Amint felébredtem, egy régi álom jutott az eszembe. Egy párkapcsolati tanításról szólt, az álom megéreztette velem, milyen érzés is igazán feleségnek lenni.

Kamaszkoromban szeretett volna járni velem egy fiú , aki jóravaló volt, melegszívű, és nagyon okos . De a gimiben egyáltalán nem volt " menő". Udvarolni próbált nekem , de én nem túl szép módon visszautasítottam. Később felvették az egyetemre , matek - fizika szakra , és el is tűnt, azóta sem találkoztam vele.

Évekkel később eszembe jutott , amikor már láttam, hogy mi is van a "menő" srácok és a " menőség " mögött. Akkor már különbséget tudtam tenni és nagyon fájt, amikor rájöttem, hogy Ővele mit szalasztottam el. Szégyelltem magam,hogy annak idején hogy bántam vele ,és nagyon szerettem volna, ha utólagosan is , de valahogy elnyerném a bocsánatát.

Egy álom jött a segítségemre.

Azt álmodtam, hogy évekkel később találkoztam vele , és kértem, hogy bocsásson meg.Ő melegszívvel megölelt én pedig sírtam , mert rájöttem, hogy mennyire szeretem.

És a következő pillanatban a felesége voltam.

Hihetetlen boldogság öntött el , megéreztem milyen az, ha szerető társam van . Ő híres egyetemi tanár lett én pedig egy senki voltam. Se okos , se szép , egyszerűen öltözködtem, nem értettem semmihez, talán valami háztartásbeli lehettem. Ő pedig nagyon elfoglalt volt, ha hazajött az egyetemről , volt egy dolgozószobája , ahol a nap többi részében is jóformán dolgozott.

Mégis olyan összetartozás volt köztünk, hogy soha nem zavart , ha nem velem foglalkozott. Néha belestem az ajtórésen és határtalan öröm fogott el attól, hogy látom, amint dolgozik. Nagyon szerettem. A lényének örültem, annak, hogy van . Örültem, hogy gondolatai vannak , hogy akar és tesz valamit , hogy a tudásért dolgozik . Én utáltam a matekot és a fizikát is, nem is értettem , különösen nem egyetemi szinten , mégis szeretni tudtam Őt a gondolataiért .

Nem voltam szép, nem öltözködtem divatosan, mégis tökéletesen Nőnek éreztem magam . És jó volt Nőnek lenni ! Nem kellett megvalósítani magam , mert minden pillanatban önmagam voltam. Semmire sem vágytam. Szerettem és szeretve voltam . És szolgáltam , mert a másikat szolgálva lettem önmagam. Nem szolga voltam , és nem is elnyomott. Amit tettem önmagam öröméből tettem.

Később bevittem Neki egy csésze teát , halkan letettem az asztalára, nehogy megzavarjam. Ő fáradtan rám mosolygott , én pedig boldog voltam . Nem attól , hogy megköszönte , attól, hogy szolgálhattam . Nem vártam Tőle semmit . A boldogság magamból fakadt és nem abból , Ő hogy viselkedik velem. A lénye váltotta ezt ki belőlem , és az a tény , hogy a felesége voltam .

Mennyire más volt ez , mint amit eddig a férj - feleség adok - kapok viszonyáról gondoltam !

Gyakran jöttek hozzá diákjai és ellepték a dolgozószobát. Szerettem, hogy szeretik. Voltak ott csinos és okos egyetemista lányok is , akik körülzsongták. Ő csak mosolygott rajtuk és én is csak mosolyogtam.

A napból néha szakított 10 percet, hogy odajöjjön és megöleljen . Nagyon jó volt, mégsem attól függtem , mikor tud egy kis időt szánni rám . Tudtam , hogy szeret . Az öröm nem 10 perceken múlott. Csodálatos volt feleségnek lenni !

A boldogság magamból fakadt és folyamatosan áramlott köztünk . Nehéz leírni azt az elégedett és határtalan örömöt,amit éreztem , hogy egy társat szolgálhattam és a lényét szerethettem . Nem hiányzott semmi, nem akartam senki sem lenni , csak éltem Nőként , szeretetben , boldogan .Tettem ami éppen jött , - és szolgáltam !

A társadalom szemében egy senki voltam , mégis határtalanul gazdag és elégedett volt minden pillanatom . Nem voltam más , csak egy feleség !

Aztán az álom véget ért , felébredtem és az jutott eszembe : igen , most már tudom !

Később elgondolkodtam, vajon az álomban miért voltam feleségként ennyire " senki " ? Talán , hogy lássam , a magamból fakadó boldogsághoz semmiféle külső eszközre nincs szükség . Nem kell , hogy okos légy , jó külsejű , vonzó , sikeres. Nem az kell, hogy attól szeressenek, hogy valaki vagy . A lényedet szeretik és te is ezt szereted a másikban. A külsőd változik , a sikereid elmúlhatnak , idős korodra még az értelmed is elhagyhat . A lényed ugyanaz marad.

Aki ezt látja és szereti benned , azt örömmel szolgálod , hiszen te is a lényét szereted a másikban.

A feleség nem az akarat nélküli rabszolga szinonímája. Szolgának lenni és szolgálni óriási különbség .

Attól, hogy feleségként odaadóan a másikat szolgáltam , furcsa , de még jobban megismertem önmagam !

Szóval szolgálni, feleségnek lenni óriási boldogság és - egyszerűen nagyon jó !!!