A kő tanítása
Tamás evangéliumának ihletésére...
Két ember megy az úton.
Az egyik ügyes bajos hétköznapi dolgaival terhes. Mit tegyek, kérdezi?
A másik lehajol és fel vesz egy követ a földről. És mondja: Nem az a kérdés mit tegyél, hanem, hogy mit ne tegyél.
A kő nem erőszakos, nem háborúzik, nem tüntet, nincs identitása, nincs vallása, nem politizál, nem gyűjt, nem tékozol, nem habzsol, nem hazudik, nem csapja be feleségét, barátait, anyját apját, nem verseng, nem ad kölcsön, nem kér kamatot.
Csak nyugton van a helyén, ahova a sors vetette, csak a fényre tekint, várja a reggelt, hogy a nap felkeljen.
Vidd haza ezt a követ, tanuld tőle az életet.
- HajduM blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
55 hozzászólásMiért mondod? Buddha egoista volt?
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Csak elgúnyolódtam magamon..
Mert magamat kigúnyolom ha kell, de ha más teszi ezt...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Akkor jön az ego és veri a balhét...
Nem ,a Jagu jön és nyomja az egót !
Igaz Jagu?
Az az érdekes, hogy Buddhát mindenhol kövérnek ábrázolják, miközben egy full aszkézisben él.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Jó az észrevétel...
00,54 /egyszerre írtunk/
Európai szemmel a két szembetűnő változat a vékony és a kövér. A kövér válozat az kínai. A kínai kultúrában (bámi meglepő) a férfiideál a kövér ember, hiszen rajta látszik, hogy képes teljesíteni férfiúi feladatát, azaz jólétben tartani a családját. Ezért ábrázolják Buddhát is kövérnek.
A kő tanítása?
Nekem is van egy kövem, tulajdonképpen inkább egy nagydarab kavics. Kb. fél éve szedtem fel az udvarból. Soha nem gondolkodtam azon, hogy miért, mi szükségem lehetne rá… Bevittem a házba, kerestem neki egy helyet, azóta velem van.
Néha, ha a szemem elé kerül, megforgatom a kezeim között, pontosan illeszkedik a tenyerembe, jó a tapintása.
Most a blog címének hatására újra kézbe vettem és tüzetesebben megvizsgáltam.
Nincs benne semmi olyan, amit emberi szemmel szépnek mondhatnék. Kicsit ormótlan, mint egy jó közepes méretű krumpli, a „bőre” tele redőkkel, lyukakkal, és mélyebb sérülésekkel. Ha meg kéne pucolnom, a fele se maradna meg.
Alig van rajta sima felület. De belesimul a tenyerembe… Lehet, ezért vettem fel akkoriban.
Ki tudja, hány millió éve formálja a természet, hogy mit koptatott le róla, és mit épített rá, folyó vagy szél formálta-e, miből tudhatnám?
Csak van, létezik a maga egyszerű, szinte csúnya szépségében. Ha jobban belegondolok, tulajdonképpen olyan, mint én vagyok.
Hasonlítunk.
Pedig én az „Isten” gyermeke vagyok, ez pedig csak egy darab kő. De én sem tudom mi formál, mi alakít, hova visz. Néha gondolok róla valamit, aztán rájövök, hogy talán mégsem. Vagy megmondanák mások, de érzem, hogy lyukas az érv.
Hasonlítunk, mert egyikünk sem tud semmit.
Lehet, hogy mindenkinek megvan a maga köve, és ha megtalálja, felismerheti magát benne?
Lehet, hogy minden titok az egyszerűségben rejlik?
Hogy csak túlkombinálunk mindent, mert mindenáron meg akarjuk érteni, azt, amihez nem kell az értelem?
És hogy mit tanít nekem ez a kő?
Azon kívül, hogy a blogod hatására gondolkodásra késztetett, talán semmit, de most, hogy újra a kezeimben forgatom, megnyugtató, jó érzés tölt el, mintha a testem része lenne.
Mintha még jobban illeszkedne, simulna hozzám.
Mintha elfogadna úgy ahogy vagyok és tudná, hogy én elfogadom úgy, ahogy van…
Lehet, az a végső tanítás, hogy egyek voltunk és egyek leszünk?
Hogy kicsit benne vagyunk mindenben, és minden bennünk van kicsit?
Hogy hiába minden földi tudás, nem vagyunk semmivel sem többek, mint egy darab kő?
Ki tudja…
Amit tudok, hogy ezt a követ most már végleg megtartom magamnak.
Ja, és mintha most azt üzenné Neked, hogy kösz…
És hogy innéttől fogva tök mindegy, hogy Buddha kövér volt, vagy sovány...
Ez meg szép volt,kösz...
Szép gondolatok!
Rájövök lassan, hogy nagyon félreértelmeztem a kereszténységet. Meg is van írva pedig, hogy : Adok én gondolkodni valót neked, ne foglalkozz a világ dolgaival
Az alap gondolat Jézusé, Tamás (gnosztikus) evangéliumában.: Adj tanítást erről a kőről :))
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nem tehetsz róla.
Csak úgy értelmezted,ahogy a Hit gyüliben beléd verték.
Most már nem vagy a hatásuk alatt,szabad ember vagy,
újra gondolhatod a dolgokat.
A kő, kő, az a dolga, hogy az legyen.
Én ember vagyok, és az a dolgom, hogy az legyek.
Valóban!
És az embert éppen az emberi mivolta választja el az egységtől.
A kőnek nem is kell, hogy akarata legyen, mivel tökéletes egységben van azzal a környezettel, amiben létrejött.
Csak az ember aki folytonosan, rúgódzik a környezete ellen. Aki nem fogadja el éltető környezetét, állandóan és folyamatosan manipulálja.
A kő kő, az ember ember, de a kő referenciapont az ember számára. Minta, hogy hogyan kellene viszonyulni a világhoz.
Buddha... Nem cselekszik, nem beszél, nem csinál semmit úgy tanít.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Engem az zavar ebben az egészben, hogy az ember az akar lenni, ami sose lehet. Ahelyett, hogy arra figyelne, hogy saját helyén mit tehet a legjobban. Kapálódzik, küzd, "szélmalomhacot vív" ahelyett, hogy elfogadná a helyét, tudását és nem tudását, és a helyén - emberként - tenné a tőle telhető legjobbat.
A szeretet definíciója, jelenlegi álláspontom szerint ez: Egységvágy, sóvárgás a teremtővel való egyesülésre, vissza az eredeti állapotban, ahogyan a tékozló fiú történetében van (biztosan ismered).
Az egység akkor valósulhat meg, ha nincs én tudat, ha csak a mi tudat van. Abban a pillanatban, hogy az én megjelenik, megjelennek az egyéni célok, a célok elérése érdekében pedig az akarások. Az akarás tehát, ami a kőből teljesen hiányzik, egyéni utakra viszi az akarót, aki így elszakad az egységtől.
A küzdelem, mögött akarás van, az akarás mögött egyéni célok. Megvan az emberben az egységesülés vágya is, de Istentől elkülönült állapotában, hiányzik a bölcsesség annak a meglátásához, hogy minél inkább minél erősebben AKAR újraegyesülni, annál távolabb kerül. Aki saját akaratára, céljaira figyel, az szem elől tévesztette a mindenséget, aminek a része ugyan, de egyéni céljai konfrontálnak az egységgel. A szabad akarat tehát óriási csapda, az egyetlen értelmes célja, hogy eljusson oda, hogy felszámolja önmagát az egység érdekében.
Te ezt jobban tudod nálam, hiszen az a bizonyos morfogenetikus mező, amire a családállítás épül, éppen erre az egységre, és az egység felbomlására, konfliktusaira mutat rá. Ahogyan egy család képes egy közös energia mezőt létrehozni, ugyan így képes egy nemzet, vagy ugyan ez a mező vonatkozik az emberiségre. Ezért definiáljuk magunkat emberként. De ugyan ez a mező kiterjed a mindenségre.
Amint fent úgy len, és amint lent úgy fen. Ami kicsiben, az van nagyban is. Ez a világ a lehetőségek, a koncepciók világa. Nagy család, az maga a mindenség. Ugyan olyan szakadások és traumák okozzák a konfliktusokat, mint egy kis emberi családban.
Én így gondolom most!
És a konfliktusoknak az alapja az akarás, hogy mindenki mást akar, de mindenki azt is akarja, hogy a másik az ő akaratát akarja. Ez csak is káoszhoz vezethet.
Le kell mondani az akaratról. Azt pedig te családállító terapeutaként nagyon jól tudod, hogy hogyan kell megtenni.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Az NLP-ben létezik egy "Mély belső átalakulás" gyakorlat, ahol meg lehet tapasztalni fantasztikus spirituális Egységeket is.
És még egy: amikor én nagyon sokat vágytam az Egységre, akkor az valójában tudattalan halálvágy volt.
Egységeket...........?
:))))))))))))))))))))))))))))))
bocs, Ildikó...
A csodálkozást komolyan veszem. ;)
Saját tapasztalat: sok Mély Belső Átalakulás gyakorlatot csináltam, és nem volt minden alkalommal az egység érzése ugyanolyan. Sőt, mások elbeszélése szerint sem. Gyakran előfordult, hogy nem is lehetett kifejezni szavakkal a megtapasztalt érzést, máskor meg igen.
(Nem minden sárga rózsa egyforma illatú. Pedig mindegyik sárga rózsa :))
Nem azt nem vettük komolyan ,amit mondtál,hanem a mosoly tárgya az volt,
hogy az egységről / Egy/ beszéltél többes számban.
,,Egységek ''
Fránya dolog ez a logika :))))
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Mostanában nem nagyon volt időm olvasgatni titeket, így csak ma olvastam végig itteni beszélgetéseiteket.
Én kérdezni szeretnék!
Hol a fenébe van az a Tamás evangéliuma?
Nem találom se az új , se a régi fordítású bibliában .
Noa
A gnosztikusok nem fértek bele a bibliába. Lehet, túl vaskos lett volna...:-)))
http://www.felfedem.eoldal.hu/cikkek/gnosztikus-evangeliumok/tamas-evang...
Kösz!