Kényszereink fogságában | Önmegvalósítás.hu

Kényszereink fogságában

Hozzászólások

102 hozzászólás
Köszi Michaelita. Igazából ez egy annyira régi írás amit szeges
2011. július 03. vasárnap, 12:08 | egy kis akárki   Előzmény

Köszi Michaelita.
Igazából ez egy annyira régi írás amit szeges kimazsolázott éppen, de milyen érdekes, valamiért csak pont most került ez elő.
Valószínűleg nálam tényleg az volt, hogy mindez azért kellett, hogy egyre jobban érezzem, semmilyen szempontól sem vagyok a helyemen, és eljussak arra a pontra, amikor már nem bírom...
Én mindig mindenről amiben éreztem, nekem az nem jó, mint ezek a munkák pl, nem kapcsoltam, hogy ez tényleg a lelkem jelzése, hogy tökmást kellene csinálni, tökmáshol kellene lennem mert nem itt van dolgom, hanem csak gondoltam, jó, nem szeretem, persze, de muszáj, így kibírom...
Nem fogtam a jelzéseket, azért lettem végül iszonyú rosszul.
Azt is mondták nekem, hyog mindez évekkel ezelött kellett volna már megtörténjen, csak nekem, a lelkem olyan, hyog iszonyú nagy a tűrőképességem, mindent elfogadok, ezért később omlottam össze, azt is csak mert muszáj volt, nem is azért mert már nem bírtam, hanem mert egyszerűen muszáj meglépnem oylan lépéseket amik afelé visznek, amit valóban csinálnom kell, és máshoyg nem ment volna..
Nagyon sok minden változott azóta, rengeteg segítséget kaptam, valóban egy új utat nyitottak meg elöttem, viszont még önmagamtól még mindig csak-egy egy olyan pillanat volt amikor egyértelműen éreztem mit is kell majd tennem, de utólag azt szoktam gondolni, ááá, úgysem igaz, így valójában még mindig nem tartok sehol, így van hogy jól vagyok, van hogy rosszul.... De majdcsak...
De ki vagyok egyezve ezzel mostanság hoyg most ez van egyenlőre.

Michaelita képe
én is most találkoztam vele
2011. július 03. vasárnap, 12:54 | Michaelita   Előzmény

Igen, látom, hogy régi írás, de én is most találkoztam vele:), s ezért most reagáltam rá:)
De annak nagyon örülök, hogy azóta változott a helyzet! Jól csinálod, hogy elengeded a régi dolgokat és új utakon jársz, az mindig sok változást hoz és felnyitja az ember szemét az élet értékeire és önmagunk értékeire, becsülhetőségére.

Szeges írása kapcsán figyeltem fel az írásodra (akkoriban kevesebb időm volt olvasni)

Hát és arról nem is beszélve, ez a jelenlegi 'szar' munkahely
2011. július 03. vasárnap, 12:22 | egy kis akárki   Előzmény

Hát és arról nem is beszélve, ez a jelenlegi 'szar' munkahely azért kellett, mert itt a 'kisfőnökömmel' jó barátnők lettünk mióta nagyon rosszul avgyok, 'véletlenül' pont akkor, tőle kaptam egy telefonszámot azét, aki legtöbbet tudott segíteni nekem a legdurvább hónapokban, és aki valóban meg tudta mondani miért akarok én meghalni valójában, valójában miért történik ez velem (amit persze sok hónap múlva kezdem elhinni csak), aztán itt lehetett egyedül az lehetséges, hoyg hónapokig ne dolgozzak amikor nagyon rosszul voltam, de visszavegyenek, plusz azóta is csak 6 órában dologozzak, ami szintén nagyon nagy dolog amikor rosszul vagy, meg idő kell arra, hyog megtaláld magad, meg elkezdj tanulni új dolgokat ami az új életedhez kell. (és azóta meg ő jutott el valakihez, aki meg neki tudtott segíteni, és ő meg már tőlem kapta a telefonszámot...)
Szóval, én ezekből a dolgokból tudom, hoyg világ tökéletesn működik, a legszarabb dolgok végősorron jók. És rengeteg iylen történt velem az utóbbi egy évben. Csupa ilyen.

szeklice képe
A titok
2011. július 03. vasárnap, 15:16 | szeklice   Előzmény

Szintén Gunagriha tollából Neked ajánlva:

"Egy végtelen és szerény lény vagyok.
Nem is hiszed, hogy én vagyok.
Ezen nem csodálkozom, mert
Én sem hiszem, hogy én vagyok.

Kicsi és nagy egyszerre vagyok,
A naggyal a kicsiben lakok.
Ha a nagyból kimegyek, csak kicsi vagyok.
Ha a kicsiben maradok, a nagy is vagyok.

Én csak én vagyok, vagy te is vagyok?
A fejem ezt fel nem foghatja, mert
Neki ez az ön-ellentmondása.
Ti vagytok ti, vagy én is vagytok?
Ez lenne hát a titok?"

szeklice szeretettel ;)

Köszi. Az első versszak tetszik igazán.
2011. július 03. vasárnap, 19:16 | egy kis akárki   Előzmény

Köszi. Az első versszak tetszik igazán.

a3140a képe
"Aminek meg kell történnie, az mindenképp meg fog
2011. július 03. vasárnap, 13:18 | a3140a   Előzmény

"Aminek meg kell történnie, az mindenképp meg fog történni.
Aminek nem kell megtörténnie, az nem fog megtörténni."
Ramana Maharshi

Hát ja. Csak azért nem mindegy, mennyi szenvedés árán... Jobb
2011. július 03. vasárnap, 13:45 | egy kis akárki   Előzmény

Hát ja. Csak azért nem mindegy, mennyi szenvedés árán... Jobb lenne ha az ember annyira ki tudná kapcsolni magát, hogy hamarabb történhessen.
Az ember annyira keresztbe tud tenni önmagának, főleg, mikor nem is tudja valójában minek kell történnie, minek tesz keresztbe (így szokott lenni). Én mondjuk arra jutottam az ilyen keresztbetevés is 'direkt' van tulajdonképpen, arra is szükség van, mert akkor meg azt az állapotot is meg kell élnie az illetőnek. Úgyhogy én ezzel elvagyok bármennyien is néznek le érte hogy én rosszul vagyok még mindig, meg miért enm akarok én semmit, mert én értelmét látom ennek is.
Csak ne essünk abba a csapdába se, hogy mindenre azt mondjuk ennek így kell lennie, mert akkro sose változtatunk semmin...

szeklice képe
Gunagriha: Mire tanított Mesterem?
2011. július 03. vasárnap, 15:06 | szeklice   Előzmény

"Mester:Ő az Én, aki nekem segít, hogy Én legyek.

Sri Chinmoy megtanított engem az Istenhitre. Egy valódi, erős, élő hit alakult ki bennem, mert megtanított arra is, hogy Istent, akiben hiszek hol keressem, illetve hol találom meg, hol láthatom. Isten többé nem egy absztrakt dolog számomra, hanem konkrét tény, hiszen értelmemmel is logikusan felfoghatóvá vált. Ez a hit nem egy valláson alapszik, mármint nem azon, hogy azt vallom, hogy hiszek Istenben, ilyen vagy olyan formában, dogmatikusan és aztán kész, hanem egy viselkedési vezérelvként él bennem.

Megtanított egy olyan életet élni, amelynek kizárólagos célja Isten utánzása. Olyan életet élni, amellyel lépésről lépésre több és több isteni tulajdonságot élhetek, mint sajátomat. Így megtanított, hogy nem elég Istenben hinni, hanem azt élni is kell, tenni is kell. Apránként Istenné, vagyis tökéletessé kell válnom. Tehát nemcsak hiszem, hogy az ember a tökéletességet elérheti, hanem én magam törekszem a tökéletesség felé fejlődni.

Megtanított, hogy célom érdekében ne a rossz tulajdonságaimtól akarjak megszabadulni, hanem csak az Isteni utánzására összpontosítsak. Ha rossz tulajdonságaimtól próbálok leválni, gyengének, bűnösnek, nem Istenhez méltónak vélem magam, mert azokkal azonosulok. Ezáltal fejlődésemet késleltetem. Viszont ha törekvésemet csak az isteni Tudat elsajátítására irányítom, akkor mindig jónak, boldognak érzem magam, és ezáltal rossz tulajdonságaim hajléktalanná válnak.

Megtanított, hogy minden problémám forrása bennem van, nem pedig kívülről jön. Ezért azok megoldása is bent kell létrejöjjön, nem pedig kint. Problémáimért nem mások a felelősek. A felelősséget saját magamnak kell teljes egészében vállalnom.

Megtanított, hogy nem vagyok pótolhatatlan, mint ahogyan egyikünk sem pótolhatatlan. Ha én nem vagyok, megteszi más, amit jelenleg én teszek. Tehát feladataimért hálát kell éreznem, nem pedig terhet vagy mártírságot.

Megtanított, hogy minden egyes ember a földön a fejlődő egyetemes tudat része ugyanúgy, mint én magam is. Tisztelnem és értékelnem kell őket, hiszen együtt alkotjuk az egészet. Teljesen új életfilozófiára kell építenünk. A minket összekötő, közös dolgaink kell gondolkozásunk alapja legyen, nem pedig a minket szétválasztóak.

Megtanított, hogy minden életet hordozó lény, az Önmagát kereső isteni Tudat bizonyos fokon történő kinyilvánulása a Földön. Nem csak az emberiség Isten része, hanem bolygónk teljes élő készlete is. Az élet tisztelete emberi erkölcsöm fő tartóoszlopa kell legyen.

Megtanított, hogy ne ítélkezzek. Ne ítéljek el senkit, sem tulajdonságaiért, sem képességeiért, sem pedig az ezekből fakadó tetteiért, bármennyire is furcsák legyenek azok. Mert mindnyájan Isten alkotásai vagyunk, akiket Ő tetszése szerint vegyített, kavart, barkácsolt össze. Tehát az Ő számára mindnyájan jók vagyunk, tetszünk Neki. Ha a művet szidom, a Mestert sértegetem.

Megtanított, hogy a büszkeség, amely egy jogos vagy jogtalan felsőbbrendűségi érzés, abból a téves hitből fakad, hogy a valódi vagy beképzelt jó tulajdonságaink és képességeink a sajátjaink. Pedig ezek Isten kincsestárának tartozékai, és Ő, mint tulajdonos időlegesesen vagy tartósan, kénye-kedve szerint kiosztja vagy visszavonja azokat. Ezért akár jogos, akár jogtalan büszkeségemet, alázatosságot gyakorolva fel kell adnom, ami azt jelenti, hogy jó tulajdonságaimtól és képességeimtől egy bizonyos távolságot tartok. Használom, illetve gyakorlom őket, ha már itt vannak, de nem birtoklom azokat.

Megtanított, hogy jósággal tegyem jobbá a világot. Más emberek számára környezeti tényező vagyok. Minél több jót tapasztal valaki, annál jobbá válik. Ezért nagyon is az én feladatom az, hogy mások azáltal váljanak jobbá, hogy rajtam keresztül feltétel nélküli jóságot tapasztaljanak.

Megtanított, hogy ne számító értelmem hangjára hallgassak, hanem érző szívem finom suttogását hallgatózzam. Szívem érzés-iránytűjével minden csalódás-ingoványt kikerülhetek. Ahhoz, hogy isteni vezetésben részesüljek, életvitelem központja szívem kell legyen.

Megtanított, hogy ha boldog vagyok, jó vagyok. Ezért ne számító értelmem elve - Szemet szemért, fogat fogért? - vezesse életem, hanem érző szívem vezérkérdése: ? Mitől vagyok boldog??.

Megtanított, hogy ne elvárással éljek, ne elvárásból cselekedjek, illetve a világtól semmit se várjak el, csak feltétel nélkül adjak, és feltétel nélkül végezzem dolgaim. Ez képezi zavartalan nyugalmam alapját.

Megtanított, hogy a béke elsősorban egyéni, belső kérdés, amely a világ és önmagunk erőszakmentes elfogadásában nyugszik. Nem lehetek másokkal szemben erőszakos, de ugyanúgy nem lehetek magammal szemben sem erőszakos. Érdekből nem fordulhatok lelkiismeretemmel szembe.

Megtanított, hogy testem elhanyagolása csak bajokat okoz. Csak jó testi kondícióval élvezhetek egy egészséges, örömteli földi létet. Csak egy jól edzett testben tudom tudati képességeim határtalanságát átélni és kifejezésre juttatni.

Megtanított, hogy akaratom mindenáron való érvényre juttatása nem a boldogságomhoz vezető út. A Jézus mondás: Uram legyen meg a Te Akaratod!? - számomra többé nem egy üres frázis. Azt akarom, amit Isten akar, ezért ha nem az én, hanem a más akarata érvényesül, számomra nem okoz fájdalmat, békésen tudom elfogadni.

Megtanított, hogy másokat ne oktassak. Mások tökéletesítése nem az én dolgom. Én csak úgy éljek, mint amilyennek látni szeretném a világot. Tehát csak példát és megértést mutassak mindenki iránt, de ne várjam el, hogy kövessenek.

Megtanított, hogy senkit se akarjak megtéríteni, és senkitől se hagyjam magam megtéríteni. Ezer út vezet Istenhez, és minden embernek meg kell legyen a joga, hogy teljesen szabadon, meggyőződése, hite szerint éljen. Megtanított, hogy a gondolkodás nem az emberi élet legmagasabb, legtökéletesebb tevékenysége. Tudásom gondolkodó értelmemben rejlik, de bölcsességem a mögött van elrejtve. Tehát bejáratot kell oda teremtenem.

Megtanított, hogy a gondolatoknak erejük van. A jó gondolat pozitív, míg a rossz gondolat negatív erőt hoz létre. Ezért vigyáznom kell, hogy másokat ne sebezzek meg gondolataimmal, és önmagamnak se ássak vermet.

Megtanított, hogy önhit, önakarat, önfegyelem nélkül nincs öntúlszárnyalás. Öntúlszárnyalás nélkül nincs isteni élet. Isten nem egy statikus állapot, hanem egy állandó, folytonos öntúlszárnyalás. A mi esetünkben a fejlődés a legfontosabb. Mindennap tegyek egy picivel több jót, mint tegnap tettem."

szeklice képe
Igen:-)
2011. július 03. vasárnap, 14:37 | szeklice   Előzmény

De ezt a gondolatot akkor érti meg valóban az ember, ha már hagyni tudja az elmét a szívbe beolvadni.

szeklice

a3140a képe
Én műszaki diplomás, milliomos vállalkozóból csúsztam le
2011. július 03. vasárnap, 13:36 | a3140a   Előzmény

Én műszaki diplomás, milliomos vállalkozóból csúsztam le teljesen.
Annó mindenem megvolt amit csak akartam.
Luxus lakás, luxus autó, havi milliós jövedelem, évi 2-3 nyaralás a tengerparton.
3 éve, egyik pillanatról a másikra omlott össze minden.
Az üzleti lehetőségek hirtelen a nullára csökkentek, a beszállító felmondta a szerződést.
Csomó kötelezettségem fennmaradt, amit igyekeztem teljesíteni, bevétel hiányában nem túl sok sikerrel.
Csődeljárás, felszámolás lett a vége.
Most a múltból fakadó adósság állományom kb. 60 millió Ft. (bár lehet, hogy már több a kamatok miatt).
Amikor minden összeomlott, kinyílt egy új kapu.
Az önmegvalósítás kapuja.
Vicces a Teremtő, ha rá akar vezetni valamire.
Először finoman teszi, aztán ha ez nem elég, durvább eszközökhöz folyamodik. :)

Igen. Aki nem omlassza össze az új miatt a régi életét
2011. július 03. vasárnap, 13:56 | egy kis akárki   Előzmény

Igen. Aki nem omlassza össze az új miatt a régi életét magától...
Neked is sok minden összedőlt, és úgy jutottál valahová. HA magadtól nem indultál arra, hát tényleg drasztikusabban kellett beleszólni nálad...
Én meg a másik véglet vagyok. Nekem nincs miről lemondanom, pont az ellenkező helyzetből indulok, anyagilag is, meg amúgy is a szarból minden téren. Az egyre durvább eszközök persze itt is megvoltak, valahogy csak össze kellett omlasztani engem... De nekem nincs mit sirassak a régi életemből, nincs ami miatt ne akarnám a változást, olyan szinten nincs vesztenivalóm... Főleg olyan hónapok után, amikor fel se bírtam kelni. MEg jelenleg is vannak oylan napok. ÉS mégis döcögős enyhén szólva is, még így se akarom.
Szóval vicces ez is.

a3140a képe
Mégse ismerted még fel a dolog üzenetét, ha jól sejtem. Az elméd
2011. július 03. vasárnap, 14:09 | a3140a   Előzmény

Mégse ismerted még fel a dolog üzenetét, ha jól sejtem.
Az elméd még mindig nem látta be, hogy rossz helyen kapizsgál.
Pedig ennek is el kell jönnie, addig nem lesz vége a szenvedésednek.
Utána majd két kézzel lapátolja a Teremtő feléd a földi javakat.

De, azt felismertem. Csak egy kurva vagy falnak, ami elzár
2011. július 03. vasárnap, 15:28 | egy kis akárki   Előzmény

De, azt felismertem. Csak egy kurva vagy falnak, ami elzár önmagamtól, még le kell dőlnie. Na, addig nem lesz vége... Még csak pillanatok voltak amikor tudtam ami kell a mozduláshoz, de az én valódi utamhoz folyamatos ilyen tudás fog kelleni.
A hit és a tudás közt nagy különbség van és nekem a tudás kell. Hinni amúgysem hiszek.
u.i.: földi javakra nem vágyom, ez a másik akadály, hoyg nem vágyom már semmire. Azon a ponton már túlvagyok. Márpedig innen nehezebb miért akarni továbblépni.
Eddig legalábbis az én tapasztalatom ez.
Nem tartom kizártnak, hoyg egyszer felülíródik.

HajduM képe
Költözz el onnan ahol vagy. Újra kell tervezni az egész
2011. július 03. vasárnap, 16:18 | HajduM   Előzmény

Költözz el onnan ahol vagy. Újra kell tervezni az egész életedet, beilleszkedni az új helyre, megteremteni az infrastruktúrát. Közben új emberekkel ismerkedsz stb... Rögtön lesz motivációd, és ezt most éppen megélem...

Költözz, mozdulj, kényszerítsd magad erre ha kell...

Azért nem mindenkinek ugyanaz a megoldás a problémájára, Miki.
2011. július 03. vasárnap, 16:31 | egy kis akárki   Előzmény

Azért nem mindenkinek ugyanaz a megoldás a problémájára, Miki. :-)
Az úgy túl egyszerű lenne.
Én pl egy kontinensnyivel távolabbra költözgettem ki rendszeresen, jó is volt, de mégis mindig vissza kellett jönni, és mielött rosszullettem, elvágódtak egy kicsit azok a szálak is odafelé, és már tudom, hogy tényleg azért mert itt lesz dolgom sokkal inkább. Azóta nem zavar hogy így alakult.
Ellentétben Veled, akinek meg valószínű, ott lesz dolga ahová most készülsz, ezért is érzed jól magad a gondolatától is!
Amúgy nem rossz ötlet, főleg hogy nagyon nem megfelelő körülmények közt élek... Mintha tudtad volna. :-)
De nekem pl most itt lesz tanulnivalóm. Úgyhogy már nem érdekelnek a körülmények, azokat most éppen elfogadom.

a3140a képe
Nagyon drukkolok neked!
2011. július 03. vasárnap, 21:02 | a3140a   Előzmény

Nagyon drukkolok neked!

Teljesen egyetértek! "ha az ember csődbe megy az átmeneti
2011. július 16. szombat, 14:34 | Vizipók (útkereső)   Előzmény

Teljesen egyetértek!
"ha az ember csődbe megy az átmeneti állapot, mig a szegénység egy lelkiállapot!...

mi van ha már testi tünetek vannak??? .. .

Felismerések..
2011. július 16. szombat, 14:54 | Vizipók (útkereső)   Előzmény

Miklós 1 hatalmas Tükör. segítség!! :-) hogy halad a felfedezésed?? véletlen nem iker a horoszkópod??
Most arra jutottam, ez nem lehetek én, én nem ilyen vagyok.... és lehet most kaptam igazi felismerést, önismeretet, sajnos igen , ilyen vagy , fogadd el ,vagy változtass---
Oké ezt is eldöntöttem.. elkezdtem a változtatásokat szépen haladtam, aztán egyszer csak jött valami... és vége feladtam, meguntam..
Aztán másik technika... ugyan az a sorsa...

Közben rájövök tök jó dolgokat csináltam... aztán topogok pár hónapot mire vagy újat kezdek vagy folytatok valamit, de az már nem ugyanolyan... nagyon belefáradtam már ebbe a körforgásba is.. szép napot!

koverellenor képe
Valamennyire nálam is felvetődött ez a dolog, épp rajta vagyok,
2011. május 10. kedd, 0:12 | koverellenor

Valamennyire nálam is felvetődött ez a dolog, épp rajta vagyok, még nem jártam végig ezért nem biztosíthatlak róla hogy ez egy érvényes út :)

Család, gyerek(ek), munka, vállalkozás, tervek, célok, hobbi, spirituális út, elolvasnivaló könyvek, stb. még leírnom is sok. És emellett mindig van valamim, ami az épp aktuális "NAGY TERV". Ami épp motivál, a "valami egyedit, nagyot, különlegeset alkotni" vágya. Aztán eltünik a lelkesedés, előlép a belső szülő és suttogja hogy "kéne már csinálni tovább a dolgot, nem lesz belőled igy énekes halott sem, nem hogy magyar Sztív Dzsábsz". Jópárszor átment már rajtam ez, aztán meguntam, és bár most is van ilyen "épp aktuális Nagy Terv", már megengedem magamnak hogy ne, vagy kevésbé foglalkoztasson az, ha valamiért nem vinném végig. Majd ha itt az ideje, mintegy önmagától megtörténik, számomra bizonyos hogy nem az erőlködésem fogja meghozni a sikert, hanem a belső motiváció, áramlás. Amihez nem kell gyötörnöm magam. Ahogy pl. angolul vagy festeni is megtanultam. Most tehát ami elém kerül azt igyekszem legjobb tudásom szerint megragadni és ápolni és fejleszteni, de nem törekszem arra, hogy ráakaszkodjak arra, hogy valami "nagyot és különlegeset, egyedit és érdekeset" hozzak létre, akár külső dolgokról vagy saját magamról van is szó. Ha meg akarom fogalmazni egy mondatban, mi az ami prioritás számomra mégis, azt mondhatnám: Isten békéjét keresem.

Nem gondolom persze, hogy mindenkinek ez a jó út. Mint ahogy A Tudatlanság Felhője c. könyvben írva vagyon:
"Lám! ebből láthatod, hogy aki csak nagy fáradtság után juthat el ebben a munkában a tökéletességhez, és akkor is csak ritkán, könnyen tévedhet, ha úgy gondol­ja, mondja vagy ítéli meg, hogy mások is így vannak vele, hogy mások is csak ritkán és nagy munka révén jut­hatnak el ide. De ugyanígy tévedhet az, aki kívánsága szerint bármikor tud tökéletesen szemlélődni, és úgy ítéli meg, hogy mindenki más is így van vele. Hagyd el, mert nem így van. Mert ha az Úrnak úgy tetszik, azok is, akik kezdetben csak ritkán és nagy fáradság árán jut­nak el ide, később könnyen, és amikor kívánják."

HajduM képe
Ez a leírás tökéletesen illik a helyzetemre. Már csak nagy
2011. május 10. kedd, 7:47 | HajduM   Előzmény

Ez a leírás tökéletesen illik a helyzetemre.
Már csak nagy világra szóló dolgot sem akarok. Voltak ilyen terveim persze, de már nincsenek, azonban bármivel is sikerül egyszer elindulni az kiugrási lehetőség, minden más eddigi tervemhez. Szóval nem baj az, hogy vannak tervek, mert ha úgy hozza a sors van mihez nyúlnom bőven, csak már mozdulnék...

A legutóbbi találmányom a pszicho-kungfu is kitűnő dolog, még hasznos is lenne itt mindannyiunknak, csak közben itt lebeg a szemem előtt Jézus mondása: Ingyen vetted, ingyen adjad... Segítenék, de magam is segítségre szorulok.

Micsoda patt helyzet...

Természetesen a legfőbb probléma a finanszírozásban lelhető fel, illetve annak a hiányában. Leginkább az a gond, hogy mindenhez hely kell, az pénz, oda kell menni, meg kellene élni valamiből, miközben teljesen más erkölcsiségű szándék húzódik meg a háttérben.

Elkezdtem családállításba bele bonyolódni, és mit látok: A lélek dolgozik... Mennyit kér érte? Semmit... Ingyen kaptad, de nem tudod ingyen adni...
Döbbenetes pénzeket kér mindenki mindenféle tanfolyamokért, miközben az senkinek nem kerül semmibe ami a terméke tulajdonképpen... Oké termet kell bérelni, oda kell utazni... világos.

De valahogy úgy kellene megoldani az egész dolgot, hogy ezért ne kelljen pénzt kérni, és valami olyan megélhetési forrás legyen mellette, ami nem napi 12 óra a bányában, hanem teljes értékűen tudok foglalkozni azzal amivel másoknak is hasznára vagyok...

Mert még Jézus mögött is volt mecenatúra... Remélem újat mondtam :)) János evangéliumában olvasható, hogy ...és voltak asszonyok, akik az ő vagyonukból szolgáltak néki...

A folyamatos ambivalencia aztán persze döntési nehézségeket is hoz magával

De ha ezeket az erkölcsi elveket eldobnám, mondván hogy csak vallási hülyeségek, akkor tulajdonképpen önmagamat dobnám el. Tehát nem tudom megtenni, és nem is akarom egyébként...

Szóval nem olyan egyszerű ez a dolog :)))

"...A lélek dolgozik... Mennyit kér érte? Semmit.." - Ez igaz.
2011. május 10. kedd, 11:49 | szildiko1   Előzmény

"...A lélek dolgozik... Mennyit kér érte? Semmit.." - Ez igaz. Ugyanakkor ha a lelkek tudnák, hogy "merre" dolgozzanak, akkor nem lenne ennyi lelki problémás ember. Akik nem találják önmagukat, depressziósak, más életét élik, üresnek érzik az életüket, lelküket, és a többi.

Jó önismeretet nyújt az, hogy mire ad ki az ember pénzt, és mire nem.

Miki! Nyugodtan nézz a tükörbe, és mond ki magadnak, hogy nem akarsz változni. Neked ez így megéri, így jó.
Hidd el, ezzel nincs semmi baj, csak tudatosíts magadban, ismerd el. És vállald a felelősséget a következményekért.
Ugyanis abba hitbe ringatod magad, hogy változni akarsz, de csak elméletekbe bonyolódsz, hogy ne kelljen szembe nézni a valósággal.

A lelki gyógyulást kereső elkeseredett embertől azt kérdezte a Mester:
- Valóban meg akarsz gyógyulni?
- Ha nem akarnék, gondolod, hogy idejöttem volna?
- Persze. A legtöbb ember ezt teszi.
- Ugyan miért?
- Nem gyógyulásért jön, mert az fájdalmas. Enyhülésért.
A tanítványának pedig azt mondta a Mester:
- Azok az emberek, akik csak akkor akarnak meggyógyulni, ha az fájdalommentes, hasonlók azokhoz, akik szorgalmazzák a fejlődést, de csak akkor, ha az nem jár változással.
(A. de Mello)

Szerintem az enyhülés ezerszer fájdalmasabb! Én azért csinálom
2011. május 10. kedd, 12:05 | egy kis akárki   Előzmény

Szerintem az enyhülés ezerszer fájdalmasabb! Én azért csinálom azt, amit, azaz látszólag üldögélek egy iszonyú állapot közepén, mert enyhülést, hogy elviselhetőbb legyen, főleg, ha az cska egy hamis köd lenne, azt aztán nem akarok. Fájdalmsabb, mert csak elnyújtja a dolgot, ha van megoldás, és majd megoldódik. Ha nincs megoldás, akkor meg szintén inkább ne is legyen enyhülés, akkor jöjjön hamarabb minden aminek jönnie kell.
Szerintem Miki nagyon jól igyekezik... És neki sem lesz megoldás az enyhülés.

Szenvedni könnyebb, mint cselekedni
2011. május 12. csütörtök, 11:44 | szildiko1   Előzmény

Hellinger erre azt mondta egyszer:

"Szenvedni könnyebb, mint cselekedni

Sok páciensnek - olyanoknak is, akiknek pedig valamilyen betegség az életüket fenyegeti - nehezére esik felvennie azt a belső beállítódást és kimondania azokat a megoldást jelentő mondatokat, amelyeket a terapeuta megad neki.

Hellinger meglátása szerint szenvedni könnyebb, mint cselekedni. A lélekben ugyanis mágikus jellegű elgondolás van arra vonatkozóan, hogy mi is a szeretet: „Az a szeretet, ha olyanná válok, mint a szüleim", vagy „az a szeretet, ha úgy viselkedem, mint a szüleim". Ha én is az ő sorsukat követem, az jelenti a gyermeki szeretetet. És „titokban az az elképzelés gyökerezik bennünk, hogy akkor teszünk jót a szeretteinknek, ha szenvedünk és meghalunk értük, még akkor is, ha ők maguk már régen meghaltak".

Ez mágikus elgondolás, ám egyúttal naiv is, mert az következik belőle, hogy nem is kell cselekednünk. Egyszerűen átadjuk magunkat a sorsnak, és elvárjuk, hogy a boldogtalanságunk teremjen meg minden megváltást.

A megoldás viszont erőt és cselekvést igényel. „Megmaradok önmagamnak, és bízom benne, hogy áldotok akkor is, ha megmaradok önmagamnak." A mágikus jellegű gondolkodásmóddal összehasonlítva ez vallásos gondolkodás a szó legmélyebb értelmében: elszakadunk attól az elképzeléstől, hogy szenvedéseinkből valamilyen megváltó erő keletkezne, és a világ felé fordulunk, elfogadva annak játékszabályait.

Valahányszor a boldogságra gondolok, amit a szenvedés okoz, mindig egy fiatal nő jut eszembe, aki konzultáción keresett fel. „Nemigen tudok fizetni, valószínűleg nem is jövök többé önhöz" - mondta köszönésképpen. Több öngyilkossági kísérlet volt már a háta mögött, és miközben erről beszélt, valósággal sugárzott az arca. Aki ránézett, azt hihette, hogy lottófőnyereményről számol be, vagy arról, hogy egyálomlovag lépett be az életébe.

Valójában azonban azt adta elő, hogy teljesen depressziós, elveszítette az életkedvét, tíz éve járja a pszichoterápiákat és a pszichoszomatikai klinikákat, teljesen „padlót fogott" -mégis szinte ragyogott közben! Megkérdeztem tőle, hogy mi történne, ha valami csoda folytán minden problémája megoldódna. A felvetéstől szomorúság költözött a szemébe. Elszótlanodott. Rövid tétovázás után erőtlen hangon így válaszolt: „Érvénytelenítenem kellene a rokkant nyugdíjazásomat, és munkát kellene vállalnom. Talán még partnerkapcsolat kialakításán is gondolkodnom kellene."

Ekkor megharagudott rám: „De hát badarságokat beszél! Soha nem történnek ilyen csodák! Tíz év óta nem tud meggyógyítani sem orvos, sem terapeuta, magának sem fog sikerülni! Jó is volna! Rajtam már nem lehet segíteni!" - kiabálta. Nyilvánvalóvá vált, hogy csak azért keresett fel, hogy megerősítsem, mennyire kilátástalan a helyzete. Ez a gondolat némi vigaszt nyújtott számára.

Akinek olyanok a reakciói, mint ennek a fiatal nőnek, az - Hellinger kifejezésével élve - „szisztematikusan kötődik". A fiatal nő „gyermeki lelkülete" egyértelműen boldog volt, amiért szolidaritást érezhet egy rossz családsors iránt.

Nem tudom, hogy milyen események vezették őt idáig, mert vonakodott beszélni a családjáról, és aztán később nem jött többé. Még az erősen kedvezményes honorárium is túl drága volt neki. Pedig érdemes lett volna...

A tapasztalatok szerint akik boldogtalanságuk és kínjaik elbeszélése során sugárzanak a büszkeségtől, azok tudattalanul szolidaritást vállalnak a család valamely más tagjának keserveivel. Aki viszont boldog akar lenni, annak meg kell szabadulnia a gyermeki jellegű lelkülettől."
(T. Schäfer: Ami a lelket megbetegíti..)

Szerintem nem könnyebb szenvedni, kiváltképp vannak olyan fokai
2011. május 12. csütörtök, 12:06 | egy kis akárki   Előzmény

Szerintem nem könnyebb szenvedni, kiváltképp vannak olyan fokai is, ami... Ha elolvasom ezt a történetet, akkor nekem az jön, hogy ennek a nőnek ezt kell megélnie sajnos, és nem képes kilépni belőle, nem azért mert nem akar, hanem mert ennyire telik tőle, nem képes többre. Nem olyan könnyű megszabadulni a 'gyermeki jellegű lelkülettől', stb stb, és valószínűleg ő ezzel, hogy ezt elviselte, már eleve iszonyú nagy teljesítményt nyújtott! Semmivel sem különb egyikünk sem nála. Főleg, annyira módunk sincs rá hogy egy mésik ember helyzetébe beleéljük magunkat. Valószinű, egyikünk sem tudta volna jobba megoldani az ő helyében, az ő hátterével az ő tapasztalataival. Hellinger se! Az meg, hoyg mi a magunk fejével mit látunk, mit gondolunk mi mit tenénk, semmitsem ér.

HajduM képe
Szerintem pedig pontosan az motiválta ezt az írásodat, ami
2011. május 10. kedd, 12:59 | HajduM   Előzmény

Szerintem pedig pontosan az motiválta ezt az írásodat, ami azokat a reakcióidat is, amikor ott voltam nálad.

Te most valójában a pénzről beszélsz és saját üzleti érdekeidet véded olyódon, hogy engem akarsz sarokba állítani ezzel a mű-analízissel...

Ez nem jó taktika a részedről, mert neked ezen a területen van veszteni valód, nekem nincs!!

Te most megtámadtál engem, de a kapcsolatunkra való tekintettel, nem támadok vissza ugyan olyan alantas módon, ahogyan ezt most te tetted.

Mondok én is egy bölcs mondás neked: Ha csendben maradtál volna, bölcsebb maradtál volna...
Fokozhatod, önthetsz olajat a tűzre ha gondolod, hadd lángoljon a téma, most rajtad múlik, egyenlőre hátrébb lépek egyet...

Köszönöm a visszajelzésedet, tudomásul veszem,
2011. május 10. kedd, 13:19 | szildiko1   Előzmény

Köszönöm a visszajelzésedet, tudomásul veszem, és el fogok gondolkozni rajta.

Jó ez a belső késztetés... és mi van ha egyáltalán nincs, csak
2011. július 16. szombat, 14:41 | Vizipók (útkereső)   Előzmény

Jó ez a belső késztetés... és mi van ha egyáltalán nincs, csak érzem valamit csinálnom kell... de mivel nem jön az ihlet.. marad a pótcselekvés... iszonyú nehéz ebből kilépni...
Sokszor azt érzem, oké lehet most ennek van itt az ideje,mert bő 20 év alatt nem pihentem nem álltam meg, viszont most sem megy.... mert hát az idő megy... hasznosan szeretném tölteni a napjaimat...
Na igen: kinek mi a hasznos... nekem eddig csak a munka volt, most a pihenés lenne.. bocs befejezem ,mert érzem saját magam cáfolom meg ..

Szeretném megérteni magam, viszont ez az ülve meditálás relax, nem jönnek be... vagy bealszom vagy elvesztem a kevés türelmem..
Ez már kiégésnek számít?? mikor nincs kedved semmihez? szó szerint, csak időnként belekapok valamibe, hogy mégis csináljak valamit..

Köszi!

HajduM képe
A lélek mozgásainak törvényszerűségei. Meglepő gondolatot kaptam
2011. május 10. kedd, 22:54 | HajduM

A lélek mozgásainak törvényszerűségei. Meglepő gondolatot kaptam ismét.
Ide is beírom a mit a másik blogba, mert itt más aspektusból vizsgálnám ugyan azt a jelenséget

Én most jöttem rá, hogy nem a személyeknek van karmájuk, hanem a viszonyaiknak.
Helyzetek alakulnak ki, amelyeket meg kell oldani, ha nem sikerül megoldani, újra bevállaljuk a szerepeket más más konstellációban a többi résztvevővel, és addig járjuk a köröket, míg meg nem sikerül oldani a helyzetet. Persze minden körben szűnnek meg problémák és újak is keletkeznek...

Ez magyarázhatja, hogy a gyerekek miért élik újra és újra nemzedékeken keresztül a szüleik életét, vagy életformáját inkább... Addig ismétlődik akkor, míg meg nem szűnik az összes probléma, akkor kilépünk, a létforgatagból, vagy újabb szerepeket vállalunk és minden fennakadást megoldunk...

Ez lehet valójában az egész létünknek a célja, és/vagy oka... Aki ráébred valamire az neki áll a megoldásnak, és elvezeti az adott helyzetben szereplőket erre a felismerésre... A lélek mozgásai jelzik hogy egy-egy szituáció "él-e még" ha igen akkor az a következő nemzedékben jelentkezik, ami lehetőséget ad a múlt béli konfliktusok felszámolására is...

Gyerek - szülő, szülő - nagyszülő nagy szülő dédszülő viszonylatokban, illetve ebben a déd, vagy akár ük kiterjedésű családi-körben bárhol előfordulhat egy adott szituáció...

Óriási kérdés, hogy milyen törvényszerűségek szabályozzák, hogy mely szituáció, hol, milyen konstellációban ismétlődik meg...

Ha megfigyeljük a családi viselkedési és életvitel mintákat, megláthatjuk, hogy adott családon belül, miként fordulnak elő ugyan azok a minták?

Nálam anyámmal szembeni kapcsolatom, ismétlődik a lányommal. Tehát a lányom átvette az én szerepemet, míg én az anyámét, egy másik nemzedékbe. Ugyanazok a szituációk, tehát több nemzedékben vannak jelen egyidejűleg még élő személyek esetén is. A lélek mozgásai megmutatják, hogy kivel milyen energetikai (érzelmi és intellektuális?) viszonyban vagyunk a családtagokkal. Ez nem újdonság, hiszen erről szól a családfelállítás.

Az újdonság az, hogy ilyen alapon egy adott család szereplői ugyanannak a "forrás-lélek"-nek a megtestesülései, és egyik szerepkörben akár megszülheti "önmagát" következő nemzedékbeliként, így megtöbbszörözve a szituáció előfordulását, vagyis megkönnyítve annak észrevételét, így megoldási lehetőségeit. Érdekes módon ugyan is, ha az egyik helyen megoldódik, általában visszamenőleges, tehát az ősökkel összefüggő szituáció, akkor a következő nemzedékben gyerekek irányába ez automatikusan megszűnik :)))

A megoldása ezeknek a szituációknak persze más kérdés, de a lélekmozgásainak ez akár egyfajta törvényszerűsége is lehet. Vagyis nem a családi terhek "örökléséről" van szó, hanem egyszerűen a szituáció többszöröződésről, ami nem nehezíti, hanem megkönnyíti a konfliktusok felderítését...

Ez így eléggé elvetemülten hangzik... De ez egy létező dolog. Most született meg bennem gondolatként :))) És viszont a lélek információi ezt kétséget kizáróan bizonyítják...

HajduM képe
Ezt mindenkinek ajánlom figyelmébe, hallgassátok
2011. június 01. szerda, 13:08 | HajduM

Ezt mindenkinek ajánlom figyelmébe, hallgassátok meg.
http://www.ahogyerzed.hu/download/VILLAS_BELA_A_BUN.mp3
Azt gondolom, hogy a kényszerpályáinkat javarészt ilyen okok alapozzák meg, és ezek a megoldási módszerek kiváló lehetőséget adnak a kényszerek, rossz sors megoldására.

szeges képe
Fogva tart a kényszer...
2011. július 03. vasárnap, 19:35 | szeges

...hogy elolvassam Notovitch, "Jézus ismeretlen élete" című könyvét. Persze magyarul.
Megköszönném ha valaki átküldené, akinek esetleg le van töltve.

Feliratkozás Hírlevélre