Jézus feltámadása nem egyéb, mint bazári látványosság. Egyszerűen nem igaz!
A liturgia, ahogyan a sírig eljut, az én szempontomból, most nem annyira lényeges. Nem az a gondom, hogy hogyan jut el a test a sírig.
A gondom az, hogy miként támad fel?
Fel kell tenni a kérdést, hogy mi a meghalás folyamata, és abból a folyamatból, vissza lehet-e fordulni a mi anyagi világunkban?
Az én teóriám szerint, ember szülte, emberi testbe. Isteni szellemiségű, de ugyan olyan fizikai testtel, mint amilyen nekünk is van. Mi is Isteni szellemiségűek lennénk ugye, ha nem a testtudatunkkal töltenénk létezésünket, hanem az Istentudatunkkal. Az már jó eredmény, hogy tudjuk, hogy a tudatok rétegződnek bennünk, csak még meg kell tanulni használni a legmagasabb szintű tudatot.
Tulajdonképpen azt mondom, hogy akár meg is történhetett a feltámadás, és a molekuláris visszarendeződés. Én azt vallom, hogy amit ember ki tud találni, tehát gondolat formájában megtud jelenni, az a mindenségnek egy potenciálja, tehát lehetséges.
De mégis követve a történéseket, az ó és újszövetség közötti ideológiai különbségeket, arra felé tendálok inkább, hogy nem támadott fel.
Maga az áldozati szereppel már nem egyéb történik, mint a zsidó liturgia követése, tehát az áldozat bemutatása, az istennek, akinek feltétlenül vérre és életek kioltására van szüksége a megenyhüléshez. Csak a zsidóknak van ilyen véres Istene egyébként a világvallások között.
Ha Jézus az áldozati bárány, akkor felmerül a kérdés, hogy ki áldozza, és kinek, és milyen okból?
Az áldozatot a zsidók mutatták be bűneikért való engesztelésül, Istennek, aki a bűnök büntetését az áldozatra testálta, tehát a feláldozott hordozta el a büntetést. Ma is ezt csinálják a zsidók egyébként, bűnbakot keresnek, vagy képeznek …
Jézus kapcsán azt dominálják a keresztény tanítások, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz benne el ne vesszen. Vagyis Isten áldozta volna fel a saját fiát, saját magának? Érezzük, hogy valami nem stimmel.
Aztán, az Isten az élők Istene, nem a halottaké. Aztán Jézusnak mondja egy ember, hogy hadd menjek, hadd temessem el atyámat, és aztán követlek: Erre Jézus: hagyd hadd temessék el a halottak a halottaikat.
Teljesen érthetetlen számomra, hogy az élők Istene, miért akarna áldozatot, miért akarná bárkinek a halálát, amikor még azt is írja a biblia sok helyen, hogy féltőn szerető Isten, amit úgy is értelmeznek, hogy féltékeny (milyen emberi :DD), de úgy is, hogy félti, tehát vigyáz arra ami az övé, nem engedi át az ellenségnek, ha már egyszer megszerezte. És főleg a fiát, miért áldozná fel, amikor a gonoszságot egy csettintéssel eltudja tüntetni a mese szerint ugye.
Sorolhatnám még az írás ide vonatkozó részeit, de már ebből is érezzük, hogy Isten nem igényel áldozatot, vagyis senkinek a halálát, nem kívánja. (Lehet, hogy azért születünk mindig újjá, mert mindig meghalunk? Tehát rá kellene jönnünk, hogy miként ne haljunk meg???)
Jézus tehát nem lehet áldozat semmiképpen, legalább is nem lehet fizetség az isten számára. Az írás mégis azt ordítja, hogy áron vétettetek meg, tehát Jézus volt az ára annak, hogy aki hisz, el ne vesszen, és Jézus vére tisztít meg stb... Megint csak a zsidó mentalitás, amelyik még Istennel is alkudozna, és érdekes módon, Istent a saját fiával zsarolná meg, az emberiségért cserébe. És a tehetetlen Isten, mert úgy szerette a világot, feláldozza, tehát kivásárolja a fiáért az emberiséget az ördögtől, mert tudjuk ugye, hogy néki adatott minden hatalom ezen a földön.
De ez nem igaz, hiszen az Isten az élők Istene, nem akar halált. Senkiét sem akarja, és főleg nem ál le alkudozni az ördöggel :))
Vagyis ha Jézus nem áldozat, akkor a megváltás nem valósulhat meg azon a módon, ahogyan tanítják. Ergó Jézus halála érdektelen a megváltás szempontjából, hiszen Isten nem igényel áldozatot, az csak a zsidó liturgia része, amit a kereszténységbe így örökítenek tovább. Az is kivillan ebből a hangulatból, hogy talán nincs is helye a megváltás intézményének, csak ezt akarják elhitetni az emberiséggel, talán éppen az eredendő bűn intézménye miatt, amit a teremtéstörténet cáfol, még a kezdetekkor :))
Ha viszont nincs eredendő bűn. Nincs igény a megváltásra sem, a feltámadása is érdektelenné válik így, hiszen hiába megy a pokolba és győzi le a démonokat, nincs vásárlóértéke a halálának, mivel ilyen alku sem jöhet létre, amelyben Jézus élete a fizetőeszköz.
Hiába lenne a feltámadás, hiába lenne a megjelenés a tanítványok előtt, hiába a Tamáskodás, és az egész hiábavaló.
Nem gondolom, hogy Jézus a megvilágosult Istentudatú ember, ne látta volna előre, vagy legalább utólag, hogy ez az egész hacacáré teljesen értelmetlen (túl azon, hogy létre sem jöhet). Ha pedig tudta, nyilván egy Istentudatú ember, nem csinál ilyen felesleges dolgokat, mert ha a megváltás kiesik a kosárból, akkor az egész nem más, mint bazári látványosság.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Hozzászólások
131 hozzászólásAkkora vitát keltett ez a téma, hogy hihetetlen :)
Jézus-hívőknek: Azt mondjátok, Jézus értünk ment a keresztre.. Ezért? Ezért ment a keresztre, hogy utána a hívei a Biblia idézeteit szónokolva támadják embertársaikat? Megváltottnak érzitek magatokat, csak mert élt valaha egy ember, akit megfeszítettek a kereszten? Hogy válthatna ő meg titeket, ha magatokat sem tudjátok megváltani?
Nem Jézus-hívőknek: Ha nem hiszitek el, amit a HoliBájböl ír, akkor minek rajta ennyit marni egymást. Ők elhiszik, ti nem. Ettől még a Biblia nem lesz átírva, és a hívek sem fogják elfogadni, hogy ti nem vagytok hívek. Érdekes, mert egyik oldalnak sem ez lenne a lényege, de na..
Egyébiránt meg most már idepötyögöm az én elméletemet is. Jézus élt (tökmindegy kitől fogant), Jézus figyelt, Jézus megvilágosodott, aztán Jézusnak keresztre kellett mennie. Nem miattunk, dehogy miattunk. Maga miatt ment keresztre. Magát váltotta meg. Elvégezte a dolgát, végigért az útján, megértette az életet. Most meg nem érti, hogy mekkora hűhót csapnak körülötte az emberek, akiket állítólag megváltott a halálával. Szerintem a Bibliából ennyit érdemes leszűrni. Hogy van célja az életnek, csak sokan nem látják.
Jézusnak soha életében eszébe nem jutott volna, hogy a nevében majd embereket ölnek, nőket égetnek el máglyán, és írnak egy több száz oldalas regényt róla, amit arra használnak fel, hogy családokat csalogassanak a vidámvasárnapokra, ahol mindenkinek a júdáspénzre fáj a foga..
Részemről ennyi. Aztán ha akartok még veszekedni, hajrá, de szerintem sok eredménye nem lesz.
Lehet ez most agresszív kommentnek tűnik bocsánat, de én csak próbáltam véget vetni az egy helyben toporgásnak. Mert ez a téma szerintem már rég beoffolt (szerintem már 2000 éve de ez már csak az én véleményem), és csak a konfliktust eredményezi meg az egység megtörését.
>Lehet ez most agresszív kommentnek tűnik<
Nem, ez spiri a javából!
Gratula...
"De hol vagy Te magad ebben? Hol vagyunk mi ebben a történetben? Kinek és miben segít ez vita az előrelépésében?"
Nekem segített kicsit mélyebben belelátni HM lelkivilágába, ezáltal a régebbi magaméba, még ha csak pillanatokra is. És a többi szereplő gondolatai is megérintettek, új felismerésekre vezettek saját életemmel kapcsolatban.
Miután a blog címe HM ténymegállapítása, és az első pillanattól benne volt - nem is titkoltan - a provokációs szándék, kíváncsian vártam a végét.
Szerintem HM nagyon pontosan tudta, hogy ebben a témában érdemi hozzászólásokra nem nagyon számíthat. Mást várt és mást is kapott...
A nagy előremenetben néha talán érdemes kicsit hátratekinteni, még akkor is, ha valaki nagyon érzi, hogy merre van előre.
És azokban a pillanatokban talán jobban meghallja az ember a segélykiáltásokat is...
Igen , én is így gondolom, hogy bizony benne vagyunk ebben mi is.
Én például most jöttem rá, hogy még mindig nagyon sok bennem a kétség, és hogy bizony még mindig nem raktam helyre magamban kereszténység és az ezoterikus gondolkodás elemeit.
Valszeg ezért is zaklatnak még mindig a Jehovák.
Abban viszont igazad van hogy nem egészen ide való ez a téma, csak hát úgy tűnik itt most úgy és olyanok akadtunk össze akiknek rendbe kell tenni ezeket a dolgokat, ahhoz hogy tovább léphessenek.
Noa
Az önismereti iskola a gondolat, a megértés mentén közelít az elfogadáshoz és az Egységhez. Mint írtam, elég hosszú út, mert a végtelenségig lehet kutakodni lefelé is, meg felfelé is... mégis marad ami még érthetetlen, és ezért még nem tudom elfogadni. Magam is ilyen vagyok, mint ahogyan a többség ezen a honlapon - gondolatorientált. HM egy felnagyított tükör a számunkra... aki még ilyenebb.
Egy nagyon lényeges momentum van itt - a másik iskolában, amelynek minden fajta vallásos hit a kezdő szintje, a keleti tanokban pedig a bhakti útja (pl Ganga) a magasabb oktávja - az odaadás, az áhítat, az Istenimádat, a személyiség elsekélyesítése, fontosságának csökkentése a lényeg. Itt az elfogadás van előbb, és a megértés, az önismeret egyáltalán nem fontos, sőt ördögtől való. Talán később, felülről, a Minden megértése és átlátása is megjön egyszer. Az előbbi út inkább a Nyugat (Freud) útja, és a páratlan, kiáradó, önérvényesítő/önmegvalósító csakrákon keresztül megy, az utóbbi a Kelet (Buddha) útja, és a páros, befogadó, kapcsolatépítő csakrák mentén vezet. Ezért lenne fontos tudni mindenkinek magáról, hogy ki melyik stádiumában tart a saját fejlődésének. Mindjárt könnyebben meg tudná érteni embertársát is, kevesebbet "tükrözne" és egózna...
A hetedik csakra - az Egység - már se ilyen, se olyan. De hozzá (vagyis a személyiség végső beavatásához/megvilágosodásához) a 2.>4.>6. befogadó csakrás út esik közelebb, mint az 1.>3.>5. Az 5. csakra az önkifejezés, megértés, ráció, kreativitás, önmegvalósítás szintje (iebben van még egy közbülső new ages, zöld szint is, ahol az energiaérzékelés, és egymáshoz kapcsolódás nagyon fontos, de erről írok egy külön hsz-t). A lényeg, hogy az 5. rációs szintről, különösen, ha alatta a szívcsakrás szint sem volt kimunkálva - nagyon nehéz önmeghaladást gyakorolva a 6. csakrába kerülni, vagy nem lehet azt átugorva a 7.-ig jutni. Vissza kell lépni a szívcsakrába, és úgy lehet egyszerre annak magasabb oktávját, az igazi spiritualitást a 6.-ban erősíteni. Vagyis a Hitet, az odaadást a kapcsolatokban és az önfeladást Istennek a spiritualitásban - nem lehet megkerülni. Az utak az Egységtudatban összefutnak, de előtte a módszerek valahogy kölcsönösen kioltják egymást. (Persze, olyan út is van, hogy 3.>4.>5.>6.>7. csakra, de itt most a szembenállás értelmezése a téma. Vagy talán lehet a két utat váltogatni, de semmiképpen nem egyszerre járni)
Gyanítom, hogy az UÁ féle fanatikus vallásosok itt a honlapon, vagy talán a Jehovák is, azért jelennek meg, hogy az igazi Hit, a "mindenáron megértés" nélküli befogadás szükségességére is emlékeztessenek minket, amin dolgoznunk kell. Vagy akár az értelmetlen, vakbuzgó hit kártékonyságára. Attól függ, kit honnan érint meg. HM megjelenése ugyanezt mutatja a másik oldalról - nem lehet csak elméletekkel Istent elérni, egyszer abba kell hagyni az agyalást, de ugyanakkor a megértés, a megkülönböztető képesség fontosságát is jelképezheti. Tehát nem véletlen a kialakult szituáció, és kölcsönösen "profitálni" lehet belőle, ha felismerjük ennek lehetőségét. Hogy ebből HM, vagy mi mennyit tudunk elfogadni és hasznosítani - ki fog derülni.
A gondolatorientáltság, a megértés (dzsnána) útja egyébként a Mágus útja más néven... a személyiség érlelésének és végső feloldásának alkímiája. Veszélye a fekete mágia, amikor a megszerzett tudás a személyiség önös érdekeit szolgálja, sorsunk irányítási képessége nem az Egység, a feloldódás felé irányul, hanem megragad a személyiség szintjén.
Az érzésorientáltság, a hit és önfeladás (bhakti) útján a vakhitbe való visszacsúszás, a pártoskodás, szektásodás, és a tudatalattiba száműzött tartalmak elfojtása a veszély. Ezt az utat járni a mai nyugaton, nem szerzetesi körülmények között és 6. csakrás szinten - ha őszintén átérzi valaki, és nem csak a viselkedésében majmolja - magasztos és nehéz feladat. Nem fiatal lelkek járják. Ők nem azok, akik ide járni hittéríteni... minden tiszteletet kiérdemelnek, mert előttünk járnak.
Azok a vallásos emberek, akik hitükben a 6. csakráig "finomodtak" (szentek, boldogok, vagy pl. A. Mellow), még ha ki is maradt a megértés foka náluk - már el tudják fogadni az ezotériás, belső istenkeresést is. De a szívcsakra szintjén még üldözendőnek tartják (inkvizíció).
Akik pedig az önismeretben az önmegvalósításon túlra, az önmeghaladásig jutottak - a Hitben, az önátadás magasabb oktávjában felismerhetik a visszatéréshez szükséges utolsó lépcsőfokot.
Na kéremszépen!
Pontosan ilyen hozzászólásokat vártam. Egyáltalán nem volt eredendő szándékom, a provokálás, főleg azért nem mert én abból a feltételezésből indultam ki, hogy egy ezoterikus közeg, hajlamosabb lesz a kereszténységgel szembehelyezkedni, ezért némi kritika mellett egyetértő hozzáállással fogok találkozni.
Na amit megláttam, és itt igen is kapcsolódónak látom ezt a témát az önismerethez, hogy azok akik az ezoterika mézes-mázasságánál leragadtak, és más dolguk sincs, mint az egózást meg a tükrözést szórják kétkézzel, miközben rám árasztják, mind azt a belső problémájukat, ami bennem bosszantja őket. Hogy egyiküket sem kértem fel személyi urológusomnak, hogy engem tükrözgessenek állandóan, és közben minduntalan önismeret fejlesztése helyett folyvást engem akarnak megjavítani. Holott én azt várom el, és mért ne várhatnám, hogy példát mutasson mindenki abban amiről prédikál. Különben bekerül a borivóvízprédikátor skatulyájába, és onnan alig lehet kimászni, még ha hagyná is az ember.
Elkezdtek szeméyleskedni, lévén, hogy tárgyi tudásuk, nincsen sem a kereszténység, sem az ezoterika témakörében. Tipikus szektás, alázattól mentes magatartás, hogy akkor elkezdjük a személyt ellehetetleníteni, hiteltelenné tenni, de ami legkönnyebb kitiltani (mert volt egy ilyen hozzászólás is) Mekkora önismereti kvalitás, hogy aki nem tetszik azt kitiltjuk, nehogy már megzavarja itt a nyáladzásunkat.
Na most én ezekszerint túl egoista vagyok ahhoz, hogy hagyjam ezt szó nélkül:))
A haramadik típust pedig azok képviselik és sokan vannak, aki szintén keresztény közegből vergődtek el idáig, ahol vagyunk is. Ők azok, akik valamennyire azért kapaszkodnak a bibliai gondolatokért, és magam is egyébként, de meglátták már azt a probléma-halmazt, amivel a keresztény világ küzd.
Méghogy nincs köze az önismerethez ennek e cikknek? Nem is olvastam ennél hatásosabb cikket, ami ennyire kihozta volna az emberekből a valódi belső világukat.
Ez nem egó, hanem tény.
Ha valamiből, hát ebből a cikkből aztán lehet tanulni.
De a cikkel pontosan az volt a célom, hogy esetleg hátha bele ütközik valaki, aki magasabb szinten bírja az ezoterikus tanokat, és az írásomat, mint rendszert látja meg, és az arról kialakult képre asszociációi keletkeznek, és azt majd leírja nekem, ahogyan, most te ezt tetted.
Tehát én megláttam az ezoterikus közeg rétegeit, és lasssacskán megismerek egy ember, aki olyan színvonalon bírja az ezoterikát, akitől majd hajlandó leszek tanulni, elfogadni, és ha saját személyiségemet nem is silányítom el, de megfelelő mértékű képesség és ismeret társul majd bennem, ahhoz, hogy a szellemi éréval felvehessem a kapcsolatot, és valóban új területek kapui nyíljanak meg a számomra. Nem egó kérdése az, hogy az ember, nem vállal közösséget mondjuk mester-tanítvány közösséget valakivel. Egyszerűen ha valaki nálam jóval alacsonyabb színvonalat képvisel, az engem akaratlanul is félrevezetne, és sarlatánság áldozata lennék, meg tulajdonképpen az ő szintje alatt lennék, ha elfogadnám a tanácsait. Ezért előbb a megismerés, és csak utána lehet szó tanácsadásról, tanításról pedig kizárólag csak ha a tanítvány jelölt kéri.
Én voltam a 90-es években harcművészeti oktató. Tudom, hogy milyen a tanár-tanítvány viszony, és alapvetően szükséges, hogy a tanár lényegesen magasabb szinten álljon, a tanítványnál. Én is csak olyantól tudom elfogadni a tanítást, akiről azt gondolom, hogy abban amit megakarok tanulni lényegesen elmélyültebb tudással rendelkezik.
Ezoterika területén nem titkolt vágyam, hogy találjak egy alkalmas embert, akit el tudok fogadni, mint útmutatót, mint tanárt. Ezen a területen, készségesen elfogadok tanítást. De nem akárkitől.
például egymondatos bölcseknek kifelé ál a rúdjuk a pixisből :))))
Szóval kiváló alkalom ez a cikk, hogy lássam, ki az akitől biztosan nem fogadok se tanácsot, főleg nem tanítást. Nem egó, hanem felnőtt ember vagyok, nem óvodába akarok járni. Egy óvónő/bácsi nem tud olyat adni nekem, ami az én képességeimhez harmonizálna.
Szóval...
A cikkemet összességébe véve igen hasznosnak találom :))))
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Csak egyet vegyél még figyelembe, mielőtt kidobod: a tükrözés az önismereti munka egyik leghatékonyabb eszköze. A "másik oldalról" a pszichológiában kivetítésnek hívják, és nem egyéb, mint pszichés hárítási mechanizmus. Amit mindannyian csinálunk, és csak a kapcsolatokban, a másik segítségével ismerhetünk fel... pl. a pszichológussal való kapcsolatban, ha nincs olyan szintű társkapcsolatunk, ahol legalább az egyik fél tudatos ezen a téren. Mert nem látunk, láthatunk rá önmagunk tudatalatti részeire, és ennek eszköze, gyógymódja a másik általi tükrözés felismerése. Ha már az urológiánál tartunk, még mindig jobb, mint egy fölöslegesen elvégzett műtét...:))
Ha nem mész bele ebbe a tükrözési folyamatba az érzések tudatosításával, vagy inkább nem engeded a folyamatot magadon végigmenni, akkor semmit nem tudsz meg önmagadról. Ilyen értelemben mondtam, hogy a kiváló cikkednek nincs köze az önismerethez... Hogyan is lehetne, ha Te magad, és a viszonyulásaid a történtekhez nincsenek benne?
Lehet a tükröt tudatosan tartani valakinek, amíg fel nem ismeri a saját hiányosságát, ezzel segítve a fejlődését. Vagy lehet a saját hiányosságaim másokban látott tükröződését kutatni magamban, ekkor elég, ha én vagyok elég tudatos benne, a másik csak eszköz hozzá, akit a sors rendelt mellém. Mi itt a honlapon ezt játsszuk egymással, néha egózásba csúszva, de vállalva a tükrözés fájdalmait.
Amerikában divat pszichológust tartani, és lassan lúzernek nézik, akinek nincs. Itt egymásnak nyújtunk ilyen szolgáltatást, csak a regisztrációnál nincs kiírva...:) De még a katolikusok is eljárnak gyónni, meg még a csajok is tudják, hogy a "kibeszéléssel" csökken a belső feszültség... Mi, rációs pasik ennyivel hülyébbek volnánk?
Mondok egy másik nézőpontot. Azzal, hogy Téged itt elkezdtek "tükrözni", tulajdonképpen egy ingyen meghívót kaptál az önismereti munkához. Amin felháborodtál, és ahelyett, hogy kihasználtad volna a magad megismerésére - személyeskedésnek vettél és visszautasítottad. El lehet menni pszichológushoz ilyen célból - min. 5000 Ft/óra az ára. Az lehet, hogy szakszerűbb lesz, de ugyanezzel módszerrel lehet ott is találkozni. Remélem, most nem azon kapod fel a vizet, hogy pszichológushoz küldelek... mindenkinek szüksége lenne rá a mai világban. Jobb esetben ő a jól megválasztott élettársunk, vagy a barátunk.
A játék vállalása helyett küldtél egy viszont meghívót egy szellemi csörtére. Amiből max az derülhet ki, hogy kinek van nagyobb tudása az írás tárgyában. Nyilván Neked. Vagyis kockázatmentes győzelmet szerettél volna aratni idegenben... Miért? Ettől megerősödhetsz, energiát szerzel, mint Éva dicséretéből, és jól érzed magadat. Egy ideig...
Aztán szükség van a következő csörtére, ha ebben vagyok jó... de kinek van rá szüksége? Melyik személyiségrészemnek ott a pincében? Én kíváncsi lennék rá, hogy ne akarjon folyton ő engem irányítani. És a visszautasítással az önismeret - hogy pl. mitől van elfojtott düh bennem, miért szeretném a figyelmet felkelteni és birtokolni - nem lett tisztább, továbbra sem irányítható, ami bennem zajlik. Valami féregprogram irányít akaratom ellenére. Az érzések elkerülésével nem lehet a tudatalattit feltárni. De valahogy úgy lehet, ahogyan Anita a "Őszinte érzelmi élet"-ben csinálja.
Egyébként az ezotériában nem találod meg, amiről írtam, hanem az integrálpszichológia és a spiráldinamika foglalkozik a tudatfejlődés szintjeivel és fejlődési vonalaival. Pontosan az a baj az ezoterikusoknál is a spiritualitás fejlesztésében, hogy a különböző szintekhez különböző módszerek és megtapasztalt élmények tartoznak. A new ages kínálatban ezt vajmi kevesen látják át, nem tudván milyen tudatossági szinten tartanak.. csak tántorgunk egyik iskolából, módszerből, tréningből a másikba, s a belső káosz ahelyett hogy tisztulna, még egyre csak növekszik.
Itt ragadnám meg az alkalmat, ha már ennyit írtam róla, hogy mindenki szíves figyelmébe ajánljam a május 23-i "Az én Utam - életfeladat felismerés" tanfolyamot: http://onmegvalositas.hu/program/en_utam_eletfeladat_felismeres_tanfolya...
a tükrözés az önismereti munka egyik leghatékonyabb eszköze.
gyógymódja a másik általi tükrözés felismerése.
akkor semmit nem tudsz meg önmagadról.
cikkednek nincs köze az önismerethez
Lehet a tükröt tudatosan tartani valakinek, amíg fel nem ismeri a saját hiányosságát
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Arra már sikerült rájönnöm, hogy ez tükrözés, egy jó módszer a problémák feltárására.
De. A cikknek van témája. Elhisszük-em hogy mi történt Jézussal. Ez a téma. Nem pedig az, hogy rám ugranak húszan és szórják rám az igét. Ez ugyanolyan inkvizítori magatartás, mint amit a keresztények csinálnak. Erőszaktevés a másikon. De legalább is annak a megkísérlése. Amint írtam is. Készséggel elfogadok véleményeket, de az erőszakot nem szeretem, gyűlölöm. Én tudom,hogy nagyon sok agresszió van bennem, ezt nem kellállandóan mondogatni, aztán, ha felismertük a problémát, jön a terápia. Valamit azzal a tudással, mert a probléma felismerése már tárgyi tudás, amit ezzel az egós eszemmel fogok fel, tudatában vagyok a problémámnak, és valamilyen terápiát irányzok elő.
De ne kelljen már senkinek elviselni az ostobabrigád folyamatos észosztását, akik maguk talán nagyobb problémákkal küzdenek. A fogadatlan prókátort, hamar elüldözik, aztán szórhatja az egót, meg a tükröt, meg akármit.
Hát nincs is más tudás a birtokukba, amint láttam. Ez sekélyes ezzel nem lehet leállni versenyezni, mert lásd be, hogy ők partnerek voltak ebben. Tehát a tükör-egó páros gyönyörűen visszanézett rájuk.
Erre mondom, hogy aki beteg először magát gyógyítgassa, aztán jöhet segíteni, ha kérem a segítséget.
Ez egy fórum, itt semmiféle terápia nem történik, az összes tanfolyam pedig mind húzós pénzekbe kerül, Sanyi ugyan felajánlotta, hogy menjek a klubba ha nincs lóvém az se gond. Ezt majd lehet, hogy kihasználom, még nem volt rá érkezésem.
És a folyamat. Önismeret, és terápia. Semmire nem megyek akkor ha itt naphosszat ismerkedek magammal. Hanem akkor jutok valamire, ha az egyes tételeket megoldom, és nem gyűjtöm a gondokat halomba. Úgyhogy nem kell állandóan tükröt tartani a másiknak, mert az egy idő után mindenképpen frusztráló, és konfliktushoz vezet.
És még ad abszurdum az is megengedhető, hogy egy blognak a témájáról beszéljünk, és ne a másik emberbe turkáljunk állandóan. Majd kiadom magam amennyire jónak látom, a többihez pedig senkinek semmi köze. Aki még is a határokat feszegeti, az konfliktusba fog ütközni.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Mi, rációs pasik ennyivel hülyébbek volnánk?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem hiszem, hogy aki nem csöpög az érzelgősségtől, és visítja fájdalmát teátrálisan világba, az hülye lenne. Nézzük csak, amire eddig fény derült a számomra az emberrel kapcsolatban.
Több rétegű a test, úgy mint durvaanyagi, finom anyagi, éteri, asztrális, és még amit nem látok egyenlőre és nem is fontos jelen pillanatban.
Mindegyik réteg, vagy inkább szövedékréteg, önálló tudattal rendelkezik, és az ezoterika azt tűzi ki célul, illetve azt nevezi megvilágosodottnak, aki mintegy képes elkülönülni, az fizikai skhoz közeli rétegektől, és az úgynevezett eddig meghatározatlan, én, vagy felettes én vagy valami ilyesmi által egyszerűen nem törődik a többivel, tehát csak megfigyeli ezeknek a tevékenységét.
Na most én azt mondom, hogy a fizikai testtel együtt, az össze réteg alkot egy koplex rendszert, és nem igen különülhetünk el önmagunktól, még ha lehetne is így differenciálni ezeket a rétegeket. Teljesen abnormális elképzelésnek tartom, hogy az legyen egy embernek az életcélja, hogy ezek a rétegek felbomoljanak, hiszen az az erő ami ezeket összetartja, az azért tartja össze, mert ezek a rétegek együtt szerves egészet alkotnak, harmonikusan illeszkednek, mintegy kiegészítik egymást.
Az elkülönülésről a klinikai elkülönülés jut eszembe. Amikor a kis lányomnak felrepedt a szála, és az orvos érzéstelenítés nélkül varrta össze a száját, mert csak két őltés, minek az érzéstelenítés? Zokszó nélkül beleszúrt a gyerekbe. Nem akarom itt most leírni, hogy mit éreztem, kiszolgáltatva az orvosnak,mert ugye ő a király, neki van ott hatalma. Hogy mit éreztem, és milyen különös dolgokat találtam ki a számára, amivel teljes tudatom birtokában megmutatnám neki, hogy milyen is az amikor a szemét rávarrom a herélyére, és ez engem egyáltalán nem hat meg, mert én csak megfigyelő vagyok. "Hát ez van gyerekek, én nem tehetek semmiről, én csak figyelek. El vagyok különülve, semmi közöm az egészhez."
Szóval érzelem, tudat és test, teljesen harmonikusan együtt dolgozik egy közös célért!
Nincsen semmiféle elkülönülés.
Tehát a tudatainknak azokat az aspektusait használjuk éppen, amelyikre adott pillanatban szükség van, és egyáltalán nem tartom helyes szemléletnek, hogy bármelyiknek is túlsúlyt engedjünk. Egyiknek sem. Kaptunk egy testet, amivel foglalkoznunk kell, fenn kell tartanunk, tudnunk kell lavírozni az életünkben, meg kell tanulnunk megvédeni magunkat, fizikailag, érzelmileg, és intellektuálisan egyaránt. Annyira nem külön rétegek ezek, hogy nem lehet azt mondani, hogy az én, az csak valami belső valami, tököm tudja mi, hanem az ÉN, az én vagyok, testestől lelkestől aurástól mindenestől, komplexen.
Ezen felül vannak az úgynevezett szellemi képességek, amik kapcsolat teremtésre adnak lehetőséget magasabb intelligenciákkal, nevezzük: Szellemvilággal.
Azt én nagyon jól tudom, hogy érzelmileg, fizikailag, és intellektuálisan, hogyan védjem meg magam. Amit nem tudok, az a szellemvilággal való kapcsolat. Az a valami, ami elementáris hatást gyakorol az emberre, amikor bevillan valami, amikor megértesz vagy megérzel valamit. Amikor átsuhan valami az egész testeden és értelmeden, amit nem tudok szavakba fogalmazni. Pedig vannak szavaim és még szeretem is csűrni csavarni :))
Úgy látom, hogy az az ezoterika ami itt a fórumon próbál közvetíteni a többség az erősen materiális síkon próbál tanítani, olyan dologra, amihez egyedül, nem vagyunk képesek, hanem mindenképpen egy magasabb intelligenciával való kapcsolatra van szükség.
Én azt szeretném megtanulni. Nem másokban turkálni naphosszat.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Amin felháborodtál, és ahelyett, hogy kihasználtad volna a magad megismerésére - személyeskedésnek vettél és visszautasítottad
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
:))) Nem háborodtam fel :)) Azért vettem személyeskedésnek, mert az is volt. Ha egyszer az én személyemről beszéltek akkor az személyeskedés. Személy-személyeskedés.
Az autó az autó, nem kell bele látni mást.
Ez amit itt művelnek a fórumozók többsége, beteges. Így nem lehet beszélgetni, mindenhol minden téma abba fullad bele, hogy egymásba turkálnak. Ez így BETEGES.
A témáról kell beszélni, nem a másikról. Ha önismeret, akkor önmagával foglalkozzon ne a másikkal. Nem az a neve, hogy mások ismerete, hanem ön, tehát önmagam megismerése.
Mit nem lehet ezen érteni? ÖNISMERET. Akkor mi a francért velem foglalkozik?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Aztán szükség van a következő csörtére, ha ebben vagyok jó
--------------------------------------------------------------------------------------------------------
Nem. A következő csörte azért jön, mert én állok az arénába, és jönnek akik leakarnak győzni, és nem sikerül, és megint nem, és mindig van egy újabb, aki csörtézni akar. Hééé. Azért mert én ott állok nem jelenti azt, hogy neked harciassá kell válnod tőle. Ho hóóó. Akkor nem is én csőrtézek, hanem te :)) és a többiek.
Azt várom, hogy jöjjön egy ember, aki nem veszi annyira komolyan, és eltudja röhögni magát, és azt mondani, Miyen szép a páncélod :)) Én meg válaszképpen: A tiéd sem kutya.-- miért állsz ott? Meditálgatok.-Te minek jöttél?-kíváncsi voltam, miért vagy ott? Mindig ott szoktál állni?-Nem csak ritkán, de már megyek is, nagyon meleg van.-Én is megyek. Útközben dumálhatunk valamiről-Hogy hívnak? Arénában tetszelgőmásokatbosszantó fényespáncálú lovag :))) Megiszunk egy sör? Egyet? Egyért nem állunk meg :))
Miért érzel ellenállhatatlan vágyat arra, hogy csörtézzél velem? Miért irritál, hogy én ott állok az arénában? El is mehetnél mellettem szó nélkül.
Nem érdekel ez a tükrözés, úgy nem lehet beszélgetni, kapcsolatokat létesíteni, egyáltalán emberi módon közeledni a másik felé.
Aki foglalkozik szellemi dolgokkal, öntudatossággal, vallással bölcseletekkel, az úgy is mindig ráébred valamire, állandóan fejlődik az ember, minden napra jut aha élmény. Sehol nincs az előírva, hogy meg kell nyomorítanunk egymást ezzel a vérlázítóan erőszakos turkász mentalitással.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
hanem az integrálpszichológia és a spiráldinamika foglalkozik a tudatfejlődés szintjeivel és fejlődési vonalaival. Pontosan az a baj az ezoterikusoknál is a spiritualitás fejlesztésében, hogy a különböző szintekhez különböző módszerek és megtapasztalt élmények tartoznak. A new ages kínálatban ezt vajmi kevesen látják át, nem tudván milyen tudatossági szinten tartanak
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Na pedig én pont ezeket akarom megtanulni. Akkor nem jó közegben keresgélek, vagy azt a magasabb célt nem itt fogom megtalálni. Itt tanulokmást, már így sok mindent megtanultam. Az egószórást :))) meg a tükrözést :)))
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Segélyt kiáltot minden szavad, nekem ez jött le. Eleinte. Aztán a dühöd próbáltad megélni. Nekem ez jött le.
Mit veszel sértésnek, személyeskedésnek, megalázásnak, az csak te érzed.
Minden esetre jó lenne, valami egyezmény, ki akar segítséget ténylegesen.
Nem mindig a simogatás a gyógymód, ezt már te is írtad.
Minden meglátás előbbre vihet, ha hajlandó az ember befogadni, és a másik szándékát nem támadásnak, hanem kéznyújtásnak venni.
Itt csak az derült ki, mivel tudsz azonosulni, és mivel nem. Minden minőség bennünk van, kár magunkat ostorozni, hogy nem vagyunk jók. Sőt, sokunk simán felvállalja, mit tapasztalt, mit hogyan élt meg. Vannak, akik ezt elolvasva rájönnek, nincs is velük akkora baj, hiszen más is gondokkal küzd, más is dolgozik magán. Vannak, akik kifejezetten szeretnének tanácsot kapni. Ezért írnak ide. Sok mindent tanulhatunk bárkitől, nem csak a "tökéletes Mestertől". Mivel sok út van, sok tapasztalattal.
Ha pl.: azt mondom neked, te vagy Hajdú M, azon nem háborodsz fel, ha azt mondom okos vagy, azon sem, mert ezekkel azonosulsz. Ha viszont magadban olyan dologra kapsz rávilágítást, amit nem tudsz elfogadni, jön a felháborodás. Te döntesz. Megharapod-e a kezet, vagy, elfogadod.
Még a düh, vagy bármi más sem baj, mert erőt adhat, hogy kilábalj a gödörből. Csak az a baj, hogy mire használjuk. Környezetünkre szórjuk, holott mindenkinek van ugyanúgy fájdalma (mutass egyet, akinek nincs), vagy feljön a "csakazértis" felállok ebből a helyzetből?
Mindegy, nagyon sok kitartást, és erőt kívánok, biztosan megtalálod a számodra megfelelő segítséget. Megtalálod a békédet.
Lehet, csak azért ment valaki az arénába melléd, hogy a válladra tegye a kezét: - Ne félj, nem vagy egyedül, itt vagyok
Tehát te folyamatosan bennem turkálsz, amit nem veszel személyeskedésnek, viszont amikor felhívom a figyelmedet arra, hogy ha már önismeretről beszélünk, akkor ismerkedj inkább magaddal, és ne engem analizálgass, akkor meg, azt mondod, hogy én felháborodok, meg csakazért is, meg dühös vagyok, meg egyéb valóban humoros tulajdonságokkal ruházol fel engem, ami persze mind a te gondolatod, de annyira elvakultak akarod rám erőltetni a meglátásaidat, hogy nem veszed észre micsoda erőszak tör fel belőled eközben, én pedig hátra dőlök, és mosolygok rajtad.
A leghalványabb fogalmad sincs rólam, hogy én milyen vagyok, dühös vagyok-e, vagy bármilyen érzelmi reakcióm van e az írásaiddal kapcsolatban. Be kéne látnod hogy ez egy fórum, ahol semmiféle metakommunikáció megfigyelésére nincs lehetőség. Te még is megengeded magadnak azt a luxust, hogy tévedhetetlennek beállítva elképzeléseidet, azt tényként vonatkoztasd rám.
Amikor én ezt esetleg szóvá teszem, mint most is, akkor megint kitalálsz valami hülyeséget, és tovább erőszakoskodsz. Mi vagy te? Pápai inkvizítor?
Leírtam nem két mondatban, hogy amit csinálsz erőszakosság, és durva személyeskedés, hiába öltöd magadra a Buddha jelmezt.
Itt az ideje, hogy magadat kezdjed el tükrözni,megismerni, és magadat helyreállítani, engem meg bízzál csak rám, nyugodtan :)) Majd ha segítségre lesz szükségem, és tanácstalan leszek, akkor felkeresek egy szakember, aki ért is ahhoz amiről beszél.
És ami igazán megmosolyogtatott :DDD
Áll az arénában, egy állig felfegyverkezett páncélos harcos, aki folyamatosan fogadja a kíhívókat: És te oda mész és a vállára teszed a kezed, azzal a szöveggel, hogy ne félj? :DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD
Ezen szétröhögtem az agyamat.
Te találkoztál már harcrakész, harcias, felpörgetett emberrel egyáltalán? Mondjuk egy jó kis kocsmai bunyó kapcsán? Vagy kiabál már rád valaki, valóban agresszíven? Bár mindezek szubjektívek, de az agressziót és a halálfélelmet, és segélykiáltást akkor éreznéd meg, ha egy szekerce suhan el a fejed mellett. Ha 9-en akarnak agyon verni, és sorakoznak a cigányok, hogy megkéseljenek.
Majd, ha tapasztaltál ilyesmit, ha megtanultad mi a félelem, ha megtanulod, hogy mi az önvédelem, és hogy milyen a tanár-tanítvány viszony, meg ha meg hal a gyereked a kezedben, és te szórod a Dunába a hamvait akkor kezdjél el oktatni, meg kéretlen tanácsokat osztogatni.
Addig szépen magadat tükrözgessed. Mert igen nagy szükséged van az önismeretre, és a feltárt problémáid megoldására.
Az enyémeket meg hagy rám.
Ahogy én se turkálok te benned, te se turkálj én bennem.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
sosem akartalak bántani , Miki, mindegy
Egy fórumon, azért kell az írások témájára hagyatkozni, és nem az írójával foglalkozni. Mert egy fórumos írás, nem alkalmas sem lélek, sem jellemrajz felállítására.
Nézd meg a hozzászólásaimat, már azokat, amikben nem kényszerülök magamról vitatkozok valakivel, hogy minden esetben a tárgyhoz szólok hozzá, és eszembe nem jut, hogy az írója személyével kezdjek el foglalkozni.
Önismeret! Számomra azt jelenti, hogy mindenki önmagával foglalkozik, és nem tükrözgetjük a másikat direktbe. Hanem majd mindenki saját maga meglátja amit meg kell látnia, vagy amire képessége lehetőséget ad.
Egyébként pedig minden cikknek van témája, amiről lehet beszélgetni, és majd a beszélgetések kapcsán állnak elő helyzetek, amikből mindenki magának levonja a tanulságot.
Én csak ehhez ragaszkodok.
Senkit nem akarok bántani én sem, természetesen.
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Személyesen más lett volna, ezért akartam volna a beszélgetést priviben. Minden esetre sok mindenre rávilágított nálam a párbajunk: egyrészt: mi a csudáért akarok én mindig, mindenkit megmenteni? másrészt: testvérem olyan, mint te, mindent ésszel akar megoldani. Jókor jöttél, mikor pont ez a kapcsolat volt nálam terítéken. Nagyot hibáztam, hogy azt hittem, most megtanulom kezelni az ilyen szitukat, hogy vele is tudjam kezelni a dolgot. Az arcodon láttam sok barátom, testvérem fájdalmát, az írásodból, az ő kiáltásuk jöttek felém. Nem vagy Ő, és nem is ŐK, nem tudhatod mi munkál, irányít engem, nem tartottam ezt sem tiszteletben, sem a figyelmemben. Akkora hiba volt ez tőlem, most meredek égnek, mint Mekka. Köszönöm, hogy megtanítottál, hogy várjak. Kellő idővel, kellő személlyel. Tegnap délután elfogadás gyakorlatot csináltam, utána jártam, mi az oka annak, hogy ennyire figyelek rád, ennyire a szivemre veszem minden megnyílvánulásod. Úgy érzem, sikerült magamba tisztáznom. Abban is igazad van, hogy fanatikus vagyok, (önmegvalósítás), ekkor verted ki nálam a biztosítékot. Most meg röhögöm, kit akartam meggyőzni? Ha valóban biztos vagyok a módszerben, a hitemben, akkor minek győzködök? Letettem magamban is a kardot. Szent cél sem szentesíti az eszközt. :) Ezt is meglátattad velem. Célom az volt veled (bár minek, ha nem akarod, tiszteletben kellett volna tartanom, ehelyett tojtam egy nagyot a szabad akaratra), hogy meglásd, a düh, is elszáll, semmi baj nincs az érzelmekkel, sem nem lealacsonyítóbbak, sem nem kevesebbek az ész értelménél. De minek a cél? Mi közöm hozzá? Ha így akarsz élni, miért akadok ezen ki? Szóval, tiszta hülye vagyok. Nagyon köszönöm, hogy nekem segítettél. Igyekszem betartani, a fent szerzett új felismeréseimet.
Mellesleg, csak annak van szüksége erőfitogtatásra, aki fél. Aki Tudja, hogy erős, bátran beenged mást is, tudja, mekkora az ereje, nincs mit bizonygatni, senki el nem tiporhatja.
Meghajolok előtted, a tanításod előtt. Mégegyszer, köszönöm, Miki
Lassan ,de biztosan itt mindenki Magára Ébred.
Mégis csak sok mindent köszönhetünk a Hajdúnak.
Téged meg Anita ilyenkor szeretlek a legjobban./ha ez számít neked valamit /
Ez a legnagyobb dolog,amikor felébredünk,és újra visszatalálunk Önmagunkhoz.
Most Te is érezheted ,milyen jó érzés a hazatalálás.
Üdvözöllek! Éva
én akkor fogok örülni, ha nem lesz megszabva, milyenkor szeretnek :)
...ha nem akarják mindig megmondani nekem,hogy mit csináljak,hogy gondolkodjak,és mért nem jó,ha én
nem azt gondolom,amit ők,mert akkor én eltévedtem.
Honnan,mitől,kitől?
Istentől biztos ,hogy nem.
Nekem Ő az út ,az igazság,a példa .
Az emberi dolgok messze alatta vannak ennek.
Magasra tettem a mércét,és ebből nem adok.
Amikor az Istenihez közelítő megnyilvánulásokat tapasztalok,akkor engem is eláraszt a szeretet,és ennek hangot is adok.
Van akinek ez jól esik,és van aki ebben is támadást,vagy ítéletet,vagy nem tudom mit lát.
Nálam ez egy belső jelzőrendszer,és még soha nem csalt meg,bízhatok benne.
Ezért vagyok biztos magamban,és tudom,hogy ez nagyon irritáló,de csak addig,amíg a másik is meg nem érzi
ezt magában.
...hogyakkor fogsz örülni,ha nem lesz megszabva...
de már el felejtetted,hogy pont Ti akartátok megszabni nekem /is/,hogy mikor fogadtok el engem,ellenben irgum ,burgum..
itt megint ellentmondásban kerültél Önmagaddal
"itt megint ellentmondásban kerültél Önmagaddal"
Valóban? Hogy is kezdődött Évi? Szerintem van még másnak is tanulnia, ebből a dologból ;), mond kérlek, Te mit tanultál?
Megjegyzem: én sem szeretem, ha valami félreérthető hangzik el rólam.Ha van még hozzáfűzni valónk ehhez a beszélgetéshez, folytassuk a Buddhanita blogban. Ott megbeszéljük, ha Te is gondolod.
Bocsánat, most érzem én is. "Védelemre szorulok".
Szerintem ezt már a-z-ig oda vissza teljes terjedelmébe kitárgyaltuk.
Úgy emlékszem mindketten levontuk a saját tanulságainkat is./én is a magamét/
Tegnap este a klubban volt egy olyan nagyszerű dolog,a Tarot kapcsán.
MÉG A HAJDÚ IS MEGTÉRT. Nyitott is gyorsan erről egy blogot...
Ha láttad volna,mint egy tanulni vágyó kisfiú.
Az egész este csodálatos volt,nagy felismerések voltak.
Sokkal jobb ilyen eszközökkel,mint ahogy itt a blogban tesszük.
És érdekes a személyes találkozás varázsa.
Ott sosincs ellentét,a félreértést is azonnal lehet tisztázni.
Ennek az írogatásnak nagyon nagy korlátai vannak.
Úgy érzem sokszor többet árt ,mint használ.
gyönyörű amit írsz, és átélem, tényleg csodálatos. De megint félreértettél a végén. Nem baj, nyitok egy blogot erre holnap, csak most mennem kell.
Holnapra az ég is beragyog, milyénk lesz a napsütés :)
illetve,már dolgozom,csak most felszöktem,hogy lekapcsolom a gépet
sokat gondolkodtam,hogy hogyan lehetne áthidalni ezeket a problémákat,ami itt elválasztja az embereket
az jutott eszembe,hogy ez a hely olyan csodálatos ,ahol élek és közel is van Bp-hez,hogy
egyszer,ha majd jobb idő lesz,el jöhetne akinek kedve van,hogy jobban megismerhessük egymást
lehet,hogy a természet,és az az erő ami benne van,kibékítené a vélt ellentéteket.
puszi: Éva
Ez egy csodálatos ötlet. Jó volna, tényleg...
Az alábbi komment nem a Te kedves hozzászólásodra a válasz,csak megint nem a helyére ment. .
Érdekes még a szavak is összecsengenek.
Kicsit lejjebb rendezte a gép.
Anitának szól,picit feljebb.
Üdv : Éva
Ez nagyon jó ötlet!!!!!!
Köszi szépen, össze kell hoznunk majd!!
Nekem nem annyira csodálatos érzés,mert nagyon sok fáradozásomba került,hogy úgy tudjam elfogadni az embereket amilyenek,és itt kénytelen vagyok feladni az elveimet.
Itt egyszerűen meg kell küzdeni azért,hogy befogadják az embert,fel kell venni a kesztyűt.
Ez nagyon távol áll tőlem,de egyszerűen rákényszerítettetek.
Ez olyan mint egy törzsi beavatás,ahol az embert mindenféle veszélyes próbának vetik alá,
aztán ha kibírta,akkor befogadja a törzs.
De Istenem,mégis hol élünk?
Az őserdőben ?
Én azért jöttem ide,mert azt hittem ez egy Szellemi Műhely.
Nincs kedvem senkit helyre tenni,és ezt másoktól sem óhajtom.
Felnőtt emberek vagyunk,felül kéne kerekedni az ösztönökön,
nem méltó ez az EMBERHEZ.
Örülök, ha bölcsebb lettél, bár én nem igen csináltam semmit, neked kellett meglátni azokat a dolgokat, amiket megláttál.
Van egy rossz tulajdonságom, hogy mindent annak veszek, ami, az ÖNismeretet nem Teismeretnek. pl.
Mindenképpen észrevesszük a másikon a javítani valót, és talán saját magunkban van az a probléma, de ez nem jelenti azt, hogy azt azonnal ki is kell javítani. Aztán amit te látsz, azt a másik nem látja, de tudom , hogy van az emberben, vagy bennem legalább is, de benned is nyilvánvalóan, egyfajta küldetéstudat, és egy vágy, hogy jobbá tedd a környezeted, vagyis magad számára komformabbá tedd, és ezért hajlandó vagy kijavítani a környezeted hibáit :)) Én is ilyen vagyok, csak lehet, hogy koromnál fogva már higgadtabban kezdek hozzá a dologhoz, aztán meg megtanultam itt közben én is, hogy az önismeret mellé, önterápia is dukál, és sok részletkérdés megértése által, csökken bennem a javítói szándék, és ha jobban átgondolom a dolgokat, akkor rájövök, hogy minen jó úgy ahogy van, mert nem véletlenül van úgy.
Ha egy magasabb intelligencia így tervezte meg a dolgot, akkor én nem igen kell, hogy hatást-gyakoroljak a környezetemre. Akkor sem, ha egyébként valóban ott van a hiba.
És van olyan, hogy ott kívűl van a probléma, és elfogadhatatlan a jelenség, amit tapasztal az ember. Nem jó ez az állandó tükörmánia, mert szembekerülünk az életben olyan dolgokkal, ami rohattul nem tetszik, de majd nem csinálunk semmit azért, mert magunkban keressük a nemtetszés okát, ahelyett, hogy elfogadnánk, hogy vannak dolgok, amiknek nem kéne, hogy legyenek, és akkor nem ütközne meg rajta az ember.
Én így látom a dolgot, most, hogy látjuk mindketten, hogy nem kell feltétlenül kijavítanunk egymást, és
esetleg van kedved, és időd, sort keríthetünk egy skype-os diskurzusra, nem ragaszkodva egy konkrét témához, hanem egy kötetlen bármiről szóló beszélgetést folytassunk.
Aztán majd kiderül, hogy érdemes volna e létrehozni, egy személyes találkozást is.
De én a fokozatosság híve vagyok, szépen egyik lépést a másik után :)) Meg azttán ha az asszonyom rájön, hogy csinos fiatal nőkkel találkozok, annyi az önismereti pályafutásomnak :DDDDD
skype címem: hajdu_m_1
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
32 évesen már ennek is örülök: fiatal :)
32 évesen, öregnek érzed magad? Azért csak nem zörögnek még a csontjaid :DD
Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt.
Hozzászólásom elején csak annyit szeretnék mondani, hogy mint az irodalmi palettákat, regényeket ezt is ellehet olvasni, meg lehet érteni és ki hogy kívánja le lehet magának vonni belőle a tanulságokat. Lehet, hogy a mondandóm nem értékes számotokra, nem is kérem tőletek, hogy reagáljatok rá, csak azt kérem, hogy olvassátok el, mert támadni mindig ésszel kell.
Először is, ahhoz szeretnék hozzászólni, amikor azzal támadod Istent, hogy egyedül Ő kér az emberektől véres áldozatot. Én mindig azt mondom, hogy érvekkel és ellenérvekkel csak akkor álljunk elő ha már mind a két oldalt ismerjük. Ezzel azt akarom mondani, hogyha olvasnád a Bibliát és nem csak kiragadnál belőle részleteket akkor tudnád hogy Istennek a véres áldozat nagyon is nem tetszett. Isten egyáltalán nem testálta áldozatra a bűnök büntetését! És, hogy alátámasszam a mondani valóm íme egy ige:
„Mire való nékem véres áldozataitoknak sokasága? ezt mondja az Úr; megelégeltem a kosok egészen égőáldozatait és a hízlalt barmok kövérét; s a tulkok, bárányok és bakok vérében nem gyönyörködöm; Ha eljöttök, hogy színem előtt megjelenjetek, ki kívánja azt tőletek, hogy pitvarimat tapossátok? Ne hozzatok többé hazug ételáldozatot, a jó illatétel útálat előttem; újhold, szombat s ünnepre-felhívás: bűnt és ünneplést el nem szenvedhetek. Újholdaitokat és ünnepeiteket gyűlöli lelkem; terhemre vannak, elfáradtam viselni.”
Isten nem saját magának áldozta fel Jézust, hanem nekünk! El lehet ezt képzelni úgy mintha be állnánk egy lámpa alá ami teljes egészünkben megvilágít, ez a fény legyen Isten. Most képzeljük el hogy felettünk lebeg egy könyv ami a mi saját bűneinkkel van teleírva, ami nem engedi, hogy Istennel teljes legyen a kapcsolatunk. Ha ez meg van képzeljük el, hogy ez a könyv rácsapódik Jézusra a kereszten. A bűneink miatt szenvedett ott a kereszten. Azért, hogy nekünk TELJES legyen Istennel a kapcsolatunk! Mert csak akkor tudunk félelem nélkül, teljes bizalommal élni, ha a mi kapcsolatunkat Istennel nem gátolja semmi. És ezért olyan csodálatos Jézus értünk vállalt halála, mert így teljes bizonyossággal tudhatom, hogy nekem van megváltóm, van aki megbocsátja bűneimet és esélyt ad egy új életre!
Érzed, hogy valami nem stimmel a gondolatmenetedben?
„..hadd temessék el a halottak a halottaikat, ..” Itt megint csak kiragadtál! Jézus ugyanis azt mondja utána: „..te pedig menj el és hirdesd az Isten országát!” Vagyis itt a halottak címszó alatt a lelki halottakra gondol. Mert aki azt mondja, hogy: „követlek ugyan, de előbb van valami más is”, akkor Jézus szerint valójában lelki halottak vagyunk. Mert az Ő ügyéhez nem méltó a második hely! Arra szólít fel bennünket, hogy az elsődleges ügyünk legyen az Ő igéjét hirdetni és neki szolgálni!
És igen megtehetné, hogy csettint egyet és ezzel nem szenvednénk többet a Földön, de neki az a célja, hogyha kísértésbe esünk (mert az ördög kitartóan munkálkodik), akkor ne ijedjünk meg és tudjunk védekezni. Azt pedig, hogyan lehet?...ha először megerősít minket a próbáiban!
Békés Utat kívánok Neked, Hajdu M!
És ne feledd:
"Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt."