Mi a manipuláció?
Szerinted mi a manipuláció? És mi nem az? Hogyan működik? Milyen példákat látunk a környező világunkban?
A köznapi nyelvben manipuláció alatt inkább a fizikai síkon is észlelhető tevékenységet értik - amikor félreérthető, félrevezető verbális kommunikációval, testbeszéddel és ráutaló viselkedéssel veszünk rá valakit olyan dologra, amiből rendszerint nem neki származik előnye.
Javaslom, hogy semleges értelemben használjuk a befolyásolás fogalmát. Ehhez képest a manipuláció tudatosan negatív cselekedet, a motiváció pedig tudatosan pozitív befolyásolási kísérlet.
Érdemes megvizsgálni, hogy a manipuláció mennyire tudatos a manipuláló személy részéről, és a manipulált részéről egyaránt, valamint ezek kombinációját.
A fenti cselekedetek mindig tudatalatti energiaszinten is hatással járnak, de most inkább a felsorolt, fizikailag is észlelhető részével foglalkozzunk, és ezek érzelmi vetületével (hit, lelkesedés, meggyőzőerő, stb).
A Fekete mágia blogban ugyanis az energiaszintű befolyásolás klasszikus eseteit már eléggé kiveséztük, ne ismétlődjünk. Ha valaki ide téved először, és az átokra, rontásra, szemmelverésre, stb. gondol vagy kíváncsi a manipulációval kapcsolatban, azokhoz a másik blogban szóljon inkább hozzá.
Kérlek, mondd el, Te mit gondolsz a manipulációról?
- hermess blogja
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Hozzászólások
43 hozzászólásSzerintem az alábbi folyamatban van egy lényeges pont, ami tulajdonképpen a topic témája...
Amikor megjelenik belül valamilyen taszító, zavaró vagy vonzó, kellemes érzés (vagy annak az emléke) - ebből valamilyen szinten szükséglet/vágy születik.
Amikor ez az érzelmi potenciál elér egy kritikus értéket, megjelenik benne a felismerés, a gondolat - hogy hogyan elégíthetném ki a felmerült szükségletemet, vágyamat. Cél lesz belőle - rövidtávú, vagy hosszútávú, most nem lényeges.
Ezek után beindul a cselekvés a cél beteljesítésére. Az a bizonyos "pont" a két utóbbi között van - valahogyan "helyzetbe kell kerülni", hogy a cselekedet a kívánt eredménnyel járhasson. A pályán kívülről ugyanis nem lehet gólt rúgni, tehát valahogyan be kell kerülni a pályára.
Szerintem ebből a "helyzetbe kerülés"-ből lesz a környezet, illetve más tudatos lények befolyásolása, annak érdekében, hogy elérhessem a kívánság beteljesülését.
És itt jönnek az egyedi esetek, a tudatosság és az önzés szintjei, és ezek függvényében lesz a befolyásolásból manipuláció, vagy motiváció...
Mit szóltok hozzá?
Szerintem igen nehéz megfogni a manipulációt, pláne ha abban az értelemben akarjuk most kivesézni, amikor "ártunk" vele a másiknak.
Egyébként szerintem semmi gond nincs a manipulációval. Szerintem az egyik legütősebb eszköz arra, hogy tudatosodjunk. Ugyanis egy idő után akit manipulálnak rá fog jönni, hogy ő nem azt a dolgot akarta tenni. És ekkor elkezdheti figyelni, hogy miért is "hódol be" valakinek.
Hiszen minden esetben a manipuláltnak is érdeke fűződik ahhoz, hogy úgy cselekedjen, ahogy a másik akarja. Legtöbbször félelemből engedelmeskedünk.
Egyébként meg, attól, hogy megszületik bennem egy vágy, és a "pályára akarok kerülni" az teljesen o.k.
Ha nincs senki akit manipulálhatok, mert ők már nem manipulálhatóak, akkor rákényszerülök arra, hogy más módon szerezzek érvényt a kívánalmaimnak. És ha bennem helyén van az a dolog, illetve létjogosultsága van az életemben, és nem blokkolom valamivel tudat alatt, akkor meg fogom kapni manipuláció nélkül is.
De egyenlőre ezt sokan nem tudják, ezért azt hiszik, hogy "erőszakkal" kell elvenni az élettől a dolgokat.
Tehát a manipuláló is és a manipulált is egyaránt tudatlan (bár szerintem aki tud manipulálni abban több a tudatosság, mint aki bárgyún bedől neki), tehát mutatják egymásnak a tanulni valót.
A gyereket is csak addig lehet megvezetni, hogy neki az a jobb amit a szülő akar, amíg el nem jut arra a szintre, hogy tökéletesen tudja, hogy neki mi a jó, és ezt fel is meri vállalni.
Ezek tükrében én kimondottan kihívásnak tekintem a manipulációt, és iszonyú klassz, és persze sokszor fájdalmas is, amikor rájövök, hogy ki mivel és miért tud engem manipulálni.
Sajnos! Hogy miért van így azt nem gondoltam még végig, valószínű azért mert a vágyainkat sosem tudjuk összehozni a képességeinkkel.
A manipulációval kapcsolatosan azt hiszem a legfontosabb, hogy tudd, hogy manipulálsz ill. hogy manipulálnak, tehát legyen tudatos mi folyik. Ez egy olyan lépcsőfok, ahova már sokan eleve el sem jutnak.
A másik pedig, hogy milyen szándékkal teszed azt. Ha úgy mint te, tanulási céllal, az sem szép, de legalább tudatos törekvés és észre fogod venni hogy mit értél el vele. Az emberek 99.99 %-a gyarapodási céllal, más kárárára maniulál úgy, hogy észre sem veszi mit csinál, mert már az anyatejjel szívta az eszközöket magába.
Azt egyébként nem hiszem, hogy a gyerekek csak később jönnek rá mi jó nekik. Tudják azt ők már eleve mit nem szeretnének, csak a létfenntartási ösztön engedelmeskedik a kedves szülők manipulációjának, ezért tudják a szülők őket egyáltalán manipulálni.
Abban egyébként teljesen egyetértek veled Edit, hogy a manipuláció csak kollektívan szüntethető meg, minél több ember lesz "immunis" vele szemben, annál többen kenődnek fel a falra és hagynak fel vele. Ennek ellenére önmegvalósítóknak nem hiszem, hogy ehhez az eszközhöz kellene nyúlniuk és várniuk amig a fal elfogy körülöttük.
Üdv!
Hédi
Az első dolog ami beugrott, hogy amikor ide írunk, talán azzal is már manipulálunk, hogy variálgatjuk az iromány címét... pédául egy blog esetében: szeretnénk többet megtudni adott témáról, szeretnénk minél több szemszögből átrágni, olvassák el sokan, írjanak, legyen figyelemfelkeltő, stb... vannak itt köztünk akik profik ebben a minimál-manipulálás-művészetben! ;) A legújabb eszköz, amivel magam is szívesen élek, bár már nem is tudom ki találta ki, hogy saját blogunkhoz írunk egy első hozzászólást... :) (ne vedd magadra Hermess:))
A másik ami eszembejutott az elengedés. A manipuláció mindig akaratból fakad, az elengedés meg szeretetből, megértésből. Ez lehet az ellenszer... Elég szép lecke előtt állok ebből -holnap- és nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hoz majd a pillanat, mire leszek képes, de ugyanakkor félek is. Ezek hullámzanak bennem. El kell engednem a megfelelési kényszert, és fel kell ismernem a manipulációt elválasztani a motivációtól...
Szerintem kifejezetten jó, hogy ezt ismétlődő helyzetekben gyakorolhatjuk -pl munkahelyen (főnökök, alkalmazottak, alá-fölé rendeltség), iskolában, szomszédokkal, ki hol-hogyan... vagy akár itt is! :)
Igen, részemről az első hozzászólás megírása tudatos befolyásolás volt.
Ugyanis, ha csak a felvezető témát írjuk meg, az baloldalon csak a harmadik, "Legfrissebb" dobozba kerül, ami az induló képernyőn nem látható. Ha valaki hozzászól - csak akkor kerül a "Friss hozzászólások" dobozban első helyre, ahol már látszik. Így a dialógus hamarabb elindul. Nem nevezném manipulációnak, mert senki kárát nem okozta, mindenki megteheti ugyanezt, senki lehetőségeit nem korlátozta. A klasszikus "pályára kerülés" esete - befolyásolása a dolgok természetes menetének, hogy hamarabb észrevehető legyen a topic.
Én maradnék továbbra is katalizátor, mint a téma gazdája. Addig is igyekszem általános dolgokat írni, és tovább kérdezni. Úgy is mondhatnánk, hogy jó szándékkal "befolyásolni" a témát, hogy a lehető legtöbb kijöjjön belőle.
Ha még jobban belegondolunk, akkor a befolyásolás (szándékosan ezt a szót használom egyelőre) mindig is lételem volt és lesz, mert velünk született képesség. A gyermek alapfokon születésétől kezdve képes befolyásolni a szüleit - addig bömböl, míg kézbe nem veszik, később addig köpi ki a kaját, amíg a kedvencét meg nem kapja, addig hisztizik, amíg rá nem figyel mindenki (ha nem teszik önként).
Általánosságban, abban megegyezhetünk, hogy azért kezdünk befolyásolni bárkit (de a környezetre is érthetjük, ha átalakítást értünk alatta), hogy megkapjunk valamit, amitől jobb lesz, vagy úgy véljük hogy jobb lesz nekünk. Ez lehet valami anyagi jellegű dolog, a kényelem fokozása, vagy figyelem, elismerés, vagy pénz, vagy hatalom megszerzése, de lehet akár megszabadulás is valamitől, ami korlátoz.
Érdekes, hogy a befolyásolt részéről ugyanez a motívum jelentkezik - ő is kapni szeretne, több szeretne lenni, gyarapodni szeretne, elismertebb, szabadabb, gazdagabb szeretne lenni, stb. Mindezeket az "akart/vágyott" dolgokat a befolyásoló és a befolyásolt részéről ha visszavezetjük valami közös eredőig - akkor az energiát találjuk mögötte. Az energia többlet, vagy megtakarítás - az több lehetőség, nagyobb szabadságfok, nagyobb hatalom, még nagyobb befolyásolási képesség. Mindegy, hogy pénzben, vagy bioenergiában mérjük.
Minek a sajátja ez? Jól ismert barátunknak, a kis személyes egónak, aki állandóan növekedni, spejzolni akar, mert így nagyobb biztonságban érzi magát. Az emberi tudat fejlődését mindezidáig ez hajtotta előre. de elérkezett a pillanat, amikor immár akadályává vált a további fejlődésnek, mert elpusztítjuk általa az életterünket.
Térjünk vissza a manipuláció kifejezéshez. Azért használtam eddig a befolyásolás szót, mert tudatlanságból és önzésből (a kettő rendszerint együtt jár, vagyis fordítottan arányos: minél tudatosabbá válik valaki, annál inkább csökken az önzése) lehet úgy befolyásolni, hogy nincs mögötte rossz szándék (pl. az élet önzése a csecsemő részéről). Ebből meg azt következik, hogy rossz szándékú csak tudatosan lehet valaki... Ez fontos!
Én azt mondanám, hogy manipulációnak a tudatosan rossz szándékból, mások kárára, lehetőségeinek korlátozását okozva elkövetett befolyásolást nevezhezzük. Itt pedig megérkeztünk egy másik lényeges kérdéshez:
Fentiekből kiindulva, végül is mi különbözteti meg a manipulálót és a manipuláltat egymástól, ha mind a kettő ugyanazt akarja, több akar lenni?
Ezt a vonaton láttam.
Fiatalok utaznak a vonaton, a barátnőjével egy jól szituált fiatalember.
Egyszercsak csörög a leányzó telefonja és felveszi, de a gombok valahogy nem akarnak engedelmeskedni neki. Jól látható, hogy elég vacak az a telefon. Befejezi a telefonálást és a fiú megjegyzi, hogy rossz már az a telefon. Erre a lány a szemébe néz és azt mondja, de hát nincs pénzem rá. Erre a fiú természetesen felajánlja, hogy vesz neki egy telefont.
Szerintetek ez színjáték és tiszta manipuláció vagy csak őszinte kommunikáció?
Nem gondoljátok, hogy a manipuláció az tulajdonképpen a játszmázás egyik fajtája?
Vagy esetleg, maga a játszmázás?
A manipulációban az a legjellegzetesebb, hogy rejtetten, kerülő utakon, kimondatlanul akarja az egyik elérni a célját, akarja a végeredményt a saját szája-ize szerint.
Én már sokszor manipuláltam - amire egyáltalán nem vagyok büszke -de mostanság ha észreveszem magamon, azonnal átváltom nyilt, őszinte, tiszta beszédre.
Ha azt szeretném, hogy a másik törődjön velem, kérem, törődjön velem.Ha azt akarom - az előző példánál maradva - hogy a fiúm vegyen nekem egy új mobilt, akkor arra kérem vegyen egy új mobilt.
Néha azt is észreveszem, ha ego-erősitésre használnám a manipulációt, de azt nehezebb nyiltan megfogalmazni a másik számára. Ilyen például az, amikor azt akarom - valamiért- hogy enyém legyen az utolsó szó.
És igen, egyetértek, a manipuláció nagy tanitó....
"A manipulációban az a legjellegzetesebb, hogy rejtetten, kerülő utakon, kimondatlanul akarja az egyik elérni a célját, akarja a végeredményt a saját szája-ize szerint.
Én már sokszor manipuláltam - amire egyáltalán nem vagyok büszke -de mostanság ha észreveszem magamon, azonnal átváltom nyilt, őszinte, tiszta beszédre."
- Így vagyok ezzel én is, világéletemben kimondtam mindig kerekperec, amit meg nem, azt amióta tudatosodom, próbálom szintén megváltoztatni.
Viszont a probléma az, hogy vannak jólbejáratott társadalmi manipulatív formák szerintem. Amiket ha nem használsz helyzetekben, furcsán néznek rád, mint egy félőrültre. Körülírogatni mindig, hogy most ezt és ezt szeretném, ezért és ezért, hogy.. Nem mindig lehet megkerülni a befolyásolást.
De hol a határ a befolyásolás és a manipuláció között?
Apró személyes sztori, van egy régi haverom. Mindent, de mindent manipulációval ér el a világon. Amihez eszközül képmutatást használ. Képmutatás minden apró élethelyzetben, mikor teljesen szükségtelen akkor is, automatikusan, mintha kötelező volna, felfoghatatlan (végülis két ilyen haverom van, mindkettő képmutatással társítja manipulatív viselkedését).. Rengeteg haverja van, mindig is imádták a nők is, pillanatok alatt megtalálja a közös hangot mindenkivel, úgy érzed mintha évek óta ismernéd, már az első találkozáskor, de ez hazugság. És meglepően kevesen vágják le hogy mi van, még hosszú évek után sem, hiába ismerik akármilyen régóta. Mind a képmutatását, mind az ezekre időnként ráépített egy-egy manipulációit. Tudatos és gátlástalan, tudja mit csinál. Persze tudott szerezni pár ellenséget is magának az idők során, de ez ezzel jár.
Node, az is csak befolyásolás akkor szerinted Hermess, mikor tegyük fel én csak a számat jártatom egy jelentéktelen füllentéssel meghintve - mert ez együtt jár általában(?) a befolyásolással -, hogy tegyen meg valamit a másik, ami nem nagy fáradság persze neki se (persze nekem se lenne az), nem károsítom meg, de fizikailag csak energiabefektetést igényel neki. Ez nem manipuláció?
Visszatérnék arra a kérdésre, hogy mi különbözteti meg a manipulálót és a manipuláltat egymástól, ha mind a kettő egyformán csak többet akar... Mert ez a klasszikus manipuláció lényege, ami a nyelvi (verbális és írott) kommunikációra jellemző. Egyben remélem választ ad a korábbi hozzászólásokra is. Most valóban fogalmi dolgokat szeretnék tisztázni, hogy a manipuláció fogalmát ne össze-vissza használjuk, hanem pontosan arra, ami valójában az, s amit a kultúránkban is értenek alatta. Lehet, hogy uncsi lesz...
A manipuláció elsődleges ismérve a tájékozatlanság megléte (az egyik tud valami, amit a másik még nem), ami úgy vonzza a manipulátort, mint a gépkocsiban hagyott pénztárca a feltörőt. A manipuláló tudatosan visszaél a manipulált információhiányával/tudatlanságával, és valamilyen ígérettel veszi rá olyan cselekedetre, döntésre, vásárlásra (energiakifejtésre/pénzkiadásra), ami a manipuláló előnyét szolgálja. Tehát fennáll a megvezetés tudatos szándéka valamilyen valós, vagy vélt előny megszerzése céljából!
(Emlékezzünk rá - ez az előny, vagy elvárás általánosságban mindkét fél részéről egy jobb energiaállapot...)
A célszemély pedig elhiszi, hogy neki jobb lesz a helyzete az „ígéret” megvalósulásával, többé válik, nagyobb biztonságban lesz általa. Tehát nincs tudatában, hogy manipulálják, és ez utólag sem bizonyítható, ha később mégis gyanúja támadna! Vagy a kommunikáció végső célját, vagy annak rejtett eszközeit nem ismeri fel idejében.
A manipuláltnak korábban esze ágában sem volt megtenni azt, amire rávették, csupán elégedetlenség van benne, amire megoldást ígér, aki megvezeti. A manipulátornak rendszerint tök mindegy, hogy a másiknak származik-e ebből vesztesége, vagy eleve nincs is szándékában betartani az ígéretét – szándékosan kárt okoz célja elérésével!
A klasszikus manipuláció alapja tehát az információval való visszaélés - visszatartás, elhallgatás, hazugság, csúsztatás, fondorlat, félrevezetés, becsapás, átverés a legközismertebb nevei. A nyelvi kódolás-dekódolás folyamata, a félreérthetőség eleve természetes, észrevehetetlen lehetőséget ad a manipulációra.
Magasabb szinten űzve - mesterségesen keltett félelem, bűntudat, vagy vágy felkeltése előzi meg, amire megoldást, megváltást, kielégülést ígér a manipuláló – ilyen az államtörvények betartatása, a háborús propaganda, a reklám, a marketing, stb. A legnagyobb manipuláció az állandó, mértéktelen és értelmetlen fogyasztás növelésére való buzdítás, amely az ego tudatlan növekedési, örömszerzési kényszerét használja ki, rejtetten pedig a haszonszerzés eszköze. Erre épül a mai fogyasztói társadalom egész filozófiája.
Gátlástalan méretekben használja a nyelvi manipulációt (a beszéd és írott sajtó) a tudatlan tömegek irányítására a mindenkori hatalom, vagy a hatalmat megszerezni kívánó politikai erők. A hatalom megszerzése természetesen még nagyobb manipulációra ad lehetőséget. A közvetített média álló- és mozgókép hatásával a verbális manipuláció immár a testbeszéd láthatóvá tételével és még nagyobb hatékonyságával is kiegészül. De ezt a horrort azt hiszem, mindenki a saját bőrén, a hálószobájában és konyhájában is tapasztalhatja, ahol a felhangosított és milligrammra bemért reklámszövegek utolérik.
A tömegek manipulációja megér egy külön hozzászólást, mert itt már a kollektiv tudat alakítása zajlik, és annak visszahatása is tapasztalható, amit az előbbi eszközökkel, főleg a média multiplikáló hatásával érnek el.
Manipuláció lehet a nevelés is, ha azt nem jószándékkal teszik (én ezt inkább motiválásnak nevezném). Jószándékú befolyásolás lehet a környezetvédelemre való rászoktatás, a kézérdekű reklámok, takarékossági, egészségvédelmi kampányok is – itt nem áll fent a tudatos megkárosítás kritériuma, sőt közös előny elérése a cél, ezért nem beszélhetünk manipulációról. Nevezhetnénk külső motivációnak, ami együttműködést feltételez, s amelynek következtében mindenki jól jár, nincs benne hosszútávú vesztes.
Fontos még megkülönböztetni (de gyakorlatilag egyben lehetetlen is) a manipulációt a meggyőzéstől. A meggyőzés kétirányú folyamat – a manipulációval ellentétben a célszemély tudatában van a meggyőzési kísérletnek, ellenérvekkel élhet, vagy elfogadhatja a meggyőzés érveit (ha a tudatossági szintje, megkülönböztető képessége ezt lehetővé teszi).
A manipuláció tehát a tájékozatlanságot kihasználva nyelvi megtévesztésen keresztül vált ki érzelmi hatásokat, ezek segítségével éri el a kívánt eredményt a célszemélyek viselkedésében, s ami rendszerint veszteséggel, vagy az ígéretek nem teljesülésével jár számukra.. Ehhez képest, gondoljuk végig, ki mire használta ezt a szót a hozzászólásaiban?
Ha a manipuláció jellemzően a fizikai síkon vett verbális és testbeszéd (érzékszervi) csatornákon működik, akkor ennek másik megfelelője az előző blogban tárgyalt fekete mágia, amely elsősorban a metakommunikációs (asztrál-mentál) síkon fejti ki hatását, mert azt is tudatos ártó szándék vezérli.
Szerintem a kettő keveréke a játszmázás, ami a figyelemenergia magunk felé fordításának furfangos, verbális eszközöket is használó módja. De legtöbbször nem tudatos, ezért nem is rosszindulatú, inkább önzésből követjük el.
Végül ismét egy kérdés – ha az előbbiekből indulunk ki, vajon hová sorolható a bevonzás?... Befolyásolásnak mindenképpen nevezhető, de itt nem közvetlenül másokat befolyásolunk, mégis hatással vagyunk általa másokra is!
Manipuláció/fekete mágia… avagy tudatos, kölcsönös előnyöket megvalósító teremtés?
viszont nem volt ez uncsi Professzor Úr :). Tényleg, a meggyőzésre pl nem is gondoltam, pedig a manipulátorok 2. számú fő fegyvere, közvetlenül a manipuláció után előveszik vagy azzal kezdik, amint észreveszik hogy az ellenfelük egy tudatos szint felett van. Kőkemény belegondolni. És a mai napig könnyen meggyőzhető vagyok sajnos, az a nagy szivem, az az én támadási felületem.. Erősebbnek kell lennem.
... és persze hátrány is, ahogy írod. Ilyenkor gyakran az szokott történni, hogy aki emiatt sérülékeny, az visszavesz a szívcsakrából, , bekeményít, lezár, stb. >"megerősödik".
Jobb megoldás, ha a többi csakrát is erre a szintre próbáljuk felhozni. Vagy a másik út, amire ez hajlamosít, hogy még jobban valamilyen hitbe, az önátadásba, a felsőbb iránti vonzalomba merül valaki a 6. csakra szintjén, átugorva az 5-ket. Ennek hátrányairól már sok szó esett, viszont a lehető legrövidebb út. Itt a lényeg, hogy milyen hitnek adja magát valaki.
Erősíteni jó a solárt - érdekérvényesítés (ezzel viszont az ego is erősödik), de főleg a torokcsakrát - ráció, kommunikáció, a másság befogadása, megkülönböztető képesség önmagunk és a világ dolgaival szemben is.
A lezárástól kevesebbek leszünk és beszűkültek, lelassul a fejlődés. A kiegyenlítés lassú, de biztos fejlődést hoz és nyitottságot, csökkenti a befolyásolhatóságot. A hitbe merüléssel lehet gyors a fejlődés, de előbb utóbb vissza kell jönni a torokcsakrás feladatokat is megoldani. Bár lehet, hogy felülről könnyebb.
Tudatos perceket! :)
(csak óvatosságból teszem hozzá, hogy a smiley egy barátságos mosolyt jelent, és nem akar manipulálni..:)
Nem, a lezárás nem volt opció, inkább ilyen szembesítésféle verzión gondolkodtam. Meg hát igen, a többi csakra erősítése, sejtem amúgy jóideje, hogy a torokcsakra lehet a leggyengébb láncszemem. Az viszont meglepett hogy ide tartozik a másság elfogadása (egyáltalán az elfogadás is?) - nálam konkrétan a mások hülyeségei iránti intoleranciám, ezt jó tudni. Csak azt nem tudom hogy fogjak hozzá ehhez a melóhoz, na meg a lustaság a legfőbb hátráltató tényező. Ezért is fog érdekelni a Halogatás művészetéről szóló előadás.. :) (befolyásolószmájli :))
Nagyon jól jön most nekem ez a blog és örülök, hogy végre nem a mágiához kell ezt kiírnom magamból.
Megtörtént esetet írok le, amit szeretnék magamból kimosni, megsazbadulni tőle.
Az exem mindent megtett, hogy manipuláljon. Idézek tőle egy-egy dolgot: ő pl.: lenne strici, mert jó érzés neki, ha egy nőt úgy irányít, hogy lelkileg sakkban tartson annyira, hogy az egyszerűen kiszolgáltatottságában, még erre is képes legyen.
Minden áron azt akarta, legyen a munkám is az ő egyik cégénél, minimális fizetéssel, hogy mindig rászoruljak anyagilag. Valahogy azt is mindig megérzi, ha anyagi gondjaim vannak, azonnal jelentkezik. Sőt, még az albérletem se legyen "önálló", inkább bérel ő nekem egy lakást, csak "segítségből".
Aztán a nemleges válaszoktól kiborult: ki vagy te ahhoz, hogy megold a gondjaidat, meg az a baj veled, hogy nem tűrsz, meg olyan vagy, mint egy vad ló, bilog kellene a fenekedre, hogy lássa más, hogy az enyém vagy, meg ilyesmi szösszenetek. A mai napig (3 éve szakítottam vele) nem hagyj békén. Mindig valami "bajban vagyok, segíts rajtam" álalázattal kezdi, csak is smsben, aztán mikor segíteni próbálok, rátér, hogy ha meglátsz, úgy is szex lesz belőle (?? ezt miből gondolja??), aztán meg a kioktatással folytatja, annak idején én mondtam neked ezt, meg ezt, te mégis hülye voltál, hibákat, hibára halmoztál, mikor ÉN bezzeg mindent jobban tudok. Meg ajánlottam neked, adok 500 ezret, nyiss egy büfékocsit, neked az sem volt jó (ez is csak a függőség), meg ilyen-olyan rossz voltál-mire én, akkor minek zaklatsz még engem?? Próbáltam barátként, próbáltam nem is válaszolni, próbáltam önmagamból kifordulva reagálni.
Egy biztos, általa megerősödtem, és beérett a fejem, hogy nem vagyok, sem kevesebb, sem rosszabb mint más, és vannak jogaim az érzéseimhez, gondolataimhoz, az életemhez. Hatalmas áldozat képet raktam le ebben a kapcsolatban. De lehet, a munkám még mindig nem volt teljes.
Ugyanis, igenis, van energetikai hatásunk a másikra. Kvázi: érzi, mikor vagyok kakiban. Érzi, ha haragszom (meg is írja, csakis smsben, mert arca nincs szemtől-szemben), egyszóval mindent.
Ami nálam jelentkezik: a köldök csakrám csikaró érzése, mármint a köldökömtől, balra fent 2-3 cm-vel. Ha jön az érzés, tudom, vagy ír, vagy (míg együtt voltunk) jön, kb:fél órán belül.
Mágiának nem nevezném, ezek más fogalmak, amikhez nem igazán tudok mit szólni, mivel nem látok bele ebbe a világba. Valószínűleg, más fogalmak, megnevezések alatt, ugyan arról beszélünk egyébként, én csak a saját tapasztalásomat írom le.
Mit tegyek most? Hogyan vonjam ki teljesen magam a hatásköréből? Mit kell még megtanulnom?
Félre értés ne essék: nem őt vádolom/hibáztatom, hogy én szerencsétlen ezt megéltem. Sőt. Tudom, mi volt az oka, hogy ő szinre lépett az életemben egyáltalán.
Ráadásul karmikus a dolog, annyit tudok, Apám volt valaha, és akkor sem tudtam a szeretetre "rávezettni", még a kapcsolatunk előtt megmondtam neki, mi is fog történni velünk és ezt nem kellene, és tudatlanul Apunak becéztem, meg sorolhatnám mik is voltak a reinkarnációs terápia előtt. Tény, nem érzek irányába haragott, csak megint a beletörött a bicskám érzésem van. Szeretni sem szeretem már, de inkább a jó dolgok juttnak eszembe az első pillanatban, csak ezután tőr rám a fájdalom, mikor tudom, mit akar elérni nálam. A lényeg, most aztán ki is írom: a szexet is csak orálisan akarta, mármint, hogy én tegyem meg neki és slussz. A mai napig ezt akarja. Semmi többet. Mellette az egész testemen ekcémám volt, kiújjult a gyermekkori asztmám, kétszer annyira befulladtam, majdnem meghaltam. Amikor mi szakítottunk, akkor neki balesete lett (3 hónappal előtte mediben láttam, baleset fogja érni, azt sem tudtam, hogy mondjam el neki, vigyázzon magára, ő meg kinevetett). A motorjával akkorát esett, hogy összetőrte magát, ahol a férfiak nagyon féltik magukat (!) Hát nem érdekes? Akkor sokat találkoztam vele: azt mondta én vagyok egyedül, aki meg tudja őt gyógyítani.
Nos, remélem azért nem lőttem ki mindenkinél a biztosítékot, szeretném erre a megoldást megtalálni, és szerintem ti összehozzátok nekem (még magamban is megtalálni a hibát) mit is lehet ilyenkor megtenni.
Üdv
Buddhanita
Szerintem az összehangolódottságotok mértéke még mindig igen nagy, ezért lehetséges az, amit érzel.
Azon gondolkodnék el, hogy mitől van még mindig meg?
Mi, vagy ki tartja még mindig életben?
Tudatosan teszi, vagy nem? Mivel lehetne lazítani?
Ennek függvényében lehet valaminek nevezni a kötődéseteket és ellenszert találni.
Van rá néhány energetikai trükk, de én azt hiszem, ezeket Te is ismered.
Jókívánságokkal
Annyit tudok most hozzáfűzni, hogy tudatosan teszi. Ki is mondja. Igen, ez az adott probléma, mediben megkérdezem a javasolt kérdéseidet, remélem választ is kapok, megírom mi lett és hogyan alakult. Köszi a tanácsod,
Üdv
Buddhanita
Még jó hogy csak most olvastam ezt a blogot!
Mert akkor legutobbi levélváltásunknál Budhanita nem ugyanazokat írtam volna.Mert akkor nem befolyásolt a ,,sztori",csak egyszerüen rádéreztem.:)
Szánalmas!Igy látom azokat az embereket akik primitiv játszmákkal probálják elérni aljas kis vágyikat!
Sejtem hogy ö mit érezhet,mivel a férfiak vadászok nemigen viselik el ha nemet mondanak nekik.Addig érdekes nekik egy nö amig harcolni kell érte!
Ha csak egy hátán kapálodzó bogárnak látod öt akkor szerintem már nem fog zavarni a viselkedése.;)
Szeretettel:Erika
Na, ezt a módszert Sanyi is felvehetné a pallettájára! :)
Nekem is egyre inkább úgy tűnik, hogy sima narcisztikus játszmázásról van szó, nem egészen tudatos viselkedésről. A játszmázás rendszerint féltudatos - azt tudja az illető, hogy így jó neki, ezért csinálja, de azt már nem, hogy mit csinál. Nem rosszindulat, de hatalmas önzés van benne.
Próbáld meg levakarni magadról. De azért megéri elgondolkodni rajta, hogy vajon miért gyűjtötted be őt...
Sok sikert!
Hát ez nagyon jó, :D, :))
Hermess, ezek jöttek le válaszként nekem:
éreztem a saját "akkori" lelkem, (hú, hát nem volt jó!), most leírom mi volt akkor bennem: nem vállalom a felelősséget semmiért, én csak ártatlan áldozata vagyok, Anyámnak, Apámnak, az egész világnak kitéve. És ha ennyire fáj az előző szakítás, nekem aztán nem kell a szerelem, csak laza kapcsolat kell, semmi összeköltözés, semmi komoly érzelgősség! Ugyakkor, ha akarok valamit, MOST AZONNAL KELL, mert különben csapok-vágok (hatalom)!!
Amit tanulnom kellett volna:
tükőrképem meglátni benne és elfogadni, megszeretni őt, e helyett mit tettem: vádoltam, meg taszítottam, hogy nem ezt kerestem, már megint mi történik itt velem, ebből is látszik, és mekkora szent vagyok, akit bántanak.
Összegezve: jó adag 2. csakra gond, jó adag 4. csakra gonddal (adás-kapás), a szexualitás és a szeretet helyes megélésének problémái, asztma (torok) önelfogadás, jogom van az életemhez, jogom van kifejezni magam, szót emelni szükségleteimért.
Amiért ez felerősödött bennem: a csend táborról írtam már ide, mit éltem át a boldogság megtapasztalásánál, meg arról, hogy egy nagy adag tisztítási folyamat indult el akkor bennem, gondolom most csúcsosodott ki a helyzet.
Napjaimban hol élem ezeket meg: munkahelyen: ne hogy már visszaszoljak, mert akkor már nem szeretnek (5. csakra), nehogy már ne legyen meg a norma, ezt nem fogadom el, bármi is történt veletek (hatalom 3.csakra/EGO/ legyen meg az én akaratom, bármi történjék is), minek pasi, most fejlődöm, tanulok magamról, nincs időm rá (2 . csakra), szerelem (ajaj, 4. csakra, önámítás: hátha NINCS itt senki, akkor meg ugyan kit???)
Na szép kis szemfedőm volt/van, kérem szépen !
Megoldás: gyakorolni, gyakorolni, gyakorolni. Nem az, amit idáig tettem: elfolytani, elfolytani, elfolytani.
Era, ezért(is) volt jó, amit írtál, tudod a rendelésről. Én leadtam a rendelést, akkor be is jött, meg is kaptam.
Nem minden pasi ilyen azért, én úgy hiszem. De a világ, az élet pont ezért jó. Honnan tudhatnám, ha jön egy normális, hogy megnyertem a főnyereményt, ha előtte nem mostam ki magamból ezeket az ítéleteket? Kihoztam volna minden pasiból ezt, ha mellém kerül, azt hiszem. Na persze, csak olyat tud az ember magához vonzani, akinek hasonló "defektjei" vannak. Ez még őt sem mentesíti a feladatai alól, tehát ismét beigazolódott 50-50% hiba van a kapcsolatban, mindkét fél részéről. Legalábbis, így látom most.
Most leadom másképp, és megszeretgetem magam. Aztán mediben kihúzzom azt a drótszerű szálat, amit láttam, köztünk, és megköszönöm, hogy a tükröm volt, és Isten Pá. Jöhet a csakraharmonizáció, meg a pozitív megerősítések. Na meg a nagy adag türelem, hogy mindez beérjen.
Na ezért jó az oldal, fájdalom nélkül megműtöttetek, köszi, a beteg (én) is megmaradt, és már a vállam sem fáj!! A műtét sikerült-e, az meg már rajtam áll!
Sziasztok,
Én még itt új vagyok, és előre elnézést kérek, ha itt technikai problémákat okoznék, mert még soha nem fórumoztam, azt sem tudom, hogy kell hozzászólást írni.. de majd itt megtanulom..
Régóta foglalkozom a miértekkel, kicsi korom óta igényeltem a meditációt, és tudom látni az angyalokat. Tudom ez nem nagy dolog, mégis kevés emberrel merek erről beszélni. Erős hitem van, hiszek abban, hogy a jó győzedelmeskedik, ezért mindig szent meggyőződésemmel álltam ki önmagamért, hisz soha rossz szándék nem vezérelt. Nem bírom az erőszakot, az elnyomást, és az igazságtalanságot. Szinte fizikai fájdalmat okoz nekem... Azt hiszem túlságosan is elemző vagyok. Ha nekem valaki azt mondja: Nem, mert én nem tudom megcsinálni. - és közben mosolyog, én nem azt látom, hogy ő ezt így gondolja, hanem azt, hogy vele ezt elhitették, és ő ezt elfogadta. Lehet ezt így nem értitek, mert ez egy konkrét eset, amit szeretnék jobban kifejteni..
A manipuláció-motiváció-befolyásolás.. a téma, és bár a bemutatkozóm lehet felesleges volt, nem akartam csak így ideírni egy problémámat. Ez a probléma nem mai, mégis ma elbizonytalanodtam...
Már majdnem 3 éve van egy barátom, akit nagyon szeretek, és sokszor használom az imádom szót, de mégis próbálom elkerülni, mert - nem tudom olvastam, vagy a hittanórán hallottam-e - úgy érzem, ez tiszteletlenség Istennel szemben, mert imádni csak őt lehet... ugyanakkor tudom, ezért ő sem haragudhat rám, hisz a szeretetem miatt van ez..
Szóval a páromat úgy ismertem meg, hogy Svédországban dolgozott, mikor elkezdtünk járni. Előtte is ismertem, de nem beszéltünk, mégis mindig is tudtam, hogy az idő elhozza a mi szerelmünk beteljesülését, egyszerűen éreztem, hogy sorsszerű.. Így is lett, számomra gyönyörű történet, de hosszú, és nem ez a lényeg.
Már 1 éve kint dolgozott, fizikai munkáról van szó. Azért ment ki, mert az iskola, amit az érettségi után elkezdett, nem volt jó neki, a szülei pedig nem ismerve a tévedés lehetőségét, szinte elüldözték, büntették, mert nem volt jó az első választása.. kiment, dolgozott, nem firtatom a körülményeket, ti is láthattok vendégmunkásokat itthon, hát Svédoban sincs sokkal jobb helyzetük...
Jó pénzt keresett ahhoz képest, hogy nem volt végzettsége, és nem beszélt nyelvet, de nem annyira jót.. Megismerkedtünk és bár nem mondta ki, hogy mekkora a baj, én levontam. Alig evett odakint, hogy pénzt tudjon hazahozni, ne beszéljünk a munka jellegéből fakadó helyváltoztatásokról, ami miatt sokszor a higénia is kifogásolható volt. Északi országról van szó, ahol minuszok repkedtek és még az emberek is hidegek voltak. És ott volt messze a szeretteitől, akik szinte kitaszították, nem törődve azzal, mit él ott át. Hát valaki ezt emberré nevelésnek titulálja, én inkább önzőségnek. Megbeszéltem vele, hogy jó, kint van, keres, tud félre tenni, hisz nincs élete, mire költene? De ez megéri?
A szülei azt akarták, hogy maradjon kint, akár 30 éves koráig, aztán hazajött volna, vett volna magának egy lakást, autóra azért nem tellett volna ebből a pénzből, ráadásul utána nem tudta volna magát fenntartani itthon, mert nincs végzettsége, és 30 után már nincs ebből kiút, akkor már kénytelen lett volna visszamenni... szerintem ők, hogy nekik ne legyen vele gond, ezt a sorsot szánták neki.
Hát én jöttem az életébe, és szentül hittem, visszahoztam az életbe. Szeretethiánya volt, nem értette meg senki, nem is akarta, hogy valaki a mosoly mögé lásson... olyan volt, mint egy kiskutya, aki csak szeretetre és megértésre vágyik. Én erőt adtam neki, 4 hónapra rá, végleg hazajött. Elvégzett egy szakmát, és talált is vele gyakorlati helyet, de ott a főnök nem akarta segíteni, mondhatni minimálbérért csak a háttérben tevékenykedhetett. Most van egy munkahelye, nagy nehezen protekcióval bekerült egy viszonylag jó helyre, de mindennek van szépséghibája, 24 órázik... Ez nem nagy dolog..
A lényeg, hogy többször felvetettem neki, menjen el levelezőn egy főiskolára, tanuljon valamit ami érdekli, hogy egyszer majd könnyebb legyen. Nem nekem, én csak az ő érdekeit néztem. Bár már az idő alatt kiderült számomra, hogy ő magát butának és egyenesen hülyének tartja, mert a gyerekkori környezete őt annak titulálta, nem figyeltek különösebben rá, az anyagiakat megadták neki maximálisan és kész. Erre nem hozok példákat, én nem hibáztatni akarok valakit is, csak azt magyarázom, hogy semmi önbizalma nem volt neki. Idén elkezdte a sulit, nehéz nehéz, de senkinek nem könnyű.. Szeretném, ha legalább az első félévet megcsinálná, hogy az önbecsülése rendbe jöjjön. De az anyja, állandóan azon van, hogy elvegye a kedvét, én fellelkesítem, ő/ők lehúzzák, én erőt adok neki ők leszívják, elmondják neki, hogy hülye vagy fiam, csak időpocsékolás... És már velem is közölték, hogy ez az én befolyásom, amit ők nem támogatnak, sőt, megszólnak érte, hibás vagyok ezért... mintha rosszat tennék neki ezzel... nem értem..
Tény és való, hogy sokat dolgoztam rajta, sugalmaztam, győzködtem, hogy egy próbát megér, és az ellenkezőjét mondtam, mint mások. De én ezt jó szándékból tettem. Mégis most úgy kezelnek, mintha én rossz hatással lennék rá... Pedig én nem magam miatt csinálom, hanem neki akarok jót.
Szükségem van pártatlan véleményre.
Kérlek válaszoljatok, köszönöm, hogy odafigyelő fülekre találok
Nes
Szerintem nagyon jó, hogy terelgetni szeretnéd a helyes irányba, de mást nem tehetsz. Ez a párod feladata, hogy végre szembe néz-e a saját szülei ítéleteivel/irányításával és kiáll-e saját magáért, vagy inkább benne marad a játékba.
Ez olyan, mint a kismadár kitörése a tojásból. Ha nem veregszi át magán egyedül (!) a kemény héjjon, nem erősödik meg és el is pusztulhat, ha te kipiszkálod.
Egy szóval, ne vedd le a válláról az ő terhét. Támogasd, ha elesik, akár a hóna alá is nyúlhatsz, de fogadd el, bármi is lesz, az az ő döntése, akarata.
Imádomról: az sosem baj, ha valakit imádsz. Szerintem badarság ezt tanítani, bárhol is hallottad, és ezt Te is nagyon jól érezted.
És igen, így kell hozzászólni, ügyes vagy, reméljük, maradsz még sokáig itt köztünk,
üdv
Buddhanita
Engem ez az imádom szó ragadott meg először, mert én is így tanultam a szüleimtől, hogy imádni csak Istent lehet.
Még a gyermekeimnek sem mondtam soha, annyira belém rögzült.
Viszont szeretném Neked egy kicsit a másik oldalt is megvilágítani, bár úgy tűnik, hogy itt most igazad van.
Hasonló helyzetbe kerültem a kisebbik fiammal én is. Nagy fiam mindig is jó tanuló volt, és ha szükség volt rá kitartása is volt mindenben, így az egyetem nála teljesen természetes volt.
A kicsi, aki ma már 24 éves, viszont egészen más volt. A középiskolában is hozta majdnem azt az eredményt amit a bátyja, de tudtam, hogy ezt neki elérni hihetetlen nagy szenvedés volt.
Ő egy sokkalta gyakorlatiasabb ember. Inkább végig dolgozná a napot, mint hogy akár egy órát is tanuljon.
Én nála nem nagyon erőltettem az egyetemet, mert úgy gondoltam, hogy jó szakemberekre is szükség van.
Igen ám, de jött a barátnő, aki meg úgy gondolta , akinek ma nincs magasabb iskolai végzettsége, az nem jut sehová.
Nem szóltam bele a dolgaikba, de éreztem, hogy ez nem fog jól elsülni (hidd el, egy anya érzi ezt).
Most nem akarom itt leírni, hogy a fiam mit össze nem szenvedett, mire úgy döntött, hogy ez neki nem megy, de elképzelhetitek.
Nagy kő esett le a szívemről, amikor végre fölvállalta önmagát, mert igaz, hogy megpróbálni meglehet, de a kudarc érzése már kitörölhetetlen.
Nem akarlak bántani, de biztos, hogy jól gondolod? Amit írtál abból tényleg az jön le, hogy igazad van, de azért az hogy most ezt a témát felvetetted, az jelzi, hogy nem egészen vagy biztos a dolgodban.
Egyébként jó helyen vagy, és remélem, hogy maradsz is.
Noa
Tudod, köszönöm, hogy leírtad a másik oldalt, de már csak abból is látszik, hogy itt vagy, gondolom, te nem sulykoltad a kisebbik gyermeked életébe, hogy ő átlagon aluli lenne ez miatt. Én nem hibáztatom a szüleit, mert tudom, mindennek megvan a miértje, és egyébként sem ítélkezem... Csak kifogásolom, hogy az idősebb gyerek volt az ész, és a párom pedig csak a hülye. Szerintem ez iszonyatok komplexust okozott neki, hogy rajta töltötték le a hétköznapi stresszt azzal, hogy lealacsonyították, és ezzel korlátokat beszéltek bele. Ezt nekem rossz látni, mert még ma is így van. Te, mint szülő, láttad a gyermeked képességeit, de gondolom nem bántottad ez miatt. És igen, valóban bizonytalan vagyok, hogy helyesen akartam-e az ő problémáját megoldani. De ha egyszer ezt az egy utat láttam arra, hogy bebizonyítsa magának, igenis képes bármire.. És végül is nem bánom..
És bizonytalan vagyok, nem abban, hogy az ő képességei ne lennének olyanok... tudom hogy meg tudja csinálni, és amikor épp velem van és volt, mindig izgatottan várta az első napokat, az anyagokat keresgélte a neten, és ahogy én láttam jó érzéssel töltötte el, hogy megpróbálja. Viszont amikor a szüleivel találkozott, utána nem szólt semmit, pesszimista lett, és szinte már bánta a beregisztrálást... bár ezeket nem mondta, láttam a gondterheltségén.. persze utána fellelkesítettem és a 10. kör után ma már nem hagyja, hogy befolyásolják ez ügyben, csak teszi amit kell a sulival kapcsolatban..
Viszont ami aggaszt, hogy amíg ide jutottunk, nem válogattam az eszközöket. Én kerestem ki a szakokat, amikről azt gondoltam érdeklik, én töltöttem ki a jelentkezési lapját... stb. persze ott volt végig velem. kicsit erőszakos voltam, mert mérges voltam a ötlet szülői reakciója miatt. Egyszer sem mondtam, hogy kötelező, csak ő nem mert mást mondani, mert annyira szeret, és bízik bennem, hogy a kedvemért el is végzi, ha arról van szó..
Önző voltam? Sajnos erőszakos voltam, amit azzal takartam, hogy kedvet adtam neki hozzá... Utólag nem tudom, hogy helyesen cselekedtem-e attól függetlenül, hogy jól vagy rosszul sült-e ez el. Mert szerintem jól alakul... Viszont tudom, hogy manipulálom, méghozzá nagyon. Úgy forgatom a szavakat, úgy teszem fel a kérdést, úgy adom elő a saját akaratomat, hogy többnyire úgy jön le, mintha ő akarná, néha mintha ő is akarná, egyszer-egyszer meg csak tudom nem mer nemet mondani, mert 18 éves fejemmel régen nem tartózkodtam akár hisztit is alkalmazni.. És itt nem komoly dolgokról van szó, hanem hétköznapi komolytalan döntésekről. Nem hiszem, hogy kihasználnám. De ha döntünk, akkor inkább én teszem. Félek ebből hosszú távon baj lesz... Félek, hogy ezzel rombolom a kapcsolatunkat, ráadásul nem mindig tudatosan csinálom.. Lehet ebből nagy baj? Mennyire komoly a helyzetem? Vagy ez természetes? Belemászok a gondolataiba, már csak úgy képes dönteni, hogy rám gondol közben. Én is, csak nem tudom, hogy ez azért van-e nála, mert ennyire szeret, vagy mert én ehhez szoktattam hozzá? Megkérdeztem tőle és ő azt mondja, a világért nem bántana meg, de akkor már nem vagyunk őszinték egymáshoz, mert én ennyire erőszakos és uralkodó vagyok.. Mert ismerem magam, ez így van akkor is, ha én ezt ártalmatlan dolognak könyvelem el.. Értitek mire gondolok?
Köszönöm a válaszotokat, jó olvasni. Várom kíméletlen véleményeteket.
Nes
Ez megint egy hosszabb gondolat sort indított el bennem, de már majd csak holnap írom le, mert nagyon álmos vagyok.
Addig is jó pihenést Neked is, meg mindannyiunknak!
Noa
Szerintem a manipuláció határán járhatsz, amennyire a leírásodból meg lehet ítélni. Pontosabban, egy pozitív szándékú befolyásolás, vagy motiváció bukik éppen át minimum játszmázásba, s aztán lehet belőle manipuláció is, bár még nem az. Mert ártó szándékról szó sem lehet, esetleg az önzés, a játszmázás bújhat meg a háttérben
Első körben azt kellene megvizsgálni magadban, szokott-e olyan is lenni, hogy más kérdésekben nem a Te akaratod teljesül? Ilyenkor hogy érzed magadat? Hagyod, hogy más dolgokban néha neki legyen igaza, ha a tanulásban konzekvensen nálad is van az irányítás?
A szituáció kicsit hasonlít a gyereknevelésre, amikor önmotivációra még nem képes a kialakuló tudat, így kívülről kell jó irányba befolyásolni. Ha a tanulással kapcsolatos dolgok nála önhibáján kívül kimaradtak, akkor Te most pótoltad ezt, és beindítottad a mentálteste felfejlődését. Ha a tanulmányok irányát „véletlenül” jól szabtad meg, s a barátod rákap ennek az ízére – akkor teljesen igazad van/volt. Pláne, ha a szülei meg ellenkező irányba befolyásolják, folytatják vele a gyerekkori játszmát.
Ha így van, akkor egy megrekedésből elindítottad a fejlődés útján, de aminek egyre inkább a saját felismerései és döntései szerint kell folytatódnia, önjáróvá kell válnia a feladatok kitűzésében, vállalásában és felelős teljesítésében. El kell engedned a kezét ezen a téren...
Mert vedd észre, hogy bár jószándékkal, de korlátozod a saját szabad akarata gyakorlásában, ha nem veszed észre azt a pillanatot, amikor az irányítást abba kell hagynod. Ha az megszokásból tovább fog folytatódni, az már önzésből elkövetett játszmázásnak minősül, s aztán még rosszabb lehet… Előbb-utóbb meg fogod unni az irányítást, el fogod várni, hogy maga is törekedjen, döntsön, önálló legyen. Nem beszélve arról, hogy remélhetően ő is megunja idővel az irányítást, hogy kipróbálja a szárnyait, s akkor a kapcsolat megszűnik működőképes lenni, ha nem sikerül új egyensúlyt találni. Ha Te vagy a dominánsabb, akkor tudatosan és fokozatosan adj fel ebből, őt viszont segítsd hozzá, hogy más területeken dominánsabb lehessen.
Igazán szép női feladat! Ha valóban imádod, meg tudod oldani. Ha nem tudod így alakítani a kapcsolatot, akkor bebizonyosodhat, hogy visszamenőleg is csak önző voltál. Vagy a szüleinek volt igaza, s a vonzalom hevében nem jól mérted fel a lehetőségeket.
Kívánom, hogy az előbbi sikerüljön, s hogy kölcsönösen segítsétek egymás önmegvalósítását!
Jókívánságokkal!
Köszönöm a válaszod, nem is tudod, mit fogalmaztál meg bennem... olyasmit, ami kicsit változtat a jövőnkön, mert igyekezni fogok rajta, hogy még jobb legyen minden.. el sem hiszed, milyen üzenet volt ebben számomra. Olyan megerősítés, ami tudom jó irányba befolyásolja a jövőmet, ill. jövőnket.
Köszönöm.
Nes
Mert Te már jó úton vagy. Sok-sok türelmet és egymásra figyelést!
Ness!
Jó pár nap eltelt azóta,hogy ezt a bejegyzést írtam neked (vírusos lett a gépem), de úgy látom, hogy Hermess is hasonlókat írt mint amit én gondoltam akkor.
Talán azzal még kiegészíteném, hogy amit eddig tettél az egyáltalán nem volt negatív. Egy nőnek fontos, hogy fel tudjon nézni a párjára, ezért teljesen természetes, hogy próbálod olyan helyzetbe hozni, hogy ezt majd később meg is tudd élni mellette.
Viszont fontos, hogy figyeld, valóban számára is fontos e az amit csinál, vagy csak Neked, mert másért is lehet tisztelni egy férfit, nem csak a végzettségtől függ ez.
Egy másik blogban írtam már erről de a Ti esetetek most egy példát is ad ehhez a bejegyzéshez
,,Párkapcsolatában pedig mindenki olyat válasz, amilyen lány esetében az apja volt, férfiként pedig olyan lesz a feleséged, amilyen az édesanyád.
Most lehet, hogy sokan hümmögtök, de ha jobban belegondoltok ez bizony így van, mert ugyanaz a Nap, és ugyanaz a Hold kísér minket végig egész életünkbe, ami születésünkkor ott állt, ahol állt, sajnos nem tudjuk elvinni onnan.
Amit édesanyáddal nem oldottál meg, az vissza köszön a feleségeddel, és a férjedben, ha az apukádat nem tudod elfogadni."
Nagyon sok benned is a hasonlóság a leendő anyósoddal, mert most Te is azt teszed valahol amit Ő is tett eddig, csak Nálad más a cél, de az eszköz amiket használsz szinte ugyan az.
Persze nem is tudsz más lenni, mert a párodnak meg akart már az édesanyja is tanítani valamit, (pl, hogy megtanuljon nemet mondani), és mivel nem sikerült, így tanítod majd Te tovább, de ez nem gond addig amíg az a célod, hogy ő boldog legyen.
Szeretettel : Noa
Szia,
vártam a te válaszod is, és lám, nem feledkeztél meg rólam. :)
Igazad van mindenben, amit leírtál. Én is már régen így gondolom, hogy úgy választunk pár, ahogy írtad.. Ez az én esetemben kicsit más, mert ezt én nem hallottam, nem mondták, hanem megtapasztaltam.
Nekem nagyon rossz a kapcsolatom az édesapámmal. Erről aligha én tehetek, de ez van, talán miatta tanultam meg sokat az életről, rossz volt hozzám, de tudom hozzá se voltak jobbak, és ezért nem is haragszom már rá. A szüleim elváltak 4 éves koromban. Engem és a nővéremet a bíróság apámnak ítélt - ott több volt a jómód... A nővérem pár év múlva elköltözött édesanyámhoz, én maradtam.. rengeteget lehetne erről írni, a lényeg hogy 15 évesen én is elköltöztem anyukámhoz, mert majdnem ideg összeroppanást kaptam.
Az anyagi jólét után szegényes körülmények közé költöztem, de a lelki béke fontosabb lett számomra. Persze nehéz volt, de már mosolygok rajta. Apámmal nem is beszélek, ő egy külön karakter, sok sok rossz tulajdonsággal, amikkel engem tudtán kívül sok mindenre megtanított..
16 évesen elkezdtem járni egy fiúval, akivel 1,5 évig gyötörtük egymást. Nem mondom, hogy én hibátlan voltam, de mit várhatunk egy 16 évestől az első kapcsolatában. Azt vettem észre egy idő után, hogy már megint ugyanott vagyok. Csak most nem az apám, hanem a párom nyom el - nem is tudom mi a legjobb szó egyébként -..
Ekkor megtörtént a felismerés, hogy bár szentül hittem, megtanultam apám jelleméből mindent, az élet újra próbára tett, és 1 év után vettem csak észre, hogy megkerestem magamnak újra azt az életet... Tanultam belőle, és továbbléptem.
A mostani párom teljesen más. Ő másképp tanít, persze tudtán kívül, egészen más dolgokat.. Ő sokkal jobb nálam, olyan jó indulatú, és ha belerúgnak, úgy csinál, mintha nem vette volna észre, szinte naiv. (Bár erről már írtam, minek tudható be szerintem) Nem bosszúálló, nyugodt a leghihetetlenebb helyzetekben is, amit néha már érdektelenségnek is titulálhatnék.. Én tanulom az ő jóhiszeműségét, ő meg tanulja tőlem, hogy kiállok magamért. .. vagy valami ilyesmi..
Azt hiszem én már nem keresem azt a mintát, amiben felnőttem.. Sőt, próbálom elkerülni azokat a hibákat, amiket amíg felnőttem, a környezetemben elkövettek, vagy éppen amit ellenem követtek el. Hangsúly az igyekszem alatt van...
Na igen, és valóban sok a hasonlóság a leendő anyósom és köztem... ez így van... De amit közös rossz tulajdonságnak vélek, azokat igyekszem legyőzni.. nyár óta erre is odafigyelek...
Nes
Meglepően érett vagy a korodhoz képest, de nem csodálom hiszen elég sok mindent kellett már megélned.
Örülök, hogy ez a sok gond ,,nem ölt meg, hanem inkább erősebbé tett".
Az apukáddal azért próbáld rendbe hozni a kapcsolatodat, mert addig a párkapcsolataidban ha nem is szó szerint, de vissza tér a probléma.
Noa
Apukám, az én apukámmal.. - ilyenkor nagyot sóhajtok.. Tudom, hogy rendbe kell hoznom.. 1,5 évvel ezelőtt nagyon is érdekelt a téma, hogy rendbe hozzam azt, amit nem is én rontottam el. Feladatomnak éreztem. De ő kibújt a nyilvánvaló próbálkozásom elől, én meg megnyugtattam magam, hogy mindent megtettem..
Tudom nem így van. Nekem kell megtanítanom dolgokra, amiket ő nem tud, vagy fél tudni, ill. megismerni vagy felismerni vagy elismerni? Nehéz eset, mintha menekülne a szeretet elől, vagy lakna benne valami, ami nem ő, és az erősebb a jó oldalánál... Pl. nem tudja elviselni az égő gyertyát. Nem tudja kimondani, hogy szeretlek.. Ha szeretettel fordulok felé, tudom, hogy értékeli, és mélyen örül neki, mégis igyekszik erről tudomást sem venni.. Nem rossz ember, csak olyan kis buta. Nem tudja felvállalni, ha hibázik, nem látja be, hogy eltévedt. Ezért nem is haragszom rá, amiért annyiszor bántott a butaságával. Persze sokáig tartott ezt feldolgoznom, hogy így tudjak róla beszélni.
Egyszer majd eljön annak az ideje, hogy a tanító szerep megforduljon.. Amikor elég erős leszek ahhoz, hogy ne forduljak el sírva az első meddő próbálkozásoknál. De ahhoz még érnem kell. Még élnem kell, és tudatosítanom, hogy nem jobb ha egyszerűen elfordulok.
És néha komolyan aggódom, hogy nem lesz időm! Mégis remélem, hogy eljön az ideje.
Nes