Azt mondták rá, naiv, ezzel sehogy sem tudott megbarátkozni. Általában megbízott az emberekben, időnként túlzásba vitte.
Mikor tornászni ment akkor az óráját nem tette a zárható fiókba, eddig soha nem lopták el, miért most, ő sem lop, na igaz, hogy a börtönök nem üresek, de gondolta vele ilyen nem fordulhat elő.
De előfordult, elveszett a szép órája, amit még a férjétől kapott valamilyen neves alkalomra. Azt gondolta, ez azt jelenti, ne foglalkozz az idővel, az idő múlásával, igy aztán nem hordta másik óráját sem.
Mikor új lakásba költözött és átmosta régóta dobozban álló ruháit, amit a nyitott lépcsőház folyosójára teregetett ki, a terasz az utcára nézett, ráadásul a lakása földszinti volt, egy idő múlva feltűnt hiányzik a kedvenc világoskék pólója amit annyira szeretett, fiús volt ugyan, de azt mondták jól áll neki, a másik a keki, ami nagyon jól passzolt a szeméhez, ezt különösen szerette, majd a sötétkék lapidusz, ami szintén fiú póló volt, de az edzések után nyáron mikor nem kellett a pulcsi ezt húzta az újjatlan pólóra. Természetesen erre is talált magyarázatot, ahogy újra kezdett nőies ruhákat hordani, úgy ezt megerősítésnek érezte, jól teszi, ha nem unisex ruhákat hord, újítsa fel a ruhatárát, legyen újra nő.
Mikor otthon volt szabadságon, fényképezőgépét az előszobában lévő fogasra rakta, még otthon készült képek voltak rajta, meg amit kint Németországban, az óvárosban és a szőlőhegyen készített, épp hogy csak kiszaladt a lépcsőházba a postaládához, persze az ajtót nem zárta be ennyi időre, hát jó hogy elvitték a gépet.
Erre az volt a magyarázat, igaz hogy a pillanatot örökítetted meg, de ha az elmúlik, már múlt lesz. Tehát a jelenben élj ,hagyd a múltat a csudában.
Visszatért Németországba, mosás után nem találta az új zokniait, hiába törte a fejét erre csak azt a magyarázatot találta, hogy a kutyák valahová elhordták, az a kis szemtelen Lizi, még a szemüvegeket is eldugja a kosarába. Hát nagyot tévedett, csak rendet kellett rakni a szobájában és már meg volt a zokni.
Ekkor azt mondta magának, mindig a jelenben élj és légy tudatos, akkor emlékezni fogsz hová raktad a zoknid.