Szeretek egy férfit.

Már akkor nem értettem, hogy mi van velem, amikor olyan "könnyedén" rábólintottam az első találkozás ötletére. A könnyedén kifejezésnek itt azért van jelentősége, mert akkoriban nem éreztem nyitottnak magam egy kapcsolatra, jóformán abban az időszakban nem AKARTAM találkozni férfiakkal - párkapcsolat céljából legalábbis....hozzá mégis valami különleges, kíváncsiságot és érdeklődést generáló, láthatatlan kötelék vonzott és azt éreztem, Vele találkozni szeretnék.

A megismerkedésünk utáni első néhány órát két szóval tudnám jellemezni, amit aztán végig illőnek gondoltam: fantasztikusan tökéletes. Amikor folytatod a gondolatát, amikor látod a szemében az őszinte érdeklődést irántad és a szeretni-vágyást....Te ugyanígy....amikor a gesztusait olyan természetesnek veszed, mintha már évek óta együtt élnél vele...még most is megborzongok. Boldog voltam, ha mellette lehettem.

Kapcsolatunk úgy egy hónapot kapott az univerzumban. A szeretett férfi - megismerkedésünk előtt megpályázott és azóta sikeresen elnyert - munka miatt hónapok óta külföldön él. Kiutazása után is szorosan tartottuk a kapcsolatot, de már az első nap megváltozott minden....Ő hiszi, az Ő útja ezek szerint másfelé vezet és nekünk nem az a "feladatunk", hogy együtt lehessünk.

Sanyi Párkapcsolat cd-jének köszönhetően már értem, ennek az értékes embernek igaza van. Már én is jó úton haladok, hogy elfogadjam, de nagyon nehéz.
Egyenlőre, értékeinek tisztelete és az "Őt szeretni vágyás" még dacol az értelmemmel....de köszönöm Neked, Sanyi, hogy megtalálhattalak!

Ha bárki ilyen vagy hasonló szituációban van, erőt, kitartást és belső békét kívánok!