Valamennyien kerültünk már „megváltozott tudatállapotba”, azaz hipnózisba, bizton állítom. Kezdjük pl. a leg általánosabb esettel: TELEVÍZIÓ. Legtöbben mereven bámuljuk sokszor a képernyőt , ettől általános hétköznapi transzba esünk többnyire. Nap-mint nap indirekt hipnózisnak rendeljük alá magunkat, anélkül, hogy tudatában lennénk. A tv. reklámok többnyire észrevétlen hatást fejtenek ki az egészségünkre, táplálkozásunkra, szeretkezési szokásainkra, ruházatunkra, gyermeknevelési és vásárlási szokásainkra és sorolhatnám a végtelenségig, hogy még mire. Többnyire szuggesztiók szerint cselekszünk, amit a tv-ben láttunk, hallottunk. Azzal ültetjük el e sugallatokat magunkban, hogy pl. „ez a divat, lépést kell tartanom vele, nehogy lemaradjak”, azaz a külsősségeknek tulajdonítjuk a nagyobb jelentőséget, a mások felé megfelelni tipusu gondolkodással. A képernyőn keresztül az adott műsor, kép és hanganyaga együttesen képes a befolyásolhatóság állapotába keríteni bennünket, ezzel automatikusan, a külvilág veszi át tőlünk az irányító szerepét. Főként Amerikában, de más országokban is, több milliárd dollárt invesztálnak olyan termékek reklámozására, amelyek nélkül és nem vele volna jobb az életünk. Tudatosan gondolkodó embereknek tartjuk magunkat, mégis ilyenkor az ösztönös állati reflexekhez hasonlítható viselkedésünk, mert hagyjuk magunkat rábeszélni olyan termékekre melyek nélkül az állatok is boldogan élnek, pl. : fájdalomcsillapítók, zsírégetők, étvágygerjesztők, szintetikus édesítőszerek, altatók, nyugtatók stb. Gondoljunk bele, hogy csak az itt említett szintetikus kutya fülékben mennyi káros vegyi anyag, méreg van, amit magunkhoz veszünk ,mindezeknek mennyi káros mellékhatásai vannak! A mellékhatások ellensúlyozására pedig majd újabb gyógyszert, kemikáliát ír nekünk az orvos. Szükségünk van erre valóban? A televízió képernyőjén át, az emberi pszyhénk ismeretét felhasználva a reklámszakemberek képesek elérni, hogy akkor is fájdalmat érezzünk, amikor semmi bajunk. A reklámokat gyártó szakemberek igen jól ismerik a hipnózis három alapelvét: - relaxáció – koncentráció - szuggesztió . A gyakran ismételt reklámokat jobban megjegyezzük, mert azt sugallja , hogy : „fontos üzenetet közvetít számunkra”, a mintegy mélyen bevésődött viselkedés, reflexszerűvé, természetessé válik . A reklámok a leg különfélébb lélektani trükkökkel érik el, hogyan veszítsük el kontrollunkat, uralmunkat vágyaink felett. Vidám, megható történetekkel, kedves és aranyos állatok bevonásával, mindennapi történetek epizódjába csempészik az oda nem illő reklámozott termékeket, hogy természetesnek tűnjenek, stb. Az elme sajátosságából adódóan túlélési ösztönre „programozott”, ezért mindent megtesz sugallataival és egyben a legkisebb ellenállás törvényét követi, azaz a leg egyszerűbbnek LÁTSZÓ megoldásokra törekszik, pl. (ha fáj a fejem, beveszek egy tablettát, és nem keresem magát a fájdalom okát ), mintegy rózsaszínű ködöt képez a pillanatnyi helytelen döntésem és ennek egyenes következményei közé, hiszen ha a fájdalomcsillapító hatása megszűnik, éppen úgy fájni fog a fejem, továbbá közhiedelemmel ellentétben a gyógyszer nem a fájdalmat és okát szünteti meg, hanem elvágja időlegesen, bénítja az ingert közvetítő idegpálya útját, ezzel elhomályosítva a bölcs döntést, a több energiával és idővel megoldható, de természetes és hosszú távú megoldásokat. A rengeteg reklám elnyomja egészségünk védelmére alkotott természetes védelmi mechanizmusunkat, sokan tudatában is vannak mindennek, mégis engednek a „kísértéseknek”,mert ez az egyszerűbb ellenállás törvényének engedelmeskednek, azaz elméből élnek.
Szívesen kifejtemegy következő írásomban, miként kerülhetjük el, egyáltalán hogyan ismerhetjük fel a bennünket érintő, mindennapi mentális attakot.
Igéret szép szó...
Nos, egy egyszerű, ám mégis fordulatos szemléltető kisérlet vezénylésével folytatnám a továbbiakban a szuggesztió ránk gyakorolt hatásának mechanizmusát, és meglátjátok, ha ügyesen végigcsináljátok, bizton lesz \"aha\" tipusu effektus a végére!

-első lépésben helyezzétek magatokat kényelmes ülő helyzetbe és hunyjátok be szemeteket a kisérlet végéig. Nem kötelező, de javasolt.
-második lépésben, lassan emeljétek nyitott tenyereteket az orrotok elé és KÉPZELJETEK bele egy frissen félbevágott citromot. Ezt a citromot megszagolod és érzed a citrus csípősen fanyar, kellemes illatát.
-harmadik lépésben, nyelvünk hegyével megérinjük a citrom szeletet és érezzük nyelvünkkel a savasan csípős,fanyar citrom nedvét, azonnal összefut a nyál a szánkban és bőségesen képződik a nyálunk, nagyokat nyelünk, gyomrunkban a bélbolyhok felkészültek a citromlé fogadására és intenzívre vették a melót.

Végig követtétek a szuggesztiót? Elcsordult a nyálatok?
Akkor már csak egy kérdésem maradt!! > Hol van az a citrom, aminek hatására minden érzékszerveddel és sejteddel felkészültél a fogadására?
Igen! A képzeletedben!
Most jön a \"hab a tortára\" !
Elménk sajátosságából adódóan legtöbb esetben, de különösen szuggesztiók esetében, melybe bele tartozik az éber szuggesztión át, a verbális szuggesztió és az önszuggesztió is, KÉPTELENEK VAGYUNK MEGKÜLÖMBÖZTETNI A VALÓS ESEMÉNYEKET A VALÓTLANTÓL!
Azaz, viziókat, illúziókat élünk meg valóságosként. Gondolj csak a tv. vagy mozifilmek megható, vagy groteszk jeleneteiben milyen érzelmeket társítasz az illúziókból álló hang-kép információkhoz !? Nos ez még csupán a jéghegy csúcsa csupán, mert a társított érzelmi töltéseink visszahatnak vegetatív idegrendszerünkön át minden szervünk működésére és minden sejtünkre. Pl. izgalmas jeleneteknél szapora pulzus, hevesebb szívverés, elfolytott lélegzet, stb.
Bármilyen hihetetlennek tűnik, de egy mélyen elültetett, megélt trauma, egy megoldhatatlannak tűnő krízis helyzet rákot okozhat, ötegyidejü egyéb kritériummal teljesülése esetén.
Itt említem, hogy érdemes dr. Hammer, német rákkutató orvos publikációit megismerni. Sok értékes infót kaphatunk életünk, egészségünk további alakításához. Terjedelme végett itt és most nem boncolgatom tovább, egyébként innen vettem az ötletet a "citromos" szemléltető szuggesztiókhoz.
Elhangzott , hogy a tv. a leg eklatánsabb példája a tömegszuggesztiónak, mégis ismétlésbe bocsájtkozom, mert a reklámoknak köszönhetően, ma már kevés háziasszony képes úgy teregetni a mosott ruhákat, hogy ne gondoljon arra, hogy megtartotta e méretét, színét a ruha, vagy nem bolyhosodott e ki a pulóver, nem feslett e el a gallér, stb. Sokan, /tisztelet a kivételnek/ tátott szájjal, tág pupillákkal és gondolat-üres aggyal nézi a készüléket, miközben a nézőkbe szüntelenül sulykolják, hogy FÉLNI kell a gyomorfekélytől, a ráktól, és a szívinfarktustól, stb. Minél több hasonló szuggesztió ér bennünket, annál valószínűbb, hogy elkezdünk arra gondolni, nekünk is van valami bajunk, szükségünk lehet a megelőző védelmet biztosító gyógyszerekre. A legtöbb burkolt, de egyben félelemkeltő reklám, maga okozza a problémákat, melyek megelőzéséről szólna. Gondoljunk arra, hogy a legtöbb, hacsak nem az összes betegség, tünet PSZIHO-SZOMATIKUS eredetű, így fordulhat elő, hogy a médiák vagy a folyosói híradó, /pletyis szomszédok, ismerősök/ verbális szuggesztiói hatására beképzelünk valamilyen tünetet , betegséget és addig járunk orvostól orvosig, míg beigazolva nem látjuk a saját illúziónkra épített diagnózisunkat. Előfordulhat az is, hogy ha elég hitünk van hozzá, hogy idővel valóban megjelenik fizikai síkon a képzelt tünet, betegség és idiótának titulálva egy halom orvost, aki korábban nem talált semmi elváltozást és lám beigazolva látjuk félelmeinket. –Hurrá, sikerült behívni életünkbe egy nega elemet!-
Most pedig az ismétlést követően, további részleteket ismerhetünk meg:
A feltételes reflex alapja minden szokás rendszerünknek, ez az automatikus válasz késztet bennünket, a hétköznapokban szokásokká vált dolgokra. Minél többször ismétlődik egy-egy életkép, amit átélünk, annál mélyebb nyomot hagy az agykérgen. Ezeket az emlék-nyomokat mint egy magnó a szalagot , újra és újra lejátssza elménk. A Pavlov- i reflex működését talán mindenki ismeri , nos , e tekintetben nem különbözünk az állatoktól , vagyis az ember nem más, mint egy idomított állat, amikor nem tudatosan cselekszik. Az emberi érzékelés által kapott ingerek, jelek belőle is reflexszerű viselkedést váltanak ki, szinte minden esetben. Vegyünk egy egyszerű példát: a dohányosok körében jól bevett szokás ,hogy kávéjuk kortyolgatása közben azonnal rágyújtanak egy cigire akkor is , ha éppen előtte szívták el az előzőt. Nézzük, miről szól ez a reflex: a kávét élénkítőnek, fogyasztjuk, a kellemes ízén túlmenően, vagyis „feldob” egy kicsit. A cigire legtöbben azért szoknak rá, mert a nyugalmat, nyugtatást társítják vele és eképp rögzül agykérgünkben a szokássá formált input, inger. A cigire, mint tudat alatt társított nyugtatóra azért van „reflexszerűen” szükségünk, mert a kávétól szinte azonnal felpörgünk és mintegy közömbösíteni igyekszünk a két ellentétes effektust!
Még egy példa: lemegyünk a közeli bevásárló központba egy kiló kenyérért és egy liter tejért, erre van fedezetünk és momentán szükségünk. Majd pedig, három nagy batyu áruval térünk vissza jó sokára. Nézzük mi is történhetett valójában: a Marketbe, hatalmas, cca. 150 literes gurulós bevásárló kocsival léphetsz be, így a belehelyezett áru súlyát alig érzékeled. Első szuggesztió, az érzékelésedet csapja be azzal, hogy nem érzed a belehelyezett áru valódi súlyát, ez azt sugallja, hogy: „pakolhatsz bőven, még könnyű tolni a kocsit”! Az egy liter tej és egy kiló kenyér látványa, ürességet és hiányérzetet indukál bennünk a rakterület térfogatához viszonyítva, második szuggesztió, az elme azon aspektusára apellál, mely a vágyaink megélésére, és a túlélési ösztönökre hat, azt sugallja, hogy tedd tele a bevásárló kocsit, legyenek tartalékaid, ne éhezzél! Elindulsz a kenyérért a pékáru osztályra, a tejért pedig a tejtermék hűtőpultokhoz, igen ám, de ezeket véletlenül sem találod soha a bejárat és pénztár közelében, mert akkor nem kellene végig caflatnod az egész áruházon és akkor, hogyan csábulnál el közben a leküzdhetetlennek tűnő vágyaid kapcsán és a ”sokk” hülye reklám miatt, meg a sok „akciós” meg „legolcsóbb” termék láttán?! Szóval, ha nem vagy észnél, (vagyis elég tudatosnak kell lenned), akkor hatnak rád ezek a szuggesztiók és tele pakolod a kocsidat akciós és legolcsóbb termékekkel. A pénztárnál pedig az eredeti szándékhoz képest a telekocsi áru többletköltségét, hitelkártyával fizeted, mert így egyszerűbb és kényelmesebb a fizetés, mondja a reklám, mely azt sugallja, hogy : most nem kell pénzt kiadnod,ha hitelkártyával fizetsz, de az áru értékén túlmenően, az évi 20-40 %-os hitelkamat és plusz kártya meg egyenleg költséggel növelt kiadást pedig mégiscsak többletmunkával kell megkeresned a kp-s fizetéshez képest! Több más, összetett szuggesztió ér bennünket egy egyszerű bevásárlás alkalmával is, a teljesség igénye nélkül említettem néhányat.
Soha nem késő tudatosabban gondolkodnunk, élnünk és cselekednünk! Válasszuk ki a magunknak valóban legmegfelelőbb műsorokat, -ha van egyáltalán ilyen!
Sokan választják az irányítás önként átadását a külvilágnak, a szuggesztiók által, mert nem akarják felvállalni a döntéshozó szerepét és a döntések következményét, nem vállalják a felelősséget önmagukért sem és persze másokért sem, ezért inkább sodródnak az „árral”.
Figyeljünk önmagunkra jobban!

Szabó Gyula előadásában, verses formában a szomorú valóság:
http://www.sgyak.u-szeged.hu/tanar/nyemcsokne/lapok/csaladi_kor.htm