A családi hiedelmek „igazságtartalmuktól” függetlenül bizonyos energia mennyiséget irányítanak teremtő cselekedeteinkbe. Minden egyes hiedelemnek, minden egyes tettnek megvan az egyenes következménye. Ha adott embercsoporttal osztozunk meghatározott hiedelemmintákban, a csoport által létrehozott energiák és események részeseivé válunk. Voltaképpen ez a minden egy szakrális igazságának teremtő, szimbolikus megnyilatkozása.

(Carl Gustav Jung egyszer megjegyezte, hogy a csoporttudat a tudatosság „legalacsonyabb rendű” formája, mivel a negatív cselekedeteket elkövető egyének ritkán, ha egyáltalán hajlandóak felvállalni a felelősségüket személyes szerepükért és tetteikért. Ebben viszont már a minden egy árnyékos oldala jelenik meg.)

Felemelő érzés egy embercsoporthoz vagy családhoz tartozni, amelyben mind spirituális, mind pedig érzelmi és fizikai szempontból kellemesen érezzük magunkat. Az efféle egység erővel tölt fel, megnöveli személyes erőnket, teremtő energiáinkat – s ez mindaddig így is marad, míg a csoport érdekeinek megfelelő döntéseket hozunk. Ugyanakkor mérhetetlenül erős az a vágyunk is, hogy felfedezzük és kifejlesszük saját teremtő képességeinket, kibontakoztassuk személyes hatalmunkat és tekintélyünket. A tudatosságra való törekvésünk mögött is ez a vágy munkál. Az egyetemes emberi utazás lényegében arról szól, hogy tudatára ébredünk belső erőnknek, s megtanuljuk használni azt. A döntési szabadságunkkal együtt járó felelősség tudatosítása e belső utazás alappillérét képezi.

A tudatossá válás energetikai szempontból nagy kitartást és állhatatosságot kíván. Saját személyes hiedelmeink kielemzése, és elszakadásunk azoktól, melyek többé már nem szolgálják növekedésünket, sokszor óriási erőpróbát, gyakran igen fájdalmas élményt jelent. Az élet természetéhez hozzátartozik a változás, külső és belső átalakulások szegélyezik utunkat. Belső változásaink során bizonyos hiedelmeket rendszerint kinövünk, másokat megerősítünk. A hasznunkra már nem szolgáló nézeteket alulról felfelé vetjük ki magunkból, kezdve a legkorábbival és a legalapvetőbbel.

Hiedelmeink kiértékelése spirituális és biológiai szükséglet. Fizikai testünk, elménk, lelkünk mind éhezi az új elgondolásokat, hogy tovább tudjanak gyarapodni. Ha szimbolikusan próbáljuk értelmezni, életünk válságai elárulják, hogy meg kell szabadulnunk a személyes fejlődésünket már nem támogató hiedelmeinktől. E fordulópontokon a legnagyobb kihívást döntésünk meghozatala jelenti, mely meghatározza, hogy a változás útjára lépjünk, avagy megrekedjünk a keresztúton. Életünk minden új ösvénye egy új életciklusba való belépésünket jelképezi. Az átalakulás kérlelhetetlenül megköveteli a megszokott arcoktól és helyzetektől való elválást, s az új életszakaszba történő belépést. A tudatossággal jár, hogy önmagunkért, egészségünkért, hivatásunkért, magatartásunkért, gondolatainkért bizony felelősséget kell vállalnunk.

E téma az energetikai rendszeren belül a gyökér-csakrához tartozik. Az első csakra biztosítja fizikai létünk alapjait, a felette elhelyezkedő többi csakra támaszául szolgál (többek között ezért is fontos, hogy megfelelően működjön). A hagyományok az identitás kiformálódását szolgáló családi hiedelmeket, valamint egy csoporthoz vagy földrajti helyhez való kötődésünket határozza meg. Az első csakra az ember érzelmi és fizikai egészségének alapzatát képviseli. Az emocionális és pszichológiai stabilitás a családból, illetve a korai évek társadalmi környezetéből ered. A családi működési zavarok különféle mentális betegségek, romboló minták kialakulásához járulhatnak hozzá.

Vizsgáljuk meg saját hiedelem rendszerünket. Segítségül itt van néhány kérdés.

Milyen hiedelem mintákat örököltél a családodtól?
Melyek bírnak még mindig befolyással gondolkodásodra?
Melyek vesztették már érvényüket?
Milyen babonáid vannak?
Vannak-e saját elképzeléseid pl. a tiszteletről?
Vétettél-e valaha saját erkölcsi szabályaid ellen?
Vannak-e rendezetlen ügyeid családtagjaiddal?
Milyen minőségeket szeretnél ha gyermekeid átvennének tőled?