Sziasztok!

Nem nagyon blogoltam itt még, de itt az ideje, hogy elkezdjem. :-))
Pár napja volt a szülinapom és ilyenkor szokásom kicsit átértékelni az eddigi életemet, kudarcokat, sikereket, jövőbeli terveket egyaránt. Amúgy is analizálós alkat vagyok, de ilyenkor még inkább magamba fordulok és igyekszem átértékelni önmagam, hol tartok, meddig fejlődtem, fejlődtem-e egyáltalán. Alkalmazom ezt nem csak a felszínen, hanem mélyebb meditáció szintjén is igyekszem megtenni, bár az utóbbi még döcög kicsit, de nem adom fel.
De hogy rátérjek a tárgyra, valami feltűnt az eddigi élményeim, tapasztalataimat megfigyelve. Világossá vált már egy ideje számomra, hogy igen, kihasználható vagyok. Segítőkész embernek tartom magam, ezt a környezetem sokszor rendesen kihasználja, úgy értem ismerősök, időnként "barátok" is, a család is és tudok is róla, de nehezen teszek ellene. Bizonyos mértékig ez el is fogadható számomra, úgy értem egyáltalán nem okoz gondot, hogy adjak, nem csak anyagilag, hanem más szinten sem, sőt elmondhatom, hogy számomra öröm adni. Csak akkor kezd terhes lenni, amikor nyújtom a kisujjam és az egész karom kell. Gyakran tapasztalom, hogy nemcsak kihasználnak időnként, ez nem is zavar ennyire, inkább az zavar, hogy át is vernek többször. Több olyan eseményt el tudnék sorolni, amikor bevonzottam azokat az embereket, akik átvágtak, főleg anyagi dolgokban. Azon már túl vagyok, hogy ezeket az embereket hibáztassam. Nyilvánvaló, hogy valami belső rendezetlenségem van ezen a téren. Hogy csak néhány példát említsek, amikor vettük a házunkat, az eladó megígérte, hogy otthagyja a karnisokat, lámpákat, csillárokat a házban, mondván, hogy neki azokra nincs szüksége. Örültem, hogy legalább azokat nem kell megvennem. Nyilván ez is valamiféle csali volt, hogy megvegyük a házat, de részemről nem ez volt a döntő szempont, mégsem, amikor úgy döntöttünk, hogy ezt a házat választjuk. Ehhez képest az utolsó szöget is elvitte a házból ..., nem is az dühített, hogy elvitte ezeket a dolgokat, hanem hogy minek mondja, ha végül is kell neki. Volt persze több kellemetlenség is, nem költözött ki időben, az ügyvéd figyelmetlenül írta meg a szerződést, ilyen lényegi dolgokra nem tért ki, hogy mi van, ha nem megy ki időben, ilyesmi. Persze résen lehettem volna, csak úgy gondolom, hogy azért fizetek az ügyvédnek, hogy normálisan csinálja a dolgát és később ebből ne legyen kellemetlenségem.
Sorolhatnám még az ilyen és hasonló ügyeket. Legalább 20 ügyet feltudnék sorolni, ami láttatja balgaságomat az anyagi természetű dolgokban.
A kérdésem az és ebben várom az ötleteiteket, hogy mit kell feladnom, elengednem mélyen belül, hogy ezek a dolgok elkerüljenek? Nyilván nem egy dolog ez, úgy értem lehet ez egy téves meggyőződés, hogy "nekem mindenre oda kell figyelnem, különben semmi sem működik jól", de lehet, hogy több olyan dolog van, amitől meg kell szabadulnom lelki szinten. Csak hát bizonytalan vagyok, mert alapvetően nem úgy indulok neki a dolgoknak, hogy biztos, hogy rosszul sülnek el a dolgaim. Sőt inkább talán a kelleténél is optimistább vagyok és utólag nagyokat csalódom.
Szóval, mi lehet a háttérben, miért van nekem szükségem arra, hogy kihasználjanak, átverjenek, milyen konzekvenciákat kéne leszűrnöm, hogy változást tudjak ebben elérni? Valóban elegendőek-e a pozitív megerősítések, amelyekkel ezen helyzetek ellenkezőjét bizonygatom magamnak? Miben változtassak magamon?
Ja és amiért mindez érdekel és foglalkoztat, hamarosan készülök eladni egy ingatlant, anyukám házát szeretnénk eladni, s érzem, húzom-halasztom az ügyet, mert félek belekezdeni, mert egyre inkább látom, hogy az ilyen ügyeket nem tudom jól kezelni és félek, hogy ismét bevonzom azokat az embereket, helyzeteket, amiknek az a vége, hogy valamiért jó pár száz ezer forinttal kevesebb van a zsebemben.
Várom ötleteiteket.

Kriszti