Mostanában sokan gondolják, hogy a világon lényegében nincs jó és rossz, hanem minden a javunkra van, még az is, amit rossznak érzékelünk. Sokat vizsgáltam ezt, és arra jutottam, hogy én ehhez a nézethez nem fogok csatlakozni. Ne értsétek félre, nem támadni akarok ezzel, hanem csak leírni, hogy szerintem miért nem igaz, és nekem mi a jó, mi a rossz.
A jó mindig valahogy szeretetből, a rossz pedig annak hiányából indul ki. Az igaz, hogy ha van valami rossz, abból lehet tanulni, fejleszt, vagyis lehet belőle jót kihozni később. De vajon direkt van ez így, direkt adják ezt így nekünk, amit feltétlen el kell fogadni, hogy jól van a világ most is, úgy, ahogy? Ebben így viszont már nem hiszek. Merthogy ezt szerintem mi alakítjuk együtt, szabadságot kaptunk, és a tudatlanság okozza a rossz dolgokat, vagyis az, ha a bennünk levő tudást nem hozzuk felszínre, pl félelemből. És akkor jönnek az olyan dolgok, amik háttérbe szorítják a szeretetet, és lelki okokat tekintve ezért van annyi globális probléma. Mert a sok ilyen már alaposan felgyűlt. A félelem hozza az önzést, az pedig minden, csak nem szeretet, és igazi boldogságot, fényt sem hoz, csak olyankor nem veszi észre az illető. Illetve nem is maga a félelem. Mert nem baj, ha érezzük a félelmet, vagy épp szomorúak vagyunk, mert egyedül érezzük magunkat valamiért. Hanem ha ez uralja a tetteinket. Ha nem uralja, hanem elég tudatosak vagyunk, akkor előbb-utóbb az érzés is eltűnik, mivel jót, szeretetet hozunk akkor is, mikor összecsaptak a villámok a fejünk fölött esetleg. Valahogy így működik ez szerintem.
Ennek értelmében mindannyian követünk el jókat is, rosszakat is, csak minél bölcsebb a lélek, annál több jót, és annál inkább tűnik el a rossz.
Viszont a rosszakat, amik történnek velünk, nem azért kapjuk, mert szegény tudatlan lelkünket jól meg kell büntetni, hogy okos legyen... A szeretet Istene szerintem nem félelem-adással tanít. Hanem pontosan a tudatlanság, a közösség összesített tudatlansága okozza. De amint rákapcsolódunk a szeretetre, ez segít, hogy amennyire csak lehet, azt kapjuk az életben. Ami pedig nem tökéletes, azt egyszerűen el lehet fogadni, (hiszen jelenleg itt tartunk összesítve, ez van, de a jó dolgokért megéri kitartani), és közben változtatni, amin lehet. Szerintem erre ez a módszer a legjobb: "Te legyél a változás, amit a világban látni szeretnél." ( mondta Gandhi) Így is jönni fog az igazságtalanságok sorozata olykor, és meg lehet ebből érezni, hogy na ez már nem belőlem indult ki, ezért és ezért én vagyok a hibás, de azért nem, stb. De meg tudjuk vele oldani, hogy nagyobb arányban jöjjön az életünkbe a jó. És ami igazán fontos, az mindenképp jöjjön, a szeretet. Az meg űzi körülöttünk a sötétséget, mert az lényegében a szeretet hiánya (a bejegyzéshez tartozó kép ezt jelképezi, hogy "a sötétséget elűzi a fény").

A "nincs jó és rossz"-nézettel hogy még miért nem értek egyet (azon kívül, hogy a szeretet Istene nem a rossz adásával tanít, hanem szeretettel), jelképezi kedvenc mesémben egy jelenet: a Harry Potterben épp a gonosz mondja: "A világon nincs jó és rossz. Egy dolog van, a hatalom, és azt a gyöngék nem tudják megszerezni." Azért mondja, hogy Harryt rávegye, hogy tegye meg a rosszat, hiszen az úgysem rossz. Harry rájön, hogy hazudik, és nem teszi (pedig látszólag, legalábbis a gonosz azt akarja vele elhitetni, hogy jól járna, de nyilván nem). Szabadságunkban áll, pontosabban hatalmunkban áll tenni a szeretet ellen irányuló dolgokat, de ez semmiképp nem hoz jót. Ahogy társainknak sem, nekünk sem, mivel összetartozunk valahogy. Ami a közösnek árt, az nekünk is árt, és fordítva. És mi a gyengeség? Nem a kevés hatalom, hanem a kevés szeretet.

Szóval valahogy így gondolom. De ez akkor nem félelemkeltő, a globális problémák és hasonlók, ha elfogadjuk, most egyelőre ez van, egyénileg tesszük a kis környezetben, amit tudunk, és törekszünk, minél több szeretet legyen körülöttünk. És a sok kis ilyen fényes "pont" űzi a rosszat, amennyire csak lehet.
Ez az utolsó bejegyzésem ide, és ezzel szeretnék Tőletek búcsúzni. Már nem szeretnék ennyit elmélkedni, filózni, vagyis magamban igen, de nem akarok nagyon belemenni az elmélkedésekbe, vitákba esetleg. Ezért nem nagyon fogok erre járni, max pár hozzászólás erejéig.

Kívánok mindenkinek minél több szeretetben gazdag életet!