SZERETETTEL KÖSZÖNTELEK

Gere Gréta vagyok. 1982. 08. 29-én (19.36-kor – ha valaki jártas az asztrológiában) születtem Dunaújvárosban. Az átlagnál sokkal érzékenyebb kisgyerek voltam, ami sokszor nagy nehézséget okozott szüleimnek. Az érzékenységhez nagy önbizalom, öntudat és akaratosság társult. Majd 2 év múlva megszülettek iker öcséim, és az addigi életem fenekestül felfordult. Az a nagyfokú figyelem, ami addig az enyém volt, jócskán megoszlott. Egyre többet voltam egyedül, és egyre inkább nem találtam a helyemet a világban. Óvodásként és kisiskolásként már úgy éreztem, teljesen más vagyok, mint a többi gyerek, és folyton „világgá akartam menni”, ahol igazán otthon érezhetem magam. Sokat voltam egyedül, és próbáltam a belső világomat élni, és megélni mindazt a sok ingert és impulzust, amit a külvilágból kaptam. Nem osztottam meg ezeket a dolgokat senkivel, úgy éreztem, nincs, aki megértene.

Az iskolában kitűnő tanuló voltam, próbáltam megfelelni az elvárásoknak. Jogi pályára készültem már felsős korom óta, és ezt a cél tűztem ki magam elé, ami segített a mindennapi életemben. Emellett a tánc, a balett volt, ami sokat adott, kitartást, önbizalmat és testtudatosságot.

Majd 13 évesen (1995-ben) jött az első komoly fordulat az életemben. Egy komoly betegségből kifolyólag életveszélybe kerültem. Egy baktérium támadta meg a szervezetemet, és hónapokat töltöttem kórházban. Az orvosok már lemondtak rólam, a betegséget sem tudták sokáig diagnosztizálni. A saját belső hitem, és az akkor – egy kedves ismerős által tanított – önszuggesztiós és gyógyító technikák segítettek csodával határos módon meggyógyulnom. A gyógyulást követően elvégeztem az agykontroll tanfolyamot, és egyre inkább nyitottá váltam a spirituális dolgok felé. Kerestem a válaszokat, hogy miért történt mindez, és mit akar ez megmutatni nekem. Mi az élet értelme, és miért vagyunk itt egyáltalán…

Majd minden visszaállt a régi kerékvágásba, a megfelelések, az elvárások… Főként saját magam felé. És jött a gimi, az egyetem, a sok tanulás, a célok, a karrier… Jogi egyetemre jártam 3 évet Pécsre, de már ott is a pszichológiai tárgyak érdekeltek elsősorban (börtönpszichológia, kriminológia stb). Azonban rájöttem, hogy a lelki érzékenységem és a nagyfokú igazságérzetem miatt, nem való nekem a jogi hivatás. Ezt követően az Általános Vállalkozási Főiskolára jártam Budapestre, és itt diplomáztam. Rengeteg pszichológiát tanultam (általános pszichológia, szociálpszichológia, gazdasági pszichológia), és egyre mélyebben kezdtem beleásni magam ekkor még az önismeretbe, majd később egyre inkább a spiritualitásba. Azonban a spirituális utam ismét csak másodrangú dolog lett az életemben.

Majd jött a következő pofon… Újból életveszélybe kerültem, egy szívprobléma jött elő, és az intenzív osztályon találtam magam. Akkor már komolyabban vettem, hogy valamit nagyon nem jól csinálok az életemben… Ezt is túléltem, de sok változást nem tettem az életembe. Elvégeztem ugyan néhány tanfolyamot, Reiki tanfolyamokat, Pránanadit, radiesztéziát, stb., de alapvetően a céljaimon és az életemen nem sokat változtattam…

2006-ban pedig a harmadik, még komolyabb helyzetet kaptam. Ismét kórház, komoly szembenézés a halállal. Még nem voltam 24 éves, és az orvosok ismét azt mondták, hogy nem tudnak segíteni. Egy hétig úgy feküdtem le aludni, hogy nem tudtam, másnap felkelek-e. És éreztem, hogy itt már hiába az önszuggesztió, itt már nem tudok mit tenni. Csak rábízni magam Valakire, a Sorsra, és reménykedni…

Csodával határos módon ezt is túléltem, és már nagyon éreztem, hogy nem nyomhatom el magamban tovább a vonzódásomat a spirituális világ felé. Még ha ez borít is mindent az életemben. De éreztem, hogy nagyon nem mehetek el, Valaki nagyon akarja, hogy itt legyek, mert dolgom van itt…

2006-tól egy többéves önismereti iskolát végeztem, ahol nagyon sokféle meditációs technikát elsajátítottam, és különböző lelki mélységekkel találkoztam. Kezdve a felszínnel, a személyiséggel, egyre mélyebbre ásva, egészen a lélek legmélyéig. Sokat tanultam önmagamról, az emberekről, az emberi működésről, és kapcsolatokról, a világ működéséről. És ezeket saját tapasztalatként megélni egészen más volt, mint könyvekből olvasni.

Majd 2008-tól a Lélekszerelés Oskolát végeztem el, ahol a betegségek lelki okait tanultuk meg feltárni, és különböző gyógyító technikákat tanultunk (reinkarnációs utaztatás, aura-tisztítás, vizsgálat, feltöltés, csakra-harmonizálás, szellemgyógyászat, távgyógyítás, pszi-sebészet, stb.). Valamint sokat tanultunk a párkapcsolatról, hitről, Istennel való kapcsolatunkról.

2010-től a Paramed Holisztikus Akadémián tanultam természetgyógyászatot (radiesztézia, kineziológia, tarot, anatómia, pszichoterápia, holisztika, számmisztika, feng shui, ezoszintézis, fitoterápia, kronobiológia, pszichológia, parapszichológia, anatómia stb.).

Közben egyre mélyebbre mentem a belső utamon, próbáltam lebontani mindent, ami felszíni dolog, és az egót. Sok-sok tanítást hoztak a párkapcsolataim, volt több hosszabb – évekig tartó – kapcsolatom, és voltak rövidebbek is. Mindegyikből rengeteget tanulva, tapasztalva… Megnyílni, szeretni, együtt élni, együtt létezni, majd elengedni…

A tánc mindig nagyon fontos szerepet játszott az életemben. Táncművészeti tagozatos általános iskola után modern táncot, jazz-balettet tanultam, majd 2007-től hastáncot.

Rengeteg táborban (kb. 30-ban, különböző tanítóknál, különböző elvonulásokon) részt vettem, mert folyamatosan kerestem a válaszokat a kérdéseimre. És mentem egyre beljebb és beljebb, egyre mélyebbre, és motivált mindaz, amire másoktól nem kaptam válaszokat.

Az elmúlt 3-4 évben sok spirituális tapasztalásban volt részem, a nagyon „magas” és a nagyon „mély” szinteket is megélve. A létezés legnagyobb örömétől a lélek sötét éjszakájáig…

Jelenleg egy indiai megvilágosodott mestertől tanulok, aki sokat segít a jelenlegi utamon.

A tantra útját járom, a befelé haladást, és a minél mélyebb elfogadást. Megtanultam tükörként használni a körülöttem lévő világot, megtapasztalva, hogy a világunkat mi teremtjük, és mindez mégis csak illúzió. Igyekszem a Teljesség és Egység élményét megtapasztalni minden helyzetben, minden pillanatban, és megélni és elfogadni teljesen mindazt, ami van.

Úgy érzem, hogy az eddigi utam nagyon szép volt, rengeteg tanítással és tapasztalással. Sok nehézséget tartogatott számomra, amelyekért ma hálás vagyok. Az Élet a legnagyobb tanító, és a legmélyebb elfogadás, hogy az Életnek mindig igaza van. Fejet kell hajtanunk az Élet előtt. Hálával tartozom az Életnek, hogy megélhettem mindazt, amit eddig megéltem, legyen az „kellemes” vagy „kellemetlen” élmény, tapasztalás. Mindenre szükségem volt, ahhoz, hogy ma itt lehessek, és itt tarthassak.

Hálás vagyok továbbá a szüleimnek, testvéreimnek, tanítóimnak, barátaimnak és mindenkinek, akivel hosszabb-rövidebb időre összehozott az Élet, és taníthattuk egymást. Bízom abban, hogy minden a legnagyobb Rendben van, és aminek meg kell történnie, az megtörténik. Tapasztalom, hogy véletlenek nincsenek.

A terápiákon, a csoportos foglalkozásokon és a táborokban, az eddigi tapasztalataimat, tudásomat szeretném átadni a résztvevőknek, minél gyakorlatiasabban, hatékonyabban. Az úton a legfontosabbnak az őszinteséget, a bátorságot tartom, az Életben pedig az elfogadást és a szeretetet.

Ha úgy érzed, tudok Neked segíteni, várom megkeresésedet.

Szeretettel,
Gere Gréta
Önismereti és spirituális terapeuta, lélekgyógyász.

Tel.: 70/311-60-57
www.geregreta.hu
E-mail: gere.greta@gmail.com
Facebook: Hazaérkezés – út önmagunkhoz