktak, hogy elismeréshez úgy juttnak, hogyha a másik munkáját lebecsmérlik, és ezáltal többnek mutatják azt, amit tettek. Ráadásul Anyu (TUDATOSAN) addig szid és szekál valakit, amíg ki nem borítja (ezt ő vallotta be, Apuval kapcsolatban, ne hogy már nyugta legyen az Öregnek, ha én nem tudom miért, de ideges vagyok).
Kitőrtem. Itt hagytak, de úgy, hogy a kulcsaimat is elkértem. FÁJT. Nagyon fájt. 2 hétig nem telefonáltam. Kifestettem az ablakokat, ajtókat, a lakást. Felpörögtem, tele voltam aktivitással, mire halál esett miatt eljöttek megint, ledöbbentek, Kislányom ezt mind egyedül csináltad? Ekkor kezdett el derengeni, hogy KÉPES vagyok a saját lábamon boldogulni, nélkülük is. Csak TENNEM kellett, nem siránkozni.
Nem hibázatom őket. De van, amikor a gyerek telepszik a szülőkre, és van, amikor a szülők teszik ezt. Sokat tanultam ebből. Hol van a pont, amikor a másiknak szólni kell, hogy ne nyomjon el, és igenis meg kell tennünk, mert a saját életünk pont elég, mások életét mi nem élhetjük.
Igen, Neked is ezt kellene tenned, de nem drasztikusan.
Először építsd ki a megélhetésed.
Mikor azt írtam taníts, szó szerint értettem. Neked ez könyv formájában jött le. Nagyon jó. LÁSS NEKI MOST.
Használhatsz több füzetet. Mikor a sajnálat jön, vagy az agyad kattog, nem tudsz leállni, akkor vedd elő az egyiket, írd le a sok zagyvaságot, ami csak eszedbe jutt. Mindegy mit. Csak írj. Aztán olvasd át, újra meg újra. A sok ismétléstől bele fogsz "unni" az agyalásba, "panaszba" (remélem nem bántalak meg ezzel, nem hiszem, hogy panaszkodtál, csak őszintén leírtad mi foglalkoztat és ezt nagyon tisztelem benned, itt most saját magamból indultam ki, számtalan naplót írtam tele, mire tudatosodott Bennem a mókus-kerék minta, amit kergettem, aztán jött még 1 füzet: rossz beidegződésekkel, ezeket áthúztam és melléírtam a pozitív minőségüket).
A másikba kezd a könyvedet. 1: írd össze, mit tanultál: táplálkozásról, meditációs technikákról, bármiről. pontokba szedve
2 dolgozd ki a pontokat. Összegezd a tanultakat. 3: add Bele Önmagad. Ne csak azt, amit a Mestertől kaptál, hanem azt is, amit megtapasztaltál. A lényeg, csináld. Ha kész a "tananyag", jön a hely magától, ahol tartani fogod a tanfolyamot. Nincs főnök, tudatosságod segíti, csiszolja már meglévő tudásod. Ez a legjobb benne. Ne ábrándozz közben, csak írd. Ne akarj megfeleni senkinek, csak írj.
Majd lassan összeáll egészé. Akkor szólj, Én leszek az első tanítványod! Ha nem szólsz, megsértődöm :)!
Írtam a takarítást. Szó szerint értettem: portalaníts vagy szöszmötölj. Ennyi. Bármi csak a tested mozgásban legyen, és kényszerítsd magad, hogy figyeld, amit teszel. Ha kell mondogasd magadban, mint 1 zombi, megfogom a tányért a jobb kezemmel, most elmosom a tányért, stb. Bugyután hangzik de az agyad rá lesz kényszerítve, hogy arra figyeljen, amire Te akarod. A legjobb, ha eleve úgy kezded, hogy kijelented magadnak, hogy most a figyelem állapotában Jelen vagy. Csak akkor ezt mindig ismételd el, és automatikusan berögzül, a vége az lesz, hogy ha erre a mondatra gondolsz, már nem is kell cselekdned, megy magától, mint a pavlovi reflex.
Most, hogy olvastam mi is a helyzeted, kérlek esténként mediz, lásd magad gyógyultan, energetikusan, némi plussz kg-val. Érezd át, mintha már most meglenne. Mindig tedd hozzá, ÉS EZ ÍGY VAN! Legyen még 1 füzeted, amibe beleírod mit szeretnél, mire vágysz. (nekem 2-3 hónap alatt sorra bejöttek, mert lusta módoncsak lefirkantottam őket, de barátosném szerint minél többször veszi elő, annál hamarabb bejön az esemény, gondolom itt a tudatos munka kamatozik)
Nem tudom van-e lehetőséged (energiád) a szabadban sétálni. Engem helyretett. Vigyél magaddal 1 diktafont, vagy 1 füzetet és tollat. Írj, vagy mond el, mi van Benned. Ha sajnálod magad, azonnal állj meg, mihelyst tudatosodot Benned a dolog. Megállsz és gondolatban végigmész a testeden, tudatosan, Mit érzel a lábadban, stb. energetikai légzés ki be, aztán mikor az önsajnálat elillant, lépsz megint tovább. Kezdetben elég lassan megy, de hamar bele lehet jönni, és nagyon mély meditatív állapotba visz (sétáló meditáció). Csinálj olyan dolgokat, amik örömöt adnak Neked.
A lényeg, és ez drasztikusan hangozhat, de sajna ez van: csináld valamelyiket és TÜRELEM. Ne add fel, ha nem jön össze. Sose add fel, ezt másképp nem lehet.
Amíg az önsajnálat van, bármekkora kakiban vagy, akkor is, csak is a kaki marad. Félsz? Nem baj. Csak TUDD, hogy félsz. Fesd ki, vagy rajzolj azt, amit érzel. Add ki. Hagyd, jöjjön csak ki. Az Önsajnálat, a félelem egészen addig nem fog elmúlni, amíg nem teszed a dolgodat. Vágysz, ábrándozol 1 könyvről. Kezdj neki. Közben ne azon agyalj, hogy most ennek valami nagy volumenü, grandiózus dolognak kell lennie, attól csak leblokkolsz.
Először magadnak kell bizonyítanod, addig ne okold a szüleidet, amíg nem teszed azt, amit szeretnél. Addig úgyis 1 lázadó álmodozó leszel a szemükben, ami nem baj, mert valójában most ezt Éled. Ők csak tudatalatt segítik levenni a maszkot, ami rád ragadt. Nagy Mestereid most ők. Légy Hálás ezért. Gondoladban küldj feléjük pozitív megerősítéseket, használd a TUDATODAT. Egyszer csak azt tapasztalod, ha a Benned élő "vádak", legyenek akármilyen megalapozottak, megsemmisülnek, és ezt átveszik Ők is. Egyik pillanatról a másikra megváltozik a köztetek feszülő energia-háló, kisimul, és azt veszed észre, hogy SZERETNEK.
Ne feledd, Te vagy a kulcs a megoldáshoz, minden Belőled fakad. És Isten sosem add olyan feladatot, amit nem tudnál megoldani. Ezt TUTTIRA tudom, engem sem hagyott elveszni.
Ne bonyolódj bele a probléma hálójába, mert minél jobban "vergődsz" annál jobban belekuszálódsz. Olyan ez, mint az örvény. Ha lehúzz a mélybe, csak hagyni kell, mert csak 1 ideig visz le a tölcsér, de a következő pillanatban kilök a felszínre.
Bízz, higyj Magadban. KÉPES vagy rá.
Kövesd a célodat, a magadban a többet! Légy Isten felé nyitott. Meglásd új idők jönnek, ne engedd, hogy múltad visszarántson. Légy alkalmazkodó, fordulj az emberek felé úgy, mintha mind a Mestered lenne. Ne engedj Egód rémuralmának, a zaklatottság biztos jele annak, hogy megingott a Hited, és az Egó akar színre lépni. Tudd, hogy erről van szó. Hova sietsz? Szellemi lények vagyunk, ki tudja hány-meg hány előző élettel a hátunk mögött. Ki tudja mennyi jön még? Sosem halsz meg, sosem tiporhat el semmi, akkor meg minek félni?
Aditi, most búcsúzom, ölellek minden szeretettemmel, ha bármi van írj, a privi e-mailemre is nyugodtan: palyianita78@hotmail.com. Bármikor. Bármivel kapcsolatban.
Légy BÁTOR, pusza,
Buddhanita
Szerintem járja mindenki a saját útját.
Csak egy kérésem van ezúton is mindenkitől, ne bántsuk egymás vallását, pláne ne úgy, hogy igazából alaposan meg sem ismerkedtünk vele, csak volt egy egy kósza tapasztalatunk.
(Unalmasak a Katolikus Egyház ellen felsorolt kifogások számomra. Unalamasak és felületes ismeretekre vallanak. A legrosszabb ha valaki azért szólja le pl. a papokat, mert az ő gyerekét nem akarták megkeresztelni... igaz, egyáltalán nem gondolta hogy élő tagja lesz annak a "szervezetnek", de a keresztelőt úgy fogják fel mint egy védőoltást, amit nem árt beadni. Hát a keresztség nem védőoltás. :-) )
Az, hogy valamiféle Isten hit segítség az embernek, az tény.
Kívánok minden errejárónak élő Isten hitet és megtapasztalást!
Üdv: Almás (egy katolikus kereső, mert a katolikusok sem "álltak le" a középkorban! :-) )
Szerintem senki nem szólta le a Katolikus Egyházat.
Itt "csak" a saját hitvilágunkról tettünk vallomást, és nem olvastam az általad idézet dolgot (gyermek keresztelővel kapcsolatban).
Sőt, pont azt taglaltuk, ahány ember, annyi hitvilág és tartsuk tiszteletben.
Vagy most valamit én értettem félre?
Se baj, majd fejtsd ki légyszi bővebben, addig is, köszi, hogy írtál, minden hozzászólást szivesen fogadok :)
Béke
Kedves Anita!
Hozzászólásom nem konkrét reagálás volt egy ember írásához, hanem csak a saját tapasztalatom és véleményem a címben szereplő témában.
Béke Velef is! :-)
Üdv: Almás
Hahahaha
Én meg hajnal 2-kor böngészted félig behunyt szemmel a leveleket, mondom, jaj, nem találom, ennyire álmos vagyok? Vagy létezik, hogy "lemaradt" 1 blogbejegyzés? Vagy én írtam valami ostobaságot?? Az utóbbit kerestem a legjobban, hiszen Tudom, Isten van, volt és lesz.
Most aztán jól megtréfáltál :)
Szép Napot és különben egyet értek, csak én a "másik" oldalról kapom ezeket a megjegyzéseket.
Pl.: Buddhista vagy? Tényleg? És mikor beavatnak, vagy elmész 3 napra a szektából, kopasz leszel mire hazajösz?
Jót nevetek ezeken is. Igen, az emberek ítélkeznek, azonnal, helyből, Semmi háttérinfó nélkül.
De a "legmorbidabb" beszélgetésem 1 kolléganőmmel történt. :
- mit olvasol? -kérdi ő
- mondom Buddhista filozófiáról 1 tankönyvet
-erre ő, jót nevet: neked ba..ni kéne nem Baptsista (!!!) könyveket olvasni!
én erre még mindig higgadtan:- nem Baptista, hanem Buddhista
erre ő: na, mondom én Baptista, és még jobban nevet.
?????
Erre már nem tudtam mit reagálni.
De hát ezek szinesítik meg az ember hétköznapjait?
Vajon én hány badarságot hordtam, vagy hordok össze nap, mint nap?
De ilyenkor eszembe szokott juttni, ha az ilyen megélésemből 1 filmet tudnék készíteni, A. Vajna elbújhatna a produkció mögött. :)))
Ez is 1 megtapasztalás :), semmi több.
Üdv, Béke
-
"Minden Út körbe fut,
BÉKE VAN!!!,
felejts el minden háborút!"
Szeretni Valakit Valamiért...
Valahol Minden vallás, vallási felekezet és gyülekezet Tév-Út...
De ami neked Itt és Most Jó... az Neked Itt és Most a Jó.
Mindentől és Mindenkitől függetlenül...
Nincs Véletlen...
Ott vagy, ahol ÉPPEN MOST lenned kell...
Ami a mostani tudatossági szintednek megfelelő.
Aki most Jehova... és ott érzi jól magát... annak az a jó és oda való...
És így tovább...
Éld meg!
Lehet, hogy ma még Amway ügynök vagy, mert belelkesedtél... és lehet, hogy 2 év múlva már csak legyintve és nevetve emlékszel vissza erre a korszakodra..
Idővel mindenen és mindenkin túllépünk...
És ha szerencsénk van: Önmagunkon is...
Az Elménken... (az Egonkón)
MINDENT KINŐLSZ EGYSZER.
Mert rájössz, hogy MINDEN TÚL SZŰK NEKED...
Te a VÉGTELENRE VÁGYSZ...
Neked MINDEN kell.
A MINDENSÉG.
A TELJESSÉG
és
TÖKÉLETESSÉG.
A MAXIMUM.
És nem éred be szavakkal... és hazug ígéretekkel..
NEKED AZ ÉLMÉNY KELL...
A TELJESSÉG-ÉLMÉNYE.
ISTEN-ÉLMÉNYE.
A VÉGTELEN_VÉGTELENSÉGÉNEK VÉGTELEN ÉLMÉNYE...
És Ez Magad Vagy.
Ennek felismerése, átélése és megélése...
És az nem fér bele semmilyen KORLÁTOK, FÖLÖSLEGES, ÉRTELMETLEN és LÉNYEGTELEN SZERTARTÁSOK és DOGMÁK közé...
Az az ELMÉN-TÚL VAN.
Minden vallási út lényege kb. 1%... a többi ("tanítás", szertartások, "okosítás") 99% fölösleges hülyeség és értelmetlen "szemét"...
És a legtöbbször pont ezért: VAK VEZET VILÁGTALANT...
És ez a BECSAPÁS...
De ha Te ezen az Úton jársz (az Egyiken/Valamelyiken) Neked az MOST mégsem Tév-Út.. mert Itt és Most valamiért erre, ezekre a tapasztalatokra SZÜKSÉGED VAN A BŐSÉGHEZ..
A Mai Tévedés és Csalódás a Holnapi Bölcsességed és Boldogságod alapja.. az Oda vezető Út egy Lépcsőfoka...
Szóval: Minden Vallási Út Tév-Út...
de Tév-Útak mégsincsenek...
Ez Ellentmondásnak TŰNIK, de nem az...
A két véglet adja az Egészet... a Teljességet.. itt a Földön, Emberi Létünkben és Dualista Világunkban...
Nincs Igazság.
Az az Igazság, hogy Nincs Igazság...
Pontosabban: MINDEN IGAZSÁG..
És MINDEN HAZUGSÁG.
Honnan nézzük?
Kinek?
Mikor?
És éppen hol?
Ami Nekem ma Igazság... az Neked ma Hazugság lehet...
És holnap már Nekem is...
És lehet, hogy Benned meg holnapra válik Igazsággá...
Hogy aztán ez is elmúljon...
Szeretettel:
az Úttalan Útkereső:
Csizike ;-)
;-)
Még levegot is elfelejtettem venni hozzászolásod olvasásán.Ezt olvasva az volt az érzésem,hogy ez már nem lehet emberi.Lehetséges,hogy ezt már nem az egod diktálta írás volt?
Gratulálok Csizike, oriási élményt,extázist nyujtottál ezzel a hozzászolással.
Koszonom.
És amivel még ki szeretném egészíteni:
Egyfelől Minden Út Tév-Út...
De másfelől: Semmi sem Tév-Út... mert nincs olyan, hogy Tév-Út...
Nincsenek Tév-Utak...
Csak Utak Vannak. ;-)
Önmagában véve, Tőled (a véleményedtől) függetlenül valami se nem jó, se nem rossz.
Csak van és kész... Te tulajdonítasz Neki "minőséget".
Egy kés önmagában se nem rossz, se nem jó.
Lehet vele kenyeret vágni és kenni, és ölni is...
Tőled függ, hogy MIRE HASZNÁLOD.
Az Életed minden egyes részéből csak Tőled függ, hogy MIT VESZEL KI, MIT VESZEL ÉSZRE... HOGY MIRE HASZNÁLOD...
Még egy "Tév-Útból" is... Pl. egy Csalódásból...
Sokszor egy Tévedésedből, egy Csalódásodból, egy Hibádból és egy Pofára-esésedből többet tanulsz, mint száz Sikeredből... ezer könyvből és tízezer tanfolyamból...
Hm???
Mindennek helye és ideje van.
Még Ennek a Kis Aprócska Pontocskának is ITT ni:. ;-)
Tehát Neked is Itt a Világban.
És az Életedben is MINDENNEK... A Legapróbb Mozzanatnak is...
Mert az RÉSZE AZ EGÉSZNEK...
Ennek a Nagy Kirakós Puzzlénak... ;-)
Egy ecsetvonás Életed Olajfestményén.
Vagyis: Minden Jó.
Mindennek van Oka, Értelme, Haszna és Célja.
Szokták mondani, hogy:
"Ami nem öl meg, az erősít."
"Amibe nem halok bele, az megerősít."
Szóval MINDEN TAPASZTALÁS HASZNOS.
MINDEN JÓ VALAMIRE.
Nemrég volt egy Gyönyörű Szép Élményem egy nap végén, ami kristály-tisztán bebizonyította ismét: Minden Pont Úgy Alakul Ahogyan Annak Lennie és Alakulnia Kell, és Minden Pont Úgy Van Jól, Ahogyan: VAN, TÖRTÉNIK, ALAKUL (ALAKÍTOD), ott és akkor, abban az adott Pillanatban. Még ha ezt sokszor abban az adott helyzetben és szituációban nem is látod. Sokszor ez csak utólag derül ki, utólag VILÁGOSODIK MEG, utólag kristályosodik ki és nyer értelmet, hogy mi miért is volt PONT ÚGY.
Ha csak a legapróbb Mozzanat is másképpen lett volna... már az Egész Nem Az Lenne... ami LETT.
Úgyhogy AZ EGÉSZ ÉLETED, AZ EGÉSZ ÉLET-UTAD ÚGY TÖKÉLETES, AHOGY VAN.
És erre lehet, hogy majd csak utólag, az Utad Legvégén Ébredsz Rá, hogy Miért... Teljes Egészében...
NINCS TÉV-ÚT.
MINDEN JÓ VALAMIRE.
MINDEN HASZNOT HOZ: MINDEN TAPASZTALÁS HASZNOT HOZ SZÁMODRA... EGY ISMERETET, AMIT KÉSŐBB FELHASZNÁLVA BÖLCSEBB DÖNTÉST HOZOL AZ ÉLETEDBEN...
MINDEN CSALÓDÁS ÉPÍT.
TEHÁT MINDEN "ROSSZ" "JÓ".
MINDEN "ZSÁKUTCA" "FŐÚT".
MINDEN "ELVESZTEGETETT IDŐ" "HASZNOS "IDŐTÖLTÉS", TANULÓ-IDŐ.
NINCS OLYAN, AMIT KELLENE BÁNNOD...
MINDEN ÉPÍT...
SOKSZOR, AMI ROMBA-DÖNT... AZ A LEGJOBBAN...
SEMMI SEM FÖLÖSLEGES.
SEMMI SEM HIÁBAVALÓ.
SEMMI SEM HASZONTALAN.
MINDENNEK ÉRTELME ÉS KÉSŐBB HASZNA VAN.
MINDEN VALAMIÉRT TÖRTÉNIK...
NINCSENEK VÉLETLENEK.
AHOVÁ KERÜLSZ... NEM VÉLETLENÜL KERÜLTÉL ODA...
OTT VALAMI VÁR RÁD... EGY FELISMERÉS... AMI A TOVÁBB-HALADÁSODHOZ KELL...
MINDIG AZ A HELY A KÖVETKEZŐ LÉPÉS AZ ÉLETEDBEN, AHOL MOST VAGY ÉPPEN.
ITT ÉS MOST TUDSZ VALAMIT MEGTANULNI, FELISMERNI, GYAKOROLNI, ELENGEDNI...
EZ AZ ÁLLOMÁS A FEJLŐDÉSED FONTOS RÉSZE.
A VONZÁS-TÖRVÉNYE ALAPJÁN: NINCSENEK VÉLETLENEK, SEMMI SEM TÖRTÉNIK VÉLETLENÜL, OKTALANUL...
MINDENNEK HASZNA, ÉRTELME, CÉLJA, SZEREPE VAN AZ ÉLETEDBEN...
Én a magam részéről nem vagyok egyetlen egy vallásnak, egyháznak és gyülekezetnek sem a tagja... hiszen mindegyiknek a tagja vagyok...
Minden vallás lényegi tanítása EGY és ÖRÖK, UNIVERZÁLIS: és ez pedig a Szeretetről... és a Tudatosságról, valamint a Meditáció (az Elcsendesülés, az Elme-Lecsendesítésének) fontosságáról szól...
A többi csak humbug... a Sallang... amire nekem legalábbis nincs szükségem...
A papok ha elmondanák az embereknek, hogy nincsen szükségük rájuk és a templomokra és a vallásukra... akkor munkanélkülivé válnának... és el kellene menniük valamit dolgozni.. lehet, hogy kőkeményen...
És ezért nem mondják el Neked...
Mert ez nekik így kényelmes.
Mi eltartjuk őket... ők meg humbugolnak...
Már aki vevő rájuk...
De aki vevő rájuk és ezt megkapja... annak ez hasznos, annak ez segítség, annak ez támasz, annak erre szüksége van... tehát annak ez nem Tév-Út, és annak ez nem haszontalan...
De ha ráébred, hogy mire van Neki az Egészből szüksége, és mire nincs... és arra is ráébred, hogy ez inkább szól arról, amire nincs... akkor lépni fog...
Minden vallás, minden csoport, minden gyülekezet, minden vallás: MANKÓ.
Annak, akinek szüksége van rá.
Annak aki kényelmesé s lusta és másokra akar támaszkodni... hogy vigyék, cipeljék... cserébe eltartja őket.
És így tovább...
AZ IGAZI ÚT BENNED VAN!!!
ISTEN ORSZÁGA BENNED VAN.
AZ IGAZSÁG BENNED VAN.
ISTEN BENNED VAN.
ISTENNEL ÖNMAGADON KERESZTÜL TALÁLKOZHATSZ ÉS LÉTESÍTHETSZ KAPCSOLATOT.
AHHOZ NEM KELL SEMMI ÉS SENKI MÁS.
MINDENTŐL ÉS MINDENKITŐL FÜGGETLEN.
MINT A SZERETET...
HISZEN... ;-)))
SZÓVAL VISSZATÉRVE: NINCSENEK TÉV-UTAK, CSAK UTAK VANNAK... MERT MINDENKI OTT TART, AHOL MOST TART... AHOL MOST TARTANIA KELL...
MINDIG PONT AZT KAPOD, AMIRE MOST VAN SZÜKSÉGED (FÜGGETLENÜL ATTÓL, HOGY LEHET, HOGY MÁST (JOBBAT) SZERETNÉL... (AKKOR DOLGOZZ MEG ÉRTE...)
MINDIG CSAK AZT TUDOD BEFOGADNI ÉPPEN, AMINEK A BEFOGADÁSÁRA KÉSZ ÉS NYITOTT, FELKÉSZÜLT ÉS ELKÉSZÜLT VAGY...
AMIRE MÁR MEGÉRETTÉL...
MINDANNYIAN A FORRÁSBÓL JÖVÜNK ÉS A FORRÁSBA TORKOLLUNK BELE...
ÉS AMI ADDIG VAN?
AZ A KALAND.
AZ A JÁTÉK.
AZ A SZÓRAKOZÁS...
AZ ÚT, AMELY NEM TÉVED EL SOHA SEM... ISTEN FELÉ.
AZ ERDŐBEN IS LEHET, HOGY LEVÁGSZ EGY KACSKARINGÓT ÉS GYORSABBAN ODAÉRSZ A CÉLODHOZ... DE EZZEL LEHET HOGY ELMULASZTASZ EGY SZÉP VIRÁG VAGY EGY SZÉP ŐZIKE, VAGY SZARVAS CSORDA LÁTVÁNYÁT...
SZÓVAL AKKOR MEG: ÉRDEMES ÚGY ROHANNOD?
KACSKARINGÓZZ CSAK NYUGODTAN...
AHOGY MONDANI SZOKTÁK: NINCSEN CÉL.
EZÉRT HÁT NE SIESS...
AZ ÚT (SZERETETE ÉS ÉLMÉNYE, ÉLVEZETE, CSODÁLATA) MAGA A CÉL.
NINCS HOVA ODA-ÉRNI.
NINCS MIVÉ VÁLNI...
MERT MÁR AZ VAGY.
ÉS MINDIG IS AZ VOLTÁL...
CSAK DIREKT ELFELEJTETTED...
BECSUKOTT SZEMMEL MÉSZ AZ ERDŐBEN, VAGY KENDŐVEL BEKÖTÖTT SZEMMEL (ÉS EZT ÖNKÉNT VÁLLALTAD), MERT ÍGY ÉLVEZETESEBB, KALANDOSABB ÉS IZGALMASABB AZ EGÉSZ TÖRTÉNET...
AZ ÉLET EGY NAGY KALAND-TÚRA... EGY NAGY FELFEDEZŐ-KÖRÚT.. AMINEK EGYETLEN EGY CÉLJA VAN CSAK: HOGY ÉLVEZZED. HOGY JÓL ÉREZD MAGADAT KÖZBEN. HOGY A KEDVEDET ÉS ÖRÖMÖDET LELJED BENNE. VAGYIS: HOGY SZÓRAKOZTASSON.
EZ AZ EGÉSZ FÖLDI ÉLET TULAJDONKÉPPEN EGY NAGY VIDÁMPARK... MÉG A SZELLEM-VASÚT RÉSZE IS... ÉS A LIBIKÓKA, A HULLÁMVASÚT RÉSZE IS... AZ EGYSZER FENT-EGYSZER LENT...
MINÉL NAGYOBB AZ IZGALOM, ANNÁL NAGYOBB A MEGKÖNNYEBBÜLÉS, A FELLÉLEGZÉS... HA VÉGET ÉR...
AZ ORGAZMUS, A KIELÉGÜLÉS... ÉS TE EZÉRT JÖTTÉL... HOGY KIELÉGÜLHESSÉL... ;-)
És még egy gondolat a végére a Taoizmus Lao-ce által írt alapműve, a Tao Te King, Az Út és Erény, vagy Az Út és Igazság könyve szellemében, amit pl. itt is elolvashatsz:
http://impulzus.sch.bme.hu/dome/docs/tao.html
A Tanítvány kérdezi a Mesterétől:
-Mester, mi az Út?
Mire a Mester visszakérdez:
-Mi nem az Út?
Szóval lehet bármi is Tév-Út?
Tév-Utak nem léteznek...
Csak Utak... amelyeken léphetsz... haladsz valahonnan valahová... de meg is állhatsz rajtuk... és mivel igazából megállni még ha akarsz akkor sem tudsz.. mert folyton hat Rád ez a világ... és változtat, alakít, formál... ezért az Út olyan, mint egy Mozgó-Lépcső, vagy egy Repülő-Szőnyeg...
Akkor is visz... amikor nem érzed...
Ez a TUDATOSODÁS ÚTJA...
Nincs olyan, hogy NEM ÉBREDSZ FEL...
Az a Kérdés: hogy Mikor...
De ez sem fontos...
Mert nem MIND EGY?
AKKOR AMIKOR.
Minden akkor történik:
Amikor eljön / megérkezik az Ideje.
A Vonzás-Törvényéről és az Útjaidról még csak annyit: hogy valóban Te vonzod Őket magadhoz... a helyszineket, a szereplőket és a szituációkat is, amik az Életedben megjelennek.
És az is a Tudatossági és Energia-Szintedtől függ, hogy mit cselekszel, HOGYAN ÉLED MEG, hogyan reagálsz.. reagálsz-e egyáltalán...
Tehát az végül is, hogy hol tartasz, és hova lépsz... mit csinálsz, mit kell megélned és hol tartasz... milyen útszakaszok jönnek az Életedben... szintén csak Rajtad múlik és áll...
TE VAGY MINDENÉRT A FELELŐS.
Ha jobbat akarsz TUDATOSODJ és TUDATOSAN EMELD A REZGÉS ÉS AZ ENERGIA-SZINTEDET...
Így vonzhatsz Magadhoz kedvezőbb fordulatokat és lehetőségeket, ÉLMÉNYEKET az Életedben... és így tudsz velük ÉLNI és így tudod Őket a LEHETŐ LEGJOBBAN MEGÉLNI.
Tehát: MINDEN RAJTAD MÚLIK.
MINDEN TŐLED FÜGG.
MINDENÉRT (A TE ÉLETEDBEN) TE VAGY A FELELŐS EGY SZEMÉLYBEN.
(MÉG A JÓISTENRE SEM HÁRÍTHATOD... AZ ESETLEGES KUDARCAIDÉRT ,CSALÓDÁSAIDÉRT ÉS FÁJDALMAIDÉRT, SZENVEDÉSEIDÉRT, KELLEMETLEN TAPASZTALATAIDÉRT MÉG ŐT SEM HIBÁZTATHATOD... MERT MI KÖZE VAN NEKI AHHOZ, HOGY TE MIT CSINÁLSZ ÉS HOGYAN ÉLED AZ ÉLETEDET? Ő TELJESEN SZABAD KEZET AD NEKED... Ő TELJES EGÉSZÉBEN RÁD HAGYJA EZT AZ EGÉSZET... EZ A SZABAD AKARAT SZÉPSÉGE ÉS FELELŐSSÉGE...)
A TE SAJÁT ÉLETEDBEN EGYEDÜL CSAK TE VAGY FELELŐS MINDENÉRT:
AZ EGÉSZSÉGEDÉRT, A BETEGSÉGEDÉRT.
A GAZDAGSÁGODÉRT, A SZEGÉNYSÉGEDÉRT.
A JÓLLÉTEDÉRT, A SZŰKSÉGEDÉRT.
A BOLDOGSÁGODÉRT, AZ ELKESEREDETTSÉGEDÉRT, DÜHÖDÉRT, HARAGODÉRT, CSALÓDÁSODÉRT, KIÁBRÁNDULTSÁGODÉRT...
A SIKEREDÉRT, A KUDARCAIDÉRT...
EGY SZÓVAL:
MINDENÉRT.
VÁLLALD FEL.
MERT CSAK ÍGY LEHETSZ SIKERES, ELÉGEDETT ÉS BOLDOG.
Szeretettel Neked MOST:
Csizike ;-)
Kösz Csizike, megkönnyítettél....:)
Végre valaki egy kicsit többet írt ha csak egyszer is mostanában, mint én... :)
És végre EZT!!!
Tökéletesen egyetértek veled.
Tök más a stílusod, de tök ugyanarról írsz. Nekem még gyakorolnom kell....
OLYAN JÓ OLVASNI!!
Örülök, hogy bár mind egyedül vagyunk, mégsem vagyok egyedül.
Írjá má légyszi te is a Sanyinak is egy ilyen szépet és hosszút... :)
(vicc vót... :)
Namaszte