Gabinak szerintem tökéletesen igaza van!!!!!

Csak úgy, nem is igazán hittem benne, de kértem az "életet", hogy mutassa már meg, hogy hol tartok, milyen a bennem lévő férfi.

Hát megmutatta.

És kb. 1 héten belül, ahogy ez megfogalamazódott bennem.

És akármit is tennék, akármire is vágynék az egommal, ilyen, illetve olyan vagyok én, mint férfi. Szinte száz százalékig engem tükröz. Amik az Ő félelmei, téveszméi férfiként, azok bennem ugyanúgy ott vannak nőként a másik oldalról. Nem egyszer azt érzem, hogy amit kérdez, amit mond, mintha én kérdezném, én mondanám, mert ugyanúgy állnak bennem is ezek a dolgok.

Tehát, Gabinak igaza van, lehet válogatni, vágyni egóból, de abból nem lesz kapcsolat. Lehet bevonzani, azt meg lehet nem vállalni, mert igen kemény feladat, nagyon kemény szembesülés, a legfájdalmasabb, legkeményebb tanulni valók kerülnek a felszínre.
De óriási lehetőség!!!!!!

LÁGY vagy TÖKÖS?

Mindkettő legyen egyszerre!!!!

Ez olyan kérdés, mint:
enni vagy inni
kilélegezni vagy belélegezni
este vagy nappal.......

LEGYEN MEG MINDEN BENNE, ÉS BENNEM, ÉS AKKOR A TELJESSÉG, A TÖKÉLETESSÉG A MINDENSÉG EGYESÜL A MINDENSÉGGEL!

De addig még van néhány kilóméter megteendő út.:))))

Hát ennyi, Üdv.:
Mackó

(Kedves Beatrix, akkor csinál ilyet, ha nem vagy bejelentkezve és úgy próbálsz hozzászólni.)

Mióta nem jártam itt, látom, hogy a téma leegyszerűsödött tökösre és mákosra (vagy lágyra, ha ez ugyanazt jelenti, mint a mákos...:)

Az üzenet lényege az lett volna, hogy a felnőtt férfi és nő a torokcsakra szintjénél éri el azt a teljességet, amikor beintegrálja magába és használni tudja az ellenkező nemű energiákat, működik nála a megértés, a másság elfogadása és mások fejlődésének segítése (mert rájön, hogy a másik is önmaga egy része). Az ilyen férfi és nő nem rabja a saját polaritásának, nincs szerelemfüggősége, mert már nem egy Fél, hanem Egész. (Nem feleség, hanem egészség...:)

Ez nem jelenti azt, hogy nem tud szenvedélyesen szeretni és szerelmes lenni, csak tud róla, hogy ez egy ideiglenes állapot. A szerelem sajnos nincs az elmén túl, hanem bizony innen van, vagyis a mentális szint alatt, aki szerelmes, az elveszti a józanságát. Pláne, ha ez a szerelem csak alsó csakrás összetevőkkel rendelkezik, amiben vastagon benne van a birtoklás.

Csizike írta, hogy ami elmés választás, az csak üzlet és hazugság... Egyetértek, így van a torokcsakra szintjéig, mert addig semmi kapcsolat a felsőbb Énnel nincs, hiába nagyon ezoterikus valaki. Addig csak elméből, minták szerint okoskodik. (lásd a korábbi hozzászólásaimat)

Költői kérdés: de mennyivel kevésbé hazugság egy testközeli szerelmi gerjedelemből elkövetett választás, amikor se hall, se lát valaki, csak csomagolja magát, és arra vágyik/számít, hogy majd a másik mellett (a másiktól) mindig jól fogja magát érezni? S alig várja, hogy szerelmi vágya tárgyát ebből a célból mielőbb begyűrűzze? Két év múlva kijózanodva ott áll két ember (meg a gyerek), akinek a szerelem mögül előbújik az egója, és már nem férnek össze, mert nemhogy egymást, de önmagukat sem ismerik. Szerencsések és komoly munka lehet benne, akiknek innen sikerült ugyanabban a kapcsolatban továbbfejlődniük.

Nos, teljesen más az a tökös pasi, aki Egész állapotából megy vissza tökösnek lenni, szenvedélyesen polárisnak lenni, mert az ilyen képes érzelmi szinten is működni. A másik tökös, aki gyárilag szenvedélyes, de csak a köldökcsakrájából tökös - elég sokára lesz csak képes az érzelmi távolság feloldására, mert retteg a saját női énjétől, ezért tagadja az érzéseit. De Hédinek is igaza van: az a pasi, aki ott tart, hogy bevállalta a saját női énjének beintegrálását, és éppen "lágytojás" lesz belőle, az időlegesen nem képes nagyon tökös lenni. Senki ne éljen vissza ezzel, inkább értékeljék és segítség túl rajta a nőiségükkel!!! Mert ilyenkor hajlamos a nő áttolódni a férfias energiák használatába... (Mint írtam, egyes nők az ellenkező folyamatban már férfiakat is lekörözték, a pasik meg csak nézik, hogy mi történik, és azt sem tudják, hogy most fiúnak, vagy lánynak illene inkább lenni, mert mind a kettő baj...)

Lássunk hát tisztán, válasszunk szerelemből és tudatosan, de legfőképpen dolgozzunk önmagunkon és a meglévő kapcsolatunk építésén!

Szeretettel kívánok egész skálán mozgó, hétcsakrás pasikat a Hölgyeknek:
hermess

Kedves Edit, köszönöm!

Minden, amit írtam, Wilber nyomán való, csak lefordítottam a csakra-elmélet fogalmaira. Jó szívvel ajánlom őt mindenkinek, aki kíváncsi magára. Tanítani kellene a felnőttképzésben legalább... De valahogy az önismereti tréningekből is hiányzik a személyiségfejlődés, csak a tipológiával foglalkoznak. Ebben a fene nagy demokráciában mindenki tagadja a hierarchiát, a bölcsességet nem tudják megkülönböztetni a tudástól. Elszállt ezoterikus körökben meg egyenesen felháborítónak tartják a kis egót elemezni, mielőbb ki akarják dobni.

Én Wilbernek köszönhetem, hogy megértettem a krízisem lényegét. Hogy túlságosan előreszaladtam a spirituális úton - de csak elméletben! A hiteles megélés még koránt sem tartott ott, ahol az elmém. Persze, hogy ütközött a külső a belsővel... Kicsit vissza kellett jönnöm bepótolni bizonyos átlépett leckéket. Gyanítom, hogy sokan vannak még hasonló helyzetben...

Kedves Beatrix!

Megint csak az előbb említett "pasira" tudnék utalni: minden egyes tudatszinthez rengeteg rá jellemző személyiségbeli sajátosságot sorol fel (még személyiségzavarokat is), amiből magára ismerhet az önismerettel foglalkozó. S ami még nagyszerűbb, hogy a spirituális szintekkel is foglalkozik, vagyis a személyiségen felüli régiókkal, magával a tudat fejlődésével.

A fel nem ébredett, át nem kattant ember szerintem nem igazán képes felfogni hol tart, de őt a szűk azonosulásainak ádáz védelmezésén kívül más nem nagyon érdekli. Szívcsakránál, ha sokszor találkozna vele - már talán hajlandó lenne elgondolkodni rajta, különösen, ha éppen rosszul mennek a dolgai. (Ezért lenne jó tanítani, mint általános etalont, amihez néha mindenki hozzámérheti önmagát. Gyermekkorban pl. teljesen elfogadott annak a követése, hogy a korához képes milyen fejlődést mutat valaki). Följebb aztán már nagyjából átláthatja mindenki, aki nem rest megismerkedni vele... De lehet, hogy ez csak utópia...:))

Vízió: Úgy történne az első randi, és ez általánosan elfogadott lenne, hogy mindenki önbevallás szerűen elmondaná a másiknak, szerinte ő hol tart az etalonhoz képest...:))

Üdvözlet Mindenkinek: Hermess

Köszi, Péter a témát. Nagyon izgalmas volt végigolvasni. Mint minden más ez is tudatfüggő. Aki a karmikus körbe született, annak is van választása és van energetikai sorvezetője is, hát aszerint választ. Hogy ki mennyire spirituális vagy tudatos? Minden mérce a mércét méri, semmi mást, az csak vágy, hogy a mérni szándékozott paramétert mérjük vele. Ha elhisszük, hogy a mérce és a paraméter között a leírt kapcsolat van, akkor elhisszük, amit a mérce mutat. Mérce van számos.

Nagyon érdekes, hogy az önmagukat tudatosnak definiálók az alapján ismernek egymásra, hogy a földi világot játéknak tekintik-e? Annál tudatosabb minél inkább játéknak tekinti. Aki szereti a véres játékot, az élvezi. Jó játékot! Ők azt hiszik, hogy illúzióvilágot teremtünk és az nem más, mint játék. Ez az ő illúziójuk. A valóságot teremtjük és ennek a súlyától egy illúzióval menekülnek el. Tudatosság. Na, ja. Ez persze azt jelenti, hogy örömmel és játékosan kell élni, a konfliktok esetén pedig oda kell kapni a fejünk mellett a tudatosságunkat is és kellő humorral kezelni a bénázásokat, főleg a sajátot.