Önsajnálat és szeretet...

Rájöttem minap mikor begépeltem egy szitut a gépembe,hogy mélységesen benne tocsogok az önsajnálatba jól átverve magam...Generálok egy szitut amibe jöhet az önvád némi bűntudattal utána meg jól sajnálhatom magamat.
Elkezdtem dolgozni rajta megnéztem honnan jön,mikor alakult ki stb... Még számomra is megdöbbentő dolgok jöttek fel.

Nemrégiben magamhoz vonzottam egy meg nem oldott szituációt,éreztem valamit tanultam hisz éreztem az erőmet.Éreztem ahogy egy hatalmas sündisznóvá válok akit ha megtámadnak azzonnal szúr.Tudtam nincs ez teljesen rendben de mégis büszke voltam magamra,hogy megtanultam védekezni...A hölgy megsem próbált bántani annyira ici picit szólt be,hogy tudtam ezért nem rendezek vérfürdőt:-DDÉreztem valami változott hisz máskor alul maradok.Kattogott az agyam,hogy miért találkoztam vele,mit kell tanulnom,amikor a szemem megakadt egy hütő mágnesen amin ez állt:A KULCS A SZERETETBEN REJLIK. Nem tudtam hova tenni csak több héttel később.Tudtam ezt a típust szeretni nem tudom.Bár otthon megnéztem az összes nem tetsző tulajdonságát amit meg is találtam magamban.De elfogadásra akkor is képtelen voltam.Csak felismerni tudtam,hogy magamat ítélem el az ő tartott tükrében.
Az önsajnálat feltárásakor került minden a helyére megértettem,sajátmagamon keresztül,hogy ez a típusú ember a legbetegebb hisz valamikor elzárta magát a szeretettől,hibáztatja vádolja és bünteti magát megfosztva minden örömforrástól.Most már talán megértem azokat a típusú embereket akiben megpillantom az ellenséget,hogy mindennél nagyobb szüksége van a szeretetre.
Az első lecke az volt,hogy megtanuljam megvédeni magam ha a másik érzi méltó ellenfél vagyok nem támad.
A második az,hogy ez nem elég hisz ezzel a páncéllal mélysebeket tudok másnak okozni aki egyébként is a földön fekszik.
Bízom benne,hogy ma már másképp fogok tudni azokra az emberekre nézni akik támadnak és bántanak.
Bár a gyakorlat még hátra van de úgy érzem nagyot léptem előre.
Mert az önsajnálatos meditációban megláttam és éreztem azt,hogy hogyan bántom és büntetem magam
és hogyan fosztom meg sokszor az örömtől az énemet.Így ezek az emberek érdemlik meg igazán,hogy Szeretettel forduljak feléjük,hisz nehéz sorsot válalltak.És ezt tisztelnem kell.Nemcsak a látszatot kell néznem hanem annál mélyebbre.
Ezt csak így érthettem meg,hogy én is átéltem más különben képtelen lennék az elfogadásra így viszont képes vagyok:-))