Lélek kapcsolat, ember és birtokai közt! | Önmegvalósítás.hu

Lélek kapcsolat, ember és birtokai közt!

Nem régiben indítottam egy virágtetűsödéssel foglalkozó témát, és igen szépen kezdett kibontakozni, kár, hogy a gazdának nem volt ínyére. De egy dologra emlékszem ami megragadta a figyelmemet.
Michaelita írta, hogy az (élősködők) jelenléte utalhat arra is, hogy abban a lélekközösségben, ami egy adott családot és a lakást amiben élnek, és az egyéb élőlények főleg az ember a többire hatással van a maga életével.

Nehéz ezt így kimondani, de mivel nincs melóm nagyon rég óta, aposztrofálhatom magam élősködőnek, és ezt a növények átvehetik, mint helyettesítő áldozat? Érdekes Jézushoz kötődő jelenség.

Valamelyik nap írtam, hogy az ember állatai átveszik az ember lelkületét, így egyéb "birtokai" is átvehetik, például a földje, a terményei. Ez azért jutott eszembe ugye, mert egy vidékre költözés előtt állok, és beugrott, hogy talán a sok gyomnövény (haszontalan/élősködő) a gazda lelki hogyléte miatt jelenik meg, és ahogyan a testét az ember vegyi anyagokkal gyógyítja, így hát a földjét is azzal próbálja, mindenféle permetszerek formájában.

Beküldte: | 2011. jún. 23. csütörtök - 10:56

Hozzászólások

106 hozzászólás
Orchidea
2011. július 01. péntek, 9:23 | Encsa

Milyen érdekes amit olvastam....

"Lehetséges-e, hogy azért gazos a földje, mert sok a "lelki-gaz" az életében, illetve ha megtisztul az ember, az automatikusan járhat-e a birtoktárgyak megtisztulásával is.

És ami a leglényegesebb, hogy ezek a lelki gazak azért nem okoznak az emberben testi elváltozást, mert a birtoktárgyak a "büntetés" elszenvedésében helyünkre állnak? Lehetnek e növényeink, állataink helyettesítő áldozatok?"

Véget ért egy kapcsolatom a közelmúltban. Amíg együtt voltunk,hiába óvtam,figyeltem egy orchideámat,nem akart elindulni a fejlődés útján és még virágot sem hozott. Kapcsolatunk zárása után olyan ütemben indult el fejlődni ,hogy át kellett ültetnem.Gyönyörű virágot hozott. Lehet,hogy tényleg összefüggés van a lélek tisztulása és a tárgyaink (itt növényeim) megtisztulása között??

HajduM képe
Szerintem mindenképpen van kapcsolata az embernek az Őt
2011. július 01. péntek, 10:07 | HajduM   Előzmény

Szerintem mindenképpen van kapcsolata az embernek az Őt körülvevő élőkörnyezettel. Ha valami világosan ki van jelölve és egy adott személyhez deklerálva (Tulajdon-viszony áll fenn) akkor a tulajdon átveszi a gazda lelkiségét. Ezt megfigyelhetjük állatokon, növényeken, de egy lakásba belépéskor annak a "hangulatából" következtetni lehet, hogy miféle emberek dominálnak benne (A hely szelleme).

Biztos vagyok benne, hogy ilyen hatással vagyunk a környezetünkre, és ez abban az érában megfigyelhető, amelyet egy adott személy birtokának, tulajdonának tekint.

Ebben az a még érdekesebb, hogy ezzel a tudással tudatosan is hathatunk a környezetünkre. Érdekes kísérleti terület :))

Ezt esetleg kifejtenéd Miki, hogy hogyan érted ezt a tudatosan
2011. július 01. péntek, 19:17 | egy kis akárki   Előzmény

Ezt esetleg kifejtenéd Miki, hogy hogyan érted ezt a tudatosan hatást a környezetre (tulajdon, álltok-növény-lakás)? Gondolom nemcsak úgy hoyg 'tudatosan' próbálsz 'jól lenni', hoyg a növényeid szépen viruljanak meg ne legyen majd gaz a jövendő telken? Szóval, mire gondoltál?

HajduM képe
Én általában úgy gondolkodom, hogy akkor lesz jó dolgom, ha a
2011. július 02. szombat, 8:15 | HajduM   Előzmény

Én általában úgy gondolkodom, hogy akkor lesz jó dolgom, ha a környezetemnek jó dolga van. Ebből egyenesen következne az az elképzelés, hogy akkor meg kell változtatni a környezetet, és akkor nekem majd jó lesz, a logikus cselekvési metódus mégis inkább az, hogy ha megváltoztatom magam, akkor változik a környezetem, hiszen attól olyan a környezetem amilyen, hogy Én magam is azokhoz a dolgokhoz, személyekhez, gondolatokhoz, érzelmekhez, érzésekhez kötődöm, amelyek ezt a környezetet rögzítik hozzám.

Ha tehát kimondjuk azt, hogy ha én változok, akkor megváltozik a környezetem viszonya velem. Vagyis ha változok, más dolgok lesznek velem kompatibilisek. Ha élő szervezetről van szó, mondjuk termőföld és termény esetében, akkor az én életmódommal szinkronicitásban élnek azok az élőlények, melyek az én birtok-körömbe tartoznak.

Ahhoz, hogy tudatosan érjünk el változást, a növényeket megfigyelve megtudhatjuk, hogy nekünk magunknak miben kell változni ahhoz, hogy a birtok-körünkben adekvát változás álljon be. Persze a döntéshozásba be kell vonnunk szellemi segítőket is, hogy megtudjuk, hogy valójában mi az üzenete egy gazosodó kertnek mondjuk, mert tudjuk, hogy nem csak a mi kertünk gazos, hanem mindenkié. Látnunk kell valamiképpen, hogy miért kell permetezni, hogy valamiféle termés legyen, és tudni lehet, hogy permetezés nélkül nincs termés.
Érdekes módon a lustaságnak nevezett dolog motiválja bennem ezeket az elképzeléseket. Nem szeretnék kapálni ha nem muszáj, de azt is nagyon utálom, hogy agyon kell vegyszerezni a növényeket és a földet, ahhoz, hogy bármi eredményt érjen el az ember. Ezt látom apósomnál, tehát tapasztalatból beszélek, nem kitaláció.

Arra gondoltam, hogy ha megtanulnánk olvasni a környezetünk jeleiből, konkrétan az adott problémához juthatnánk önmagunkban, és önmagunk megtisztulása által visszahathatunk a környezetünkre.

Ehhez arra gondolok, hogy határozottan ki kell jelölni a területünket, valamilyen rituálé keretében, és a kijelölt területekkel kommunikálhatunk, kérdéseket tehetünk fel, és válaszokat kaphatunk. Persze ez már kicsit a mágia területe, de ettől nem kell megijedni szerintem. A mi világunkban, minden intelligencia, és minden entitásként fogható fel. Egy föld terület ami hozzánk van deklarálva, így elkülönül a többi földterülettől, amellyel egyébként teljesen homogén és egybefüggő fizikailag.

Szerintem megfelelő kommunikációval (áldás Pl.) el lehet érni, hogy ne gaz nőjön, és ne kelljen vegyszerekkel elárasztani ahhoz, hogy a férgek ne menjenek a növényekbe és megkapják a megfelelő tápanyagokat illetve gyógyszereket betegségek esetére.

Olyanok a növények apósoméknál, mintha nem lenne immunrendszerük. Bármiféle betegség megjelenik, azonnal permetezni kell. Rengeteg munka és óriási mérgezés a földnek. Utolsó leheletéig ki van használva a föld, egyszer nem láttam a 18 év alatt, hogy egy évre hagyták volna megpihenni a földet. Mintegy állandóan szülésre kényszerített anya, akit vegyszerekkel és mindenféle műtápanyagokkal késztetnének terhességre és állandó szünet nélküli szülésre.

Nagyon rosszul gondolkodnak a földről. Azt mondják Pl. álatokkal kapcsolatban, hogy a gazda szeme hizlalja a malacot, és ez igaz is, mert tapasztaltam amikor tinédzser koromban vidéken laktunk, hogy a szomszéd Pista bácsi átjött hozzánk mindig és csodálta, hogy a malacaink milyen szépen fejlődnek, az övéi meg milyen satnyák ezekhez képest.

Az állatokról való helyes gondolkodás tehát hatással van az állat fejlődésére. Ezt gondolom a növényekről a veteményekről, akár több hektáros területek fejlődését meg lehet változtatni a helyes róla való gondolkodással, a helyes hozzáállással és kommunikációval. Olyan energiatereket lehet szerintem létrehozni (morfogenetikus mező) amelyek közös lelkiséget alakítanak ki és tartanak fenn a gazda és tulajdonai között.

Ez magyarázza szerintem a szobanövények saját lelkiállapotommal való analóg helyzetét.

Van egy szép szavunk a magyar nyelvben: Lelkesedés. Ezt többféleképpen lehet értelmezni, de nekem az az értelme a legfontosabb, hogy a lelkesedés azt jelenti, hogy egy új lélek alakul ki valami körül. Lelkesedik, lélek fejlődik köré. Ez teljesen összevág a morfogenetikus mező elméletével. Én tovább megyek, és azt állítom, hogy ezek az új lelkek amelyek az ember és környezetében lévő minden (nem csak emberi) élőlények között kialakul (születik) ezek önálló intelligens entitások.
Ennek az entitásnak mi magunk is részei vagyunk, és lévén, hogy ebben a körben az ember a domináns akarnok, tőle indul ki az élet, a helyes gondolkodás, a helyes hozzáállás, a helyes érzelmi viszonyulás, a tudatosság, a szándékok, és minden ami ennek az entitásnak a létét meghatározza. Az ember birtok-köre pedig ezt veszi át, néha áldozatul esve, vagy áldozatiságot felvállalva az ember helyett.

Michaelita képe
hatásunk a világunkra
2011. július 03. vasárnap, 11:28 | Michaelita

A rózsakereszteseknek volt egy régi mondásuk: "Nincs űr(üresség)!"
Amit a mostani kvantumfizikai kutatások/nézetek is alátámasztanak.
Ez azt jelenti, hogy a világot át meg átszövik az éteri, asztrális és még ki tudja milyen szövedékek/erők/energiák.
De ugyanezt megnézhetjük más aspektusból is, mégpedig úgy hogy az általunk nem látható világ tele van elemi lényekkel. Kb valahogy úgy, mint a Harry Potterben, hogy a kis lénynek (talán koboldnak?) az a dolga, hogy szolgálja a gazdáját. Ez a mi esetünkben azt jelenti, hogy akár tudunk róla, akár nem a környezetünk tele van elemi lényekkel, amiket mi teremtettünk a gondolatainkkal, érzéseinkkel, cselekedeteinkkel. Többek között ezért van pl. az, hogy ha valami helyen erős hatást érzünk (veszekedések, gyilkosságok, szeretet, szeretkezés helyén), akkor az ott történteket még az ott lévő elemi lények tovább őrzik/táplálják, mi pedig érezzük ezt öntudatlanul is.
Ezt leszületésünk előtt tudjuk is és felvállaljuk, hogy segítünk az egyensúly helyreállításában, hogy a jó erők vegyék körbe a földünket, csak leszületéskor elfeledjük.
A Föld is egy szellemi entitás, egy élőlény és táplál bennünket, de ha elég felelősséget tudunk érezni iránta, akkor a magunk módján, a lehetőségeinkhez képest mi is támogatjuk őt, azzal, hogy felelősséget vállalunk a gondolatainkért, érzéseinkért, cselekedeteinkért, mert azok a föld körül egy burokot/hálót hoznak létre.

Sok sok kutatással bizonyították, hogy ha egy ember belép egy szobába, akkor a szobanövények érzik, hogy az ember szeretetteli és biztonságban vannak-e tőle, vagy rossz szándékú és levágja, megrongálja őket. Az állatok ezt még inkább érzik, mert ők jobban bele vannak ágyazódba - az ösztöneiket keresztül - abba a világba (asztrális, ételi, mentális), ami számunkra láthatatlan.

Michaelita képe
korábbiak folytatása
2011. augusztus 02. kedd, 21:38 | Michaelita

Június végén írtam a szomszédaimról, akik a sajátjuknak érzik a közös lépcsőházi részeket is.

Ha eddig abban a hitben éltem, hogy én jó szomszédnak számítok a részükre, akkor az ma kiderült, hogy ebben nagyot tévedtem.
Ma este 8 után, fáradtan hazafelé jövetkor "megtalált" a velem egykorú szomszéd "úr".
Neki baja van velem, mert nem tudja mit képzelek, Ő már olyan sok éve itt lakik, én most ideköltöztem és azt hiszem nekem mindent lehet?
A virágokat csak úgy kirakom, nem kérdezek senkit és még az udvarra is hoztam virágokat. Én tiszta virágmániás vagyok, mondta rám.
Én annyira meglepődtem, hogy még a hangom sem emeltem fel, csak monotonon mondtam a magamét.
Mégpedig azt, hogy a virágokat csak magam elé raktam, más előtt nem rendezkedtem. Miért gondolja, hogyha saját ajtóm előtt pakolok azt bárkivel meg kellene beszélnem?
Igen, szeretem a virágokat és a lenti, udvarra hozott virágokat meg a lakógyűlésen megbeszéltek alapján hoztam (azt már nem is mondtam, hogy a szomszédasszonnyal is megbeszéltem, aki elé került és Ő nagyon örült neki).
Ő még tovább provokált volna, indulatosan egészen megemelte a hangját, hogy én mit képzelek, honnan jöttem? Erre már csak annyit mondtam, hogy én egy rendes házból jöttem, ahol nem voltak ilyen gondok és ilyen hangon nincs miről tovább beszélnünk egymással.

Azt hiszem ma én lettem volna a pótléka, akivel a játszmáit játszhatná. Ugyanis Ők szoktak a fiával hangosan, üvöltve veszekedni. De a fia egy ideje nem lakik itthon.
Ahogy látom azóta elég szomorú is a szomszéd úr.
Én még meg is sajnáltam. De ha sajnálom, ha nem: pótléka senkinek nem leszek.

No, igaz, ami igaz, a virágmániássággal igaza vagyon! Tényleg túlzottan szeretem a virágokat.
De férfi létére Ő is (legalább annyi virágja van mint nekem:)

Másrészt meg annyira sikerült megvédenem magamat, hogy még magam is meglepődtem.
Szóval újra csak edz a szomszédomon keresztül az élet rendesen:)

Más tanulnivaló most nem jött elő a történésnek... hmmm, pedig lehet hogy még több is van...

Kirsikka képe
rendes ház
2011. augusztus 03. szerda, 8:38 | Kirsikka   Előzmény

Ez a mondatod tűnt fel, és számomra azt jelenti, hogy azért mégiscsak bevonódtál valamelyest. Nem üvöltöztél vele, oké, de mindenképp megkülönbözteted magad... próbáld ki meditációban, hogy ő vagy... ;)
hátha hoz vmi új tanulnivalót...

Michaelita képe
létezik-e ház-karma?
2011. augusztus 04. csütörtök, 5:09 | Michaelita   Előzmény

Köszönöm Sikka, ez a hozzászólásod továbblendített!

Sajna, nem csak megkülönböztetem magamat, hanem tele vagyok előítélettel vele kapcsolatban, ez derült ki.
Ez a próbáld ki, hogy Ő vagy még nem sikeredett... de kipróbálom, amint tudom...mi baj lehet belőle?

Nem tudom léteznek e ház-karmák, amik egy adott lakóközösségre hatnak?
Merthogy úgy tűnik, hogy a lakást már sikerült úgy belaknom, hogy a rezgései harmonikusak, kiegyensúlyozottak legyenek, de a házban annyi erőteljes - egymás ellen ható - elemi szellem/erő munkálkodik, hogy meglepett, amikor ezt tudatosítottam.
S valahogy ebben nagyon nincsen gyakorlatom, ilyen házban (környéken) még nem laktam, ahol ennyi hatás/erő volt egyidejűleg jelen és ilyen erőteljesen.

A "sors" úgy akarta, hogy lakáscserével pont ide kerüljek. Biztos nem véletlen, hanem okkal történt így, ebben hiszek. ... csak tudnám, a hogyan továbbot is!
Egyenlőre annyit, amit tudok megteszek, mégpedig, hogy saját magam árnyékának tudatosításán sokat dolgozom, az összes erőt próbálom "csak" átengedni magamon, önmagam spirituális képzésére sokat olvasok (erők-ellenerők és hatásaik).
De biztosan vannak más módszerek is, amiket vagy nem ismerek, vagy nem jutnak eszembe. ...?

Persze az is lehetséges, hogy a legnagyobb feladat itt hagyni az erőket áramolni, ahogyan csak akarnak... hmmm, ez majd kiderül, ha már jól megy!

Az olvasmányaimból az derült ki, hogy amikor a sajátnak vélt közös területhez ragaszkodom (az előttem lévő hely a virágaimnak), akkor ugyanazt az ellenerős hatást kell elszenvednem mint a szomszédomnak. Az ellenerős hatásokat a levegőt benépesítő gondolat elementálok, asztrális lenyomatok, elemi lények tartják fenn. Az ellenerős hatás alól csak önzetlenséggel, mértékletességgel, a ragaszkodásaim elengedésével (nem elnyomásával, elfolytásával, hanem tudatos elengedésével!) tudom kivonni magam. Hmmmm, van hova fejlődnie az embernek, ha valóban fejlődni akar.

Domoszlai Katalin képe
Felmerült bennem
2011. augusztus 04. csütörtök, 7:45 | Domoszlai Katalin   Előzmény

a kérdés, hogy miért ismétlődnek ezek a történetek veled?

Ez már a második hozzászólásod ahol elmeséled, hogy egy idősebb férfi lenyom Téged. Felemeli a hangját, szóbeli agressziót követ el. Pedig Te megsajnáltad.

Elképzelhetőnek tartom azt a változatot, ahol nem az önzetlenséget kell tapasztalod, hanem megtanulni az önérvényesítést? Mihelyt rajta kapod magad a sajnálat érzésén, tudnod kell hogy céltáblájává válsz védtelenül a támadásoknak.

"Sajátnak vélt" terület mitől az "övébb" mint a Tiéd? Mert agresszív és Te pedig "jó" vagy?

Nem véletlenül történnek ezek, van a múltban egy minta, ami miatt bevonzottad a "tanító bácsikat". Az igazságtalanság, a durvaság, az élettér beszűkülése ezek olyan minőségek, amit mindenkinek meg kell tapasztalnia. Ha a helyére kerül mint tapasztalat, már nem vonzod újra be őket.

Az erőszak akár fizikai, akár szóbeli el kell fogadjuk, hogy probléma megoldó eszköz. Minden ember ahhoz a tudáshoz nyúl, amivel rendelkezik. Ha a pasi azzal azonosult, hogy neki vannak a legszebb virágjai a házban, utálni fog Téged, ha neked szebbek vannak, nincs mese. PLáne, ha a szíve mélyén már adott volna a szomszéd nőnek virágot, de nem mert. Sok indoka lehet a viselkedésének, ezek csupán feltételezések a részemről.

Viszont teljesen természetes reakció a szóbeli agresszióra, hogy ugyanezt az eszközt alkalmazza az ember. Némely kultúrkörök meg előrántják a kést :-) Viccet félretéve, a bennünk élő állat két ösztönt ismer ha megtámadják: üss vagy fuss. Az ember pedig megtanult elfojtani. Az üss szóban úgy hangzik: rendes házban nincs ordibálás, tehát aki ordibál az nem rendes.

Lenyomtak és Te a magad "rendességével" próbáltál fölébe kerekedni. De ezt azért tudta megtenni, mert a sajnálat érzésével kinyílt az energia rendszered és adtál át energiát neki. Ha újra beléd köt, be kell engedned a szívedbe az összes érzést, amit megtapasztalsz általa. Azokat az érzéseket, amiket benned keltettek, az igazi agresszív válasz reakciókat pedig ki kell engedni az elfojtásból, meditációban megélni, hogy valóban megteszed. A sajnálatot meg fülön kell csípni és tudatosítani, miért hagyta őt ott a fia? Miért van egyedül? Mert elviselhetetlen amit művel, tanulnia kell belőle, felesleges megsajnálni. Az együttérzés az a minőség, amibe kerülhetsz anélkül, hogy a támadás célpontjává ne válj. Ha együtt érző vagy, akkor elfogadod miért van neki az elhagyatottság megélésére szüksége.

Kirsikka képe
agresszió megélése
2011. augusztus 04. csütörtök, 8:29 | Kirsikka   Előzmény

Nagyon jó amiről írsz, velem épp fordítva történt... kijött az agresszió élesben, én meg csak lestem, hogy ez meg ki volt... ÉÉÉN!? De eddig mindig én védtem őt, mikor mások támadták... ugyanígy. Most meg mit csinálok?! ÉN csinálom! Üvöltözés -elvonulás bőgni egy másik szobába, összeszedem magam, lehiggadok, megyek vissza, megint azon kapom magam hogy üvöltök. Úristen szörnyeteg vagyok! Kész voltam napokig. Olyan mélyről, olyan tisztán, olyan egyenesen hatoltak át rajtam azok az energiák, hogy félelmetes. Jó, hogy az embernek vannak önismereti barátai, és segítenek feldolgozni az ilyen eseteket ;)

Szóval jó úton haladsz Marcsi, megnyitni magad, és engedni a saját árnyoldaladnak is. Nem ő a rossz. Ő itt tart. Neki ezek az eszközei. Neki ez kell. Te vagy az, aki nem fogadod el saját magadban ezt a minőséget, amit a szomszéd """úr""" képvisel. (biztos, h úrnak tartod? ;)) Pedig Te is voltál ilyen... valamikor régesrég... :) ha úgy egyszerűbb, keresd meg azt, amikor neked is ezek voltak az eszközeid. Hajrá!

(a ház elfogadása is könnyebben fog menni... bár sztem az menekülés a gyökérprobléma elől: hogy a saját agressziódat megéld, és elfogadd)

szeges képe
"lehet hogy még több is van...
2011. augusztus 04. csütörtök, 10:15 | szeges   Előzmény

Lehet bizony...:D

Mert miért is kell mindig angyalnak lenni? Mert a név kötelez? De hiszen ez csak egy felvett név, miként a viselkedésformák is azok.

Légy már egy kicsit ördög, és képzeld el, hogy nem is a sértettség, az ellenszenv bujkál Benned, hanem valami egészen más...

Adva van egy Veled egyidős férfi, akivel egyébként semmi gond, talán még a meztelen felsőtestével sem, amit a véletlen(?) láttatott meg veled.
Most már a fia sincs otthon, ezért talán úgy gondolta, ideje megcibálni kicsit a hajadat, mint egykoron az oviban...

Túl sokat foglalkoztat Téged ez a férfi, és lehet, hogy csak a virág az ütközőpont köztetek, amit nevezhetnénk akár kapcsolódási pontnak is...

Kicsit elképzeltem, ahogy terjeszkedik a drága Michaelita a házban a virágaival. Nem baj az, hiszen itt is azt csinálod, mert Te olyan terjeszkedős fajta vagy. Szinte mindenhez hozzászólsz, majd mindenkihez van néhány jó szavad, stb.

Na szóval mindent egybevetve, és az "olvasmányaidat" félretéve merülj el kicsikét magadban, és képzeld azt, hogy ezzel a mostanában kicsit szomorkás úrral valami merőben más kapcsolatod alakul...

A fokozott érdeklődést tekintve akár egy szerelem is kibontakozhatna, s aztán már együtt hódolhatnátok a közös hobbinak, csak hogy boruljon virágba minden kert, udvar és gang...:))

Kirsikka képe
love-story?!
2011. augusztus 04. csütörtök, 10:52 | Kirsikka   Előzmény

Szeges, ne essünk túlzásba, nem Hollywoodban vagyunk! :D
Oké, hogy a virág ütközési pont helyett akár kapcsolódási pontnak is tekinthető, meg h Marcsi terjeszkedős... de ha belegondolok hogy egy ilyen szituban nekem vki láv sztorit akarna csiholni, biztos hogy mégjobban elzárkóznék "na nehogymá!" felkiáltással... :) tény, hogy látott már ilyet a történelem -Hollywood többekközt ebből él-, mégis túlzásnak érzem... először békéljen meg vele, aztán úgy is az lesz, aminek kell.

Amit írtál, arról a Fekete Hattyú c film jutott eszembe..

Bevallom sokáig érleltem magamban a véleményemet,mert kicsit
2011. augusztus 04. csütörtök, 18:46 | Éva.   Előzmény

Bevallom sokáig érleltem magamban a véleményemet,mert kicsit komikus volt nekem ez a jelenet és inkább megtartottam magamnak.
Most látom ,hogy kicsit lejjebb már a hollywoodi love storynál tartunk:),hát mégiscsak elmondanám amit gondolok.

Ahogy olvastalak bizony nevetgéltem,mert láttam ahogy szépen ,jól nevelten mondod a magadét ,mert halálosan komolyan veszed ezt az embert. /Meg magadat is:)/
Ahogy bemutattad nekünk ,bizony komoly bajok vannak vele lelkileg is,mentálisan is.
Nem kezelheted úgy mintha ez nem így lenne,mert akkor ugyanis szót érthetnétek.
Mivel ez nem így van,és ha nem a neki megfelelő módon kezeled,ebből sohasem lesz konszenzus.

Szóval ez az ember a ,,sérült lelkével'' /nem tudom ,hogy írjam?/,azért kötekedik,mert egyrészt le akarja vezetni a feszültségét,másrészt energiát és figyelmet akar.

Hát látod nem győzted meg őt,mert még jobban felemelte a hangját,mivel nem kapta meg ,amit akart.
-Energiát nem kapott,mert fáradtan monoton hangon mondtad a magadét.
-Figyelmet sem kapott,mert nem vele törődtél,hanem magadat akartad megvédeni.
Tehát ehhez az emberhez ez nem jó hozzáállás. Ki kell őt elégíteni,és akkor te is jól jársz.

Energiát, figyelmet akar? Hát légy kedves mosolygós és vicceld el a kötekedését. Pl. Így:
,,Hát a szomszéd úr nem ugyan így szereti a virágokat? És kipakolja ugyanúgy a folyosóra? Nézze meg milyen barátságos ez a folyosó a sok szép virágunkkal! Éppen most szerettem volna megkérni, hogyha pár napig nem vagyok itthon locsolja már meg legyen szíves ami előttem van azokat is. Magában megbízom,mert látom,hogy szereti a virágokat:)''
És mindezt nevetve,mosolygósan,akármilyen fáradt is az ember.
Na erre jött volna csak zavarba,és egyből alább hagyott volna az agressziója:)
Sőt mikor találkoznék vele,már előre köszönteném ,,hogy s mint szomszéd úr,jól van?'' Na akkor rögtön rá terelődne a szó,és nem téged piszkálna. Egy kicsit meghallgatod,és hidd el neki is meg neked is sokkal jobb lesz. Nem sajnálni kell,mert mindenki a saját sorsa kovácsa,de tudni,ismerni kell milyen ember,és annak megfelelően kommunikálni vele.

Sajnos az embernek nem csak önismeretre van szüksége,hanem a másik ember ismeretére is,ha boldogulni akar a környezetében.
Az ilyen ember legtöbbször nagyon gyáva. Láthatod,kivel kezdett ki? A gyerekével,azután meg egy védtelen nővel. A védtelent két értelemben mondom:
-Nincs veled egy jó kiállású férfi,mert akkor csak annyit merne mondani, ,,kezét csókolom'' :)))
-Nem mutatsz erőt. /Ezt belátom,mert nem a te stílusod,meg nem is az az igazi megoldás/
Az ,hogy te védeni próbálod magadat,és magyarázkodsz neki,az őt egyáltalán nem érdekli,nem ezért köt beléd.
Tehát a figyelmet és az energiát kell megadni neki amiért az egészet csinálja.
Vagyis ahogy föntebb írtam,kedvesen ,viccesen reagálni. Semmiképpen sem felvenni a kesztyűt,mert ő
neki nem arra van szüksége. A fia is rossz taktikát választott azért torkollott az mindig kiabálásba.

A másik dolog amit /kimondottan / hibának tartok,hogy azt mondtad te ,, nem ilyen házból jöttél,hanem rendes házból''. Na ezzel csak újabb indokot adtál neki,hogy legközelebb meg majd ezért kössön beléd,/sőt másnak is híresztelje/,hogy ,,mit képzelsz te,hogy beszélsz te erről a házról''?
Arról meg nem is beszélve ,hogy -köztünk maradjon-de nem is volt igazad.
Egy ilyen ,,problémás szomszéd miatt nem lehet az egész házat így minősíteni,hiszen a szomszéd asszony örült a virágodnak,és a lakógyűlésen is elfogadták,hogy az udvarba is tehess virágokat.
Tehát ez így igazságtalan volt a házzal szemben./szerintem/

Aztán a házban cirkáló negatív energiák,amikről beszélsz.
Ha lenne valami érzékelőd,kézzelfogható konkrét dolog,akkor azt mondanám,van ilyen. De így csak azt mondom,hogy ez egyelőre a te tudatodban van,mert idegen környezetbe csöppentél a megszokott szeretett házad helyett,és most még bizalmatlan vagy.
Nem kéne tudatosítani folyamatosan ezeket a negatív energiákat,mert egyszer csak majd elkezded rosszul érezni magadat.
Én a múltkor írtam egy két Feng Shui ,,praktikát'' ezek eltérítésére:), de azt mondom,ha az ember belemegy ebbe,akkor tulajdonképpen megerősíti a tudatába ,hogy igenis vannak ilyenek,hiszen már védekezik is azok ellen.

Szerintem azért érzed ezt így,mert az a legnagyobb probléma ,hogy új környezetbe kerültél.
Ez mindig megzavarja az embert,mert elveszített egy megszokott közeget,egy biztonságot,a régi jó szomszédokat.
Ráadásul mit kapott helyette? Egy halmozottan problémás szomszédot:),akit viszont meg kell tanulni kezelni.

Ha elfogadsz még egy tanácsot.
Így sohasem szabad befejezni egy beszélgetést.

,,ilyen hangon nincs miről tovább beszélnünk egymással. ''

Ez egyoldalú lezárás, benne marad a probléma,/elfojtottad őt/,és újra fogja kezdeni.
Szóval próbáld meg ,,analizálni'' ezt az embert,mire is van szüksége,miért talál meg téged,mit vár tőled?
Azt nem mondom,hogy hívd meg gyertyafényes vacsorára,de mindenképpen,ha csak 1-2 percig is,de add meg neki a figyelmet,és kedvességet,elfogadást és adj neki egy kis szeretet energiát,és hidd el
tökéletesen ki fogod őt elégíteni,és nyugalmad lesz. /Persze csínján vele,nehogy rákapjon:)/
Adok-kapok. Ilyen egyszerű:)

Az előző lakóról is célszerű lenne érdeklődni,hogy az milyen volt,mit hogy csinált,milyen volt a viszonyuk,mert ebből is sok információhoz juthatsz majd.
A végén meg ha jól kezeled ezeket az infókat,úgyis az fog kisülni a dologból ,hogy te sokkal jobb szomszéd vagy,mert kedves vagy ,megérted őt. Mert tuti ,hogy az elődödnek már úgyszintén tele volt a hócipője a szomszéd úrral,és biztos,hogy voltak veszekedések is./Még az is lehet ,hogy ő miatta adta el a lakását:)/
Szóval te legyél más ,értsd meg őt ,légy elfogadó,adj egy kis figyelmet neki,és máris te leszel a legjobb szomszéd:)))

Michaelita képe
"beérem" az elfogadással
2011. augusztus 06. szombat, 10:46 | Michaelita

Köszönöm szépen a hozzászólásaitokat... volt közte mindenféle:)

Az tény hogy bevonzottam a történést, ezért dolgom van vele. Az a régi minta bennem az igaznak tűnik, meg az is hogy van egy csomó érzés meg életminőség amit bátran meg kell élnem magamban (bőven beérem az elfogadással, mert szerelem ebből szinte lehetetlen, az ugyanis nem én lennék:)

Az, hogy azért reagáltam volna így, mert aranyos meg jó akarok lenni annak nincs realitása, mert ahhoz már eléggé meg kellett ismerkednem az árnyékommal, meg a saját személyiségem bonyolultságával.
Inkább csak arról van szó, hogy nincs semmi az eszköztáramban, amitől megfelelően tudtam volna kezelni a helyzetet. Mondhatnám:
Persze, hogy inkább a szomszéd meg a ház volt a hibás, minthogy beismerjem, hogy annyira sebezhetőnek, sarokba szorítottnak, tanácstalannak és megbántottnak éreztem magamat, úgyhogy inkább elfutottam volna (válaszadás helyett)  Furcsa volt a támadás olyan szomszédtól, akinek én tehetnék szemrehányást, hogy olyan veszekedései vannak a fiával, amivel hol nappal, hol az éjszaka közepén, hol hajnal felé felverik akár az alvó ház lakóit is (hazajár a fia üvöltözni vele). Szokatlan helyzet ez és túl közel laknak hozzám, hogy ne ébredjek fel rá.
Nem jártam óvodába, kimaradt az életemből az hogy megcibálják a hajamat, ha udvarolni akarnak nekem, nem voltak még letámadós, veszekedős szomszédaim, s még békés körülmények között is nehezen érvényesítem az akaratomat, nemhogy ilyen helyzetekben, amivel nem tudok mit kezdeni. Talán (...??...) ezt/ilyesmit kompenzálok a nagy terjeszkedési vággyal is. Meg az is meglehet, hogy ők is azért terjeszkednek, mert engem így látnak és nem akarnak alulmaradni:)

A hozzászólásaitokban sok értékes van, ami elgondolkodtató, kipróbálandó, megváltoztatandó, köszönet érte!

Az is tény viszont, hogy fáradt, nyűgös vagyok, s emiatt talán még a szokásosnál is érzékenyebb, Sok minden történt ebben az évben velem, az élet 3 nagy területén (lakás, munka, család) is változásaim voltak. Mával megkezdtem a szabimat, s persze most már lesz időm gyógyítgatni a megsebzett, meg nem értett művészlelkemet is. Még az is meglehet, hogyha elutazás után visszajövök már sok mindent másképp fogok látni.

,,Megsebzett művészlélek"
2011. augusztus 06. szombat, 11:27 | Éva.   Előzmény

Kiéled valahogy a művészi hajlamaidat?

Mert ha nem ,az póttevékenységekhez vezethet,pl. ez a terjeszkedős story a virágokkal.
A szépnek és a kreativitásnak a kiélése,de valami pótlékként,mert úgy nem gyakorlod,ahogy kéne.
Talán ezért is eshetsz ezzel a pótlással túlzásba?
Hogyan éled ki a művészi hajlamaidat?
Adsz neki teret? Alkotsz valamit? ,vagy benned rekedt és a lakásod és környezeted csinosítgatásában éled ki?

Michaelita képe
szemléletmód kérdése
2011. augusztus 07. vasárnap, 12:04 | Michaelita   Előzmény

Az nagyon relatív, hogy ki mit tart túlzásnak... én azt tapasztalom.
Aki nem szereti a virágokat, annak túlzás már pár cserép virág is. De aki szereti, annak nem lehet túlzás a balkonrészen: 5 cserép virág, egy cserép futómuskátli és egy balkonláda, az udvaron meg 3 árnyékliliom és egy örökzöld bokor (amiket a másik lakásból hoztam magammal).
Azt viszont túlzásnak érezheti bárki, hogy a virágaim valahogy nagyon elevenek, pedig csak annyit foglalkozom velük, amennyit éppen kell (párás borús napokon alig, meleg napokon kb. 2-3 naponta meglocsolom, az elszáradt részeket lecsippentem, meg szeretettel nézek rájuk, míg velük vagyok...ennyi)

No meg persze az lehet túlzás bárkinek, hogy egy házban az udvarra zöld növények kerültek oda, ahol sosem voltak. No és persze még szépek és elevenek is (merthogy strapabíró fajták).

S igen, máshol is kiélem: rajzolok, festek. Viszont semmi nem tud úgy megnyugtatni, és feltölteni energiával mint a növények üde zöld látványa a balkonon, a lakásban, a parkban, az erdőben.

Feliratkozás Hírlevélre