Kíváncsi vagyok Nektek mit jövendöl ez az álom?
Az álmodás óta már eltelt fél év, már minden részletet megértettem, mert az üzenetek nagyon pontosak voltak, bár fél évvel ezelőtt még nem értettem ennyire őket.
Talán jó lett volna, talán nem. Ti mit gondoltok erről?

Nagyon ritkán nézett tévét, de tegnap este miután a mínusz tíz fokban kigyalogolta magát Bözsivel, jól esett ejtőzni a tv előtt, közben befőttet evett, barackot, kukorica konzervvel.
Ízlett neki, az egyik lány azt mondta fogyókúrás étel, na persze, attól függ mit evett volna helyette. Meg a disznókat is kukoricával hizlalják, legalábbis régen így volt.
Eszébe jutott barátnője, mikor a terveiről beszélt neki, elkezdett dudorászni. Ez bosszantotta. Nem értette, miért teszi ezt, ennyire nem érdekli, amit mond, vagy más baja van?
Egy kedves kis film volt az egyik csatornán ott ragadt, fél tizenkettőkor került ágyba, még elvégzett egy tisztító gyakorlatot.
Telefoncsörgésre ébredt, rekedt, álmos volt a hangja. A lánya hívta már másodszor ma reggel.
Ránézett az órára fél kilenc, már eleget aludt, vagyis nem aludt, mert ez volt a negyedik ébresztője. A lánya másodszor telefonált, először megkérdezte megy–e Várpalotára, majd azért hívta, hogy itthon van a fia kollégája, ha küldeni szeretne valamit a fiúnak, akkor most hétvégén, mert a fiú vasárnap este utazik vissza Írországba.
Fogalma sem volt mit is küldjön, mert valami különlegeset szeretett volna, de mivel a fiú repülővel utazott, a súly miatt nem akarta terhelni könyvekkel.
Az éjjel kétszer is felébredt az álmára. Először azt álmodta, hogy egy házba bent rekedt, de a házat bontják széjjel, már teteje nem volt, falai félig lebontva, ráadásul a föld a lába alatt omlott, alig volt egy jártányi hely, emberek jöttek, akik a házba szerettek volna bejutni, de figyelmeztette őket, hogy ne jöjjenek közelebb, mert veszélyes, valahogy az omladozó falakon keresztül sikerült megmenekülnie.
Ekkor ébredt fel először, mindenét átjárta a félelem, gondolkodott talán olvasnia kellene egy kicsit, de nem tette, forgolódott egy ideig, majd sikerült visszaaludnia.
A második álom sem volt jobb, egy társaságba csöppent, ahol két nőn kívül nem ismert senkit, szeretett volna bemutatkozni az ismeretleneknek, de azok elfordították a fejüket, ezt szóvá tette, de ezzel csak az ismerősöket is maga ellen fordította. Majd elszaladt, valamit keresett a városban, ebben a városban már egyszer járt álmában. Újból visszament a társasághoz akik spirituális emberek voltak, de érezte a feszültséget, köztük volt a fia is, valami varrókészletet cipeltek. Kérte a fiát menjenek innen, elindultak haza, de a házak mind kidőlt falu otthonok voltak, nem is mentek hanem repültek. Mikor egy falhoz értek, mégsem tudott átmászni rajt, mászott, mászott és a fal omlott alatta, végre felsegítette valaki. Majd egy nyitott falu lakásban találták magukat, mintha üvegből lett volna, teljesen átlátható volt.
Ekkor ébredt fel.
Minden sejtjében érezte a félelmet, mintha az egész testében egy nagy görcs lett volna, de úgy, hogy érezhető volt sok, sok apró görcs minden ízében, sejtjében.
Rátört a sírás, még soha nem élt át hasonlót.
Kellett neki, barackbefőtt kukorica konzervvel este tízkor.