Ma bementem a városba, a kedvenc antikvárium üzletembe. Itt szoktam sok-sok könyvet vásárolni. Amikor beléptem az antikvárium ajtaján, megpróbáltam az érzéseimre hagyatkozni. Nem rohantam rögtön a kedvenc ezoterika polcomhoz, hanem körbenéztem. Vallás, költészet majd leragadtam a pszichológiánál. Egy pár könyv a kezembe is maradt, hogy ezeket meg kellene vennem, de rájöttem, hogy ennyi könyvet nem fogok tudni visszavinni a repülőúton, koncentráljunk a számomra legfontosabb könyvre. Vissza is tettem a könyveket. Természetesen az ezoterika polcnál kötöttem ki. Végig néztem minden sorát…melyik könyv szólít meg? Aztán megtaláltam: James Redfield : Isten és a fejlődő világegyetem. Ennek nagyon megörültem, mert épp most olvastam újra a Shambhala titka című könyvet. Most teljesen más dolgok fogtak meg benne, mint pár évvel ezelőtt. Ami nagyon tetszett, hogyan kell figyelni az életünk eseményeire és hogyan kell megengedni a szinkronicitást az életünkbe. Ez a külső környezet figyelése, a felbukkanó emberek az életünkben. Most épp ezt gyakorlom, próbálok mindig jelen lenni és figyelni a környezetemet. Mit veszek észre? Mit hallok meg? Kivel találkozom? Érdekes…..szóval nagyon megörültem a könyvnek, mert úgy éreztem biztos van benne valami, ami tovább visz az úton. Aztán megnéztem az árát, 3000 Ft volt. Egy antikvár könyvért, na ne. Komolyan meg akartam kérdezni az eladót, hogy talán elírták az árát. Talán vissza is tettem a polcra, erre már nem emlékszem. Gondolatok jöttek-mentek a fejemben. James Redfield nagyon jókat ír, biztos ez a könyv is nagyon jó. Miért nem veszem meg? Csak az ára miatt, amit egyébként is ki tudnék fizetni….biztos azért ilyen drága a könyv, mert egy kincs, eszmei értéke van már, kevés van belőle. Természetesen megvettem a könyvet, úgyhogy hónom alatt a könyvvel kisétáltam az antikváriumból, ahova olcsó könyvet venni jöttem és távoztam egy majdnem új árú régi könyvvel. Valamiért besétáltam a szomszédos antikváriumba is. Biztos szükségem volt rá, hogy vegyek egy olcsó könyvet is. Vettem is egy könyvet 800 Ft-ért. A pénztárnál a fickó meglátta a hónom alatt a könyvet és megkérdezte, hogy mennyiért vettem, mondtam drágán. Nem is akartam megmondani, hogy mennyiért vettem egy antikvár könyvet. Én ugyanis meg voltam róla győződve, hogy sokat fizettem ezért a könyvért. Aztán addig kérdezte a fickó, hogy a végén megmondtam neki, hogy 3000 Ft volt. Azt mondta ingyen vettem. Micsoda? Szerintem meg drága volt egy antikvár könyvért. Aztán csak hogy bebizonyítsa nekem, hogy igaza van, felment a netre és megnézte nekem, hogy ezt a könyvet mennyiért árulják. Az internetes ára 7000-9000 Ft között van. Vagyis ami azt illeti tényleg olcsón vettem a könyvet a piaci árhoz képest. Az én kis elmém pedig meg volt róla győződve, hogy drágán vettem. Olyan érzésem volt, mintha csak azért mentem volna be a második antikváriumba, hogy megtudjam nagyon is jó áron vettem meg a könyvet és hogy igenis kell hallgatni a megérzéseimre és hogy minden csak viszonyítás kérdése. Mihez képest volt drága vagy olcsó a könyv? Izgatottan várom mi lesz benne számomra, mert biztos, hogy üzenete van számomra……