1848 március 16-án Petőfi Sándor leül a Pilvax kávéházban egy asztalhoz. A pincér odamegy hozzá és megkérdezi:
- Petőfi úr! Hozhatom a szokásos Unicumot?
- Isten ments! Nézze meg tegnap is mi lett belőle!

Mire tanít minket Petőfi?

Arra, hogy ha már ismerjük a gyenge pontunkat, akkor igyekezzünk elkerülni azt. Ne lépjünk bele kétszer ugyanabba a gödörbe, ne fussunk bele újra meg újra ugyanabba a játszmába, ne hagyjuk becsapni magunkat ugyanazon módon.

Szép-szép, de nincs igaza a mi Sándorunknak!
A példánál maradva, nem az alkoholt kell elkerülnie, mert nem az a hibás! Az alkohol csak kihozta belőle a hétköznapok során elfojtott elégedetlenségét, szabadság vágyát, hősiességét. Előhozta mindazt, amit nap-nap után magába fojtott, amitől egyre csak feszültebbé vált, mígnem egyszer kirobbant!

Sajnos ezt nem csak Petőfi csinálta így, hanem mi is naponta tucatnyi érzelmet és gondolatot elfojtunk magunkba, ami egyszer ki fog törni. A baj az, hogy nem pont akkor és ott, ahol annak helye van! Ezért ordítjuk le a gyerek fejét, amikor hazaérve kitör belőlünk a munkahelyi feszültség, vagy álmodunk veszekedős-harcolósat ahelyett, hogy egy jót pihennénk végre.

A megoldás az lehet, ha még idejében felismerjük az elfojtásainkat és azokat helyben, önismereti módszerekkel oldjuk, rendezzük. Például, ha a munkahelyen kiadjuk, ami odatartozik, vagy ha ez nem megy, akkor elfogadjuk a helyzetet olyannak, amilyen, nem akarjuk megváltoztatni azt. Ha így teszünk, akkor ez már nem okoz bennünk feszültséget, ezt sem visszük haza a szeretteinknek.
A másik lehetőség, ha a feszültséget egy erre kialakított helyen adjuk ki magunkból (pl.: edzőterem, transzlégzés), így enyhítünk a belső nyomáson.

Ej, ha Petőfi is eljárt volna transzolni!