A buddhizmushoz nem értek, de kérdeznék valamit:
Honnan tudod, hogy egyoldalú a vonzalom? Beavattad már az érintettet abba, amit érzel?
Abban viszont egyetértek, hogy a túlzott vágy és ragaszkodás, szenvedést, erős fájdalmat okoz. A görcsös ragaszkodással a lehető legmesszebbre taszítod magadtól, nemhogy bevonzanád...
Bizonyosodj meg az érzéseiről, ha még nem tetted. Ha meg elutasít, nem tehetsz mást, minthogy elengeded. Nehéz és fájdalmas küzdelem lesz, de ha sikerül megélned és legyőznöd, utána szabadabb és erősebb leszel. Nem tudsz elmenekülni érzéseid elöl, mert azok úgyis utolérnek.

Üdv. Neked is!

Nemrég írtál egy hasonló blogot, csak abból még nem látszott szerintem annyira, hogy maga a hit is megingott volna benned: vagyis tanultál valamit, és úgy látod, az élet nem is úgy működik. De szerintem a buddhizmus is inkább arra irányul ebben, hogy szép dolog szeretni, csak ha szükséges, el tudd engedni. Valami ilyesmi lehet, legalábbis ahogy értelmezem az eddigi leírásokból. Bár magát a vágyakozást még nem tudom, hogyan lehet teljesen eltüntetni (a szeretetteljes, de nem elvárós vágyakozás szerintem szép is), de nem is biztos, hogy annyira törekedni kell rá, egyszerűen csak elfogadni a helyzetet, ha ilyen van. Ő is egy önálló személy, és neki is dönteni kell, szeretné a kapcsolatot vagy sem.
Másik: ebbe nem szeretnék beleszólni, de nálam úgy működik, hogy nem tudok egy konkrét vallás szó szerinti tanításai szerint élni, úgy, mintha valamilyen program lenne. Van, amit magadtól tapasztalsz, és aztán rájössz: tényleg összefügghet azzal, amit ez vagy az a vallás is tanít, és több vallásban sok az átfedés. Nem lehet, hogy az van, hogy nem szeretnél csak bizonyos szabályok szerint élni? Hanem kicsit szabadabban szeretnél valójában? Nem tudom, lehet nem erre van szükséged, csak abból indulok ki, amire nekem van szükségem.

Kisikava,

azt hiszed,hogy nem vagy "jó" buddhista, mert beleszerettél valakibe, aki nagyon vonz és ragaszkodsz hozzá?
És vajon miért hiszed azt, hogy a szerelmed, vonzalmad "túlzott"?Mert nem szeret vissza?
Ha kölcsönös lenne,akkor minden oké lenne? Akkor nem inogna meg a buddhista hited önmagadban? Akkor nem lenne "túlzott"?

A buddhista tanok a ragaszkodás és vágymentességről beszélnek. Azt mondják azért, hogy az emberi szenvedést meg lehessen szüntetni.
Igen ám, de az a gyanum, ezek végső célok. Elérendő célok. Olyanok, amelyek, amikor bekövetkeznek a fejlődésünkben, majd akkor tényleg okafogyottá teszik a szenvedést.

De addig, amig még nem tartunk ott, addig rengeteg mindent hoz elénk az élet, tapasztalatokat,amelyek szenvedést okozó érzelmeket ( is )szülnek majd.

Addig ezeket meg kéne élnünk, én azt mondom. Meg kéne tanulnunk kezelni őket, nem elkerülni.

Addig , amig még nem tartunk ott, csak mesterségesen tudunk a vágyainktól és a ragaszkodásainktól megszabadulni.
Eltudjuk fojtani, nyomni az érzelmeinket, távoli magányba távoli helyekre menekülhetünk, kerülhetünk mindent, ami fáj, csalódást okoz, veszteségérzést ad, becsukhatjuk a szemünket és a fülünket és kompletten elzárhatjuk magunkat az Élettől.

A buddhizmus pedig meglátásom szerint, nem erről beszél.