Önvédelem
Már néhány héttel ez előtt megfogalmazódott bennem a szándék, hogy az önvédelem témakörében írok egy cikket.
Kíváncsi vagyok arra, hogy ki mit ért, ki mit nevez önvédelemnek. Fontos-e az önvédelem, jogos-e az önvédelem. Mit nevezhetünk önvédelemnek, és hol lehet a végső határ, tehát meddig önvédelem az önvédelem? Fel tudjuk e emelni az önvédelem fogalmát spirituális magasságokba, vagy az önvédelem csak a fizikai síkon nyilvánul meg?
Hozzászólások
175 hozzászólás...hogy nekem Ő ember volt...
Attól még nagyon tisztelem, sokkal jobban, mint egy mások kedvéért elhazudott Istenképet...:))
Hátha csak embernek tartod,akkor megfosztod magad valami nagyon fontostól...
de ez a te ügyed..
Szerintem Jézus, emberi mivoltánál fogva kellett, hogy egy kicsit egoista legyen. Nem így mint mi. De valahol azért kitűnik a megfogalmazásokból. Számtalanszor kerül elő a beszélgetéseiből, hogy fél, retteg attól ami vár rá. Hogy vért izzad imádkozás közben.
Jézus abban kimagasló minden ember felett, hogy ezt nagyon tudatosan akkor is végig csinálta, hogy tudta mi vár rá. Ez már már önmaga elleni erőszak. Agresszió saját magával szemben. Ez egy akaratlagos dolog. Nem lehet egómentes.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ezt az emberi mivoltot én sehogy sem tudom tetten érni a Bibliában.
Tudom ,hogy az egyház azt mondja,hogy ugyanúgy volt ember ,ahogy Isten,de az emberi mivoltjára
semmilyen utalást nem találok a Bibliában azonkívül,hogy emberi testben volt a Krisztus.
Nem evett,nem ivott/ az utolsó vacsorát kivéve,de annak célja volt/ , nem aludt.
12 éves ! korától tanított a templomban,éjjel meg mindig a templom melletti hegyre ment,és imával töltötte az éjszakát,látta mindig a napfelkeltét,sokszor hivatkozik is rá,hogy olyanok legyünk ,mint a Nap.
az anyjára is azt mondta,te asszony,tehát családi köteléket sem tartott...szóval nem találok semmi emberi dolgot.
A csodatételekről nem is beszélek,az ugye nem mágus szint.
Úgyhogy valóban nem tudhatom,hogy akkor éjjel Ő mitől izzadt vért. Vért ! ,ugye,nem verejtéket,amit az ember szokott. /gondolom innen a,, vért izzadok'' szólás/
Szóval ezen vér izzadáson is el lehet gondolkozni,mi a szimbolikája ennek.és mért nem verejtéket izzadt?
Mivel nem voltam ott,csak a szívemre hallgathatok,illetve ilyen estekben mindig a szívemmel gondolkozom,és
a fejemmel érzek,mert nem lehet ilyen dolgokról racionálisan gondolkodni,beszélni,mert nagyon is túl vannak a racionalitáson.
Ha ő annyira ember volt,akkor minek ez a felhajtás Máriával,hogy ugye szüzen szülje,nem férfi által,hanem Isten által fogant.
Ráadásul már Mária sem akárki,mert már ő is szeplőtelenül fogant,ami azt jelenti,hogy úgy született ,hogy mentes volt az eredendő bűntől.
Ha Jézus Krisztus annyira ember,akkor minek ez a sok felhajtás,nem mindegy hogy ki szüli meg,és hogy?
Keressetek nekem a Bibliából bármit,ami arra mutatna ,hogy neki emberi tulajdonságai is vannak ?
Hátha valami elkerülte a figyelmemet.
És a gnosztikus iratok miről szólnak? Át kellene olvasnom azokat is mindet.
Jézusom, vagy 400 könyvet letöltöttem, és alig olvasok. Ezt a blogot bámulom állandóan :)))
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
De hát az ember nincs egó nélkül. Ez egyáltalán nem értem. Miért akarja mindenki teljesen kiírtani az egóját? Még ha erős hívő lenne valaki, és Istennek áldozott életet élne, akkor megérteném, hogy ez célja. De nem. Csak egóirtó háborút folytat saját maga ellen a többség, és itt új fényt kap az agresszor és az áldozat fogalma, amikor saját magamat terrorizálom.
Hát Jézus ember is volt.
Nem is lehet egó nélkül. És továbbá emeljük tekintetünket arra a tényre, hogy ha Jézusban nincs egy cseppnyi egó, nem tudott volna feláldozódni, ami viszont alapvető fontosságú, hogy a régi (egó) feláldozódik az új (isteni) érdekében. Ha akart volna feláldozódni, saját akarata akadályozta volna Istent az ő akaratának teljesülésében, hiszen Jézusnak is szabad akarata volt, ami éppen őt is elválasztotta istentől, csak éppen Jézus tudta, hogy honnan jött és hova tart.
Valljuk be, hogy ez azért nagy előny. Itt is látszik, hogy nincsen esélyegyenlőség.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
...megszelídíteni! :))
Szerintem Jézus is ezt tette. Alávetette magát a belső, igazi ÉN-nek, nevezzük az egyszerűség kedvéért Istennek.
Még kér az ego, tehát van, de aláveti magát egy felső akaratnak, elfogadja azt.
Szükségünk van az egóra, hiszen azért kaptuk. Az nem mindegy, hogy hogyan, mire használjuk.
Kiírtani szerintem fölösleges, sőt nem is lehet, de felülemelkedni rajta talán igen. Jézus nekem erről beszél.
És tudom, hogy soha nem lehetek egótlan, amíg élek, de nem is akarok az lenni, mert néha nagyon jól esik élvezkedni benne... ;-)))
Hát lássuk be, hogy ez az egész önismereti mizéria, egy merő egoizmus. Önmagamat kell megtalálnom. Önmagammal kell foglalkozni.
Amit mondasz, hogy a felsőbb énhez vissza találni. Nem, hogy megszelidíteni, hanem inkább kiteljesíteni kell
Azért dolgozunk magunkon, hogy ráébredjünk végre, hogy kik is vagyunk, mi magunk? Jézusom. Hát ÖNISMERET. ÖN. Nincs is szó másról.
Azt hiszem, hogy ami ellen fellép mindenki az nem az egó. Valami óriási nagy félreértés van itt a háttérben.
A legnagyobb energia pocsékolás, olyan valamivel szemben védekezni, ami nem támad minket, hanem éltet. Abba fáradunk el, hogy saját magunk ellen harcolunk naphosszat.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Önismeret,de milyen mélységekig?
én,vagy Én ?
nem mindegy,
és ahogy egyre közelebb jutsz az Én -hez az én helyett,úgy szelídül egyre jobban az ego
persze ,hogy anélkül nem létezhet az ember,csak erről már beszélgettünk,lehet az ego-t szövetségessé is tenni,belátással,elfogadással.
Az egy másik dolog,hogy egészséges ego-ra meg szükség is van.
Azért azt mondjuk nem biztos,hogy hagyni kéne bárkinek is ,hogy a betonba tapossák.
Persze egy nagyon magas szinten már nem lehet se egó,se életösztön,se semmi ami ide köt,akkor amikor már az ember önként átadja magát annak a magasabb Én -nek,az Önvalójának,de mi most éppen ebben a blogban nem erről beszélünk.
A személyiség, az egyéniség fejlesztéssel a pszihológia foglalkozik. Te itt arról írsz.
Ettől még IGEN egoista vagyok én is, Te is! Az „Én Vagyok”, alapvetően egy kívülállóságot, önmagunk megkülönböztetését szolgáló szópár. Ez itt egy EGOISTA világ:) Ez egy nagyon fontos felismerendő alaptétel. Elszakadtunk az isteni Egységtől, ezért lett/van az egóm.
Egy-ség-nek nevezi az isteni együvé tartozást szép anyanyelvünk - A különállóságot pedig Egy- én-iség-nek.
"Azt hiszem, hogy ami ellen fellép mindenki az nem az egó. Valami óriási nagy félreértés van itt a háttérben."
-akkor szerinted mi az? Mit érthettünk félre?
Még nem tudom, mit értünk félre, de rájövök, és akkor majd jól elmondom :))
De ki is mondtad. De már én is. Ez egy egoista világ. Az egoizmust értjük félre illetve az emberi önfenntartó mechanizmusokat keverjük valamivel ami inkább egy negatív csengésű eszme (izmus). Az ego, szükséges. Hát anyagiasult világban, az anyag szabályai szerint is fenn kell tartani magunkat. Mondjuk Jézus követője aki "keresztény" nem attól lesz keresztény, hogy élete végén keresztre feszítik. Elanyagiasítunk valamit (ego) ami nem anyag. És ebből már már beteges üldözési mániát alakítanak ki itt néhányan, aminek a célja, hogy itt ezt a fránya ego-t úgy elnyomjuk, hogy a végén bele is döglünk.
Ez így nem jó. Valami nem jó.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Már az nem jó, hogy megnevezzük az egot. Azzal, hogy itt mindannyian beszélünk az egoról, már azzal létrehozzuk a nemegységet. Igazad van, az egora szükség van. Nem elpusztítani kell, hanem megértetni vele, hogy nem csak ő van. Sőt, azt, hogy ő nincs is. Ego akkor keletkezik, ha létrehozzuk. Alapjáraton egység van. Nincs se én, se Én. Én nélkül nem lenne az én se, és én nélkül se lenne az Én. Pontosan mi teremtjük meg ezzel a berögzült egoszöveggel az egot magunk ellen, és ebben is igazad van, önmagunk ellen harcolunk ebből kifolyólag naphosszat. De akkor már tovább viszem a gondolatodat. Mert szerintem ebből kifolyólag már maga támadás és védelem sincs. Önvédelem addig van, amíg támadás van. De a támadásokat is mi magunk csináljuk. Feljebb említetted a példát, hogy a villamosnál megkérdezi a cigány gyerek az időt. Tegyük fel, hogy igaz, hogy 95 %-ban rablásra mennek. Ezt az agyad eltárolja, és ha teszem azt jön egy, aki pont a maradék 5 %-ba tartozik, és tényleg csak az idő érdekli, te meg elhajtod, hogy nincsen se telefonod, se órád, aztán magadban azt gondolod, hú most megtámadtak, de megvédtem magam. Közben fogalmunk sincs róla, hogy valójában miért kérdezi meg az időt, de azzal, hogy reakció szerűen védekezünk, máris megalkottuk a támadást magunkkal szemben, pedig lehet, hogy nem is az volt. Szóval még egy egyetértés: az igazi önvédelem tényleg az, ha már nem ér támadás. Ez viszont csak nézőpont kérdése. De ha megnézzük, hogy se támadás nem létezne védelem nélkül, se védelem nem létezne támadás nélkül, és mindezek egyike se létezne nélkülünk, akkor megint ott tartunk, mint az ego-nál, hogy valójában semmi sem jó vagy rossz, támadás vagy védekezés, ego vagy önvaló, én vagy Én, hanem minden EGY-ség.
Ezért vannak a félreértések is ezen a fórumon, mert ha nincs is támadás, akkor is csinálunk egyet azzal, hogy védekezünk az ellen, ami nem is volt támadás. Ha pedig védekezés van, akkor már támadás is, és megbomlik az egység.
Nagyon ügyesen faragtál káoszt a mondanivalómból, saját elképzeléseid igazolására :DDDD De legalább gazdagodtunk, egy sajátos integritással.
Egy gondolatot azért hozzáfűznék ehhez a mondatodhoz:
"Tegyük fel, hogy igaz, hogy 95 %-ban rablásra mennek. Ezt az agyad eltárolja, és ha teszem azt jön egy, aki pont a maradék 5 %-ba tartozik, és tényleg csak az idő érdekli, te meg elhajtod, hogy nincsen se telefonod, se órád, aztán magadban azt gondolod, hú most megtámadtak, de megvédtem magam. Közben fogalmunk sincs róla, hogy valójában miért kérdezi meg az időt,"
1. és legfontosabb: Ne kérdezze meg. Ne szólítson meg, nem vagyok én óraoszlop. Vegyen magának órát. Úgysem ismeri a számokat, fölösleges megtudnia.
2. Ha ennek a népségnek 95%-a ezt csinálja, az kiterjed az egészre. Azok is azt csinálják, csak ők egy másik statisztikában szerepelnek.
Előítéletes volnék? Dehogy is, csak Pesterzsébeten cigányok közt nőttem fel, sőt a 80-as évek végén soförködtem batyus-cigányoknak, amelyiknek annyi esze volt, részegen, hogy 150-nél éjszaka az M1-esen megakart szúrni menetközben, nem nagyon érdekelte, hogy ő maga is bele döglik.
3. Nem gondolom, hogy megtámadtak, hanem tudom, hogy támadást készített elő: Nagy különbség...
4. "Közben fogalmunk sincs róla, hogy valójában miért kérdezi meg az időt,"
Nem is érdekel, ne szólítson meg.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
"1. és legfontosabb: Ne kérdezze meg. Ne szólítson meg, nem vagyok én óraoszlop. Vegyen magának órát. Úgysem ismeri a számokat, fölösleges megtudnia."
Ilyen erővel Te ne nyissál blogot. Ne kérdezzél, ne mondjál semmit. Nem vagyunk mi filozófikus segélyszolgálat, hogy minden ami Téged érdekel, ahhoz mi hozzászóljunk. Menjél ki az életbe és tapasztald meg az internet nélkül azt amiről beszélünk, beszélsz.
Szerintem a két reakció semmiben sem különbözik egymástól...
Én meg Kerepesen nőttem fel, a kertünk mögötti domboldal egy az egybe cigánytelep, kb 100 család él ott (számold ki az hány ember az ő kasztjuk esetében), engem is akartak leszúrni, engem is raboltak ki, verték is véresre az arcomat 3 az 1 ellen....
Az a baj, hogy azt hiszed csak neked vannak tapasztalataid, és mindenki más rajtad kívül csak beszél a levegőbe tapasztalatok nélkül, pedig nagyon nem. Meg van nekem is a tapasztalatom a támadásokkal kapcsolatban, ne aggódj... És amíg előítéletesen álltam hozzájuk, be is találtak nap mint nap. Mert megláttam egyet, és a félelem rögtön védelmi üzemmódba kapcsolta az agyamat. Ha meg védelem van, jön a támadás is. Amióta nem a félelem irányít, ha meglátom egyikőjüket, hanem tudom, hogy ugyanaz az Isten van benne is, mint bennem, csak még jobban elrejtőzve, és így is kezelem őket, érdekes nem támadnak meg. Évek óta még csak belém se kötöttek, sőt messziről köszönnek nekem azok, akik előtte lépten nyomon támadtak. Addig támadnak, amig van mit támadni.
Végül, de nem utolsó sorban abszolút nem állt szándékomban igazolni semmilyen elképzelést. Közöltem a véleményem. Már megint.. És már megint bocsánat, ha benned ez bármiféle ellenszenvet váltott ki. De ha valamit káosznak érzel, szerintem ne engem okolj érte... Miért olyan nehéz elhinned, hogy nem akarok semmit elhitetni, meg igazolni, hanem egyszerűen közlöm a véleményemet a tapasztalataim alapján? Nem lehet, hogy te akarsz elhitetni velem dolgokat, meg igazolni a magad igazát?
És csak még egy kérdés: Hol laksz Te most Miki?
Te most megsértődtél valamiért, amivel én nem tudok mit kezdeni. Nem tudhatom, hogy milyen tapasztalatod van, te viszont azt nem tudhatod, hogy én mit gondolok bármiről is. Laktunk Kerepesen mi is teljesen véletlenül, egyszer sikeresen meg is rugdostak rézbőrű testvéreink a Hév megálló túloldalán a kis bolt előtti sóderoson. Na jó nem voltunk már szomjasak éjjel 3-kor. Ott nem volt semmi vízió, csak öcsémtől akartak elvenni egy zacskó csipszet. Semmi gáz. Ők józanok voltak, mi meg nem.
Ha van tapasztalatod, akkor ne úgy beszélj ilyen helyzetekről, mint egy nyeretlen kétéves. Hanem úgy, mint akinek valóban van tapasztalata.
Nem kell megsértődni, végül is nem szégyened az, hogy nekem dupla annyi élettapasztalatom van, mint neked, végül is dupla annyi idős is vagyok mint te ha jól tudom. Nem kell ebből versenyt csinálni.
A véleményedet úgy közölted, hogy az én írásomból szúrtál bele részleteket. Ezzel a figyelmetlen olvasó úgy értelmezheti, hogy az én véleményem azonos a tiéddel. Ez nem mindig van így.
Káoszt nem érzek, hanem káosz az írásod :)) Nincs ezzel gond, majd letisztul idővel, ahogy rendeződik a belső világod. Nekem is szoktak lenni szar írásaim. Nem gond.
Blogot meg akkor nyitok amikor kedvem van hozzá, de ha a cigány ki akar rabolni ahhoz nincs kedvem. Nem nem ugyan az a helyzet. Az én blog nyitásom, semmiben nem hasonlítható egy rablási kísérlethez, vagy annak az előkészítéséhez. Hogy gondoltad te ezt?
"Menjél ki az életbe és tapasztald meg az internet nélkül azt amiről beszélünk, beszélsz."
Erre inkább neked volna szükséged szerintem... Mégsem küldözgetlek sehová...
Most Zuglóban lakok egyébként, de miért is lényeges ez?...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
"A véleményedet úgy közölted, hogy az én írásomból szúrtál bele részleteket. Ezzel a figyelmetlen olvasó úgy értelmezheti, hogy az én véleményem azonos a tiéddel. Ez nem mindig van így."
A figyelmetlen olvasókkal miért foglalkozol? Én sem akarom, hogy azt higgyék ugyanaz a véleményünk, és versengeni sem áll szándékomban veled. Ismét egy mögöttes szándékot gyártottál a cselekvéseim mögé. Még csak megsértődni sem sértődtem meg. ("nem tudhatod, hogy én mit gondolok bármiről is") Tökre helyén van, hogy neked dupla annyi élettapasztalatod van. Ezt sem én hoztam fel úgyhogy megint nem tudom miért gondolod, hogy én akarnék veled versenyezni. Az hogy hogyan beszélek a tapasztalataimról meg szerintem pont ebből a korkülönbségből adódóan ugyanúgy teljesen az én dolgom, mint ahogy a tiéd, hogy mikor nyitsz blogot. Abba sem kötöttem bele, csak hoztam egy példamondatot, ami ugyanaz a reakció lenne, mint amit te nyilvánítottál a cigány gyerekes szituhoz. Egyébként meg tök a Te dolgod, hogy mikor nyitsz blogot. De ilyen erővel tökre az ő dolga, hogy mikor akar rabolni. De ha nem védekezel, akkor nincs kit támadjon. A harchoz két ember kell. Ha tudatosan jelen vagy, és nem reakcióként védekezel, akkor Te túl vagy az emberi mivolton, ő aki nincs, és reakcióként támad innentől kezdve nem tud harcolni, mert nincs kivel. Ez az igazi önvédelem. Ezért mondom, ha nem a példamondaton ragadsz le és nem alkottál volna megint támadásokat, akkor észrevehetted volna, hogy egyet értettem veled, aztán elmondtam a plusz véleményemet, versengés nélkül, nem azzal a céllal, hogy azt a látszatot keltsem, hogy egyezik a véleményünk. A kettő együtt nem is tudom, hogy gondoltad, hogy működik.. Az egyetértés nem jelenti azt, hogy egyezik a teljes vélemény. De ez tök helyén van, nem vagyunk ugyanazok. Én speciel szeretem, ha valaki olyat mond, amivel egyet tudok érteni. Titkoljam el, és szálljak inkább szembe veled ténylegesen? De ha egyszer nem akarok? Nem akarok veled versengeni!
Kommunikálni szeretnék. És azért kérdeztem, hogy hol laksz, mert beszélgetnék veled személyesen egyszer, ha partner vagy benne, mert már ez frusztrál sokkal jobban tényleg, hogy itt nem látjuk egymást, csak a karaktereket és azt képzelünk minden írás mögé, amit az épp aktuális személyiségünk kitalál. Írok valamit és elég ha egy valaki támadást lát mögötte, utána már megjelenik a védelem, és tényleg vitába megy át meg versengésbe. Mert ugye te is, én is, meg mások is nehezen tűrjük el, hogy a másiké legyen az utolsó szó.. De ez nem versengés. Csak megnyilvánulni akarás. Mert igazából tök megtarthatnánk magunknak minden gondolatunkat. Írnánk blogokat, aztán mindenki elolvassa és nem ír semmit, csak meditál rajta. De ezek szerint még nem tartunk ott, hogy a megnyilvánulni akarás ne mocorogjon bennünk. Pedig azt is tisztázni kell majd a teljes tudatosságunk eléréséhez. Szerintem.
De én most lefekszem, mert álmos vagyok. Jóéjszakát mindenkinek!
Na kérem...A kor nem érdem, az egy állapot. Van, akinek 20-30 éves korára annyi tapasztalata gyűlik össze, mint másnak 70 éves korára sem...Van, aki meghal 20-30 évesen telve tapasztalatokkal, más meg tök hülye és sötét marad, mikor 70-80 évesen lehunyja a szemét.
Miki!
Szerintem olvasd át még egyszer amit spiri írt, van benne valami...Megint begurultál.
Összegezhetnél már egy kicsit: mit tanultál itt eddig? Jutottál már valamire? Bármilyen csekélyke felismerés megérintett már? Komolyan érdekelne.
Nekem tegnap elég volt Szeges két beszólása, aztán egy medi, egy szunya, és estére a fél fóliásom gyönyörű rendben lett, nagyon jól éreztem magam, sokat énekeltem és nevettem a gyerekkel. Elszállt a hülye szorongás és valami egészen új lépett a helyére.
Ma már kipakoltam a fürdőszobát, holnap azt festem. Megint sikerült elengednem valamit, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.
Ma reggelre a levelezőmben volt egy új levél, új munka, kihívás, elfogadtam, állok elébe!
Jönnek a válaszok - csak bent is takarítani kell...Enélkül nem megy.
Most pedig nyugodtan "leésztoszózhatsz" , vagy figyelmen kívül hagyhatsz.
Adhatnál magadnak egy nyugodt napot, amikoris megpróbálod letisztítani a benned dübörgő érzéseket. Csak te és Te. Az már félig győzelem!!!:)
Nem tükör, hanem nagytakarítás. Kezdd el hajigálni kifelé, ami nem oda való!
Szeretet - ez hiányzik Neked, nagyon ez az érzésem.
A levelemet szeretettel küldtem, kérlek, így fogadd!!!:)
Ja, és bocs, szívesen hívtalak volna festeni, de túl messzi vagy...:) Csörtézhettünk volna közben!:))) Meg amúgy sem említetted, hogy vidékezést is vállalsz!:)))
Már megint egóztok?:) Az én szuperérzékeny kis egómat akkora rúgás érte, hogy hetekig gyomorfeszüléssel feküdtem-keltem. Kivéve MOST. Két óra eszméletlen szunya után újra jó a kedvem, egyáltalán nem izgat tovább. A lehető legjobb, ami történhetett.
Pozitív hozadéka:
- több időm marad a gyerekeimre, családomra
- több pénz marad a családi kasszában, ugyanis semmit nem hozott, annál többet vitt
- megismertem a belső működést, s rájöttem, hogy nincs is demokrácia:)
- sok-sok emberismeretre tettem szert
- megtanultam, hogy csak önmagamban bízhatok
- megszabadultam a rám tapadt energiavámpíroktól
- megszabadultam egy, a szólásszabadságomat nagy mértékben korlátozó tényezőtől
- nem kell többé először nyelnem, utána köpnöm:)
hát sorolhatnám még, de nem akarlak ezzel untatni benneteket! :)
Folytatom, de teljesen függetlenként.
Határozottan jó ez a blog, köszi, Miki! :)
Hát mint mindegyik,amit eddig indított.
Több 100 hozzászólással...
Hajrá Bodza...
Egészségedre :)))
Jó lenne már nekem is egy kis lelki béke, de semmi nem arra mutat. Nagy hülyeséget is csináltam, mert pont bele néztem az egyik híradóba, ahol Ficó éppen Szvatopluk szobrot avatott, és mondta róla, hogy 15 évszázada élnek azon a területen az ó Szlovákok, és ő volt a nagy vezérük, és 15 évszázadon át, ország nélkül is kitartottak a Szlovákok.
Hát mondom, jó gyerek éppen most mondtad ki, hogy Szlovákia nem létezett ez idő alatt, de nem válaszolt, úgyhogy ott hagytam :DDDDDD
Viszont kicsit felbosszantottam magam.
Na remélem neked jobb napod volt mint nekem. Bár magam sem panaszkodhatok, éppen olyan unalmas semmit mondó volt a napom, mint bármelyik másik nap, ünnepeket is bele értve :))))
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Na lassan meg is ékerzünk a másik/ugyanaz kedvenc témánkhoz a tükörhoz:)
Mint Óz a nagy varázslóban, itt vezet át az út:)
A tükörrel is baj van? :))
Valamivel baj van? Az is csak illúzió:)
...mert nálam pont az illúziók töredeznek mostanában.
Lehet, hogy ez is csak illúzió...? ;))
Minden lehetséges...meg az ellenkezője is:)
Köszönöm, kedves Claryssza!
Visszaadtad a hitemet...;))
http://www.youtube.com/watch?v=DNaMQGsrbV8
Hát nekem nagyon rossz volt az áldozat szerep.
Az utóbbi majd tíz évem,erről szólt.
Teljesen tönkre mentem fizikailag,anyagilag is.
Úgy a 24-edik órában át kellett értékelnem a dolgokat,
és változtatni a hozzáállásaimon,levonni a tanulságokat.
Ez konkrétan a munkámra,és az emberekhez fűződő viszonyomra vonatkozott.
Túlságosan odaadtam magamat, mindenkiben megbíztam,
és visszaéltek vele rendesen,de senkit nem hibáztatok ezért magamon kívül.
Egyedül én voltam az oka,én adtam meg erre a lehetőséget,és csak kihasználták.
Úgyhogy a nagy csalódásaim után is csak azt mondom,hogy mindennek ,ami velünk történik mi vagyunk az okai,mert mi adunk lehetőséget,vagy vonjuk meg a lehetőséget a dolgoktól ,történésektől és mindentől.
Soha senkit nem okoltam magamon kívül semmiért.
Ennek még az is az előnye,hogy az ember nem haragszik senkire,persze magamra sem természetesen.
Úgy vagyok ezekkel a dolgokkal,hogy levonom a tanulságot,és lehetőleg még egyszer nem megyek bele ugyanabba a hibába.
Így támadni sem szoktam,mert nincs miért.
Azt nem mondom,hogy soha még nem fordult elő,de nem jellemző.
Azt hiszem az áldozati,és a támadó szerep között vannak még lehetőségek bőven.
Látod Évi, magad is azt mondod, áldozat szerep. Attól kezdve, hogy felismered, csak szerepet játszottál, már nem lesz szükséged rá.
Próbálgatjuk az álarcokat, és a végén mindegyik megmutatja a hátulütőit.
Minden álarc mögött a megfelelési kényszer-, vagy vágy lapul.
Téged szerintem azért találtak, találnak, találunk meg - magamat is beleértve - mert sugárzik belőled a segíteni akarás, a szeretet és a jó szándék.
De Neked nem kell ehhez semmilyen formában idomulni, csak elfogadni, hogy: Ez Van!
Szerintem...:)))
Ezt a szerep jelzőt,utólagosan mondom.
Nem vettem fel semmiféle szerepet,egyszerűen így működök.
Viszont le kellett vonni a tanulságokat,a magam számára,hogy hogyan tudok a meggyőződésem szerint élni,hogy az ne váljon a káromra.Vagyis ,hogy nem kell áldozattá válni,tudom másként is csinálni.
Ehhez kellet ugyan egy kis lázadás,hogy elég,betelt a pohár,de már a helyére álltak a dolgok.
Megtaláltam az arany középutat,ami mindenkinek jó,és nekem is.
Szerepet már nagyon rég óta nem játszom,viszont megfelelési kényszer sajnos van bennem,és mindig is ez okozta a konfliktust önmagammal.
Mert nem lehet mindennek és mindenkinek megfelelni,mert akkor csak én húzom mindig a rövidebbet.
/a megfelelési vágy az szerintem nem szerep,és nem is igazán vágy,egy indíték az embereben,hogy lehetőleg mindenkinek jót tudjon adni,csak ott kellett meghúznom a határt,hogy ez ne menjen el odáig,hogy az én káromra megy./
Nem is tudom,hogy az ember mikor juthat el odáig,hogy már ne kelljen állandóan mindenből tanulnia,mert már bölcs./lehet ,hogy úgy nagyon unalmas lenne?/