Azt, hogy a mesét hol lehet megnézni magyarul sajnos nem tudom:(

A sárkányerő tudtommal a magyar őshagyományban is és a kabbalában is a lélek egy alapereje, amivel fegyelmezni képes magát bármi is zajlik körülötte akár a belső világban, akár a külvilágban.

A tisztánlátók, Akása-olvasók szerint amikor az emberiség elveszítette az Éggel a kapcsolatát, akkor a - kozmikus törvények szerint - a lázadó akaratú lények sárkány formát vettek fel, hogy a még látók meg tudják különböztetni őket.
S egyúttal ez a sárkány erő beköltözött az emberbe, része lett az emberi természetnek és belülről fejti ki harcos, lázadó természetét.
Szent Mihály (Michael) megkülönböztető kardja is eme belső harc megvívásának szükségességére utal, arra, hogy az emberré válási folyamatban tudatosan és aktívan kell résztvennünk abban a belső harcban, amely a Felsőbb Én és az egó között zajlik.

A fentiek után én úgy hoznám szinkronba a mesét és a szellemi tanításokat, hogy amikor a sárkány varázsol, akkor az azt jelképezi, hogy a lélek sárkányerői akár a lázadás felé is elvihetik a lelket, akár a fegyelmezésen keresztül az Égi, szellemi világ felé, annak függvényében, hogy a tudatunk fegyelmező, vagy a lelkünk lázadó alaperői erősebbek.

Kíváncsi vagyok mások hogyan ültetik át a sárkányos meséket a való élet történéseire.... ???

A sárkány szerepe a magyar népmesékben - az én értelmezésemben - a hősnek lehetőséget adni arra, hogyha megvan a kellő tudása és ereje, akkor valami jót cselekedjen. A mesékben a sárkány az, aki igazi hőst csinál az egyszerű emberfiából azzal, hogy megölheti őt. Ez egyfajta beavatási próba is, mert az emberfia addig nem is sejtett semmit hősiességéről. Tehát úgymond a sárkány negativitása a legnagyobb segítő erő a leendő hős számára.

A kínai népnél a sárkány egy misztikus szent lény, aki a felhők felett száguld és útját villámok kísérik. A taoista gyakorlatokban, a sárkánygyakorlatnál azt kérik a gyakorlatot végzőtől, hogy "képzeld magad egy fenséges lénynek, akit semmi földi dolog nem érint, mert magasan felettük állsz".
Vagy más esetben a sárkányok vízi palotában laknak, a tenger vagy óceán legmélyén egy csodálatos palotában nagyszerű képességeket birtokolva.
S mindegy, hogy fenn vagy lenn laknak hihetetlen erőt és égi tudást birtokolnak, melyért a többi lény tiszteli is őket rendesen.

Az ősi kínai mitológiában a Sárkányok felbecsülhetetlen értéket és bölcsességet őriznek, a jelenlegi ismereteinken és tapasztalatainkon túlmutató álmokat, vágyakat és jól-létet. Ugyanakkor nagyságrendekkel nagyobb mennyiségű és magasabb frekvenciájú Energiát is jeleznek annál, mint amivel eddig együtt rezegtünk, amit eddig engedtünk magunkon átáramolni. És éppen ez lehet bennük az ijesztő!

Még ide másolom a Wikipédia egy megjegyzését is, mint érdekességet:
"A magyar sárkány a honfoglalás idején még egy törzsi tisztséget jelölt, s csak később vált elválaszthatatlanná a nyugati-keresztény mitológiákban szerepló bestia képétől. A magyar mitológia hagyományos sárkány-képe nem hüllő, hanem humanoid figura, akinek adott esetben több feje lehet, ami lelkeket szimbolizál. A 'sárkány' szó jelentése valószínűleg "fehér kán".

Ma, egy mesefilm nézése közben ébredtem rá ezzel a témával kapcsolatban megint valamire.

Talán ismeritek a Szilaj című mesefilmet. Egy vadló (szabad ló) élettörténetéről szól. Nagy tanítások vannak benne az Élet törtvényeiről és a fejlődés törvényeiről. Emellett élvezetes és szép is, mint modern mese.

Szóval ebben a történetben találkozik a vadló azokkal a lovakkal, akiket szolgáivá tett az ember, a betörés, az akarat és a belső szabadság megtörése, fizikai terror által. És találkozik a nyugati emberrel, az Amerikát meghódító fehér emberrel, aki ezt tette. Aztán találkozik az indiánnal, a még (akkor) szabad emberrel, aki nem használ nyerget és kantárt, és képes együtt élni a lóval. Tiszteli a ló szabadságát, képes ráhangolódni, és a ló a barátja, akire akár az életét is rábízza. És találkozik az indiánok lovaival, akik szelídek, mégsem rabszolgák.

Ebben a mesében a vadló szilaj ereje a sárkány. A féktelen erő, amely azonban még jórészt tudattalan. Határtalan, de nem bölcs és szelíd. Csak a saját szabadságát tiszteli. Nincs tapasztalata a világról, a jóról és rosszról. A szabadságról és szolgasorról. Az ilyen és olyan emberekről. Féktelen, nyers erő. Ezért hatalmas is. Uralhatatlan. Betörhetetlen.

Mindig is éreztem, hogy létezik belső sárkányunk. Csak nem tudtam, hogy ennek nevezik. A belső sárkányunkat megtalálni, megélni és megszelídíteni - erről szól az itt töltött időnk jó része.(Ha nem az egész - valójában.)

És amire ma ismét rádöbbentem az annak az igazsága, hogy a belső sárkányunkat csak egyféle módon szelídíthetjük meg: szeretettel, tisztelettel, átéléssel, alázattal. Ahogy az indiánok bántak a lovaikkal.

A vadló, Szilaj, még vadabb és elkeseredetten küzdőbb lett a fehér emberek bánásmódjától. A zabolátlan erőt felkorbácsolta a megfélemlítés, az ütleg, az akaratának befolyásolása, a szolga-sorba kényszerítés. És a végén erőnek erejével, törve zúzva, halálra sebzetten is kitört. Mert a lélek nem tűri a láncokat.

Az indiánok közt megszelídült. És nagy tanulsága volt a történetnek, hogy még az indián sem tudta a maga, bölcs, állat-ismerő módszereivel barátjává tenni első körben, de amikor ezt belátta, az ismét bölcs cselekedetre késztette: ELENGEDTE a lovat. (A fehér katona, amikor felismerte, hogy nem tudja betörni, le akarta lőni.)

És a ló, megfelelő helyzetben mellé állt, és ÖNKÉNT, FELISMERÉSBŐL vált a barátjává.

Úgy vélem, ez szép szimbóluma annak a szellemi-lelki fejlődésnek, aminek mindannyian részesei lehetünk, ha engedjük hatni az erőinket és hasonlóan bánunk velük, mint az indiánok a lovaikkal: elfogadással, szemléléssel, átéléssel, SZERETETTEL.

Valaki egyszer megkérdezte itt tőlem, mit értek az alatt, hogy szeretem magam. Akkor nem tudtam volna jól megfogalmazni, de most igen.

Szeretem magam és tanulom szeretni magam olyannak, amilyen vagyok, átélni, és engedni felszínre jönni az erőim, és őket is szeretni. Amikor meglátom vagy átélem őket, bármilyenek is, nem megijedni, hanem elfogadni és szeretni magam velük. Én lenni az, aki első sorban magam mellett állok, aki tudja, mindennek oka van az életemben, még ha sokszor nem is látom az okokat. Annak lenni, aki mindig feltétel nélkül elfogad és szeret.

Szeretni magam, akkor is ha haragos vagyok, és lenni annak, aki megérti, hogy most éppen haragszom, és aki bízik és biztat, hogy időben minden megérik, felszínre kerül, értelme megvilágosodik, és elpárolog, aminek el kell, és utána csak tisztánlátás és béke van. Merni hagyni magam sírni, és nem bánni. hagyni, ha jólesik. Szeretni magam vágyaimban, hiányosságaimban, mindenemmel együtt és nélküle. És soha nem megítélni magam, semmiért.

Tudni, hogy az erőim, részben már tudatosak, sok részt tudatlanul forrongók és bujkálók, az enyémek, és én vagyok az egyetlen de feltétlenül szükséges személy, tudat, aki képes ezeket megismerni, ezekkel élni és hasznossá tenni a maga számára (magát.)

Bele merni nézni a tükörbe és ha meglátom a sárkányt, hálát adni érte. Ő az erőm, amely felrepít, amely elszakít a láncaimtól. Ő vagyok én. csak kicsit még zabolátlanul. :)

Namaszte

Életem egyik első, meghatározó élménye volt elolvasni Weöres Sándornak A teljesség felé c. írását. Azóta sok idő telt el, de időnként újra fellapozok egy-egy részt. Emlékeztem, hogy ő is ír sárkányról, ezt most ide bemásolom:

"Ha vágyaidat kényezteted: párzanak és fiadzanak. Ha vágyaidat megölöd: kísértetként visszajárnak. Ha vágyaidat megszelídíted: igába foghatod őket és sárkányokkal szánthatsz és vethetsz, mint a tökéletes hatalom maga.
Legtöbb ember, ha véletlenül megpillantja saját mélységének valamely szörnyetegét, irtózattal visszalöki a homályba; ezentúl a szörny még-nyugtalanabb és lassanként megrepeszti a falat. Ha meglátod egyik-másik szörnyedet, ne irtózz és ne ijedj és ne hazudj önmagadnak, inkább örülj, hogy felismerted; gondozd, mert könnyen szelidül és derék háziállat lesz belőle."

Igen jó hozzászólások vannak az enyém előtt, parányi adalékként jegyezném meg a bibliai utalást a sárkányról, mely itt a sátán szinonimájaként szerepel. Mihály arkangyal neve szorosan hozzákapcsolódik a sárkánnyal vívott és vívandó harchoz. A Jelenések könyvének 12. részében olvasható, amint Mihály és az ő angyalai viaskodnak a sárkánnyal és angyalaival. Ennek alapján tekintik Mihályt a mennyei seregek vezérének és hívják segítségül a gonosz lelkek ellen vívott szellemi harcban. Egy apokrif irat pedig úgy ábrázolja Mihályt, mint aki Mózes holttestéért viaskodik a sárkánnyal. (A Mihály - Mikáél név jelentése egyébként: "Ki olyan, mint az Isten?", mely jelentés szorosan összefonódik a sárkány ellen vívott harccal, aki gőgjében Isten helyébe akarja tenni magát, s ezt a gőgöt cáfolja, mintegy csatakiáltásként, a Mikaél név.

Évi!
Köszönöm a dícséretet, ez jól jött, mert magától értetődőnek vettem, hogy tudom, amiről írok. Az önbizalmam fejlesztéséhez viszont nagyon is jó, ha tudatosítom azt is, hogy ez nem feltétlenül magától értetődő:)

Sankara!
Nagyon jól tetted, hogy bemásoltad a Weöres idézete, jó látni a pszihológiai összefüggéseket.
Köszi!

Annyira jó és örömteli érzés, amikor közösen hozzuk össze a dolgokat:)

Nagyon félek, hogy ezzel a bejegyzésemmel lezárom a blogot. Remélem nem így lesz. Mégis le kell írnom, hogy fantasztikus érzés végig olvasni a hozzászólásokat. Mindenkitől kaptam legalább 2 értékes gondolatot. Mindenkitől más megközelítést érzek, amik kiegészítik egymást. Olyan egész benyomást kelt bennem, noha csak annyit tudok, hogy nem tudok. És mégis.

Köszönöm.

Tényleg nem szeretném lezárni a témát, csak annyit szeretnék írni, hogy köszönöm, és örülök.

Üdv:
Gyuri

Örülök, hogy így éreztek. És én is köszönöm a kérdést, Gyuri, valójában a te ötleted bizonyult itt nagyon inspirálónak.

Ez a téma, számomra a legizgalmasabb, és csak mostanában kezdtem ráébredni, hogy valahol, bár mélységesen nem tudtam róla, e körül forgott mindig is a "keresésem".

Úgy vélem, mindenki keresi a kulcsait önmagához, a tanítások és szimbólumok ezekhez segítenek hozzá - támpontokká válhatnak, ami mentén érthetővé, láthatóvá, megfoghatóvá, irányíthatóvá válnak dolgok az életünkben, amik az előtt csak sodortak. Számomra a sárkány szimbóluma, az, ahogy ezt a mítoszok, mesék megfogalmazzák, pontosabban ezen keresztül azt, hogyan működik az ember és a világ, egy ilyen, nagyon fontos kulcs.

Amikor rádöbbentem, mennyire elfojtom a saját erőim (annyira, hogy már többször sikerült majdnem megölnöm magam), azt is megláttam, hogy mennyire sok ember teszi ezt a világunkban. Azóta is látom.

Mai napig felfoghatatlan számomra, hogyan lehetséges ez, bár számos okát feltártam, közöttük családi, tudatalatti, kollektív okokat is. Mégis újra és újra megrendít az, ahogyan az ember megtanulta nem felvállalni magát, a milyenségét, azt hogy él, azt AHOGY él, vagy élni szeretne.

Az a tapasztalatom, hogy még most is, hogy már tudatosan viszonyulok az erőimhez, vagy legalábbis a felismerésükhöz és kezelésükhöz, így is sokszor még mindig belesodródom az illúziókba, és nem veszem észre, ahogy a tudatalattim átveszi az irányítást, és egyszer csak újra csak azon kapom magam: azért érzem már megint rosszul magam, mert nem mertem élni.

Szerintem a modern ember sárkánya nagyon erős és nagyon félemeletes. Borzasztó szörny, akit elnyomtak, megaláztak, megbéklyóztak, kihasználtak, megöltek, zsaroltak, felgyújtottak, megerőszakoltak és minden módon bántalmaztak, elárultak, megcsaltak, megkínoztak és mindenekelőtt totálisan elfojtottak mindenféle dolog nevében. Ami lehetett akár maga a szeretet, az angyalok, a vallások, a spirituális tanítások, a hazaszeretet, a gyermekeink életei, a társadalom, a szokások, a családi kapcsolatok. Az érzelmek, az anyagi javak. Az értelem, a tudomány. Minden és bármi.

Nem tudom, van e még tiszta , érintetlen része az emberi léleknek mára. Azt hiszem nincs. És ezért az ember szörnye hatalmasra nőtt. És minél inkább vonaglunk a társadalmi, érzelmi, intellektuális és fizikai önhazugaágainkban, a pocsolyában, amit közösen termetettünk, annál nagyobb erővel igyekszik szabadulni. Pont mint Szilaj a betörési ceremónia alatt. Minél jobban félünk, mi lesz, ha kimondjuk az igazságot, ha belátjuk mit tettünk önmagunkkal és embertársainkkal, és azt, hogy mindezért kollektíven felelősek vagyunk, annál valószínűbb, hogy egyszer az egésszel kell szembenéznünk egyszerre.

Az egész, hatalmasra nőtt, démoni sárkánnyal. Az erőnkkel, amelyet ahelyett hogy tiszteltük volna, hogy mertük volna élni, és hagyni élni, bármilyen is, el akartuk dugni önmagunk és a világ elől. Hogy jobbnak és szebbnek láthassunk, mint amilyenek vagyunk.

Nem mintha baj lenne az, amilyenek vagyunk. Épp ez a lényeg.

Ez egy tévedés. Szimplán, egy végzetes, de akkor is "csak" tévedése az emberi nemnek.

És milyen nevetséges, hogy a megoldás ugyanaz, ami évezredekkel ezelőtt is volt. Megmutatni és megnézni magunkat és egymást. Megnézni a szörnyet. Kíváncsinak lenni rá.

Elfelejteni, hogy MILYEN. Hogy mindenáron megnevezni akarjuk, meg skatulyákba dugni, meg kicsinosítani. CSAK elfogadni. LÁTNI ŐT a maga nemében.

Abbahagyni a bújócskát, az elfojtást, feladni a félelmet, amely ezt szüli. Nem kell keresni az okát. csak tudni, hogy az a megoldás, ha elfogadjuk végre magunkat, a sárkányunkat, és belátjuk, mi, ő vagyunk. Csak sokat kell még "dolgozni" magunkon.

Az a világszemlélet, amit felfedeztem, igazságként megtapasztaltam az életem által azt mondja: nem az az lényeg, ami történik. Az már mindig csak manifesztáció. Minden tárgy, érzés, gondolat manifesztációja annak az erőnek, létformának, tudatnak, vagy mindegy minek nevezzük, ami formátlanul és időtlenül létezik bennünk s szüntelen manifesztációra, a különböző szintek és formákban való megjelenésre tör.

Máshogy fogalmazva ez a belső sárkány. A végtelen és hatalmas erő, amely azonban angyalian tiszta és és ördögien tapasztalatlan, tudatlan. Amiről lehet írni, meg beszélgetni, de soha sem lehet megfogni. Csak megtapasztalani egyszer, egy olyan tudatosság által, amire idővel és tapsztalattal jut el az ember.

Aki ide egyszer eljutott, másnak látja a világot ezután. Semmi sem olyan fontos már mint azelőtt, és minden sokkal fontosabbá válik, más szempontból, mint azelőtt.

Mert megértjük, hogy a sárkányunk velünk van mindig, és a mi felelősségünk megtanulni élni vele, megszelidíteni és megtanulni "szántani" a hatalmával.

Ezért nem értek egyet a bibila tanításainak fordításaival, értelmezéseivel. Nem hiszek az ördögi és angyali erőkben. És abba sem, hogy az angyalok legyőzik az ördögöket.

Ez az illúzió része. A poláris világ illúziójáé. Ez még asztrál-mágia.

Az ősi mesék, mítoszok a sárkány erejéről, nem egy poláris világról tanítanak.

Hanem egy olyan világról, ahol van az erő, amelyet vagy tudatosan használunk, vagy sodor bennüket.

Ha sodor bennünket, akkor ártunk magunknak és másoknak is. Tudatlanul. Ha megszelidítettük, akkor tudatos erővé fromáltuk, amiről mi dönthetünk, mire használjuk.

Inenn a megbocsátás jogos alapja. Nincs mit megbocsátanunk, ha belátjuk, amivel ártottunk, tudatlanul tettük. Erőnk uralma alatt nyögve. Vágyainkhoz kötözve, vagy haragunk vakságától elrémülten.

Innen az ítélet-nélküliség alapja. Mások is küszködnek saját erőikkel. És közösen is ezt tesszük. Miért ítélkeznánk hát más viselkedése fölött??

Jézus is erről tanított és nem kevesebbről. És arról, ami még fontosabb: hogyan szeressük magunkat, hogy megszelidíthessük a sárkányainkat.

Az Ószövetség (az első szövetség) a poláris világ tanításait tartalmazza. A tudatunknak azt a rétegét, amely így éli meg a világot: kettősségben, amelyben az erők harcban állnak egymással.

Az Újszövetség egy magasabb szintet világosít meg: a poláris világban valójában ugyanannak ez erőnek különböző formáival találkozunk. Nincs jó és rossz, nincs ördögi és angyali, csak tudatos és tudattalan. ismert, és ismeretlen. Uralt, és uralkodó.

És ha harcolunk, csak magunkkal harcolunk. A harc is illúzió. csak egy lépcső, egy utolsó lépcső, mielőtt felismernénk a valóságot: amíg küzdünk, ketté választjuk a tudatunkban a világot, és úgy látjuk. Addig áldoztok vagyunk benne, egy mega-háború, az elemek harcának áldozatai. valójában hergeljük a sárkányunkat, megpróbáljuk továbbra is leküzdeni ahelyett, hogy engednénk végre hogy létezzen és elismernénk a jogát a létezéshez. Ahelyett, hogy megtennénk az első lépést a sárkány-szelídítés útján.

Szerintem ha valamin, ezen, nagyon el kellene tűnődnie a ma emberének. A globális háborúk kapujában, a szülőbolygónk pusztulásának, önmagunk életének ellehetetlenítésének a kapujában.

Szerintem a globális katasztrófáról szóló jövendölések is "csak" erről szólnak. Az ember érzi, hogy a sárkánya kitörőben van.

A kérdés csak az: elég bölcsek leszünk e, hogy taktikát változtassunk és behozzuk végre az évezredes lemaradásunkat, vagy harcolni akarunk még tovább?

Mert az élet megengedi nekünk mindkét lehetőséget.

Én nem szeretek harcolni ezzel a sárkánnyal.

Ezért el is kezdtem az sajátom megszelídítését. :)

Namaszte

Ennyi előzmény után a sárkány szelídítésével kapcsolatban kifejtenék még egy gondolatot.
Adjuk a sárkánynak, mint élőlénynek a "bennünk lévő önzés vágya" nevet. Életünk fontos küzdelmei nem külső harcok, hanem az a belső, amit ezzel a sárkánnyal, végső soron magunkkal vívunk.
Bizonyosan próbáltatok már gumilabdát víz alá nyomni, de ha nem, hát el tudjátok képzelni milyen az. Erőkifejtést igényel, ha pedig tartósan ott akarom tartani, állandósítanom kell ezt az erőkifejtést. Ha folyamatosan azzal vagyok elfoglalva, hogy a labda ellenállását legyőzzem, abban nem csak elfáradok előbb-utóbb, de akár bele is betegszem. A labda - természetének megfelelően - nem akar a víz alatt maradni, de mivel nem engedhetem meg, hogy ő nyomjon víz alá engem, meg kell próbálnom jól felhasználni az általa kínált energiát. Ha a labda felfelé törő energiáját felhasználom, mentőövvé is formálhatom, döntéseimmel megszabva kibontakozásának irányát, felszabadítva ezzel erejét. S miközben szilárd partok felé veszem az irányt, közben süllyedő embertársak mentésére is használom ezt az erőt, ahelyett, hogy folyamatosan próbálnám megideologizálni sikertelenségemet és önzésemet.
A sárkány felperzselhet maga körül mindent, de szánthatsz is vele. Ehhez meg kell ismerned, bölcsen felhasználva egész természetedet.

Több gondolat van bennem a témával kapcsolatban, ahogy olvasom az előttem hozzászólókat.

Vannak angyali erők és ellenpólusaként (?) mi itt a blogon most a sárkány erőkkel is foglalkozunk.

A csillagos égen létezik olyan, hogy sárkányfej, sárkányfarok, kígyótartó... (egyenlőre ennyi jut eszembe), de akár hogy töröm is a fejem angyalokkal, arkangyalok neveivel kapcsolatban nem jut eszembe csillag vagy csillagkép... van ilyen?
Hmmmm! S ha nincsen, akkor az mit is jelenthet a számunkra?

A sárkány bennünk félelmetessé válik, ha elfojtjuk/elnyomjuk. Másrészt, más esetekben pedig nem feltétlenül csak félelmetes, hanem erőtadó, bátorságot fokozó is egyben.
Azt hiszem, hogy az egyik álmomban a Sárkánykirály palotájának a kapuja inkább afféle kapuátlépést jelentett, így utólag visszagondolva. S mivel életemnek egy nagyon válságos, nehéz szakaszában álmodtam, amikor az élettől is féltem, mégpedig azt álmodva, hogy az unokámnak meg kell mutatnom a Sárkánykirály palotáját. Ebből lejött az, hogy túl kell élnem egy nehéz életszakaszt, mert az én tapasztalataimat kell átadnom egy új kis jövevénynek, ezzel segítve Őt a földi világon történő eligazodásban.
Szóval az én életemben is van helye és szerepe ennek a témakörnek, nem is kicsit.
Gyuri, újra csak örülök, hogy felhoztad a sárkánnyal kapcsolatos gondolataidat, kérdéseidet.

Ha még egy kicsit boncolgatjuk, ki tudja mi mindenre jövünk rá így együtt??

Az egész, hatalmasra nőtt, démoni sárkánnyal. Az erőnkkel, amelyet ahelyett hogy tiszteltük volna, hogy mertük volna élni, és hagyni élni, bármilyen is, el akartuk dugni önmagunk és a világ elől. Hogy jobbnak és szebbnek láthassunk, mint amilyenek vagyunk.

Nem mintha baj lenne az, amilyenek vagyunk. Épp ez a lényeg.

Ez egy tévedés. Szimplán, egy végzetes, de akkor is "csak" tévedése az emberi nemnek.

És milyen nevetséges, hogy a megoldás ugyanaz, ami évezredekkel ezelőtt is volt. Megmutatni és megnézni magunkat és egymást. Megnézni a szörnyet. Kíváncsinak lenni rá.

Amikor indítottam ezt a blogot találtam magamban valamit. Nehéz megfogalmazni. Talán Aiditi írta leh legszebben:
"..., akit elnyomtak, megaláztak, megbéklyóztak, kihasználtak, megöltek, zsaroltak, felgyújtottak, megerőszakoltak és minden módon bántalmaztak, elárultak, megcsaltak, megkínoztak és mindenekelőtt totálisan elfojtottak mindenféle dolog nevében. Ami lehetett akár maga a szeretet, az angyalok, a vallások, a spirituális tanítások, a hazaszeretet, a gyermekeink életei, a társadalom, a szokások, a családi kapcsolatok. Az érzelmek, az anyagi javak. Az értelem, a tudomány. Minden és bármi."

Egy ilyen elfojtott valamit találtam. Volt hozzá egy adag bűntudat. Próbáltam rájönni, mi az. CSak valami olyasmit találtam, ami a kisgyerekkori önmagamhoz kapcsolható. Amolyan facérság, kíváncsiság, gyerekesség szerűség jött elő. Nem tudtam eldönteni, hogy a forma "a sárkány" az tényleg sárkány; vagy csak a kiváltó, utolsó csepp - Paff-klip - miatt véletlen+lényegtelen forma.
És még olyan érzésem is támadt, hogy nem csak nekem lenne dolgom ezzel a sárkánnyal, hanem ez amolyan közös. (De nem tudom kinek.)
Leginkább azért voltam bizonytalan, mert 2 fontos tényező a PAff-klipben is megtalálható (gyerekkor - sárkány). És az volt a kérdés, hogy belül ez megvolt, és ezt ugyan így megtaláltam most kívül - mint figyelmeztetés; vagy amolyan belül forma nélküli érzést volt könnyebb egy megtalált formában megismerni.

A hozzászólások segítettek. Mondjuk, hogy a sárkány, mint forma az jó, megőrzöm. Na már akkor már csak meg kellene barátkoznom vele. Valakinek használható tanács, ki miként lát neki, valami technika? Kihogy "neveli" sárkányát?

Eszembe jutott egy filmcím. Az Avatar vetítésénél reklámozták. "Így neveld a sárkányodat".
Letöltöttem, megnéztem. Próbáltam valami hasonló mélységben elemezni, mint a "Szilaj-elemzés". Mivel még nem érkezett ezzel kapcsolatos hozzászólás, lehet, hogy nem nagyon néztük ezt a mesét? Szóval nem szeretnék előítéletet kiváltani a filmhez, de a egy "Szilaj" mélységű elemzésnek örülnék. Kiváltképp a sárkány fészek kapcsán. Kiváncsi vagyok, mások szerint a filmben a sárkány minek a szimbóluma, és minek a szimbóluma sárkány fészek? A befejezést hogy értelmeznénk?

Szép napot!

Üdv:
Gyuri