Önvédelem
Már néhány héttel ez előtt megfogalmazódott bennem a szándék, hogy az önvédelem témakörében írok egy cikket.
Kíváncsi vagyok arra, hogy ki mit ért, ki mit nevez önvédelemnek. Fontos-e az önvédelem, jogos-e az önvédelem. Mit nevezhetünk önvédelemnek, és hol lehet a végső határ, tehát meddig önvédelem az önvédelem? Fel tudjuk e emelni az önvédelem fogalmát spirituális magasságokba, vagy az önvédelem csak a fizikai síkon nyilvánul meg?
Hozzászólások
175 hozzászólásDe az, hogy nem szít bennem dühöt, nem azt jelenti, hogy homokba dugom a fejem, és nem foglalkozom vele. Annyit jelent, elfogadtam, hogy azzal, hogy fórumokra írogatok gyűlölettel a szívemben, nem fog változni semmi. Viszont ha magamba nézek és tudom, hogy bennem is bennem volt ez a leigázni a rosszat (mindenki a másik oldalt tartja rossznak, és a sajátját jónak) hajlam, felismertem a saját hibámat, és eggyel több lett azon emberek száma, akik soha nem fognak embert ölni, és leigázni bármit mások céljaiért. Ettől még együtt érzek és összeszorul a szívem az ártatlan gyermekáldozatok láttán, de nem a gyilkosokat gyűlölöm azért, ami van. Őket is utasítják, azt hiszik magukban, hogy nincs más választásuk. (Vagyunk itt egy páran szerintem, akik számos helyzetben ugyanezt gondoljuk). Ha gyűlölettel állnék hozzá, akkor még csak annyi értelme sem volt szerencsétlen gyerekek halálának, hogy felnyissa a szemeket, tényleg feleslegesen éltek, haltak, mert ugyanazt az érzést váltja ki a szemlélőben, mint ami a gyilkosában volt.
Megölném ezeket a katonákat, akik ártatlanokat ölnek...
Igenám, csak ugyanazzá válnék, mint ők.
Inkább adjuk meg az áldozatoknak azt a tiszteletet, hogy értelmet adunk a haláluknak azzal, hogy változtatunk magunkon, hogy ne ugyanúgy gyűlölködjünk, mint a "rosszak".
,,hogy fórumokra írogatok gyűlölettel a szívemben, nem fog változni semmi.''
Hát ez az Spiri,hogy XY. megállapítja,hogy VZ. hogy érez...gyűlöl...stb.
Honnan ez a nagy tudás?,
hátha csak higgadtan elmondja a tényeket ,minden gyűlölködés nélkül,
de rögtön valaki más ezt már jobban tudja,és megbélyegzi ezzel,
mert ő olyan okos,és belelát abba az emberbe,és olyat húz rá,amit ő csak képzel...
Egyébként ez a hátránya a fórumoknak,hogy írásban eléggé kisiklanak a dolgok.
Én eddig /nem sok,csak / négy személyes összejövetelen,tanfolyamon voltam.
Élőben egészen más,ott sokkal jobban látjuk a másik embert,és nincsenek ezek az örökös minősítések,
teljesen ismeretlenül,és nagyon sokszor igazságtalanul is.
Azt meg már nem is akarom mondani,hogy sajnos /tisztelet a kivételnek/ de mindenki saját magából indul ki,és sajnos e szerint minősíti a másik embert.
Így van. Nem minősítettelek se Téged, se az érzéseidet, magamból indultam ki. Tudom, hogy én is így álltam hozzá kezdetben, hogy fujj a mocskos gyilkosok, mert nem értettem mi miért van. Amióta megértettem, nem hőbörgök rajta.
De el ne kezdd kérlek Te is, hogy személyeskedek meg támadok. :) A magam tapasztalatait közlöm úgy, ahogy tudom. Magamból, a magam tapasztalataiból kiindulva. (De akkor, ha magunkból indulunk ki, akkor a homokba dugjuk a fejünket kijelentés is lehet, hogy ezt jelenti az írásodban, hogy tudat alatt tudod, hogy amit mi csinálunk ilyenkor itt, az a fej homokba dugása valójában, és igazából máshol kéne keresni a megoldást)
És igen, tudom, ezt mondtam én is, hogy unom, hogy fórumozunk, mert így sokszor tökre nem az lesz belőle, mint aminek indul.
Egy jelenségről írtam,sosem kötöm az ilyesmit személyhez.
/azért írtam XY: VZ: /
Ha valakinek személyesen szeretnék valamit mondani,azt úgy is teszem,
de ez nem személyesen neked szólt.
,,Tudom, hogy én is így álltam hozzá kezdetben, hogy fujj a mocskos gyilkosok, mert nem értettem mi miért van. Amióta megértettem, nem hőbörgök rajta.''
Én mondjuk,soha nem minősítek így,mindig kérdezek,nem jelentek ki semmit.
Viszont szeretném tőled megkérdezni,konkrétan,amiről én írtam,a kislányok megerőszakolása és meggyilkolása,valamint ugyanez 80éves öreg nővel,falkában elkövetve.
Sokat segítenél nekem azzal,ha elárulnád,Te ezt hogy rendezted le magadban,és hogyan értetted meg,miért tesznek ilyet?,és mért kell áldozatul esni ilyen dolgoknak ?
/ártatlan gyermekeknek,vagy tehetetlen időseknek//
Ők ugyanis nem tudnak védekezni,esélyük sincs.
Komolyan kérlek,hátha olyat mondasz,amit el tudok ezzel kapcsolatban fogadni.
/de ne általánosságban beszélj kérlek,hanem konkrétan arról,amit kérdeztem./
Előre is köszönöm neked.
A nemi erőszakolókon még nekem sem sikerült túltennem magam, az olyanokra még én is tehetetlenül nézek. Nem mondom, hogy gyűlölöm őket, de az biztos, hogy őket én sem értem meg. Őket valóban nem utasítják felülről, maguktól követik el, amit elkövetnek. Nyilván bennük is van valami gyerekkori deficit, amin nem tették túl magukat. És gyanítom nem nagyon érzik a szeretetet, de hogy is érezhetnék, tisztában vannak vele, hogy mit művelnek, és azzal is, hogy gusztustalan dolog, nyilván tudják, hogy egy ilyen embert kevesen szeretnek. Ezért úgy vannak vele, hogy nekik már úgy is mindegy. Ha elkapják, legalább foglalkoznak velük. Ha nem kapják el, akkor meg eleget tettek a gusztustalan függőségüknek (mert ez biztos, hogy az), és az tölti el őket elégtétellel. De ez csak az én véleményem. Én ezt így tudom elképzelni. De ilyen esetekben is fent tartom a véleményem, hogy sokkal többet segítünk ha az áldozatot támogatjuk és nem az elkövetőt támadjuk, mert az fölösleges energiapazarlás. Ugyanazt az energiát felhasználhatjuk az áldozat javára. Az elkövető kap elég gyűlöletet nélkülünk is szerintem. Nem véletlenül kezd el gyilkolni vagy megerőszakolni nőket, meg gyerekeket, meg időseket. Úgyhogy a megoldást mindkét esetben ugyanabban látom.
Szerintem, álmos vagy már és alszik a képzelőerőd is.
Képzeld el azt, hogy téged erőszakolnak meg, aztán prostitúcióra kényszerítenek. Naponta megvernek porig aláznak...
Sikerült elképzelni?
Akkor most gondolatban támogasd magad a pozitív energiáiddal.
Aztán képzeld el, hogy ...
Ám bár azt írja valahol a biblia, hogy ne állj ellene a bűnnek.
Ezt valahogy még szét kellene cincálni, hogy mit is jelent ez valójában?...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Sikerült elképzelnem. Abban a helyzetben is jobban örülnék, ha nem az erőszakolómat gyűlölnék, hanem engem szeretnének. Az a tudat jobban erőt adna, hogy szeretnek, mint az, hogy a kö**ögöt utálják. Utálják? Na bumm. Nem csoda. De engem világ életemben szerettek, mert jó ember voltam, és jelen pillanatban is van aki szeret. Na ettől máris erőre kapnék, mert akkor érzem, hogy van amiben én vagyok fölényben. De ez igazából sajnos tényleg csak képzelet még számomra is, valószínűleg, ha ilyen helyzetbe kerülnék azon töprengenék miért érdemlem ezt, miért én, mit vétettem? Mármint ha nemi erőszak áldozata lennék. Ha halnom kellene, és látom, hogy nincs más lehetőség, akkor azt könnyebben elfogadnám, mint azt, hogy megerőszakoljanak. De ez is csak én vagyok.
A Biblia idézethez meg képzelj el egy örvényt. Az is, ha ellenállsz nagy valószínűséggel a vesztedet okozza, de ha hagyod, hogy leszívjon az aljára, akkor meg kidob valahol, és ha van elég akaratod, akkor fel tudsz úszni a felszínre a levegőért.
...úgy általában, de a korod, és a viszonylagos otthoni védettséged miatt kevés lehet a valós tapasztalatod.
Örülj ennek, és ha a jó lelked mellé egy kis szerencsét is kapsz az élettől, akkor talán soha nem kell megismerned annak rosszabbik oldalát.
Tudod, az elmélet nagyon sokszor más, mint a gyakorlat.
Sok szerencsét Neked!
Szerintem egyesek a fejükhöz kapnának, ha tudnák, mi mindent tapasztaltam meg a fiatal korom ellenére... Különben meg se szólalnék, de ezt már százszor leírtam. Ha gondolod beszélgethetünk priviben és bevezetlek az "otthoni védettségem" meg a "valós tapasztalataim" rejtelmeibe. Van ott minden, a kábítószerektől az alkoholon át az erőszakig, bűnözésig. Úgyhogy ne félj, van tapasztalatom jócskán, szerintem érdekesnek találnád. Nem meggyőzni akarlak, de ha elmesélném az életem, szerintem meggyőződnél magadtól is, és nem állítanád azt, amit.
A sok szerencsét viszont megköszönöm, mert sosem árt :)
...sajnálom, hogy ilyen fiatalon meg kellett érned a rossz egy szeletét is...
Egyébként nem állítottam, csak feltételeztem...
De azért nincs harag, ugye? :)))
Abszolút nincs harag :)
Mondom ennél sokkal rosszabb dolgokon estem át, amikre haragudhatnék, de azokra se haraggal tekintek már, hanem, hogy meg kellett történniük ahhoz, hogy ott tarthassak, ahol tartok. Pont ezért mondom, hogy nem csak a levegőbe hadoválok itt nektek, hanem mert átéltem bőven azt, amiről írogatok, és tudom, hogy nekem hogy sikerült túltennem magam mindezeken, ezért szívesen osztom meg a tapasztalataimat azokkal, akiken látom, hogy ha nem is pont ugyanolyan, de kereteiben hasonló problémáik vannak, mint nekem voltak. Meg azért vannak is még bőven nekem is lejátszatlan meccseim, csak hát sajnos ezeket a dolgokat nem lehet sürgetni. Jó sok most kell hozzá, hogy értelmet nyerjen a múlt összes kis darabja :) És a korom is csak nézőpont kérdése szerintem, hogy kevés vagy sok. 20 év alatt is simán megtörténhet egy ember életében az, ami máséban 60 alatt sem. Ha csak azt veszem alapul, hogy ebből a 20 évemből maximum az utolsó 2 az, amit már hellyel közzel tudatosan, dolgokra ráébredve töltöttem, és csak ezalatt az utolsó 2 évem alatt is annyi tapasztalatom lett, hogy hihetetlen, akkor ez is azt mutatja, hogy az évek semmit sem jelentenek. Mármint az emlékek a 20 év alatt gyűltek össze bennem, de tapasztalattá az elmúlt 2 évemben sikerült úgy igazán változtatnom őket. Hogy megértsem mi miért történt velem ekkor és akkor. Mire kellett a pofon, mire a simogatás... A válasz mindig ugyanaz, a fejlődésre. Néha kisebb pofon, nagyobb simogatás, néha fordítva, de a közös mindig ugyanaz, hogy menni kell tovább, fejlődni. Nem ragadhatok le egy pofon után a felpofozott állapotomban napokig, hetekig, hónapokig. Rájövök miért kaptam, legközelebb nem kapom. Fejlődöm. Ezeken a szörnyűbbnél szörnyűbb mészárlásokon is, meg erőszakolásokon is azért mondom, hogy semmit sem segít, ha egy fórumon azt hangoztatjuk, hogy hát ez milyen egy ocsmány világ. Vegyük észre, hogy mi mivel járultunk hozzá ehhez az ocsmány világhoz, és akkor már tettünk is valamit azért, hogy ne legyen ilyen ocsmány. Ezt írtam lejjebb is, hogy a sok-sok egyéni problémából lesznek egyszer csak a világi, globális problémák. Amiken változtatni csak úgy tudunk, ha kicsiben kezdjük. Ne legyünk telhetetlenek, egy ember kevés ahhoz, hogy megváltoztassa a világot. Egy Isten már nem. Először magunkat kell eljuttatni az Isteni szintre, utána már tehetünk a globális problémák ellen. Ehhez viszont inkább segítsünk egymásnak, és egymást támogassuk, minthogy olyanok felett ítélkezünk, akik elkövetik a bűnöket. Ők is emberek, mi is emberek vagyunk. Amíg ugyanazok a hibák bennünk vannak kicsiben, mint amik a világban nagyban, addig hiába ítélkezünk a globális problémák felett, olyan mintha magunk felett ítélkeznénk. Ami nem tilos, csak szerintem jobb dolgokra is fel lehet használni a bennünk rejlő energiákat :)
Olvastam néhányról...
Te odatartanád a karod, hogy megjelöljenek? Vagy erőszakosan fognak le és úgy vágják beléd a chipjüket?
Ugyan már!:)
A H1N1 oltás kapcsán is volt egy ilyen verzió. Sok szemét volt a vakcinában de chip nem.
Tudom,azon én is jót derültem.
Néha elkalandozik a fantázia.
Viszont nagyon erős befolyásolás volt,felhasználtak ismert személyiségeket ehhez
mert nem fogyott a vakcina.
A rokonságból csak 2-en ebbe haltak bele,de igazi statisztika erről nem lesz.
És bizony ott volt benne a higanyszármazék,amit letagadtak,mert a rokonom,konkrétan ebbe halt bele.
Higanyérzékeny.
Innentől,meg azt kérdezném,hogy akkor mi lesz a kismamákkal ,meg a születendő gyermekeikkel,
mert ugye tudjuk,hogy a higany mit okoz az újszülötteknél.
Csak azért mondtam ezt most el,mert látod vannak más módszerek is.
De tudod,hogy egyre inkább előírások vannak ,amit be kell tartani,és előbb utóbb,
ez is törvénybe lesz iktatva,a terrorizmus harc elleni küzdelemre hivatkozva.
Mármint hogy a chip.
Ugye azt a törvényt is elfogadták áprilistól,hogy minden telefonbeszélgetésed,és minden ami a számítógépeden van,6 évig megőrzik,és a szolgáltatók kötelesek kiadni.
Innen ez a chip dolog már csak egy lépés.
Ezek tények,nem kell semmiféle összeesküvés elméletre gondolni,
csak nem árt nyitott szemmel járni a világban.
Akkor marad Tihanyban a remeteség...:)))
Egyébként a párom nem adta be senkinek sem, amikor kötelezték rá őket, akkor is csak külön kinyomtatott beleegyező nyilatkozattal.
Érdekes, hogy lecsillapodott a hisztéria...Ugyanis nagytakarítás volt, jajjj, nem folytatom, ez már politika...:)))
...de tudod mi a legnagyobb érdekesség?
Hogy egyáltalán nem volt járvány,pedig tologatták fél éven keresztül,hogy majd a jövő hónapban,
de nem jött az a fránya járvány
és bizony nagyot bukott a gyógyszeripar a 6 millió vakcinával,merthogy
tudjuk ,erre ment ki az egész
ezért kellett ijesztgetni,félelemben tartani az embereket,hamis infókkal.
Az a szerencse ,hogy dolgoznom is kell,és most itt be is fejeztem.
Estig...
Bizonyos szinten egyet értek, hogy nem ide való, de bizonyos szinten azzal is, hogy Miki belinkelte.
Bár a hozzáfűzött véleményével már kevésbé. Ha nyitott volna hozzá egy blogot, amiben erről a témáról beszélünk, hogy miért vannak az értelmetlen mészárlások, akkor azt mondom oké, de konkrétan ebbe a blogba nem való, ilyen formában meg, hogy ledegradál mindenkit hisztis óvodásnak, így meg pláne nem.
Szerintem pontosan ilyen problémákról beszélgetünk itt is, csak kicsiben. Az, hogy ártatlanokat gyilkolnak valahol, meg ártatlanokat sértegetnek itt az oldalon, szerintem nem sokban különbözik.
Viszont kimondtátok többen is, hogy mi a probléma, a szeretet hiánya. Nem is a hiánya, mert jelen van, én érzem, de azt, hogy hogyan lehet a szeretetből konfliktust csinálni, azt nagyon ügyesen tanítja az oldal is, meg Miki linkelt videója is. Mert mindenki a saját eszméit szereti, és azokért akármit leigáz gond nélkül. Akár Palesztinában, akár itt az oldalon. Csak gondoljunk bele, miféle szeretet az, ami másokkal szemben ellenségeskedést szít bennünk.. Valahol eltévedhettünk, mert szerintem ez nem az a fajta szeretet, ami előrébb visz. Ez afféle álszeretet. A hazaszeretet más népekkel fordít szembe minket, az önszeretet más emberekkel... Szeretettel álcázzuk a haragunkat, így persze, hogy nem jutunk 1-ről a 2-re... Az álcázás sosem vezet sehova. Akkor inkább haragudjunk tiszta szívből, amíg ki nem ég a harag, és szeretetté nem változik, mint hogy addig hazudjuk a szeretetet, míg végül az ég ki teljesen, és csak a harag maradjon meg. Haragudni lehet szeretetből, de szeretni nem lehet haragból.
Viszont, ha csak ezekre a szörnyűségekre fókuszálunk, akkor valószínűleg nem is fog változni a helyzet, mert mindig visszacsal minket arra a pontra, ahol a harag motivál minket. Mi lenne, ha nem a gyilkosokra haragudnánk, hanem az áldozatokat szeretnénk, velük éreznénk együtt. Úgy igazán! Nem csak amolyan "szegény ártatlanok, azok a rohadékok mindenkit megölnek" szinten, mert azzal nem javítunk semmin. Hanem olyan szinten, hogy na most kicsit nézzünk magunkba, mi milyen helyzetben viselkedünk hasonlóképpen, mikor van az, hogy nem foglalkozunk másokkal, csak a saját érdekeinkkel. Aztán ha rájövünk, na akkor már tettünk valamit. Odamehetünk tiltakozni, hogy leöljenek minket is, meg ócsárolhatjuk távolról a gyilkosokat, de azzal ugyanúgy csak az ártatlan halottak, és a gyűlölködők számát növeljük, pedig nekünk nem az a dolgunk. Nekünk az a dolgunk, hogy a tiszta lelkű emberek számát növeljük, akik képesek a valódi szeretetre, mert az már segíthet. Ennyit tudunk tenni, és ezt el kell fogadnunk. Szerintem.
"Ha nyitott volna hozzá egy blogot, amiben erről a témáról beszélünk, hogy miért vannak az értelmetlen mészárlások"
Nem akarom fokozni tovább, csak annyit tennék hozzá még.
Ez a téma sehova máshova nem való, csak az önvédelem blogba.
Az önvédelem ugyan is kiterjed önmagadról, a családodra, az utcádra, a kerületedre, a városodra az országodra, a nemzetedre, és az egész földre akár.
A hatékony önvédelem alapvető tétele, hogy tudod ki a támadó, ismered a képességeit, a szándékait, a módszereit, az eszközeit.
Ezek közül minél kevesebbet tudsz, annál kisebb az esélyed a hatásos védekezésre. Ehhez pedig feltárás, felderítés szükséges. Hatásos önvédelem a belső védelem, alapvető, hogy feltárod a belső valóságodat, önismeret, és aztán tudsz majd azon tartalmak ellen védekezni, ami nem is te vagy, csak rád tapadt az idők során.
Önvédelem apám. Ami fent az lent, ami kint, az bent.
Az óvoda miatt meg sértődjön is meg aki megsértődik, de azt gondolom, hogy akinek nem inge nem veszi magára. De lássuk be, hogy egy háborús helyzet átéléséhez képes ez játszótér amit itt művelünk.
És vigyázat. Ha csak úgy tűrjük és semmit nem teszünk a gyilkolás ellen, még annyit sem, hogy felszólalunk ellene magunk között, akkor cinkosaivá válunk a gyilkosnak. Aztán jön és holnap minket bombáz. Nem ők, majd összeuszítanak minket a Szlovákokkal, vagy a cigányokkal itthon.
Ne legyenek illúzióink afelől, hogy a dolgok véletlenül történnek, és nem nemzetközi háttéregyezmények döntik el, hogy Ficó Szvatopluk szobrot avat, miután az Orbán kormány megszavazza a kettős állampolgárságot, úgy, hogy magasról leszarja az előzetes népszavazási eredményt, de nem is ír ki népszavazást rá... És tényleg nem kezdek bele, mert durva politikai fórumot csinálunk.
Itt mindenkit szeretettel várok, aki komolyabban bele menne politikai eszmecserékbe is.
http://diskurzus.forumx.hu/index.php?mforum=diskurzus
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Azzal, hogy együtt érzel, és magadba nézel, sokkal többet teszel a gyilkolás ellen, mint azzal, hogy felszólalsz ellene. A szavak Miklós fizikai síkon mozognak, azt mondtad Te azon már rég túl vagy. A szavak jók arra, hogy szembeszállj valamivel, de együtt érezni (valósan) csak szavak nélkül lehet. Az együttérzés, és a magadba nézés nem semmittevés szerintem. Pont a haraggal és szembeszállással válsz a gyilkosok cinkosaivá. Ők mit tesznek a gyilkolással? Haraggal az egység ellen fordulnak. Te mit teszel az ellenségeskedéssel? Ugyanazt. Ha szeretettel együtt érzel, akkor viszont esélytelen, hogy cinkostárssá válj.
Minden esetre szeretem, hogy a leglényegtelenebb mondataimat ragadod ki mindig, és azokkal szállsz szembe... Mindegy, feladom, ha összehoz minket az élet személyesen, akkor állok elébe, de itt a fórumon nem kívánok több energiát beleölni abba, hogy megérts. Én megértettelek, és köszönöm a lehetőséget. Remélem Te is hajlandó leszel egyszer megérteni engem...
Számodra lényegtelen, mert ismét rendreutasítottál burkoltan :DDDD
De nem érdekel. Csak hogy figyelmedet vesd rá egy pillanatra a mondatodra.
Kétségtelen tény, hogy van elvi igazság abban amit írsz, de az is tény, hogy azzal, hogy magamban együtt érzek a szenvedőkkel, nem tettem semmit. Az a minimum, hogy elhatárolódok, és kifejezem a mélységes egyet nem értésem az agresszorral szemben.
Vannak dolgok amit azért nem lehet túl ezózni. Akinek sikerül az örüljön neki, de a többségnek, eddig nekem se sikerült. Mi még ilyen egoisták vagyunk, hogy számít a fizikai sík hogyléte is.
Összefuthatunk, ha zugló felé jársz (Örs vezér tere). Dobj meg egy méllel előtte hajdu_m@c2.hu
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ugyan dehogy utasítottalak rendre.
Hidd már el, hogy nem munkálkodik semmi hátsó szándék bennem :D
Én vagy megnyílok, vagy meg sem szólalok. Ha csöndben maradok, az azért van, mert tudom, hogy adott témában nem árt még elsősorban magamban tisztázni a helyzetet. Ha megnyílok, akkor viszont a megnyíláson, és azon kívül, hogy közöljem a tapasztalataimat, semmi más célom nincs. Nem burkolok semmit.
Ha rendre akarnálak utasítani, azt is nyíltan tenném, nem burkolva. Azt mondanám menj és ülj le meditálni most azonnal, mert elég volt a fórumozásból. Ha a rendre utasítás szándéka motoszkál bennem, akkor azt többnyire észreveszem, és tisztában vagyok vele, hogy valójában még magamban kell rendet tennem, és akkor inkább nem is szólalok meg. De szerintem ezt megfigyelheti akárki, hogy nem írok mindenhova, ahova épp jól esik, csak oda, ahol már van tapasztalatom, nem csak eszmék, amivel rendre akarok utasítani akárkit.
Örsön meg napi rendszerességgel járok, máshogy megoldhatatlan a Pestre jutásom Kerepesről, úgyhogy bármikor összefuthatunk :) Na jó, nem bármikor, mert most eléggé zsúfolt két hetem lesz, de utána nyári szünet van már részemről egészen júliusig :D
Nagyon köszönöm, amit leírtál! Nekem is szól!
Már jó ideje töröm a fejem azon, hogy mi a jó önvédelem egy kétes kimenetelű helyzetben.
A történet: Egy barátnőmmel megromlott a kapcsolatom - mert sajnos neki is megromlott önmagával és a világgal. A folyamatnak végig részesei voltunk, szerettük, elfogadtuk őt, úgy ahogy van. Amikor egymás után több nyílt támadás ért tőle, a barátságunkban elhidegültem, eltávolodtam tőle. (mivel egyoldalúvá vált megkérdőjeleztem a barátság tényét is).
Mi (rajtam kívül még ketten) megpróbáltuk másképp láttatni vele a dolgokat, megpróbáltuk szeretettel melengetni őt, de akkor ő már jó ideje egy másik úton indult el. Egy bő fél évre rá - 34 évesen - gyilkosság áldozatává vált.
Döbbenten, értetlenül és a védtelenség érzése miatt félelemmel álltunk a sírjánál.
Azóta sokat gondoltam arra, hogy én mit tettem volna az ő helyében, hogy a gyilkolást elkerüljem (elkerülhessem)... valószínűleg ösztönösen megadtam volna magam a támadó(i)mnak és beszélgettem volna vele(velük). Talán (?) ezzel el lehetett volna kerülni, hogy így érjen véget egy fiatal élet...?? ki tudja.
"Pont a haraggal és szembeszállással válsz a gyilkosok cinkosaivá": ezzel a mondatoddal és az utána jövőkkel megerősítessz abban, hogy igen!, nem vagyunk védtelenek hasonló helyzetben!
Köszönöm, hogy felnyitottad a szemem, hogy átlássam azt, amit magamtól képtelen voltam!
Valóban, Miklós, az a lélek (vagyis annak földi része), amelyik önismerettel foglalkozik, amiben a világ működésének megértése is benne van valahol - az "szebb", tágabb, minta az a másik, amelyik indulattal bármi mellett állást foglal, és ezzel bármi mást elutasít. Legyen az más vallású, bőrszínű, pátirányultságú.
Mert az ezotéria, és pláne a spiritualitás - az Egység felé törekvésről szól. Ezért nem szerencsés itt ilyen dolgokba belecsúszni, mert az az önismeret szintjéről lehúz oda, ahol képtelen leszel azzal foglalkozni.
Az önvédelem, meg az önismeret mint értékek - különböző szintet képviselnek. Egyik értékrendből soha nem tudsz a másikat vallóval közös nevezőre jutni.
Jó, hogy itt vagy köztünk.
Te bölcs vagy helyettünk is. De én nem tudok szó nélkül elmenni ezek mellett.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Nem tudom helyesen írtam-e, nem vagyok franciás, és már elég régen olvastam.
Szóval, amikor ez a jeles karvívó Gascogne-ból felment Párizsba, csak járta az utcákat, hogy megmutathassa a kardforgató képességét. Azzal az elvárással valszeg, hogy kössön már végre belé valaki, aki jól helyre rakhat. Ez jut mindig eszembe, amikor valamilyen érzelmeket megmozgató, hozzászólást növelő témát bevetsz. Találkozott is ilyenekkel, és végül barátságot is kötött a három testőrrel, akik - minő véletlen - szintén jó kardforgatók voltak. Hasonló a hasonló értékrendet vonzza.
Amikor kinőtted a Hit gyülekezetét, megindultál a megértés, a gnózis útján. Ez fölötte van annak, amit az érzelmek mozgatnak, értékrendben, tudattágasságban fölötte van a valahová húzó, pártoskodó szintnek. Ehhez képest, most teljesen más jellegű írásokat követsz el... A mostani blogoknak is van természetesen létjogosultságuk, de valahogy azt érzem az utóbbiakban, hogy nem önmagad megismerése vezérel a témaválasztásban és hozzászólásokban sem. Nem a keresés, hanem a kardvívó virtus.
Ezzel azt éred el, hogy bekerülsz a testőrök csapatába. Valamit örökké védelmezni fogsz, még az életed árán is. ( A hinduban ez a Ksatriják kasztja) Csakhogy ezzel a másik oldalt mindig ki kell rekesztened, meg kell tagadnod. Egyoldalú megértés nem létezik, úgy sosem lehet Brahminná válni.
Nem ebből a szintből jöttél ki, amikor a vallásosság féligazságait átláttad?
A vallásos dogmatizmusból kiléptem, de önmagamból még nem sikerült. Itt ülök, és olvasom, naprol napra ugyan azt. 3 napig nem voltam itthon, és nem történt semmi a blogon. Párt hozzászólás, igazából, specifikusan, csak arra az emberre vonatkozóan, aki a blogot indította. Én az áldozattal is, ezzel is, a kereszténységgel illetve Jézus tanításaival kapcsolatban globális kérdéseket boncolgatok.
A hozzászólások pedig mutatják, hogy nem csak én vagyok érintett ezekben a témákban. Van tehát partner ezekhez a vitákhoz.
De ahogy eddig mindegyik blogból a végén levontam a megfelelő konzekvenciákat, ebből is le fogom vonni.
Tudom én, hogy ezek durva témák, és igazából nem ide valók lennének, ha nem azt a célt szolgálnák, ami az oldal címe. De lássuk be, hogy azt aki szépen elvan a kis önvizsgáló meditációival, és nem emeli a tekintetét a világ történéseire is, aligha juthat valódi önismeretre. Szépen begubózva a kis komfortzónájába nem érhetik azok a hatások, ami kapcsán éppen a legdinamikusabbak kirobbanó érzelmei jönnek elő, amik éppen a legnagyobb belső problémákat okozzák neki. Nekem legalább is ezek a belső mozgatóim. Nyilván nem véletlenül hozakodok elő éppen ezekkel a témákkal.
És igen, vitapartnereket keresek, mert hasonló a hasonlónak örvend és azért én társaság kedvelő ember vagyok. Úgy is addig csinálom a fesztivált, míg lesz valaki aki bekapcsolódik :DDD
Rengeteget tanultam az elmúlt hetek beszélgetéseiből, de azt kell mondjam, hogy szinte csak a saját magam által indított témák jutottak olyan rezgésszámig, amire már érdemes volt oda figyelni. A F1-ben is azt az autót figyeljük, amelyik 18 ezret forog, a parkolókra senki nem kíváncsi.
És igen. Kezdeményező típus vagyok. Nem szoktam megvárni, míg valaki végre előhozakodik valami olyan témával, ami esetleg sokakat érdekelhet.
Többször írták itt, hogy rólam szól a fórum. Ez nem igaz. Én mindig globális témákkal foglalkozok, nem a kis piszlicsáré magánügyeimmel. Ha ugyan is megakarom tudni, hogy kinek mi a véleménye, amiből majd a saját kis ügyeimre vonatkozóan is konklúziót állapíthatok meg, akkor ahogy Claryssa írta a legnagyobb közös többszörös felé kell mozdulnom. Ezek pedig azok a témakörök, amelyek valóban, globális problémákat boncolgatnak. Ezek hordozzák az analizálható jelenségek tömegét, és akár az önismeretre és a világ megismerésére és jobbá tételére vonatkozó megoldásokat is.
Én így gondolom.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
"Én mindig globális témákkal foglalkozok, nem a kis piszlicsáré magánügyeimmel."
Na kedves Miklós! Ez a baj veled. Megint másokba taposol, csak azért, hogy neked legyen igazad.
Képzeld el, hogy igenis sok ember van, aki a "kis piszlicsáré magánügyeit" szeretné megoldani valahogyan! Mert a MOST-ban szeretnének élni, MOST szeretnének változni/változtatni, mert éppen a "kis piszlicsáré magánügyei" tesznek keresztbe a fejlődésének!
Milyen jogon gúnyolódsz itt???
A "kis piszlicsáré magánügyek" igenis nagy problémákat jelenthetnek azoknak, akik itt azt le is írják, megbízva a másikban, segítséget, útmutatást keresvén.
Azért kedveltem ezt az oldalt eddig, mert nagyon sokat lehetett tanulni.
Globális témák nélkül.
Tudod, mikor hozd elő a "globális témákat"? Majd akkor, amikor a "kis piszlicsáré magánügyeidet" elrendezted magadban!
Ez jogos Bodza,csak ami itt kifogásolható,amikor az ember annyira beleveti magát a,, kis horderejű'' magán problémáiban,hogy azonkívül mást már meg sem lát,magyarul
nem látja a fától az erdőt.../a kicsitől a sokkal nagyobbat/
De az is lehet,hogy én látom rosszul
Annak alapján, ahogy megismertelek, nem gondoltam, hogy ennyire érzékeny vagy!
" Megint másokba taposol, csak azért, hogy neked legyen igazad"
Nem tapostam senkibe. Mindig az a baja mindenkinek, hogy: Mert rólam szól a fórum. Erre mondom, hogy éppen ellenkezőleg, én soha nem a kis porbafingó magánéletemet hozom elétek.
Egy globális problémához képest, egy magánügy kis piszlicsárénak minősül.
Szerinted egy ember személyes gondja vetekszik, egy világra szóló globális problémával?
Ki az a nagy ember, aki akkorára értékeli magát, hogy az ő kis ügyes bajos dolga vetekszik egy világ méretű dologgal?
Ennyi alázatnak kell lenni egy emberben, hogy a saját kis piszlicsáré magánproblémáját példánkban a Palesztinában folyó népírtással szemben még véletlenül sem teszi mérlegre.
Egyébként is ezt arra a három napra írtam, amíg nem voltam gépközelben. És valóban semmiféle komoly kérdéskör nem vetődött fel.
"Tudod, mikor hozd elő a "globális témákat"? Majd akkor, amikor a "kis piszlicsáré magánügyeidet" elrendezted magadban!"
Az a helyzet, hogy a saját kis piszlicsáré problémám megoldásait sokkal inkább megláthatom nagyobb távolságból, mint a részletekbe ágyazódva. A kis probléma nem oldódik meg, ha nem látja az ember annak a környezetét, más elemekkel való összefonódását, együttműködését, vagy azt, hogy éppen mi hátráltat a fejlődésben.
Mit old az meg, ha én itt azzal kezdek foglalkozni, hogy képzeljétek bokán rúgott az Ödönke, hogyan védjem meg magam? Ez lényegtelen.
Azt kell tárgyalni, hogy az agresszor miért agresszor, milyen szándékai lehetnek, milyen eszközei, néha belecsúszunk így is magánterületekbe, de a probléma valódiságát, akkor tudjuk feltárni, ha látjuk a helyzetnek a szerkezetét, a struktúráját, működési elvét, ha tisztában vagyunk a szereplőkkel, azok szövetségeseivel, ellenségeivel, képességekkel eszközökkel stb...
És majd ha átlátjuk a támadás-védekezés teljes koncepcióját, akkor elkezdhetünk a saját kis ehhez képest piszlicsáré bajainkkal foglalkozni, mert megszereztük azt az ismeretet, ami lehetővé teszi saját problémánk feltárását, és megoldást.
Az mindenképpen téves elképzelés, hogy a részletek a kis aprólékok megismerése által eljuthatunk bármiféle megoldáshoz.
Ezért saját dolgaink nem csak piszlicsárék, hanem még értelmetlen is foglalkozni velük, addig amíg nem látjuk át az adott problémakör teljességét! Megoldást is csak az eredményezhet, ha átlátjuk a problémakör teljességét.
Ehhez pedig ezek a globális kérdéskörök alapos kitárgyalása juttatja el, még a sértődékeny olvasókat is.
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----
Ne haragudj Miki, de én ezt itt részemről lezárom.
Sajnálom, hogy még mindig nem érted...
Sajnálom, hogy nem tudom felszabadítani Palesztínát!
Nem sajnálom, de most inkább önmagamon dolgozom, mert ezt a kis nyomorult, porbafingó életemet szeretném kiteljesíteni, hogy a gyermekeimnek a lehető legtöbbet adhassam át. S azért sem sajnálom, mert igen önző módon, de nyugalmat és békét szeretnék végre magammal/magamban.
Teljesen természetes, hogy nyugalmat szeretnél. Én is arra vágyom a legjobban. Én se tudom felszabadítani, nem is a mi feladatunk. Csak példaként jött elő.
Ha úgy látod, hogy nem értek valamit, akkor esetleg fogalmazd meg másképpen. Más összefüggésben. Jézus is számtalan példabeszéddel világítja meg a dolgokat, éppen azért, mert sokféle ember sokféleképpen érti meg ugyan azt a dolgot.
Az is tökéletes, ha magadon dolgozol. én is azt teszem. magamon dolgozok. Ez nem önzés.
De a kis porbafingó életemet nem tudom úgy megoldani, ha azt gondolom a világ legnagyobb problémájának. Lehetetlen feladat. De ha azt globális távlatokba helyezve szemlélem, akkor azt látom, hogy a saját kis gondom, valóban kicsi és semmitmondó. Vagyis a megoldás sokkal könnyebb.
Nekem igazán semmitmondó életem van. Mégsem gondolom, hogy megoldást jelent, ha egész nap azon agyalok, hogy jajj mit csináljak. Úgy se jövök rá, ahogyan eddig sem jöttem rá. Esélyes, hogy nekem tanulnom kell, távlatokat meglátni és felismerni, hogy most fürdés közben rájöjjek, hogy Jézusnak azon szavai, hogy : Tanítsátok meg minden népnek az Isten igéjét (nem így van pontosan, de ez a lényeg) pontosan arra vonatkozik, hogy mindenkinek legyen Istenről önálló tudása, és személyes kapcsolata vele ezáltal.
Én sem tudom Palesztinát felszabadítani, de az ő sorsukat látva következtetéseket vonhatok le a saját életemre.
Sajnálom, ha sért téged, amit írtam. Nem az volt a szándékom, hogy megsértselek, de az mindenképpen volt, hogy megpróbáljalak rá venni, hogy saját problémáidat nagyobb távlatokból kisebbnek látván, könnyebb legyen a megoldás.
Ami neked meg is van. Ahogy írtad, megszabadultál dolgoktól, kaptál új munkaajánlatot, tudsz foglalkozni a családoddal stb... már is megoldódott egy csomó gondod, ahogy írtad.
Tegnap megköszönted ezt a blogot, ma lezárni akarod a velem való kommunikációt.
Nem én változtam egy nap alatt. Nyilván te sem. Csak új aspektusok kerültek elő.
Ha nem zárnád le, lehet, hogy holnap megint megköszönnéd, mert ezen a feszültségen keresztül jutunk el valahova, ahova el kell jutnunk.
Semmi nincs véletlen, az se, hogy beszélgetünk egymással, és az sem, hogy ilyen stílusban beszélgetünk. Talán kemény a szóhasználatom. De legalább nem protokoll-maszkabált csinálok, hanem azt írom le őszintén amit és ahogyan gondolom.
Ne zárd le végérvényesen, mert annál nehezebb lesz visszajönni... Ha nem zárod le, nem is kell visszajönni, hiszen itt vagy...
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------
---->> Semmi nem hozható helyre azzal a szemlélettel, amivel elrontották azt. <<----