Nagyon szórakozott volt, különösen az utóbbi időben, mert nagyon sűrű volt a napirendje.
Mikor elmesélte az ismerőseinek, miket csinált a hasukat fogták a nevetéstől.
A kolléganőiről ne is beszéljünk, ők úgy hahotáztak a nevetéstől, hogy kimentek a folyosóra , hogy ne zavarják a többieket munka közben.
Bizony komolyan elgondolkodott, mitévő legyen. Mi az oka ennek a szétszórtságnak.
Ahogy így végig gondolta, rájött, mit is jelent a szétszórtság.
Elsősorban nem vagy magadnál, vagyis nem vagy önmagadban. Gondolataid, nem a mostban vannak, te álmodozol, felidézel képzeletedben, kellemes múlt béli eseményeket, vagy álmaidat kergeted, de lehet, hogy egyszerűen előre vetíted a félelmetes jövőt. Kavarognak fejedben a gondolatok ahelyett, hogy a arra figyelnél amit most teszel. Az is lehet, hogy annyira felpörögsz, mert folyton rohansz és a gondolataid is rohannak, ahogy kiejted a szavakat, akkor is előrerohansz és nem a mostot, hanem már a következő mondatokat mosod össze.
Csakis így lehetett, az amit az elmúlt napokban művelt.
Mert karácsony előtt, azt mondta az ügyfeleinek,- Kellemes karácsonyt kérek!
Ekkor kollégái ránéztek és mondták, hogy tudja-e mit mondott. Mondta, hogy bizony mire kimondta ő maga is rájött, de mit tegyen. Hát úgy tűnik ennyire őszinte és önző. Ezt kívánja, és ezt őszintén megmondta. Bár a kellemes szó, mint olyan annyira nem volt kedvére való, mert a kellemes szó jelentése számára, olyan egyszerűen, középszerű, harmonikus állapotot tükrözött. Aminek talán máskor örült is volna, de a harmónia mostanság számára, olyan langyos víz jelenség volt. Persze ebben is benne volt az elégedetlensége, de neki nem a kellemes kellett. Ő, a boldog karácsonyt vágyta.
De a kellemeset, azt azért megkapta.
Kár, hogy nem a boldog karácsonyt kérte. Sebaj, jön az új év, majd akkor, azt kéri.
Már csak pár nap.