A belső hang | Önmegvalósítás.hu

A belső hang

zen003.jpg

Felébredt, háromnegyed kettőt mutatott az óra. Úgy érezte teljesen kialudta magát.
Tegnap fáradtan ért haza és korán nyugovóra tért. Még eszébe jutott a tegnapi Hamvas Béláról készült megemlékezés.
Újra olvasta az idézetet:

„A szeretett lénynek nemcsak javát akarom, hanem azt, ami jó neki, azt tudom is. Az önzés ugyan az énnek javát akarja, de sejtelme sincs arról, hogy mi az igazán jó. Szeretet az, amikor valakinek létnehézségeit magamra veszem, hogy annak életét szebbé tegyem. Miért? Mert szeretem. „

Tetszett a felolvasás, amit az előadó nyugodt meleg hangon adott elő, az írások mélysége nagyon megérintette.
Ezekkel a mély érzésekkel aludt el.
De az éjszaka közepén teljesen kiment az álom a szeméből.
Eszébe jutott újra az a délután, mikor ült a természetgyógyásznál és felszínre tört egy régen elfeledettnek hitt emlék.
A gyógyító többször megkérdezte tőle feljött-e valami tudattartalom, de, jó ideig semmi. Már azt hitte, hogy a kezelés, amit kapott, nem volt több mint egy energetikai töltés. Persze az energia is jól esett, de többre vágyott mikor eljött a terápiára.
Legfőbb oka az volt, hogy meglátogatta a gyógyítót, hogy gyorsan szeretett volna túl lépni a múltján.
Úgy érezte nem halad elég gyorsan, még mindig visszahúzza a múlt.

Már vége volt a kezelésnek, már éppen készülődött, hogy elköszönjön, egyszer csak beúszott tudatába egy régi emlék. Évek teltek el az óta, de nem olyan sok, hogy ilyen mélyről keljen előásni ezt a régi történést.
Az a hang, ami akkor megszólalt azt mondta – Hagyd Őt békén, hátráltatod, melletted nem tud haladni!
Mert akkor, amikor ezt az üzenetet kapta szerelmes volt, de teljesen meglepődött nem értette miért kell neki most félre állni. Először küzdött a hang ellen.
De igen is, neki akkor is kell a férfi, így gondolta először.
Ettől sem érezte jobban magát, mert belátta, hogy az üzenet nagyon jelentőségteljes, nem hagyhatja figyelmen kívül. De az egója még harcolt és nagyon akart.
Majd jött még egy figyelmeztetés – Hagyd Őt, neki most fontosabb dolga van!
Nehéz volt megemésztenie, de félre állt. Még sokáig fájt, szenvedett, de megtette.
Így volt, ezt az emléket hozta fel a terápia.
Azon tűnődött hányszor hozott áldozatot életében.
Nem lett tőle boldogabb, sőt, napokra összezavarodott. Fogalma sem volt mit kezdjen most ezzel.
Talán, végre be kellene, el kellene fogadni, mert eddig elrejtette, jó mélyre, úgy tett mintha befogadta volna, hogy ennek a dolognak így kellett történnie, de úgy tűnik a teljes befogadást nem sikerült megtennie.
Még a kezelés után mikor a befogadás hiányával szembesült még akkor is halogatta a teljes elfogadást.
- Most vagy soha! – mondta magának.
Mire jó egy álmatlan éjszaka, nekilátott a gyakorlatnak. Kinyílt, úgy látta, mint, ha egy vízlefolyóba áramlanának az érzései, érezte, hogy mélyre megy, de nem sikerült a teljes elfogadás, nem tudott eggyé válni az érzéssel.

Újra elaludt, a kenyeres autó csengetésére riadt fel, majd újra álomba szenderült. Kilenc órakor ébredt fel újra.
Sok dolgot tervezett aznapra, még is lassította magát. Kényelmesen reggelizett.
Rendet rakott maga körül, a lakás minden helyiségében rendetlenség volt.
Bepakolta a mosógépbe a szennyes ruhákat, elindította a gépet.
Összeszedte a kertben a cukkinit. Áthordta a szénát a hátsó kertből a szomszédokhoz, jó lesz a tyúkok alá, mondták a szomszédok.
Fürdőruhára vetkőzött és kiment a hátsó kertbe a bazaltkövekhez, úgy nevezte ezt a helyet, hogy a TITKOS KERT, leült, hátradőlt, élvezte, ahogy átjárja a napsugár. Jólesett neki a fény a meleg.

Újra neki látott a befogadás gyakorlatnak, segítségül hívta a napot. Kinyílt, áramlott benne az energia, ami a gyomorszájánál elakadt.
Hanyatt dőlt, a kezét arra a helyre tette, ahol az elakadást érezte, ezzel segítette a haladást.
Szétáradt benne az érzés, sikerült, ezt érezte, a fény segítette.

Majd előre ment a kerti csaphoz, lemosta magáról a kert porát, az izzadságot. Jólesett a frissítő víz.
Megtörölközött, átöltözött, végtelen nyugalom járta át, a belső csend.

Beküldte: | 2010. aug. 27. péntek - 12:24

Hozzászólások

6 hozzászólás
skarma képe
Szia Gabi, nagyon tetszett
2010. augusztus 27. péntek, 15:06 | skarma

Szia Gabi, nagyon tetszett az írásod!
Örülök, hogy végül sikerült elérned azt a belső csendet és megnyugvást.

Csak azt nem értem, miért kellett anno félreállnod, ha szerettél valakit? Neki abban mi volt a rossz, a hátráltató?

spiritosaurus képe
Nem mindenki képes a
2010. augusztus 27. péntek, 15:29 | spiritosaurus   Előzmény

Nem mindenki képes a szeretetet befogadni se sajnos. Én is számtalanszor tapasztalom, hogy azzal, hogy pusztán megnyílok, és őszintén mondok valakinek valamit, bármilyen negatív hátsó szándék nélkül, valahogy még is sikerül megrökönyödést és bizonyos szinten ellenszenvet kiváltanom. Hiába szeretsz valakit. Ha az a valaki nem szereti, nem fogadja el önmagát, akkor a szereteted idegen lesz számára, zavaró tényező, mert miért szereted te őt, mikor még ő se szereti magát. Lehet nem is szereted csak megjátszod, mert hát hogy lehet őt szeretni... Na megjátszani meg aztán pláne ne játssz meg semmit... Ezek már igencsak hátráltató gondolatok. Tudom, nekem is évek munkája volt, hogy ennyire is elfogadjam magam, mint amennyire most. És amíg ennyire se fogadtam el magam, nekem is szabályosan zavaró volt a szeretetet tapasztalni, ha valami olyannal váltottam ki, ami amúgy nem én voltam, csak valami szerep. Vagy valami olyan, ami én voltam, de tiltakoztam ellene. Szóval nehéz ám elfogadni, hogy elfogadnak, és szeretnek. Talán az egyik legnehezebb dolog.

SZABÓ GABRIELLA képe
Egy barátom
2010. augusztus 28. szombat, 8:18 | SZABÓ GABRIELLA   Előzmény

Egy barátom valahogy így fogalmazott, vannak felsőbb érdekek is.
Mármint az Univerzumban :).

(Ma mégis felnézek az
2010. augusztus 28. szombat, 7:25 | KatiPotter

(Ma mégis felnézek az oldalra, főleg, hogy ez az a bejegyzés, ami nagyon kapcsolódik ahhoz a témához, ami most nagyon foglalkoztat...)
Elengedni azt, akit szeretünk, azért, hogy boldog legyen, ez szerintem az egyszerűbb oldal. :) Vagyis így élem meg. A másik oldal viszont nekem nehezebb: az elhagyó félnek lenni (akkor, ha valakit úgy hagy el az ember, hogy az még nem tudja jól kezelni a helyzetet, ezért szenved). Sokszor az a rosszabb tud az lenni, akkor is, ha nincs más választás. Persze később az elhagyott félnek is jobb lehet ez, pl megtanulja elengedni a másikat, de senkinek nem esik jól "kegyetlen tanító" szerepébe bújni... Talán meg kellene tanulnom ezt jobban kezelni, a válasz ott is lenne: tanulja meg a másik is, hogy el kell engednie valakit, ha annak úgy jobb... Ez nem csak szerelemre igaz. De azért gyáván kijelentem: remélem, nem tol már sok ilyen helyzetet elém az élet... :)
Gabi: az szerintem csodálatos érzés, megélni azt a végtelen szeretetet, ami elengedni is képes, ha kell, ami háttérbe szorítja az egót. :)
Van egy ilyen helyzet pl: két szék közül a pad alá. Ha az ember át tudja élni ezt a szeretetet, akkor nincs olyan, hogy pad alá kerülés. :) Max indul egy harmadik "szék" felé később, egy másik úton. Ez lehet furán hangzott, szóval ha nem akar az ember birtokolni, akkor ilyen szempontból, soha nem kerülhet be a pad alá...

Domoszlai Katalin képe
Kati
2010. augusztus 28. szombat, 9:31 | Domoszlai Katalin   Előzmény

"De azért gyáván kijelentem: remélem, nem tol már sok ilyen helyzetet elém az élet"

Addig fogja tolni, amíg a gyávaságon felül tudsz emelkedni. A felsőbb erőkre hagyatkozni hosszútávon nagyon jó döntés, ha rövid távon úgy is tűnik, csak fájdalmas tapasztalatokat ad...

Elmesélek egy történetet, nekem nagyon tetszik. A tévében láttam, valami vetélkedőben. A fiatal hölgy meséli, hogy hazament valami programról és a lakást feltörve találta. Minden mozdíthatót elvittek, a maradékot összetörték, mocskolták. Emlékek, értékek... Rettentően összetört a lelke. Teli szájjal nevetve folytatja a történetet, életemben ilyen jól még nem jártam! Ugyanis a rendőr nyomozó aki kijött életem párja lett, végre megtaláltam... :-)

Kedves Kati! Köszönöm. :)
2010. augusztus 29. vasárnap, 0:23 | KatiPotter   Előzmény

Kedves Kati! Köszönöm. :) Amúgy már kezdek megnyugodni a témában. Hosszú lenne leírni, de már nem tépelődök így ezen, az a lényeg. :)

Feliratkozás Hírlevélre