Az elmúlt egy hónapban, már többször előfordult velem, hogy amikor felkapcsolom a villanyt, akkor kiég a villanykörte....
Először augusztus végén, amikor külföldön voltam egy szállodában. Behelyeztem a kártyát, ami aktiválja az elektromosságot és semmi....próbálkoztam többször....semmi... úgyhogy lementem a szálloda recepcióra jelezni.... küldtek is segítséget. Nézegették, javítgatták, kapcsolgatták .... aztán egyszer csak jó lett....

Otthon, a szobámba kapcsoltam fel a villanyt, és pukkkk..... leverte a biztosítékot. A lakásban elment az áram. Felhívtam egy barátomat, hogy melyik biztosítékot kell visszakapcsolni .... mert hát ugye, én nagyon értek ehhez a dologhoz....

Autóval jöttem ki külföldre.....a GPS ilyenkor csuda nagy segítség, legalábbis nekem. Csoda, hogy otthonról 1600 km-t autópályán teszek meg, kanyargok ide-oda .... mint egy űrpálya-rendszer.... Egy barátom elkísért Genfing, már a repülőtéren voltunk a parkolóban.... még pár száz km és megérkezem..... a GPS-t készültem elpakolni, kihúztam a töltőből és huppsz....szétesett. Összeraktuk, visszadugtuk de a töltés elmaradt...... uff....már kezdtem érezni a pánikot, hogy GPS nélkül hogyan fogok kikeveredni Genfből és a jobbra-balra kanyargó űrpályán, hogyan fogok tájékozódni ..... még GPS mellett is elvétem néha a következő lehetőségnél hajtson le-fel az autópályáról megjegyzést....GPS nélkül....ohalalla....kíhívás. Töltő nélkül a GPS kb 30 percet bír......előttem meg több óra autóút..... kezdtem magamnak megmagyarázni, hogy ennek így kell lennie, ez most egy teszt arra, hogy GPS nélkül mennyire bízok magamban...abban, hogy vezetve vagyok....úgyhogy kezdtem elfogadni a helyzetet. A barátom mondta, hogy valószínűleg lecsapta az egyik biztosítékot. Szerencsére nagyon ért az autókhoz...előkapta az autó kézikönyvét, megnézte hol vannak a biztosítékok....és igen, az egyik elsült.... szerencsére volt tartalékom, és már csak reménykedni kellett, hogy a tartalék biztosíték épp jó lesz....
Próbáltam megnyugodni, hogy GPS nélkül kell tovább mennem, de kértem is.... valószínűleg GPS nélkül is meg fogom oldani a helyzetet, de azért mégiscsak könnyebb GPS-szel :-) ....úgyhogy kérlek.... és igen....a tartalék kicsit nagyobb volt mint az eredeti, de ügyesen megoldotta és igen....a töltő újra életre kelt..... úgy bántam vele, mint a hímes tojással.....óvatosan,....csak kibírja míg megérkezem..... és igen, győzelem!!!!!! A barátom hazarepült, én pedig a GPS segítségével folytattam az utamat.... szeretek vezetni.... és szerencsésen célba is értem....

Furcsa volt, az utolsó pillanatban....még akkor történt a kis "baleset" amikor még a barátommal voltam....és sikerült megoldani is....
Mintha tényleg egy teszt lett volna....teszt arra, hogy tudok-e kérni..... arra gondoltam, hogy meg kell tanulnom kérni... mert meg lehet magyarázni, hogy GPS nélküli utazásban mennyi mindent fogok tanulni....és, hogy ennek így kellett lennie.... de ha van könnyebb és jobb megoldás..... akkor kérni kell!!!!!

Vezetés közben elmélkedtem is ezen egy kicsit..... milyen lehet egy olyan élet, ahol teljes kapcsolatban vagyok az Istenimmel....és Ő irányít.... például... az autópályán a maximum sebesség 130, ennek ellenére sok helyen van 110 km-es sebesség korlátozás és természetesen hol máshol lennének megbújó rendőrök mint a 110-es szakaszon... és lejtőn lefelé nagyon könnyen lehet 120-130 a 110ből........ Elképzeltem azt a fajta bizalmat és irányítást az Istenimmel, hogy amikor 110es szakasz van, akkor érzem, hogy biztonságosan gurulhatok kicsit többel ..... amikor pedig a körülmények indokolják, akkor szépen lassítok, mert jelez nekem az Istenim....mert megérzem az ellenőrzést, mert megérzem azt, hogy kicsit nagyobb a forgalom előttem.... szóval ez egy teljesen másfajta megérzéseken alapuló élet..... tudom, hogy lehetséges...

Visszatérve a villanykörtékre....
Hazaértünk a párommal, beléptünk a lakásba és felkapcsoltam a villanyt....és pukk.... az egyik lámpában eldurrant az égő ..... megint.....

Jelenleg most ez egy visszatérő esemény az életemben.....