Az elmúlt hetekben többször nem találtam a helyemet, valami mindig hiányzott, ezért újabb gyakorlásra szántam el magamat: boldog leszek!
Korábbi gyakorlásaimban egyszer dolgoztam már ezen a célon, hiszen néha ugyan spontán belekerültem a boldogság állapotába, de én arra vágytam, hogy mindig boldog legyek!

Ehhez akkoriban sokat gyakoroltam a boldogság felé vezető belső utam megtisztítása gyakorlatot, ami kb. két hónapnyi gyakorlás után meg is hozta az eredményt. A két hónap alatt annyi terhet, gátlást, félelmet és mindenféle lelki szemetet feloldottam magamban, hogy a hétköznapi tudatállapotomból is képessé váltam arra, hogy másodpercek alatt belépjek a boldogság állapotába!

Azt gondolom, ez egy igen jelentős eredmény és egyben felfedezés is, hiszen önmagamon bebizonyítottam, hogy nem csak a külső események, hatások véletlen sodrása által érhetjük el ezt az állapotot, hanem szándékosan is!
Az eredmény akkoriban az lett, hogy egy kis koncentrálással, 2-3 másodperc alatt boldog lettem, de sokszor csak attól is belekerültem ebbe az állapotba, mert gondoltam, vagy beszéltem a boldogságról!

Pár hónapnyi boldogság után viszont azt éreztem, hogy nem sokat halad az életem, hiszen mindennel elégedett vagyok és ideje lenne tenni már valamit! Viszont a cselekvési kedv, a változtatni akarás ellentétes a boldogság adta elégedettséggel, így kötöttem magammal egy olyan megállapodást, hogy amíg nem végzek a földi dolgaimmal, addig szándékosan elnyomom magamban a boldogságot.

Elég kellemetlen volt ez a kompromisszumos megoldás, sokáig kételkedtem is benne, hogy jól döntöttem-e, de jobb nem jutott eszembe, így rendszeresen elnyomtam a fel-fel törő boldogságot.

No de most azt gondoltam, hogy talán ideje szabadjára engednem ezt a nagyszerű állapotot és élvezkedni benne! El is kezdtem újra megnyitni magamban a boldogság kapuját, de pár napi gyakorlás után be kellett látnom, hogy az elmúlt években sok lelki tartalommal elfedtem azt és dolgoznom kell az újbóli megtisztításán!
Ahogy ezzel foglalatoskodtam, bizony komoly kiborulásaim is voltak, hiszen némelyik frissiben feltárt tudattartalom komoly hazugságokat, önámítást rejtegetett eddig. De végül is jobb tudni az igazságot, mint szenvedni a hazugság hatásaitól!

Így aztán több hete dolgozok már a boldogság állandósításán, és egyelőre csak pár percre sikerült stabilizálnom az állapotot, aztán valami mindig szertefoszlatta. Bízok magamban, hiszen nagyon vágyok rá, és bízok a technikáimban, mert eddig mindig működtek!