Elmélkedés
Saját játékszabályaid szerint élsz.
A számodra fontos szabályokból fog állni az életed.
A fontos szabály nem biztos, hogy pozítiv.
Saját határainkat a teljesületlen vágyainkon keresztül ismerhetjük meg.
A teljesületlen vágyakat nem a kioltásukkal kell csökkenteni.
Teljesületlen vágy: - megfontolással magam fölé helyezett korlátok
- a határokat az ego építette.
Nem lebontani kellene, hanem az egot is kiterjeszteni.
Csak az a jelenség provokál, ami akar tőled valamit. A többi üzenet.
A világ tökéletes. A tökéletlenség érzése a mi észlelésünk és a saját elképzelésünk eltéréséből fakad.
Az erő növekszik, ha adok belőle.
Minden érted van
Ha egy cél elérése közben az út módosítására kényszerülsz, akkor ez azért van, mert ott valamit észre kell venned, de te a dühöngés miatt nem látod.
Ha valami elmúlik és semmi nincs helyette, akkor nem vetted észre.
Minden egyszerre vagyok. Annak tartom magam, amit átélek, de tudni kell, hogy minden én vagyok. Az eleve elrendelés és a szabad akarat kettőssége egyszerre létezik.
Póráz használata esetén mindegy, hogy kinek a kezében és kinek a nyakán van - egyik sem tud szabadon elmozdulni
Hozzászólások
12 hozzászólásSzámomra gyöngyszemek. Átolvastam őket kötözködős szemmel is, de lesiklottam róluk. Szóval tetszenek. felacso
Nahát pontosan ez az, hogy nem látod, amit észre kéne venned. Mi vagy ki segít ebben a " meglátásban" mert, ha nem vetted észre, holnap se fogod. Mindenhol azt olvasom, hogy figyelj, Jó , figyelek, de mire? a saját érzéseimre, a másik érzéseire, a világ érzéseire, és mi az amit meg kellene látnom ebben a nagy odafigyelésben. Jó néhány ember nem figyel semmire és mégis csuda jól el van. Na jó, mondjuk ez látszat, de nem gondolkodik ilyen mélyen, s valahogy az élete szép simán pereg. Ha tudnám, hogy mire kéne figyeljek, igazán figyelnék. Másból sem állok, csak figyelemből és azt már elértem, hogy lassan magamat sem tudom összekapni. Azt tudom, egyedül, hogy mit akarok, de lehet, hogy nem lesz időm kivárni. Hová lesznek a célok, ha mondjuk elfogy az idő? Én olyan egyszerűen szeretném, egyszerűen elmondani , hogy mit szeretnék, vagy akarok és szeretném ha teljesülne. A természet is egyszerű, velünk emberekkel miért olyan komplikált? Valószínű nem látom a fától az erdőt
Az idő nincs és végtelen. Különben is te adsz jelentőséget a dolgaidnak.
Akik csoda jól el vannak (szerinted), azok még vagy már nem tudatos szinten figyelnek.
A hétköznapi tudatunk korlátos, az akaratunk korlátos. A szemünkkel akarjuk tartani a Napot.
Na ezt magam sem értem. Bocs, hogy ilyen lendülettel osztom az észt.
Az életük simán pereg, mert nem a hétköznapi tudatuk akar mindent irányítani, a legszűkebb keresztmetszeten átnyomni a folyót.
Minden szintnek meghagyja azt a feladatott, amire az a természeténél fogva a legalkalmasabb, a tudatát csak kérésre használja, meg hogy
a szívéből fakadó indíttatások megvalósításához, megtalálja azt a módot, ami ennek a hasadt világnak a valóságához legjobban simul.
Ha valamit az ajándékba kapott körülményeknél, és és azoknak a saját magukból fakadó változásánál
jobban, gyorsabban, hamarabb(, vagy valami egészen mást nem odaillőt) akarunk, akkor jön az erőlködés, ügyeskedés, csalafintaság, hazugság, és önmagunk kisiklásának foglyaivá válunk. Szenvedünk.
A csepp nem látja a tengert. Mégis mindegyik fontos, mert csak az összességük által tenger a tenger, és noha egyénné válva mindegyik pótolható, és mégsem, mert nem lehet tudni, hogy melyikük (lesz) az utolsó pótolandó, amelynek a hiányával megszűnne a tenger.
Mindig meg szoktam kérdezni magam, hogy most mit kell éppen csinálnom, és végrehajtom. Csak arra kell figyelni, hogy ne mások mondják meg. Serkenhetnek de csak a te belülről fakadó kiteljesedésed felé. felacsó
Kössz! Pontossan ezt csinálom. Át akarom nyomni a folyót a legszűkebb keresztmetszeten. Komolyan, honnan tudtad? Ilyen átlátszó is vagyok én? Te Jó Ég, hogy mennyi mindent nem veszek én észre ebbe a nagy figyelésben. Rengeteget segítettél te is és Eta is- Megfogadom, amit mondtatok és megpróbálom. A hogyanját nem tudom, de komoly útmutatás volt számomra. Így még sehol nem mondták meg nekem, hogy hol is hibázok én. Ilyen egyszerű is volna? Ha igen, akkor örülök neki, kevés vagyok én a bonyolult dolgokhoz, vagy túlbonyolítom. Hogyan érem el, hogy ne akarjam annyira azt még nem tudom. Nem tudom, hogy a figyelemelterelésnek hányféle módja van, de rajta leszek. Köszi mégegyszer. És oszd az észt, mert rámférne, ahogy a mellékelt ábra is mutatja.
Hihi! Kedves Macska!
Ez nagyon jó! Fején találtad a szöget. Viszont, ha úgy kerülöd meg a fádat, hogy közben nem a fádat nézed, akkor egyszercsak olyasmiket is meglátsz, amikről eddig még csak nem is álmodtál.
Sokan túl messzire teszik a vágyuk célpontját. Ez nem lenne még akkora baj, ha képes lenne felosztani a célhoz vezető utat apró szakaszokra - hogy legyen közben is sikerélménye. Ha ezt nem teszi meg, akkor hamar elfárad és a csalódottság rengeteg energiát kivesz belőle.
Egy példa:
Szeretnék egy lakást - ez a végcél. Mi kell hozzá? Természetesen pénz. Mi kell ahhoz, hogy pénzem legyen? Egy jó munkahely (eszedbe ne jusson azt mondani, hogy a lottó ötös, mert már el is buktad a célt!). Ha van munkahelyem, de nem elég a keresetem, akkor mi kell ahhoz, hogy olyat találhassak, ahol megfelelő a bérem egy esetleges kölcsön felvételéhez? Nos itt bejöhet a továbbképzés vagy, ha nem a képzettségemnek megfelelő a jelenlegi munkám, akkor új állás keresése. Ha végre megvan az állás, akkor meg kell találnom azt a bankot, ahol számomra megfelelő kondíciókkal adnak lakáshitelt. Mi kell ehhez? Igencsak körül kell nézni, hogy melyik bank mit ajánl. Ha megtaláltam a bankot, akkor meg kell találnom a lakást. Mi kell ehhez? Hááát, az ölembe nem fogják pottyantani - az biztos! Tehát, fel kell szednem a kis popómat a székről és el kell indulnom lakást keresni. Stb. stb. stb.
Ha így megyünk végig - és esetleg még le is írjuk az egyes fázisokat - mondjuk kifüggesztjük otthonunkban egy olyan helyre, ahová gyakran pillantunk, és amikor egy-egy fázison sikeresen túljutottunk, egy jó rikítós színű "pipát" rajzolunk a már teljesített szakasz mellé - akor át tudjuk élni a sikerélmény, ezáltal hatalmas töltést kapunk a folytatáshoz.
Ha nem is értesz velem egyet - talán egy próbát megér! Mit gondolsz?
Eta
Szia és köszi! Hát persze, hogy megpróbálom. Túl gyorsan akarom, bár ki tudja, hogy mi a gyors. Felacso írta, hogy az idő végtelen. Így is van, de én ebben az életemben szeretném, ha lehet és ha kérhetem. Másfél éve nem megy, vagyis inkább döcög, ez a helyesebb. Igen, így van, állandóan a fát nézem és nem látok mást. Megpróbálom, ahogy mondtad, igazad van. És köszönöm Neked is és Felacsónak is, most olyan, mintha kinyílt volna a szemem. Nézni nézek, csak már nem látom, hogy mire is? Részcélokra. Az előzőekben írtam, hogy olyan jó érzés volt átadni, valami másnak az egészet, olyan megkönnyebbülést okozott. A kemény valóság szintjén, viszont a szavaim mást fejeznek ki, mást, mint amit érzek, de talán megtalálom az egyensúlyt. Mégegyszer köszi, rengeteget segítettél és segítettetek. Ne hagyjátok abba!!!!!!!!