~Minden neszben ott mozgolódik az az ízletes keserűség.Ha az égben is úgy akarják, hogy megvesszek, nem tiltakozom. Belefáradtam.Igen ez a közöny ragadós és folytonos.A kedvek formázhatóak, mint a gyurmák,s azt hiszem az én kedvem alabástrom,rajta se lábnyomok, se léptek, az én szívembe pedig szabad az út ki-be.Nem kell kopogni se, felveszem a tapintatlanság tükrét, integet mint cirkuszi bohóc egy ocsmány tükörkép. Hát halljuk! Úgy is mindenki sejti. Hát írjuk le. Úgy is érzi mindenki, mit rejt az álarc, mit takar a mogorvaság.Legyetek vulgárisak, vagy prűdek, nem érdekel.Már ugyan mindegy. Határtalan a panaszkönyv. A díványt meg rendesen be fogom foglalni. Talán a jövőbeli pszichológusom is ki fogom akasztani,nem tudom. De az űr az nagy és rémísztő.Mint egy hal, egy űrbeli hal, aminek hatalmas a szája és tudod, hogy rád pályázik. Ott ülsz a kis bolygódon, körülötted pedig úszkál a hatalmas. Legjobb lenne maradni a biztonságban persze, csak menned kell. Át kell térned a másik bolygóra, mert ha maradsz, a bolygód el fog tűnni és soha nem térhetsz majd vissza.A hátamon érzem, milyen lesz.A torkomban nyelem le, milyen leszek. Lehet kiégetik belőlem az érzéketlenséget és belémültetik a 'mindenrendbenszépazélet' monológot.Igazi agymosás lesz. Parádé és én fogok a kötélen táncolni.A közönség majd tapsol a műsör végén. Én pedig a sátrak mögött leülök csendben, mikor az alkony utolér,s a neszek visznek vissza majd a bolygómra egy morzsányi pillanatra, hogy ne felejtsem el ki voltam