Mostanában megint elkezdett foglalkozni az alvásparalízis jelensége, pedig annak most már két éve, hogy utoljára átéltem a testem lebénulását, ami mérhetetlen nagy rettegéssel járt.
Azóta persze tudom, hogy nem kellett volna félnem, legalábbis úgy félnem ahogy akkor abban a pillanatban és az elkövetkező napokban.
az én történetem a következő:
kimerült, fáradt voltam és talán abban az időben túlságosan is stresszesen éltem a mindennapjaimat. Egyik nap du, olyan 15 óra fele elaludtam, soha nem felejtem el, háton feküdtem és aludtam el.
Felébredtem, legalábbis ebben biztos voltam.
pontosabban arra ébredtem, hogy nem tudom mozgatni a testem, s fullasztó nyomásként nehezedik mellkasomra az idegen világtól való rettegés...
Azt éreztem, hogy a nyakamba liheg az Idegen, kitől szabadulni szeretnék, de csak vergődni vagyok képes a karmai között...
Próbáltam kiabálni, de hang nem jött ki a torkomon,próbáltam a telefonomhoz nyúlni, de nem tudtam, aztán megpillantottam messzebb egy alakot, aki hol eltűnt, hol megjelent, hol próbát fújtogatni...én persze, mintha kiléptem volna a testemből, úgy dulakodtam vele.
aztán hirtelen a fürdőszobában voltam, és azt láttam, hogy nyitva a bejárati ajtó, egyre jobban féltem, aztán sutty...vége tért ez a jelenségem.
Akkor nem tudtam mi történt velem, borzasztóan megijedtem, annyira hogy aznap éjszaka nem is mertem egyedül aludni a lakásban.
Igaz még most sem vagyok tisztában a jelenség magyarázatával, és éppen ezért ha valaki átélt hasonlót várom a hozzászólását.
Alvásparalízis, amiről szerintem érdemes egy-két szót ejteni....