Boldog születésnapot Sanyi! http://www.youtube.com/watch?v=hi3pbtrqy70
40. születésnapod kapcsán végiggondoltam, mi az, amit a Te létednek, lényednek köszönhetek.
Visszagondolok arra a napra, mikor először találkoztunk 2004 őszén a Spirit suliban.
Nagyon élénken emlékszem, mikor a második évfolyam diákjai, nagy tapssal és ovációval fogadtak.

Milyennek láttalak?
Fogalmam sem volt mit is gondoljak rólad, mert nem voltál beilleszthető semmilyen kategóriába, de azonnal elfogadtalak.

Az osztálytársaimnak sem voltál közömbös, ki így, ki úgy, vélekedett rólad, de nagy talány voltál mindenki számára. Főleg az együtt töltött első önismereti nap után.
Áramlottál, áradtál, a kommunikációd nem volt összeszedett, gyakran elkalandoztál, elveszítetted a mondanivalód fonalát. De volt a mondanivalódnak valamilyen, energetikai áramlata, ami valamilyen módon mindenkit megérintett, így, vagy úgy. Intuitív és spontán voltál.
Eltelt az első év, még nem érintett meg mélyen az a technika, amit tanítottál.

Majd a második évben volt, hogy egyre összeszedettebb lettél, de lehet az is akkor értem el odáig, hogy megértettem az önismereti gyakorlatok lényegét. Ekkor kezdtem el gyakorolni komolyabban. Elmentem azokba a táborokba, transzlégzésekre, amit Te tartottál, szerveztél.
Jó barátokká váltunk, de ez már harmadikban volt. Értettük, éreztük egymás örömeit, fájdalmait. Évek teltek a barátság maradt, mindig számíthattam rád, ha valami gondom volt, tanácsot adtál, figyeltél rám. Ezt nagyon köszönöm.

Hittem benned és a tanításaidban, pedig nem volt tudományosan bizonyított :). Egyre összeszedettebb lettél, rendszereztél.
Majd elkészült önismereti kártyacsomagod és készültek a felvételeid tanításaidról.
Példa sem volt előttem, hogy valaki ezzel a technikával, az élete minden területét rendbe tette volna. De én makacs módon gyakoroltam, szenvedtem, tapasztaltam, tudatosítottam. Most már mondhatom megérte.

Mikor belefáradtam az akarásba és sok mindent, ami addig fontos volt számomra, magam mögött hagytam („mikor nem akarsz az élettől már semmit, minden áramlik hozzád”), amiért évekig küzdöttem. Ekkor egyszerűen elkezdtek áramolni felém a dolgok és áramlanak most is, jó párkapcsolat, munka, amit szeretek. Igaz most is teszek kitérőt, halogatok, de tudom, mit miért.
Életem legboldogabb időszakát élem most.

Végig gondolva, ismeretségünk kezdetétől, hová is jutottam, bizony sokat fejlődtem.
Milyen voltam?
Tele félelmekkel, negatív tudattartalommal, nemi identitás problémával.
Sok, sok elfojtott, elnyomott érzelem kövesedett a lelkem mélyén.
Ahogy haladt az idő, úgy oldódtak a gátak a blokkok a gyakorlatok hatására.
Még van tanulni valóm bőven, de haladok. Meg tanultam szeretni önmagam és egy egészen más látásmóddal élem az életem, mint évekkel ez előtt.

Ahogy a gyermek, amely megtanul járni és elengedi az őt vezető, segítő kezet, úgy engedtem el a kezed én is Sanyi.

Végtelen hálával gondolok Rád.
Köszönöm a segítséget, a bizalmat, amit tőled kaptam.
Kívánom, hogy minél több embernek segíts a tudatosodásban, hogy egy teljesebb, boldogabb életet élhessenek.

Szeretettel: Gabi

http://www.youtube.com/watch?v=QFseRp4-CLA&feature=related

00250.mindennapi-mandala.jpg