Az önismeret ösvényén járva apró kisebb előrelépésekkel haladok a világosság felé mely rengeteg eddigi történésre adhat magyarázatot. Nagyon friss nebulója vagyok eme csodálatnak, mióta tanulom úgy érzem mintha a nap nem 24 hanem 48 órából állna. Eleinte apró örömöket okozott a tanok hallgatása, csodálattal töltött el a szépsége majd a gyakorlati alkalmazása mint önmagam megfigyelése is kellemes érzéseket okozott.

Néha ideges és dühös voltam oktalanul,minden szituácóban ami rossz érzetet keltett vizsgálódni kezdtem magamban. Miért vagyok ideges ? Végülis sikerült rájönnöm a düh okai : érzelmi irigység és félelem volt, félelem attól hogy nem felelek meg vminek vagy vkinek.
Sikerült felülkerekednem a félelmeimen, az érzet már enyhébben tapasztalható és bele merek vágni új dolgokba és pozítivan állok hozzá a dolgokhoz.
Az érzelmi irigységen ( lehet nem a megfelelő szó ), elszomorító érzést tapasztalok mikor rájövök, hogy pár ember mennyire boldog, milyen sok párkapcsolata volt és én is ezeket akarom, ezt az érzést akarom kiiktatni magamból de nem találom a módját.
Egyre jobban belemerültem a tanulásba és kellemetlen érzések tömkelegét tapasztaltam, olyan emlékek juttotak az eszembe amelyek nem is tudatosultak bennem, ez az érzet jelen van még mindíg de egyre jobban halványul. Majdnem a sírás fogott el a nehezebb pillanatokban.

A két legjobb barátommal megromlott a kapcsolatom, azt mondják nem tudják mi történik velem.
(Én tudom, változom)
Azt érzem a napokban mintha a két énem harcolna egymással és a belső énem akar dominálni.
De az Ego harcol és ellenáll.
Mióta ezt érzem fura dolgok történnek álmaimban, elég ijesztő dolog megtapasztalni hogy felkelsz:
Tudatában vagyok, hogy álmodom de mozogni nem tudok, az alvási bénulás a testemre hat, a szemem se tudom kinyitni úgy érzem mintha béna lennék és hallom a saját lélegzetem. Nem tudom eldönteni biztosan hogy álmomban alszok vagy ébren vagyok.
Álmaimból felkelve gyakran el tudom mondani milyen illatokat éreztem amit eddig még soha nem tapasztaltam.

Furán érzem magam és értetlenkedve állok pár tény előtt. Ez normális ? 24 évesen férfiként elég érdekesnek tartom a velem történteket. Lehet hogy rosszak az érzéseim ?
Sok kérdés merül fel bennem.

Köszönöm