,,én ahelyett, hogy élvezném a lehetőségeimet, el fogok kezdeni kifelé vágyni a játék-birodalomból a felnőttek valóságos világába, abba belevetítve a szabadság érzést''

Hát nagyot fogsz csalódni Csaesz,ezt most így rögtön az elején kijelentem neked:)
A gyerekek világa ezerszer valósabb és igazabb,mint a felnőtteké,ami többnyire önbecsapáson és hazugság halmazon ,és had' ne soroljam mi mindenen alapul,ami aztán igazán elválaszt majd a szabadságtól.
Nagyon nem fog tetszeni neked az a játék,és nemhogy nem találod meg a szabadságodat,hanem még azt a kicsit is elveszíted.
Had' ne ragozzam ezt,tudjuk jól,hogy nap mint nap milyen korlátok közé vagyunk szorítva, munkahelyen ,családban,hányféle helyen kellene megfelelnünk,és sorolhatnám.
Ehhez képest a gyermekkor a boldog aranykor:D.../bizonyos értelemben/

A Szabadságnak azonban szerintem Semmi Köze Mindehhez.

Attól függ ,,ki'' akar szabad lenni? A személy? Mert az nem megy.
Nem lehetek szabad az érzéseimtől,az ösztöneimtől,a gondolataimtól,az elmém villódzásától...tehát
a személyes szabadságot szerintem -úgymond- sohasem érhetjük el.
Azt gondolom,hogy egyetlen egy lehetősége van a szabadságomnak,ha én magam felszabadítom magam mindezen függőségekből,vagyis rájövök,hogy mi nem vagyok.
Sem az érzéseim,sem az ösztöneim,de még csak a nagy okos gondolataim sem,és megkeresem,hogy tulajdonképpen ki vagyok én?,aki mentes mindezektől,vagyis szabad.
Aki igazán vagyok,csak az szabad igazán,mert mentes mindattól ami nem én vagyok,vagyis nem köti semmi,és határtalanul szabad.
Az én véleményem szerint a valódi tartós szabadság csak így található meg,érhető el. A többi csak vágyakozás,álmodozás,és ebből következően folytonos csalódás.

Most eszembe jutott egy Tanítóm mondása,ami szerintem itt is a lényeg. Azt mondta:
,,Te vagy a Játékos,de a Mozgató is Te vagy''

Ha az ember ezt valóban felismeri ,mindent birtokolni fog,amit a ,,Mozgató''birtokol,a szabadságot is.

Szia Csaesz!
Szerintem a teljes szabadságot nem is élveznéd igazán. Az ugyanis azt jelentené, hogy azt csinálsz amit akarsz. Független vagy mindenkitől, az akaratodban senki nem korlátoz.
Vagyis nincs melletted senki akinek a kedvéért korábban felkelnél, hogy főzz egy jó kávét .
Nincs gyermek akinek a tízóraiját még el kellene készíteni. Senki nincs aki rád szólna, hogy pihenj már egy kicsit mert ma már éppen eleget dolgoztál.
Én nem hiszem hogy ez lenne amit annyira szeretnél.
Vigyázni kell hogy mire vágyunk, mert a vágyak beteljesülnek.
Noa

a mozgatórugód , akkor valószínűleg sok mindent össze fogsz törni az életedben ,amit rögtön meg is siratsz majd .Üdvözlettel : felacso

...a szabadságról alkotott képedet, hiszen amit a blognyitódban leírtál, az mind tiszta szabadság.
Vagy kényszerített valaki arra, hogy ezt az utat válaszd? Nem a te szabad döntéseid után mész?

A szabadság semmi más, mint a döntéseid szabadsága azok következményeivel együtt.

Ne kergess illúziót Csaesz, ne keresd azt, amiben benne vagy, csak éld meg.
És ha nem tetszik, lépj egy másik irányba "szabadon".... :)

Kedves Csaeszka!

Nagyon örülök ennek a blogodnak, végre egy olyan témát olvashatok Tőled, ami az alapjaidról szól! Nálad a szabadság egy alapkérdés, az alap mozgatórugód, ami mivel ennyire mélyen van, sejthető, hogy nem lesz könnyű megoldani, de azért nem lehetetlen.
Szerintem a kulcs ebben a mondatodban van: "Azt gondoltam, majd ha levedlem a sok-sok félelmemet, görcsösségemet, amik miatt nem merem felszabadultan játszani az életet, majd akkor milyen szabad leszek. "
Nos, ebben részben tévedtél, vagy legalábbis nem azt az erredményt hozta a gyakorlásod, amit vártál tőle. De azt mondom, az út amin jársz jó, nem volt hiábavaló a sok oldás, csak most nem látod az erdőtől a fát.

Van benned egy legbelső félelem a szabadságod elvesztésére ...illetve a rabságba süllyedésedre vonatkozóan. Ezek párban vannak, most éppen a rabságba vagy belemerülve félig és attól tartasz, hogy nem tudsz kimászni belőle, hogy nem tudod elérni a szabadságodat.
De mit tanultál ilyen esetekre? Nem a vágyad felé kell menned, hanem be kell teljesítened azt, amitől a legjobban félsz: Éld meg, hogy tovább süllyedsz a rabságba és teljesen el is merülsz benne! Engedd át magad annak, amitől mindig is menekültél és válj vele eggyé!

Eddig csak olyan félelmeket oldottál, amelyek ennek a belső, benned alapjaiban meglevő rabságnak a földi megjelenései, megnyilvánulásai voltak. Ezeken gyakoroltál, fejlesztetted a félelmek feloldásának módszerét, hogy végre szembenézhess a legmélyebbel, azzal ha elveszítesz mindent, ha megfojt az ismeretlen mélység, ha elveszted a cselekvőképességedet, de nem csak fizikai szinten, hanem mindenhol!
Csak ha eggyé válsz ezzel az iszonytató félelmeddel, annak mélyével, akkor jutsz tűl rajta, akkor ismered fel, hogy a rabságban is ott a szabadság. De ehhez bele kell pusztuljál!

Nem féltelek, tudom, hogy gyakorlott vagy és sok hasonlót megéltél már, biztosan menni fog!

A felszínes, homokozós, érdektelen életeddel meg most ne foglalkozz, mert most nem látsz tisztán. Elkeseredett, irányvesztett állapotban vagy, nem látod a dolgok helyét, helyes mértékét. Ha helyre teszed a rabság-szabadság kérdést, sokkal világosabb lesz minden. Egy kép jut most eszembe, amikor Szent György legyőzi a sárkányt.
Hajrá!