Nagyon sokat beszélek. Már észreveszem magamat, hogy mikor valakivel beszélgetek, akkor is sokat akarok Én beszélni. Mindenre van ötletem, történetem, saját tapasztalatom. Mostanában van bennem az az érzés, hogy szívesen hallgatok másokat. Mit mond? Mit üzen nekem? Mit tanulhatok belőle? Miért pont azt mondja? Persze ez is rólam szól csak kicsit másképp.

Amikor szabin voltam akkor elmentem egy masszázsra, gondoltam kipróbálom. Az egyetlen masszázs, ami nekem nagyon bejön az a mauri-masszázs, amit a lélek-masszázsnak is hívnak. Tényleg az. A többi masszázson mindig nevethetnékem van. Már régóta nem voltam masszázson, volt egy kedvezményes ajánlatom (nem mauri), gondoltam kipróbálom változtam-e. Semmit. Na jó, talán egy kicsit. Azért egyszer-kétszer rám jött a nevető görcs. Beszélgettem is a masszőrrel mikor az akupunktúrás pontjaimat nyomogatta. Ha valamelyiket jobban éreztem, akkor megkérdeztem az milyen pont. Beszélgettünk masszázs közben. A masszőr is mesélt nekem, a saját életéről. Amikor az egyik történetbe belemerült kicsit jobban már épp rá akartam kontrázni, hogy én is mesélek neki egy sztorit, mikor felmerült bennem egy gondolat. Egyrészt, hogy miért meséli ezt el nekem? Most nem rólam kellene, hogy szóljon a dolog? Akkor ott éreztem, hogy nem, most nem rólam szól. Most nekem kell őt meghallgatnom és hallgattam. Nem vágtam közbe, nem meséltem el a saját történetemet, hanem hagytam, hogy ő mesélje el a saját történetét.

Este telefonon egy barátnőmmel beszélgettem, akinek el is mondtam új felfedezésemet, hogy jobban kell figyelnem az emberekre. Kevesebbet kell beszélnem.

Másnap volt időpontom egy karma-asztrológussal. Kíváncsi voltam mit fog nekem mondani. Mielőtt bejelentkeztem hozzá volt bennem sok kétely, kell-e mennem vagy nem kell mennem hozzá. Akarom én azt hallani, amit ő mondani fog nekem? Vagy jobb, ha nem tudom milyen feladatokat vállaltam be, mert akkor az befolyásolhatja az életemet. E kételyek ellenére bejelentkeztem hozzá. Az első dolog, amit mondott, mint életfeladat az az, hogy meg kell tanulnom hallgatni. Beletrafált. Igazából még a mai napig nem tudom eldönteni, hogy van-e alapja ennek a karma-asztrológiának. Tényleg van egy sorsunk, ami előre megmondható? Mai napig vannak bennem még kérdések e témában, de az biztos, hogy nem ez volt az egyetlen dolog, amit mondott nekem, és amiről tudom, hogy már én bennem is felmerült a téma. Vagy vannak dolgok, amit mondott és én pedig tudom, érzem, hogy úgy van.